Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)

2020-05-23 / 118. szám

www.ujszo.com | 2020. május 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A Dunának egy a hangj a Miért nem nyitják össze a csallóközi-szigetközi hullámteret? A mikor harminc éve, még a Duna elterelése előtt jártam Július Bindemél, a vízügyi beruházó vál­lalat igazgatójánál, már akkor kész terveket mutatott arra, hogyan le­hetne majd újra összenyitni a sziget­közi és csallóközi ágrendszereket azután, hogy a Duna vizét az üzem­­vízcsatornába terelik. Aztán 1992-re megépült a magyar kormány által csak papírtigrisként emlegetett C variáns, köbméteres betonkoc­kákkal töltötték fel a Duna medrét még a közös határ előtt, és Szlovákia egyoldalúan üzembe helyezte a bősi erőmüvet. Az ágrendszerek össze­­nyitását célzó tervek pedig évtize­dekre a fiók mélyére kerültek. Párbeszéd helyett a két ország in­kább a Hágai Nemzetközi Bíróságtól várt megoldást, és az ítéletet mindkét fél a másikra nézve gondolta elma­rasztalónak. Az ágrendszerek mes­terséges vízutánpótlását a főmeder bal és jobb partján ugyan biztosítják valamilyen szinten, de az Öreg- Dunát Rajkától egészen Szapig a sorsára hagyták azóta is. Három év­tizede nincs előrelépés az ügyben. Nem akarok belemenni abba, ki­nek lehetett igaza a két ország közül a végletekig elmérgesedett Bős-Nagymaros vitában. A politika duzzasztotta fel, fütötte túl nemzeti érzelmekkel, és tette szinte kibo­­gozhatatlanná a vízügyi és termé­szetvédelmi oldalról sokkal konkré­tabban leírható kérdést. Valamikor, még ugyancsak a kilencvenes évek első felében lett volna esély a komp­romisszumra az „egy sovány egyez­ség is jobb egy kövér pernél” jegyé­ben a két ország között, de az akkori környezetvédelmi miniszterek (Ke­resztes K. Sándor és Josef Vavrou­­sek) javaslatát lesöpörték az asztal­ról. Jogászok kezdtek vitatkozni ar­ról, amiről vízügyi és természetvé­delmi szakembereknek kellett volna. Aki most szeremé kenuval végig­evezni, egyszerre bejárni a sziget­közi és a csallóközi ágrendszert, Eu­rópa legcsodálatosabb szárazföldi deltáját, az „Ezer sziget országát”, nem tudja megtenni. Az ágrendsze­reket el kellett zárni az Öreg- Dunától, hogy legalább azokat mentsék. (Hozzá kell tenni azonban, hogy a Dunával a csallóközi szaka­szon a vízlépcső nélkül is kezdeni kellett volna valamit, hiszen évtize­dek alatt méterekkel ásta mélyebbre magát, és így is, úgy is elszakadt volna a közben folyamatosan töltődő ágrendszereitől.) Arra azonban, hogy az Öreg-Dunát és a csallókö­zi-szigetközi hullámteret megfelelő műszaki beavatkozással összenyis­sák, folyamatosan meglett volna a lehetőség. Ahogy most is megvan. Csak közös akarat kellene hozzá, hogy Szlovákia és Magyarország együtt tudja élvezni a páratlan szépségű vadvízország adta előnyö­ket. Illetve annyi még: ha valaki til­takozik egy megoldási javaslat ellen, vázoljon fel helyette egy megvaló­sítható!. Enélkül az előrejutást gátló sorompó örökre zárva marad. Ahol hivatalosan segít az ima ereje Tanzánia elnöke állítja, hogy országában sikerült legyőzni a koronavírus-járványt, méghozzá az ima erejével. John Magufűli elnököt az a tény sem zavarta a bejelentésben, hogy egyetlen nap alatt ötven tanzániai kamionsofőrt diagnosztizáltak ko­ronavírussal a szomszédos Kenyá­ban elvégzett