Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)

2020-05-21 / 116. szám

SPORT Varga Csaba: „Az igazán nehéz mászások még előttem vannak" Varga Csaba tavaly, a pakisztáni Gasherbrum I (másik nevén Hidden Peak) hármas táborában (Fotók Kalifa Alpin csapat) Varga Csaba Nepálban, úton a Dhaulagiri alaptábora felé LENCSÉSZOLTÁN A nagyváradi születésű Varga Csaba a legsikeresebb ma­gyar magashegyi mászók egyike. Foglalkozását tekintve építész, de lehetőség szerint minden évben visszatér a Hi­malájába egy expedícióra. Négy megmászott nyolcez­ressel a béta mögött idén ta­vasszal a Mount Everestre készült, de a hegyet a koro­­navírus-jérvény miatt a tibeti és a nepáli oldalról is lezárták, így végül nem utazhatott. Tavasszal egy nagyszabású ex­pedíciót tervezett a Mount Eve­restre, de a koronavírus-járvány miatt meghiúsult a mászás. Gon­dolkodik B terven? Megpróbálom elfoglalni maga­mat, szerencsére futni és edzeni így is lehet. Várom a fejleményeket, egye­lőre nehéz bármit is mondani. Az is lehet, hogy az ősszel jön majd össze az Everest, az is lehet, hogy nem. Meglátjuk, hogyan alakulnak a dol­gok. Azt tudni kell, hogy az Everestet még nem mászták meg magyarok oxigénpalack nélkül. (Eddig öt ma­gyar összesen hatszor járt a Mount Everest csúcsán, mindannyian hasz­náltak pótlólagos oxigént - a szerk.). Úgy gondoltam, hogy ki szeretném magamat próbálni a legmagasabb hegyen a világon. Számomra mindig az a cél, hogy kipróbálhassak valami új at, egy hegyet, amit mások még nem másztak meg, vagy amit más magyar még nem mászott meg. A tervek szerint a kevésbé nép­szerű tibeti oldalról mászta volna meg a Mount Everestet. Talán azért, mert onnan nehezebbnek tartják? Szerintem nem nehezebb az az ol­dal, vannak előnyei és hátrányai is a nepáli oldalhoz viszonyítva. Át­gondoltam, és úgy láttam, hogy ab­ból az irányból több esélyem lenne. Több embert is ismerek, aki meg­­mászta az Everestet, sokat beszélget­tem velük erről, és többen is ajánlot­ták a tibeti oldalt. Főleg mivel én oxi­génpalack nélkül mászok, így jobbak az esélyeim arról az oldalról. Ámikor aztán a kínaiak lezárták azt az oldalt a koronavírus-járvány miatt, úgy voltam vele, hogy megpróbálkozom a nepáli oldalról, csak hát pár nappal később jöttek a hírek, hogy azt is le­zárták. Mászásait az elmúlt években a Kalifa Alpin csapat tagjaként, magyar útlevéllel és magyar zász­lóval abszolválja. Partiumi, nagyváradi magyar va­gyok, kettős állampolgár, magyar állampolgárságom is van. Mint a magyar nemzetet képviselő mászó magyar állampolgárként mászok, mert számomra fontos a nemzeti hovatartozás. Ezt főleg a nyolcezre­sek esetében hangsúlyozom, ame­lyek a nagyobb közönség számára is érdekesek. Prioritást élveznek önnél a nyolcezresek az alacsonyabb hegyekkel szemben? Körülbelül tíz éve járok már ma­gas hegyekre, valamilyen szinten ezekre fókuszálok. Úgy gondolom, hogy ebben a műfajban kiemelke-Varga Csaba ► Született: 1982, Belényes (Bihar megye, Románia) ► Legnagyobb sikerei: 2009-Khan Tengri (7010 méter) 2013 - Gasherbrum II (8035 méter) 2014 -Broad Peak (8051 méter) 2017-Manaszlu (8163 méter) 2019 - Gasherbrum I (8068 méter) A Gasherbrum I csúcsán dőbb vagyok, mint másban, de egyéb technikai mászásokat is végzek, fő­leg edzés céljából. Ebben a mű­fajban azonban nem jutottam olyan szintre, hogy komoly falakat másszak. Egyelőre én a nyolcezre­sekben találtam meg azt, amiben ta­lán jobb vagyok, mint az átlag. A tavalyi évben két nyolcezres­sel is megpróbálkozott, előbb si­keresen feljutott a Gasherbrum I- re, az ősszel azonban nem sikerült elérni a Dhaulagiri csúcsát. Én