Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)

2020-06-06 / 130. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2020. JUNIUS 6. INTERJÚ 13 Kiskorától énekesnő akart lenni. A 22 éves rozsnyói Pál-Baláz Karmennak vérében van a zene. m T Y erekként nép­it ~T"' \ / dalokkal lépett » y fel, hét-nyolc J éves korától ze­neiskolában tanult zongorázni, majd több formációt is kipróbált. Apukájával, aki dobos és gitá­ros, zenélt a családi zenekarban, az alapiskolában a fivérével és az unokatestvéreivel összehoztak egy kis együttest, s megzenésített ver­sekkel minden évben részt vettek a Tompa Mihály Országos Ver­senyen. 18 évesen jelentkezett a magyarországi X-Faktorba, Lady Gagától a Million Reasons című dalt adta elő, zongorán is kísérte magát, a következő körben pe­dig Adele-től a When We Were Young cíművel lépett fel, de nem jutott messzire. Nagyon csalódott volt, még sírt is, mert a mento­roktól folyton pozitív kritikát kapott, nem tudta, hol rontotta el. Megfogadta, ha lesz lehetőség, másutt is próbálkozik, bizonyítani fog. Hazament Rozsnyóra, kivárta az alkalmat, és sikerült. 2018-ban harmadik lett a Cseh-szlovák Szu­persztár kerestetik versenyben, legjobb szlovákiaiként. Rövid ideig az eperjesi Peha zenekarral koncertezett, majd az Acoustic Nights-szal, de úgy döntött, hogy inkább beindítja a szólókarrierjét. Mindjárt a verseny után kezdett együttműködni a Universal Music zenekiadóval, a tavalyi év elején jelentkezett Angyal című bemu­tatkozó dalával, amelyet az ismert és népszerű szlovák zenész-énekes, Adam Durica írt. Ezt júniusban a Remény című követte, amelyben a sikeres Celeste Buckinghammel dolgozott együtt. Kiadta első al­bumát Varázs címmel, ennek tíz dalából kilencet ugyancsak Adam Durica szerzett, és a szövegét is ő írta. Azután, hogy tavaly harmadik lettél a Cseh-szlovák Szupersztár kerestetik versenyben, legjobb szlovákiaiként, beindult a karri­ered, de a koronavírus sok tervet keresztülhúzott, megváltoztatott. Elmaradtak a koncertek. Ez té­ged is érintett? Igen, pontosan, beindult a karri­erem, meg váradanul le is állt. Az Nagyon várom, hogy újra színpadon állhassak összes idáig lefoglalt koncertet egy­előre lefújták. Megértem a rende­zőket, hogy nem akarják halasztani, áttenni az időpontot, mert nem tudják, mikor lesz a legközelebbi lehetséges alkalom a megrende­zésére. Remélem, mihamarabb megváltozik a helyzet, végre újra zenélhetünk a saját örömünkre és a közönség örömére. A járvány Németországban ért. Mi mindenről kellett még le­mondanod? Meddig nem tudtál hazajönni? Eredetileg úgy terveztem, hogy öt­hat napot töltök Németországban, ebből végül a járvány miatt jófor­mán egy egész hónap lett. Lemon­danom csak a repülőjegyről kellett, mivel hiába utaztam volna repülő­vel Bécsig, abban az időben nem volt semmi lehetőségem, hogy magam átkerüljek a határon Szlo­vákiába. Nem panaszkodhatom, nagyon jólesett a pihenés, pár nap egy más világban, és a barátommal együtt töltött idő. Végül március végén sikerült épségben, egészség­ben hazautaznunk autóval. Hazatérve Rozsnyón voltál ka­ranténban? Hogy teltek a napok? Tudtál a stúdióval kommunikál­ni? Amikor hazatértünk, természe­tesen máris a kötelező tizennégy napos otthoni