Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)
2020-05-26 / 120. szám
141 KULTÚRA 2020. május 26.1 www.ujszo.com Két bőrönddel, kiút nélkül Svetlana Zuchová a pszichoanalízis módszereit használva írt regényt az idegenségről Szeptemberben tartják a velencei filmfesztivált Velence. A tervezett rendben megtartják szeptemberben a velencei filmfesztivált - erősítette meg vasárnap Luca Zaia, Veneto tartomány kormányzója. A kormányzó hozzáfűzte, hogy a járványhelyzet miatt valószínűleg kevesebb produkció szerepel a programban. A világ legnagyobb múltra visszatekintő filmfesztiválja januárban jelentette be, hogy Cate Blanche« lesz a fesztivál nemzetközi zsűrijének elnöke. A világjárvány miatt a májusi cannes-i filmfesztivált le kellett fújni. Olaszországban viszont június 3-tól már az utazási korlátozások megszüntetését tervezik, és az európai uniós állampolgárok anélkül léphetnek be az országba, hogy karanténba kellene vonulniuk. A 77. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál szeptember 2-án kezdődik a Lídón és szeptember 12-én ér véget. A fesztivál szervezői korábban bejelentették, hogy a mustra a megszokottnál jóval gazdagabb digitális programmal jelentkezik. Nagyobb hangsúlyt kapnak az olasz filmek, hiszen ezek alkotói és sztárjai könnyebben tudnak részt venni a fesztiválon, de arra készülnek, hogy sok európai filmes és színész is jelen lesz. A biztonsági előírások között szerepel a sebészi maszk viselése és a kötelező távolságtartás. (MTI) Cate Blanche« lesz a nemzetközi zsűri elnöke - ez a kép a 77. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon készült (Fotó: TASR-archivum) Kinyitott és Korábban már bemutatott, valamint Az európai filmek minifesztiválja programból válogatott filmeket vetít mától a Lumióre mozi, ám egyelőre egy nap csak egy vetítést tartanak minden teremben. Pozsony. Múlt héten már beszámoltunk róla, hogy a mozirajongók egyelőre nem ülhetnek be vetítésekre, mert a moziüzemeltetők, köztük a nagy hálózatok - mint a Cinemax és a Cinema City - még várnak a mozik újbóli megnyitásával. A pozsonyi Lumiére mozi azonban már megnyitotta kapuit, megkezdte az elő vetítést a szükséges biztonsági előírások betartásával. Bár tegnap műszaki okok miatt zárva tartott, mától mind a négy terméből lehet választani egy filmet. Idén Az európai filmek minifesztiváljának mozgóképeit a járvány-JUHÁSZ KATALIN Megilletődött török házaspár érkezik egy kislánnyal a városba, ahol ezután álni szeretnének. A pályaudvaron a férfi bátyja várja őket, aki már letelepedett Béesben. Büszke és gáláns idegenvezetőként viselkedik, laza mozdulattal leint egy taxit, hogy ne kelljen metrózniuk a csomagokkal. Pedig ő maga is akkor utazik először taxival, a családja hetente ötször akciós tésztát eszik. Yesim, az egykori kislány agyába alaposan beleégett ez az epizód, gyakran felbukkan abban a hosszú monológban vagy inkább gondolatfolyamban, amelyben a kirakó darabjai fokozatosan állnak össze kerek egésszé. A szlovák írónő, Svetlana Zuchová prózanyelvén érezhető, hogy pszichológiát végzett és ebben a szakmában dolgozik. Olyan, mintha Yesim-a terapeutájának mesélne, aki meghatározó gyermekkori emlékekre kíváncsi. Az idegen világba érkezés természetesen mindenkinél fontos tényező lenne, elbeszélőnk viszont szinte mániákusan idézi fel újra az első bécsi estét és az azt követő hónapokat, a rokonokat, akik kezdetben segítették őket, majd egy életen át hálát vártak ezért, a családi viszonyokat, hogy érezzük: Yesim más ember lenne, ha ezek a dolgok nem így történtekvolna. Később egyre gyakrabban bukkan fel a monológban egy osztrák férfi, bizonyos Max, akiről kezdetben keveset tudunk. Csupán annyit, hogy sokat jelent a lánynak. Aztán szaporodnak az árulkodó részletek, elejtett félmondatok, amelyekből világossá válik számunkra, hogy a férfi nem igazán viszonozza Yesim ragaszkodását. Előbb tudjuk, mint a lány, hogy Max sosem fogja vállalni ezt a párkapcsolatot a világ előtt. Egy-egy mozzanat ismétlése minden alkalommal növeli annak fontosságát, mintha elemlámpával világítanánk meg egy tablókép egyes részeit. Látszatra jelentéktelen történések kapnak reflektorfényt újra és újra, nem tudni, mi lesz a szerepük a újra tart élő helyzet miatt a Lumiére streamingszolgáltatásban kezdte vetíteni és vetíti, ezen a héten azonban már az élő programba is bekerülnek belőle alkotások —- a fesztiválszekcióban kínált filmek ingyenesek. Ezek mellett olyan opusokat válogattak be az e heti kínálatba, amelyeket még a járvány előtt bemutattak, de igazából nem futhattak le. Egyik ilyen a Behálózva (V sieti) című cseh-szlovák koprodukciós dokumentumfilm. Vít Klusák és Barbora