Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)
2020-05-02 / 101. szám
[8 RIPORT PRESSZÓ ■ 2020. MÁJUS 2. www.ujszo.com A kórház csomópontja, innen lehetett eljutni az egyes kórtermekbe és a műtőkbe Ambuláns kezelés (Fotók: Somogyi Tibor) Furcsa kettős érzés kerít hatalmába, amikor belépek a Sziklakórházba, amely a Budai Vár alatt bújik meg. Libabőrös lesz az ember, közben csodálja is a korhoz képest nagyszerű felszerelést. Persze, ehhez egy kicsit beljebb kell menni. De már az előcsarnokban második világháborús gázálarcokat, fecskendőket - a félreértések elkerülése végett tű nélkül -, csajkát, evőeszközöket kínálnak. A falakon azoknak az orvosoknak, ápolóknak, nővéreknek a fényképe, akik itt, a János Kórház „kirendeltségén”, „fiókkórházában” dolgoztak, amelyben egykor, 1939 előtt még bort tároltak. Doktor Kadic Ottokár barlangkutató jött rá, hogy tökéletes óvóhellyé lehetne átalakítani. 1939-ben kezdődött a munka, az elsősegélyhelyet 1941-ben kezdték kiépíteni, és 1943-ban hozták azt a határozatot, mely szerint ide kórház kell. Rohamléptekben folyt a munka, hónapok alatt kiépült a kórház, 1944 februárjában szentelték fel. Eredetileg arra szolgált, hogy a légi támadások után itt lássák el a sebesülteket. A 30-as, 40-es években ugyanis kormányzati negyed volt a várban, azért is fontos volt, hogy ha valaki megsérül, legyen az irodista, vári lakó, bárki arról a környékről, Séta a Budai Vár alatt megbújó Sziklakórházban Emberségből kitűnő azonnal el tudják látni. Az eredeti terv az volt, hogy a Sziklakórházban ellátják a sebesülteket, néhány napig ott lábadozhatnak, és amint lehet, továbbszállítják őket egy felszínen található kórházba. A háború, az orosz ostromgyűrű azonban felülírta a terveket. 1944 novemberétől már állandóan nyitva állt a kórház, és fogadta a sebesülteket, 1944. december 24-én pedig, amikor bezárult a szovjet ostromgyűrű, elképesztő mennyiségű beteget és sebesültet szállítottak ide. Hihetetlenül túl volt terhelve a kórház. Eredetileg 60 főre tervezték, úgy, hogy emeletes ágyakkal bővíthették, ha összetolták az ágyakat, 200 beteget is el tudtak látni. Amikor minden ágy megtelt, hordágyakon is feküdtek páciensek. Ha benézünk a szobákba, a negyvenötös kép tárul elénk. Összetolt emeletes ágyak, két ágyon három sebesült, orvosok, ápolónők tüsténkednek körülöttük, azaz csak állnak, mert viaszfigurák, de olyan élethűek, hogy az ember azt várja, egyszer csak megszólal valamelyik beteg, vizet kér, a másik íazik, a harmadik a hordágyról néz kérő, fájdalmas szemmel, a sokadik is szeretne valamit, hiába fekszenek itt mozduladanul, kiterítve, viaszból megformálva. Olyanok, mintha élnének
