Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)

2020-06-08 / 131. szám

8 KULLTÚRA 2020. június 8. | www.ujszo.com Új bolygó tűnt fel a Gagalaxisban Lady Gaga kilenc év után visszatért a dance-pophoz, ami viszont már nem olyan, mint az évtized elején volt JUHÁSZ KATALIN Lady Gaga a Chromatica nevű új bolygóra költözött, azaz elhagyta a Földet. Neki is csak azt mondhatjuk erre, amit az amerikai űrhajósoknak: jó döntés volt. A helyváltozta­tásra nincs semmilyen utalás az új lemez dalaiban, csak a hozzá csomagolt vizuális ós verbális anyagból tudjuk meg. Maga a zene pedig inkább retrt, mint úttörő jellegű. Az utóbbi évek ikonikus popdívá­ja visszatért a gyökerekhez, ami az ö esetében a dance-pop, az a fajta tö­kéletesre csiszolt klubzene, amire klubok híján mostanában csak ott­hon bulizhatunk. Legutóbb 2011- ben jelent meg poplemeze, aztán előrukkolt egy csupasz hang­­szerelésü albummal (Joanne), majd pedig ámulatba ejtette a világot szí­nészi képességeivel, illetve a Csillag születik című film betétdalaival. Aki a következő Shallow-t várta tőle, az most kissé csalódott lesz, mert „a Chromatica bolygón tiltva vannak a balladák”. Ezt maga a művésznő mondta, remek kifogás. A lemezen olyan zene szól, mint­ha Cher 1998-as Believe című al­bumának mesterszalagját is kilőtték volna az űrbe Lady Gagával együtt, és BloodPopra vagy Morgan Kibby­­re bízták volna a producerkedést. Már az első kislemez, a Stupid Love markánsan jelezte az irányt: egyszerű, mint egy fakocka, és pont úgy is működik, azaz jól fejbe vág. De persze tornyot is lehet építeni be­lőle, ha rendeltetésszerűen használ­ják, és Lady Gaga nagyon ért az épít­kezéshez. A második ízelítő, az Ari­­ana Grandéval közös Rain on Me megértéséhez szintén nem szüksé­ges zeneelméleti diploma, de min­den benne van, ami napjaink korszerű tánczenéjéhez kell: EMD-s lüktetés, rétegesen építkező szinte­tizátortémák, loopok, electro­­beütés, szexepil. Viszont az extra­vagáns, futurisztikus videóklip nél­kül csak fele akkora a dal hatása. Ta­lán most kellene szólnunk röviden a külsőségekről, mert Lady Gagához (immár ismét) hozzátartoznak a bi­zarr látványelemek. Már jó ideje nem elég a popdíva­­sághoz, ha valaki kiválóan énekel, maga írja a számait, vagy fontos gondolatokat fogalmaz meg dalszö­vegeiben. Szükség van a vizuális fi­gyelemfelkeltésre is, méghozzá in­kább nyers, mint cizellált módon. Ez a klip kiváló példa erre: húsz év múl­va, ha még lesz élet ezen a bolygón, valahogy így kell majd kiöltözni egy táncmulatságra. A zene akkorra már tényleg csak aláfestése lesz a lát­ványnak, vagy csak valami rezgés, ami az élményhez szükséges. Hősnőnk egyébként mindig is két személyiség volt: a remekül zongo­rázó, jó dalokat író Stefani Germa­­notta, és az ő kreálmánya, a teátrális Lady Gaga, akinek puszta megjele­nése is szenzációszámba megy. Nem véletlen, hogy hazánk legnagyobb popkultúra-szakértője, a történése­ket tudományos igénnyel elemző H. Nagy Péter már 2017-ben könyvet írt róla (Médiaterek Lady Gaga korá­ban, Pongrác Kiadó). A zenéhez visszakanyarodva: az évtized végének dance-popja már nem olyan, nem is lehet olyan, mint 2011-ben. Gaga inkább a kilencve­nes évek house-mozgalmának leg­haladóbb jegyeit igyekszik átmen­teni a mi korunkba. Az emelkedett­séget, a szabad sodrást, az új tech­nikai lehetőségek kihasználását, és azt az érzést, hogy még nem