Chalupová a tabuizált, de egyre több áldozatot követelő online gyerekmolesztálásról készített filmet, hogy testközelből mutassák be, miként szolgáltatják ki magukat a gyerekek vadidegeneknek anélkül, hogy ezt tudatosítanák. Három felnőtt színésznő „alakult” át a film kedvéért 12 éves kislánnyá, hogy „gyerekszobájukban” álprofiljaik segítségével tíz továbbiakban, de fokozatosan újabb fragmentumokkal egészülnek ki. Yesim gyakran ismétli, milyen nagy dolog volt, és mennyit számított a gyerekek jövőjére nézve, amikor végre elismerték az apa török diplomáját, vagy mit jelentett egy török kislány számára, hogy szólót énekelhetett az iskolai ünnepségen. De azt is megtudhatjuk, hogyan viszonyulnak az osztrákok a bevándorlókhoz. „Amikor a tanítónő beszélt anyámmal, hogy nem íratna-e be a kórusba. Mindnyájan lelkesedtek. Hogy milyen ügyes vagyok. És hogy ez azonnal meglátszik. Hogy bár Izmirből érkeztünk, mi nem olyanok vagyunk, mint azok. Mint azok, akik Ayrant és török pizzát árulnak. Fehér, zsírral végigcsöpögtetett könapig beszélgessenek az interneten. Az alapszabályok egyszerűek voltak: ők nem kezdeményeznek beszélgetést és nem is provokálnak, csupán szégyenlősen reagálnak a megkeresésekre. Az eredmény a Behálózva készítőit is meglepte. A filmet március 5-én mutatták be, és a mozik bezárásáig mindössze öt napig vetítették, ez alatt 7500-an nézték meg a szlovákiai mozikban. A Lumiére munkatársai azt ajánlják az érdeklődőknek, hogy a programba besorolt filmekre a jegyeket, ha lehet, online vásárolják meg, ily módon követhetik, melyik vetítésre, hány hely foglalható még el. A mozicsamokban ugyanis egyelőre szintén meghatározott fő tartózkodhat csupán. Ebben az évben a március eleji bezárásig már 35 ezer nézője volt a Szlovák Filmintézet Lumiére mozijának. (tébé) tényben. Mi nem olyanok vagyunk, mint azok a kövér török nők, akik nem tehetik ki egyedül a lábukat a házból. Egész nap otthon kuksolnak és marhahúst főznek. Rajtunk azonnal látszik, hogy már elismerték apám diplomáját.” A kultúrák közötti szakadék azonban áthidalhatatlannak bizonyul. A művészet, amely kezdetben a felemelkedés eszközének tűnik Yesim számára, később lealacsonyítja őt török rokonsága előtt, amelynek tagjai szabados életű cédának tartják, amiért esténként bárokban énekel, és hagyja, hogy idegenek fényképezzék. Az is kiderül, hogy ő maga sem egészen így képzelte azt a bizonyos ragyogást, a zenei karriert. A bécsiek számára mindig csak jöttment lesz, az újságírók számára pedig csak egy jó téma: az emigráns nő, akinek sikerült. „A helyi hetilap kultúrarovatába. Olyanba, ami elvihető a buszpályaudvarokon kihelyezett állványból. Ingyen. Amikor lapozod, megfeketedik a kezed. Ha a mutatóujjaddal végigsimítasz az elmosódott alakokat ábrázoló, feketefehér fényképeken. Újság, ami aztán a metróban hever szerteszét.” A szerző azt a lelki folyamatot mutatja be aprólékosan és finom eszközökkel, amely során a főhős szembesül eddigi elfecsérelt életével, viszonzatlan szerelmével és eleve reménytelen kiugrási kísérleteivel. A rövid, szisztematikusan ismétlődő, szinte szaggatott mondatok monotonitása adja a szöveg hullámzását, lüktetését. Ezzel az egyszerű eszközzel a szerző azt is eléri, hogy a lassan, fokozatosan adagolt új információk még inkább kidomborodjanak, és olyan elementáris erővel hassanak az olvasóra, mint a főszereplőre a felismerés, hogy egyedül maradt egy idegen világban, ahol csak magára számíthat. Vályi Horváth Erika mondatai hűen adják vissza ezt a lüktetést. Az olvasó egy idő után hajlamos elfelejteni, hogy fordítással van dolga, nem pedig egy eredetileg is magyar nyelven írt művel. A szóhasználat a minimalista szöveghez képest változatos, a mondatok tördelése pedig a beszélt nyelv sodrását adja vissza. A női sorsok iránt eddig is fogékony pozsonyi Phoenix Polgári Társulás gondozásában egy olyan kisregény jelent meg magyarul, amelynek nem az a legfontosabb ismérve, hogy egy nő írta, és egy női sorsot mutat be. Mert a kötetben szereplő, boldogulni igyekvő török férfiak helyzete sem jobb, mint a nőké, ők sem képesek egyről a kettőre jutni. Egész életükben másodrendű, illetve olyan kettős identitású állampolgárok lesznek, akik egyszerre látják magukat betolakodónak és helyinek. Még akkor is, ha kétségbeesetten igyekeznek megkülönböztetni magukat más, alacsonyabb rendűnek tartott bevándorlóktól, ahogy kezdetben Yesim tette. Svetlana Zuchová: Yesim Phoenix PT, Pozsony 2019, 110 oldal Fordította: Vályi Horváth Erika vetítéseket a pozsonyi Lumiére mozi A Behálózva című dokumentumfilmet a Lumiére már vetíti, s ha kinyitnak a jelenleg még zárva tartó mozik, újra műsorra tűzik (Fotó Fiimtopia)