karanténba vettük az irányt. Nagyon szokadan volt nekem négy fal közt működni két egész hétig, mivel hozzá vagyok szokva az udvarhoz, a szabad ter­mészethez. Mindenesetre sikerült elfoglaltságot találni, sokkal többet főztem, mint azelőtt, a hozzávaló­kat a szüleim hordták kosárban az ajtó elé. Becsengettek, mi meg átvettük, és ennyi volt a „nagy” találkozásunk hosszú idő után. Azonkívül élő koncertfelvételeket néztünk esténként, a Pink Floy­­dot, Totót, Peter Gábrielt, amivel szintén eltelt egy pár óra. Amikor már éreztük, hogy hiányzik a min­Sugárzik a klipből a boldogság, „de ez másképp nem is lehet, mivel a barátommal vagyok a kamerák előtt a klipben, ezért csak önmagamat kellett adnom, nincs benne semmi teátrális". (Fotó: Universal Music) dennapi mozgás, belekezdtünk az edzésbe is, improvizáltunk. Ami a zenélést illeti, a szüleimmel minden szükséges zenei eszközt felhordanám a hetedik emelene, de sokszor nem tudtam vele mit kezdeni, mert nagyon hangos vol­tam, mihelyt zongorához ültem, és mikrofonba énekelni kezdtem. Nemrég jelent meg az első albu­mod. Milyen a visszhang? Fél éve jön ki az albumom, az em­bereknek tetszik, nagyon kellemes érzés, hogy támogatnak. Nagy kár, hogy még nem tudtam bemutatni a dalokat fellépéseken. Arról is van tudomásod, hogy nemcsak a szlovákok, hanem az itt élő magyarok is felfigyeltek rád? A neved nekik sem volt is­­mereden, az X-faktorból nyilván emlékeznek rád... Igen, még a Szupersztár élőn volt egy próbálkozásom a magyarorszá­gi X-Faktorban. Bár szlovák dalaim vannak, a magyaroknak is ismerős a nevem. Rajongóktól üzeneteket is kapok magyarul, aminek mindig nagyon örülök. Magyarországról nem jött vissz­hang, esedeg ajánlat? Jön Magyarországról egypár érde­kes ajánlat, köztük tévés szereplésre is, de nem fogadhattam el, mivel másra kellen akkor összpontosíta­nom. Meglehet, hogy ha többfelé „szakadtam” volna, az egész pályám picit lelassul, és talán még az albu­mom sem lenne a világon. Annak idején azt mondtad, a jövőben el szeretnél jutni oda, még ha segítséggel is, hogy ma­gad írj dalokat. Még nem pró­bálkoztál? Azt nem mondhatom, hogy nem próbálkozom, de szerintem még azt sem, hogy dalt írok In-ott, ha jön valami kis ödet a zongoránál, akkor felveszem telefonra, ami esedeg va­lami alapnak majd megfelelne. A rockzenét szereted, a rock klasszikusain nőttél fel. Nem vál­tozott az ízlésed? így volt ez bizony, és így van ez még most is. Nem érzem úgy, hogy a ze­nei ízlésem változott volna. Igyek­­szek nyitottabb lenni, ami a zenei műfájt illeti, hiszen az albumomra sem csak rockdalok kerültek fel. De ez mind rendben van, még keresem az utamat. Zenével nőttem fel a családnak köszönhetően. Megismertették velem, milyen is a zenei világ. Példaképed több is van, de na­gyon tetszik Birdy - mondtad -, egy lány, aki azt csinálja, amit szeret: s az az ének. Te is azt csiná­lod. Vagy nem egészen? Egyértelműen ez az, amit szeretek Méghozzá nagyon! Ha kitartok és bízni fogok a zenében és magam­ban, akkor tudom, hogy ennél ma­radhatok. Mi vitt erre az útra? A család? Az, hogy apukád is zenélt, s te kicsi korod óta ebben nőttél fél? Zenével nőnem fel a családnak köszönhetően. Megismertenék ve­lem, milyen a zenei világ. Amikor