teszteléseken. A kelet-afrikai országban az ál­lamfő utasítására a hatóságok kemé­nyen lecsapnak mindenkire, aki ké­telyeinek ad hangot a járvány terje­désének fékezését célzó kormány­zati intézkedésekkel kapcsolatban. Többeket őrizetbe vettek, ellenzéki politikusok és aktivisták szerint le­hallgatják a telefonjukat. A hivatalos adatok szerint három hete egyetlen új fertőzöttet sem re­gisztráltak Tanzániában. Sokak sze­rint azonban egyértelmű, hogy eltit­kolják a valós adatokat, ugyanis a csaknem 60 milliós országból eddig mindössze körülbelül 500 esetet je­lentettek. Szakértők arról számoltak be, hogy több afrikai országban is pél­dás volt a koronavírus elleni fellé­pés, Tanzánia azonban nem tartozik ezek közé. Ott az elnök már több, ne­ki ellentmondó egészségügyi veze­tőt is elbocsátott, és nem volt haj­landó hatékony korlátozásokat el­rendelni. Nyitva tartanak a templo­mok, a mecsetek, ahogyan a bárok és az éttermek is, sőt egyes állami ve­zetők utcai ünnepségekre buzdítot­ták a lakosságot, hogy így nyilvá­nítsák ki hálájukat Istennek a jár­vány legyőzéséért. Magufűli azzal érvel, hogy a korlátozások nyomán éhínség tömé ki. (MTI) A diktatúrázás csapdái SZOMBATHY PÁL B ajba kerülhet, ki sokszor kiált diktátort: elfogynak a szavai, el­használja a fokozatokat. A magyar demokráciaviták most ví­rustesztelésen esnek át a járvány visszahúzódásával. A járvány óvatosság marad, a veszélyhelyzetet viszont felold­ják Magyarországon, ami azt is jelenti, hogy a miniszterelnök rövidesen a kormányzás rendkívüli felhatalmazását is visszaadja a parlamentnek. Ezt a jogi aktust az időkorlát nélküli átruházás miatt Európában sokan támad­ták, a diktatúra építésének újabb állomásaként mutatva be az intézkedése­ket. Úgy tűnik, nem lesz igazuk. „A kritikák és a brüsszeli elit magyarellenessége abból adódik, hogy Európában van egy uralkodó eszmeáramlat, amely 21. századi intoleráns liberalizmusként írható le. Az már csak a Jóisten humorérzékét dicséri, hogy az alternatíva, amelyért küzdünk, az EU alapító atyáinak gondolati világával egyező kereszténydemokrata politikai alapállás.” (Gulyás Ger­gely kancelláriaminiszter a Madinemek) Úgy fest, ezúttal is az történt, hogy Orbán eljátszadozott egy vitával, majd lemosta a falra festett ördögöt. Egyébként úgy ezredik alkalommal történne így, hiszen a túlzás, a konfliktusok kifeszítése, az álláspontok ki­élezése a magyar politikai vezető stílusának része. Ahogy a Neurotic egy­kori dalában Pajor Tamás énekli: ,3edőltél, pedig nem is kanyarodunk.” „Az Orbán-rendszer lényege, hogy nem lehet azt mondani rá, hogy demokrácia vagy diktatúra. Abban az értelemben még mindig demokrá­cia Magyarország, hogy a politikai változás legnagyobb esélyét válasz­tásokon lehet elérni.” (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester a 444-nek) A jelenleg leginkább érzékelhető ellenzéki vezető megoldaná a fából vaskarika dilemmát, hogy ugyanis az 01 G-alapú ellenzéki tábor egysze­rűen nem akar kilépni a diktatúrázás narratívájából, s minden egyes apró lépést ebbe az érzelmi világba illeszt. Egy példa: két embert elvittek rém­hírterjesztésért a rendőrök, az ügyészség meg legyintett rá. Ez lenne a diktatúra, ahol az ügyész (nem is a bíró!) kijavítja a rendőri marhaságot? „Az, hogy ilyen színvonalú és összetételű ellenzék van ma