teljesen a producerek uralják a terepet, az énekes még nem csupán dekoráció egy dalban, akinek a nevét lefelejtik az alkotók listájáról. Itt egyér­telműen Lady Gaga a főnök, minden úgy van, ahogy ő akatja. Nemcsak egy bolygó ő, hanem egy egész ga­laxis - ahová vendégeket is hív. Ari­­ana Grandét már említettük, ez a vá­lasztás sokakat meglepett, de talán csak azt jelenti, hogy a főnök asszony figyeli a trendeket, tudja, kik hatá­rozhatják meg a műfaj jövőjét. A BLACKPINK nevű K-pop lány­csapatról például én most hallottam először, a Sour Candy című közös dal kapcsán - de ez persze engem mi­nősít, nem őket. A harmadik vendég Elton John, Lady Gaga bizalmas ba­rátja és mentora, aki a hagyományt, a folytonosságot képviseli, hiszen már a hetvenes évek végén sokkolta a közönséget extravagáns színpadi jelmezeivel. A Sine From Above második versszakában alig lehet fel­ismerni a hangját az EDM-ritmusok között, amikor pedig együtt énekel­nek, egyértelműen a női hang do­minál. A dalszövegek egy külön tanul­mányt is megérdemelnének, idéze­tekkel, a művésznő magánéletéből vett utalások magyarázatával. So­kak szerint ez Lady Gaga legszemé­lyesebb albuma, bár a Joanne-ra is ezt mondtuk, és tulajdonképpen va­lamennyi albuma személyes, olyan témákkal, mint a sztárság árnyolda­lai, a lelki egészség, a szeretetéhség, a szexuális zaklatás miatti trauma vagy a meg nem értettség okán fel­lépő magány. Kifejezetten érdekes, ahogy a vidám zene ellenpontozza a szövegvilágot. És ha mindez lát­vánnyal is párosul, tényleg izgalma­sabb lehet az egész, mint így „akusz­tikusán” hallgatva. Mindezzel együtt nem tudom, szüksége van-e egyáltalán a szuper­tehetséges Stefani Germanottának popzenére, vagy inkább a popzené­nek van szüksége Lady Gagára. Lady Gaga: Chromatic, Inters­­cope 2020. Online Trianon-musicalt mutatott be a Budapesti Operettszínház A történet egy temesvári család életén keresztül dolgozza fel az első világhá­ború Után időszakot (Fotó: Juhász Katalin) RÖVIDEN Ismét kiadják Faludy Villon-átköltéseit Budapest. Faludy György 1937- ben, első köteteként megjelentetett Villon-átköltéseivel valódi kul­tuszt teremtett Magyarországon a reneszánsz virágkorának legis­mertebb, egyben legellentmondá­sosabb költője köré. Állítólag már szombat éjjel sor állt a Magyar Hírlap nyomdájánál, hogy a va­sárnapi lapszámban szereplő Villon-verset korábban olvashas­sák a rajongók. A kötet anyagából készült Villon-estek az 1944-es betiltásig telt házzal folytak, a kor leghíresebb színészei, például Bajor Gizi és Major Tamás közreműködésével - hivatkozik a Könyvesmagazin a Film, Színház, Irodalomra. Az Európa Kiadó most újra megjelenteti a nagy kri­tikai visszhangot kiváltó, több mint negyven (részben szamizdat) kiadást megérő balladaátiratokat. Faludy választása nem véletlen: 1931 -ben, amikor Villon születé­sének ötszázadik évfordulóját ün­nepelte Nyugat-Európa, Német­országban számos költő villoni és álvilloni verseket szerzett, Faludy György pedig akkoriban épp Ber­linben volt egyetemista. „Villont azért választottam, mert ilyen ál­név alatt sok mindent kimondhat­tam, amit, ha a magam neve alatt írom, nem tűrnek el” - nyilatkozta később a kalandos életű költő, hozzátéve, hogy még a Villon­­verseknél is jobb verseket igyeke­zett írni. (k) Díjat kapott két veterán zeneszerző Madrid. Ennio Morricone és John Williams kapja idén a spanyol