Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)
2020-05-06 / 104. szám
121 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2020. május 6. | www.ujszo.com Hogyan került egy afrikai eredetű majomfaj Dél-Amerikába évmilliókkal ezelőtt? •% Majomcsalád Dél-Afrikában. A kutatók sem tudják biztosan, hogyan mehetett végbe az egyik kontinensről a másikra valóátjutás. (Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN Egy új majomfaj felfedezése önmagában is mindenkor hírértékű. Ez esetben azonban van még valami, ami a titokzatosság leplét borítja a történetre. A perui Amazonas mélyén megkövült majomfogakra bukkantak. Vizsgálatuk - a Science tudományos hetilapban 2020. április 10-én megjelent beszámoló szerint - új bizonyítékkal szolgál arra vonatkozóan, hogy egynél több ősi főemlőscsoport jutott át Afrikából az Atlantióceánon keresztül Dél-Amerikába. A kutatásvezető a Dél-kaliforniai Egyetemhez tartozó Keck Orvostudományi Iskola szakértője, Erik R. Seiffert volt, aki az Integratív Anatómiai Tudományok Tanszék vezetője és professzora. A majomalkatúak_alrendágának első képviselői a Parapithecidae család tagjai voltak. Az előkerült fogak is e családba tartoznak. Igen ám, de a Parapithecidae családba mára már kihalt afrikai főemlősfajok tartoznak. És e családhoz tartozó fajok nyomai most először kerültek elő Dél-Amerikában. Ezért adódik a kérdés: miként jutottak el az Amazonas vidékére? Az új fosszíliákat ugyanott fedezték fel, Peruban, ahol korábban előkerültek az első bizonyítékok arra, hogy a dél-amerikai majmok afrikai főemlősökből fejlődtek ki. A kutatók sem tudják biztosan, hogyan mehetett végbe az egyik kontinensről a másikra való átjutás. De elképzelhetőnek tartják azt, hogy egy hatalmas vihar a szárazföld partszakaszának egy darabkáját a rajta lévő növényzettel együtt kiszakította, és ez a vízen lebegő, természet biztosította tutaj könnyedén elbírta a kis állatokat, amelyek így elvileg megtehettek több mint 900 mérföldet a víz felszínén sodródva. Tudni kell, a maihoz képest akkoriban a két kontinens közelebb volt egymáshoz. Erik R. Seiffert szerint „ez egy teljesen egyedülálló felfedezés”, amely - mint mondja - „azt mutatja, hogy a platyrrhine (újvilági) majmok és a rágcsálók egyik, ún. Caviomorpha részalrendjének tagjai mellett az emlősök egy harmadik leszármazási ága is valamilyen elképesztően különös transzatlanti utazás során jutott Afrikából Dél-Amerikába.” A fogai alapján azonosított új, már kihalt, valószínűleg kicsi testméretü, úgy 350 grammos, a ma is létező selyemmajoméhoz hasonló termetűre megnövő faj az Ucayalipithecus perdita tudományos nevet kapta beazonosítóitól. Ez egyrészt utal a fellelés helyére (Uyacali), a görög pithikos szó majmot jelent, a latin perdita meg elveszettet, így valójában Ucayali elveszett majmáról beszélünk. Legközelebbi rokona az Egyiptomból ismert Qatrania wingi lehet. A fogak az oligocén földtörténeti korból származnak, amely nagyjából a 34 millió és 23 millió évvel ezelőtti időszakot jelenti. A fellelés helyének kora és a faj egyiptomi fosszilis rokonaihoz való hasonlósága alapján úgy becsük, valamikor 34 millió éve mehetett végbe a különös, vízi úti átkelés: az eocén és az oligocén földtörténeti korok átmeneti időszakában nyílhatott alkalom a földrészek közötti tetemes távolság áthidalására, amikor az Antarktisz jéglemeztakarója gyarapodni kezdett és közben a tenger szintje viszont csökkent. Erik R. Seiffert még hozzáfűzi: „Lehetséges, hogy ez megkönnyítette e főemlősök számára az Atlanti-óceánon való átjutást.” A mostani megállapításokhoz egy 2015-ös tanulmány adatai vezettek. Abban a tanulmányban, amelyben két megkövült fogról is hírt adtak, rámutattak a szerzők: az újvilági majomfajoknak Afrikából származó elődeik voltak. Amikor egy évre rá felkérték Erik R. Seiffertet, hogy segítsen a fajok