Magyaror­szágon, jelentős mértékben a lebutított, ostoba és rendkívül agresszív kor­mányzati propaganda termése.” (Schiffer András, az LMP volt vezetője a Mandinernek) A politikából kiszállt korábbi baloldali zöldpolitikus arra tapint rá, hogy olyan leegyszerűsített nyelvi állóháború van a magyar politikában, amelyben leginkább trollok szeretnek részt venni, no meg az a régi balol­dali nómenklatúra, amely a hatalom elvesztése után egzisztenciáját és fontosságát az ellenzék uralásával tartja fent. A kihívók kontraszelekciója pedig a hatalom esélyeit növeli, hiszen ki akarna ma már gyurcsányiz­­mussal átitatott kormányváltást? Legfeljebb egy szekta. , Abban a faluban is, ahová a városi zűrzavar után szívesen visszahúzó­dok - mint a kistelepülések nagy részében-, jó szándékú, türelmes szava­zógépek élnek. Nincs különösebben mit mérlegelniük az országos vá­lasztásokon, mondják, megkönnyítik a dolgukat bizonyos vezéri instruk­ciókkal, a »helyes döntés« kollektív meggyőződéssé érlelődik az embe­rekben, s lön kétharmad. Amikor felidegesítik őket, akkor is úgy működnek, hogy szorongásaikat rávetítik az éppen eléjük tárt ellenség­képre, feszültségeiket kiadják magukból... így hát esténként egy jó ser­­cintéssel nyugtázhatják, hogy lám, a dolgok valamilyen rend felé masí­roznak. - részlet egy ellenzéki hetilapban megjelent publicisztikából: szerzője, az orgánum neve lényegtelen mondandóm/kérdéseim szem­pontjából, egyszerűen illusztrációnak tekintem. Arra lennék kíváncsi, „baloldali-e” egy ilyen szemlélet, az itt felvázolt kép az ország vidéki, fa­lusi értelmi szintjéről és közegéről, az ott élő szegényebb választópolgá­rok, rétegek, átlag közéletfelfogásáról; továbbá az is érdekelne, hogy ezt a - nevezzük így - nagyvárosi értelmiségi valóságábrázolást magunkévá téve lehet-e országgyűlési választást nyerni valamikor/bármikor? Ha pedig erre valaki igennel felelne, már csak arra várnék választ: ugyan hogyan? FIGYELŐ magyarázat szerint csupán a ko­­ronavírus-járvány miatt nem mu­tatkozott emberek között, nehogy elkapja a kórt, és a ragály elől vi­déki luxusnyaralójába menekült. Miután ismét eltelt mintegy három hét, a spekulációk újrakezdődtek. , Az illetékes hatóságok figyelik az eseményeket’’-közölte a dél­koreai újraegyesítési minisztérium, hozzáfűzve, már januárban is megtörtént, hogy Kim Dzsong Un huszonegy napra eltűnt a nyilvá­nosság elől, ez tehát már a harma­dik eset. Az észak-koreai vezér május 1-jén egy műtrágyagyár pompás avatóünnepségén jelent meg, a pártlap fotókat is közölt a ceremóniáról. O vágta át az avatási szalagot, a munkások lelkesen üd­vözölték, és elkísérte őt a húga, Kim Jo Dzsong is. (MTI) Kim újabb három hétre eltűnt Kim Dzsong Un észak-koreai ve­zető újabb három hétre eltűnt a nyilvánosság előtt - jelentette be Dél-Korea. Kim utolsó nyilvános szereplése május 1-én volt, azelőtt húsz napon keresztül szintén nem lehetett tudni róla semmit. Nem jelent meg azon az ünnepségén sem, melyet nagy­apjának, a népi Korea alapítójának születésnapi évfordulóján rendez­tek, így találgatások keltek szárny­ra világszerte egészségi állapotá­nak válságosra fordulásáról, mi több, a haláláról. Feltételezések szerint szívműtéten eshetett át, majd állapota válságosra fordult. A szintén feltevésen alapuló másik

Next

/
Thumbnails
Contents