zenélni kezdtem, több zenekarral játszottam. Hála apukámnak, aki „rábeszélt”, hogy próbálkozzam zongorán kísérni magam az olyan dalokhoz, amelyeket szeretek Ügy tizenöt éves koromban különféle rendezvényeken léptem fel ze­nekarokkal. Évről évre egyre na­gyobbak voltak a rendezvények, és egyre több ajánlatot és lehetőséget kaptam. A sok lehetőség pedig sok tapasztalatot adott nekem a továb­biakhoz. Bár Pozsonyban a stúdió, nem költöztél a fővárosba. Mi köt a családon kívül Rozsnyóhoz, a környékhez? Minden. A barátok, az ismerősök, a természet, az otthonom, hisz itt nőttem fel. Semmilyen más hely­hez nem köt annyi emlék, mint ide. Nem cserélném el semmire. Egyre égetőbb téma mostanában, s a koronajárvány kapcsán még inkább, hogy vigyázzunk a vilá­gunkra, a bolygónkra. Az erdő közelségének köszönhetően a te életedbe kicsi korod óra beletar­toznak az állatok, a természet, imádod egyiket is, másikat is. Nem próbálkoztál azzal, hogy énekesként hass a környezetedre? Ha van mondanivalóm, az oldala­imon szívesen írok erről a témáról. Aki követ engem, nem hiszem, hogy nem vette észre: nagyon érté­kelem azt, amit a körülöttünk levő természet ad nekünk. Akinek más a véleménye erről, az nem hiszem, hogy képes engem továbbra is kö­vetni, és elnézni a képeket a meg­mentett sündisznóval vagy a nyu­szikkal, akiket házi kedvencként tartunk a házban. Az ének, a zene mellett egy má­sik szenvedélyed a fotózás. Ebben nem gondolkozol? Kiállítás vagy könyv formájában... Kiskoromtól nagyon érdekel a fotózás, de most már keveset fog­lalkozok vele. Ez persze még nem azt jelenti, hogy nem húzom elő a fényképezőgépet, ha kedvet kapok és találok rá időt. Egy kiállítást már szerveztem tizenöt évesen az EU-alapból, ahol nemcsak az én képeimet láthatták a látogatók, hanem több fiatal amatőr fotós munkáit szedtem össze. A kiállítás megnyitása nagyszabású volt, élő zene kíséretében nézte végig a sok érdeklődő a fotókat, és nagyon jó volt a visszhang, aminek nagyon örültem, mivel sok munkával járt, míg az egész létrejött. Az elzártság idején sok színész, zenész igyekezett kitalálni vala­mit, amivel félráznák egy kicsit a letargiából az embereket Neked nem volt ilyen ödeted? Azt csinálom, amit lehet, ha már az élő zenei aktivitásunk leállt, legalább örömet akartam szerezni az embereknek az új nyári dalom­mal az albumról, ami nem egész egy hónapja jelent meg egy szép videóklippel. Ezekben a napok­ban sok a kellemetlen hír, még nagyobb szükség van az optimiz­musra és a pozitív gondolkodásra, épp ezért választottam ezt a dalt. Sugárzik belőle a boldogság, mind a klipből, mind a dalból, de ez másképp nem is lehet, mivel a ba­rátommal vagyok a kamerák előtt a klipben, ezért csak önmagamat kellett adnom, nincs benne semmi teátrális. Méghozzá nagyon szép helyeken, a természetben forgat­tuk az egészet. Azonkívül május 22-én volt az első online koncer­tem a zenekarommal, amit már nagyon vártam. Más volt, mint amihez hozzá vagyunk szokva, de ez is egy megoldás, hogyan léphe­tünk kapcsolatba a rajongókkal és zenélhetünk nekik. Mik a legközelebbi terveid? Remélem, hogy hamarosan élő koncerteket is adhatunk. Már na­gyon várom, hogy újra színpadon áílhassak Urbán Klára

Next

/
Thumbnails
Contents