beazonosításában, ő észrevette, hogy a két törött felső nagyőrlőfog hasonlóságot mutat az Egyiptomból ismert, már kihalt, 32 millió éves Parapithecidae családba tartozó majomfajokkal, amelyeket ő korábban tanulmányozott. Ezt követően Peruban újabb expedíció szerveződött, ennek során találták a két újabb megkövesedett fogat. E alsó fogaknak az ősi egyiptomi majomfogakkal való hasonlósága megerősítette Seiffertet abban a nézetében, hogy a korábban talált kettő és az újabb két fog egyazon Uyacalipithecus fajé (ez kapta az Ucayalipithecus perdita nevet), amely pedig afrikai ősöktől származik. Akárhogy történt is odajutásuk, az biztos, hogy pillanatnyilag - a Peru és Brazília határvidékéhez közel, a Yurúa folyó partvidékén előkerült fogmaradványok alapján - az Uyacalipithecus perdita számít Dél- Amerika legősibb majomfajának. Hatalmas bolygót fedeztek fel egy távoli naprendszerben A bolygó háromszor nagyobb tömegű, minta Jupiter (Shutterstock) MTI-HÍR A Jupiternél háromszor nagyobb tömegű bolygót fedeztek fel egy távoli naprendszerben. A Kepler-88 nevű csillagrendszerről eddig ismert volt, hogy kát bolygó - a Kepler-88 b ás Kepler-88 c - kering csillaga körül nagy közelségben. Az újonnan felfedezett bolygó a Kepler-88 d, amely csillagát négyévente kerüli meg, keringési pályája nem kör alakú, hanem elliptikus. Tömege a Jupiter tömegének háromszorosa. A bolygót a Hawaii Egyetem Asztronómiai Intézetének (UH IfA) kutatói fedezték fel a Maunekea vulkánon elhelyezkedő W. M. Keck Csillagvizsgáló Keck I. teleszkópján lévő HIRES spektrométer által hat éven át gyűjtött adatok alapján - írja az EurekAlert.org tudományos-ismeretterjesztő portál. A Kepler—88 már ismert két bolygója bizarr és meglepő dinamikával rendelkezik, ez az úgynevezett középmozgási rezonancia. A Neptunusznál kisebb b jelű bolygó 11 nap alatt kerüli meg a csillagot, ami pontosan a fele a Jupiter méretű, c jelű bolygó 22 napos keringési periódusának. Röppályájuk óramű működéséhez hasonlítható természete energetikai szempontból hatékony, hasonlóan működik, ahogyan a szülő meglöki gyermekét a hintán. A b jelű bolygót minden második, a csillag körül megtett köre alkalmával „meglöki” a c jelű bolygó, mely nála hússzor nagyobb tömegű, ezért erejének köszönhetően megváltoztatja a csillaghoz közelebb lévő bolygó röppályájának idejét. A csillagászok ezeket a változásokat, az úgynevezett tranzitidőzítési variációkat a NASA Keplérűrteleszkópjával követték figyelemmel. A műszer észlelte a pontos időt, amikor a Kepler-88 b elhaladt a csillag és a teleszkóp között - ezt hívják tranzitnak. Bár tranzitidőzítési variációkat már több tucat bolygórendszerben megfigyeltek már, a Kepler-88 b szokatlanul nagy eltérésű tranzitidőzítési variációkkal rendelkezik. Egy-egy tranzit akár fél nappal korábban vagy később is történhet. Az újonnan felfedezett bolygó újabb dimenzióval bővítette a rendszerről gyűjtött ismereteket.„A Jupiternél háromszor nagyobb tömegű Kepler-88 d bolygó még nagyobb befolyással bírt a Kepler-88 rendszer történetére, mint az eddigi +királya+, a c jelű bolygó, mely egyszeres Jupiter-tömegű” - mondta Lauren Weiss, az UH IfA kutatója, az Astronomical Journal című tudományos lapban a felfedezésről megjelent tanulmány vezető szerzője. Elképzelhető, hogy ezeknek a nagy bolygóknak hasonló befolyásuk volt, mint amekkora a Jupiternek a Naprendszer kialakulására. Az ilyen bolygók befolyásolhatták a sziklás planéták kialakulását és irányíthatták feléjük a vizet hordozó üstökösöket. Weiss és kollégái hasonló planétákat keresnek más, kis bolygókkal rendelkező rendszerekben. A Naprendszerben a hatalmas Jupiter legkisebb mozgását is megérezhette az összes többi bolygó az elméletek szerint. A szakértők szerint a Jupiter felelős a Mars kis méretéért, a kisbolygóöv létéért és a fiatal Földre vizet szállító üstökösök áradatáért.