Nobel-díjként emlegetett Asztúria hercegnője-díjat művészet kate­góriában. „Tehetségükkel filmek százait gazdagították” - olvasható a méltatásban, amely kiemelte a két alkotó jelentős és változatos munkásságát, valamint káprázatos képességét a műfaji határok átlé­pésére. A 91 éves olasz Morricone nevéhez olyan legendás alkotások fűződnek, mint a Volt egyszer egy Vadnyugat, A profi, a Jó, a Rossz és a Csúf vagy A misszió. Több mint négyszáz mozi- és tévéfilm­­nek írt zenét, emellett kamarada­rabok, szimfonikus művek, ope­rák és dalok szerzője. A 88 éves amerikai John Williams a bécsi szimfonikus hagyományok szel­lemiségét adta át nagy hollywoodi sikerfilmeknek, több száz műve között olyan alkotások szerepel­nek, mint a Csillagok háborúja- és az Indiana Jones-filmek, az É.T. vagy A cápa. Neve összeforrt olyan sztárrendezökével, mint Steven Spielberg vagy George Lucas. A ma is élő művészek kö­zül ő kapta a legtöbb, összesen 52 Oscar-díj jelölést, eddig öt alka­lommal vehette át a szobrot. A két legendás zeneszerzőt 21 ország 42 jelöltje közül választották idén a legjobbnak ebben a kategóriában, amelyben legutóbb 2011 -ben nyert zeneművész, Ricardo Mutti olasz karmester. (k) Szótszakftottak címmel készített online musicalt a Budapesti Operettszínház, amely Trianon történetét mutatja be a hétköznapi emberek szemszögéből. Kiss-B. Attila főigazgató kiemel­te: a koronavírus-járvány miatt ma­guk is „szétszakítva” hozták létre a művet, hiszen a zeneszerző Cári Ti­bor Erdélyben él, a szövegeket író Dolhai Attila pedig Magyarorszá­gon, és a közreműködő művészek is otthon vagy otthonuk közelében maguk vették fel jeleneteiket. A kü­lönböző minőségű felvételek ki­egyensúlyozása érdekében a kész művet fekete-fehérben tették közzé több részletben az operettszínház F acebook-oldalán. A történet az első világháború vé­gét és az azt követő időszakot dol­gozza fel egy temesvári család éle­tén keresztül. A szintén erdélyi szár­mazású Dolhai Attila szerint leg­főbb üzenete, hogy „tanuljuk meg visszaszeretni határon túli honfitár­sainkat, nemzettestvéreinket”. Dér Zoltán és családja sorsát egy kerettörténetbe ágyazva ismerhetjük meg. Dér Tamást, Zoltán és Ibolya fiát édesanyja felesketi, hogy meg­találja testvérének síiját és emléket állít neki. A történet végén Tamás történelemórát tart diákjainak, akik megpróbálnak értelmet adni az el­esett katonák áldozatának és a meg­csonkított országnak. „Trianon tragikus hatása generá­ciókon át mind a mai napig érezhető. E sokkoló történelmi esemény fel­dolgozatlan trauma a magyarság számára. Sok adatot, történelmi helyszínt ismerünk. És a számok és adatok bár sokkolóak, de szárazak és távoliak. Mi az, ami segíthet az egyes embernek a mélyebb megismerés­ben, feldolgozásban? Feltevésem szerint, ha többet tudnánk a hétköz­napi ember életéről, talán mélyeb­ben megélhetnénk érzéseiket, dön­téseiket” - fogalmazott Dolhai At­tila. A színész-szövegíró hitvallása: „Gyógyírunk és feladatunk az em­lékezés! Míg emlékezünk, a békét őrizzük.” A rendhagyó módon készült új musical főbb szerepeiben Janza Ka­ta, Gubik Petra, Szabó P. Szilvesz­ter, Homonnay Zsolt, Mészáros Ár­pád Zsolt, Dolhai Attila, Sándor Pé­ter, Földes Tamás, Bálint Ádám, Jantyik Csaba, Melis Gábor és Csu­ha Lajos látható. Az alkotás itt te­kinthető meg: https://www.facebo­­ok.com/operettszinhaz/ (juk)

Next

/
Thumbnails
Contents