a Dhaulagiri-expedíciót sem élem meg kudarcként. Pont a csúcsra nem jutottam fel, de attól még egy nagyon jó expedíció volt, ahol jól éreztem magam, és fontos tapasztalatokat szereztem. Persze ez abban csúcsosodott volna ki, ha si­kerül feljutni. Nem sikerült, ennek ellenére nem egy negatív élmény. A lényeg, hogy mindig megtegyek mindent, ami lehetséges, és ha tu­dom, hogy mindent megtettem és mégsem sikerült, nem okolom ma­gamat. Lehet, hogy majd egyszer újra előtérbe kerül a Dhaulagiri, de nincs bennem az érzés, hogy ezt a hegyet most mindenképp meg kell mászni. Remélem, hogy lesz még alkalmam visszatérni erre a hegyre, de nem csak ez lebeg a szemem előtt. A nyolcezreseknél az időjárás és a szerencse is mindig fontos té­nyező. Négy megmászott nyolcezrese van, ezek közül melyik volt a leg­keményebb menet? Mindegyik nehéz volt, mindegyi­ken nagyon keményen meg kellett dolgozni a sikerért, de nem tudnám megmondani, hogy melyik volt a legnehezebb. Az az igazság, hogy ezek közül egyik sem igazán nagy nyolcezres. Vannak köztük nehéz és kockázatos hegyek, de az igazán ne­héz mászások még előttem vannak. Melyik csúcsok vannak terv­ben, vannak hosszú távú céljai? Eleve úgy osztom be az időmet egy évre, hogy el tudjak menni leg­alább egy expedícióra. Lehetőség szerint minden évben próbálkozók egy csúccsal, de az az igazság, hogy nem gondolkodom tíz évre előre. Minden évben a következő expedí­cióra koncentrálok, próbálok szponzorokat találni, és ha az sike­rül, akkor gondolkodom csak a kö­vetkező lépésen. Persze jó lenne mindegyiket megmászni, és amikor sikerül egy expedíció, akkor én is mindig motiváltabbá válók, de egyelőre nem foglalkoztatnak ilyen távoli célok. Milyen típusú mászónak tartja magát? Általában óvatos, vagy több rizikót vállal? Lehet, hogy az otthon ülőknek a hegymászók így válnak szét két csoportra, de szerintem ez nem így van, én nem tudom kettéválasztani. Ahhoz, hogy nyolcezreseket másszon az ember, nyilvánvalóan kell kockáztatni és rizikót vállalni. A legfontosabb része az egésznek a jó felkészülés, és ha nagyon erős állapotban vagy a hegyen, azzal a rizikófaktor is csökkenthető. Ha erős vagy és gyors, akkor mindig adódni fog legalább egy alkalmad a csúcsra jutni. A hegyen már a legtöbbször a pillanat dönti el a dolgokat, és szerintem bele kell menni a dolgokba, amíg azt a józan ész megengedi. Bele kell menni a csúcstámadásba is, hogyha úgy érzed, hogy máskor nem lesz rá al­kalmad. Előnyben részesíti az expedíciói során a szólózást, vagy szeret csa­patban mászni? Ritkán van az ember egyedül egy nyolcezresen a standard útvonalon. Olyan nincs, hogy csak te vagy, mert mindig vannak egyéb mászók, egyéb expedíciók is. így eleve relatív do­log az egyedül mászás. Számomra nem fontos az, hogy csapatban men­jek, hiszen az ember gyakran a he­gyen alakít ki csapatot. Persze nem árt, ha van egy jó mászótársad, aki­vel együtt elindulsz otthonról, és ha jól ismered, akkor ahegyen jól együtt is tudtok dolgozni, de ez nem annyira fontos, mint mondjuk a Magas-Tátrában, egy technikás hegyen, ahol jó, ha biztosít valaki. Hogyan alakult ki a mászás iránti rajongása? Először aprólékosan elkezdtem felfedezni a Kárpátokat, és aztán egyre messzibb tájakra és egyre ma­gasabbra vágytam. Mindig érdekelt a földrajz és a történelem, a kaland, a természet és a barlangászat. Ezek együttes hatásából jött a hegymá­szás, a vágy messzi tájakra elmenni, más kultúrákat megismerni, ahol kipróbálhatom magam a hegyeken is. Természetesen Erőss Zsolt is ha­tást gyakorolt rám. Kalifa Alpin csapat A Kalifa Alpin csapat napjainkban kiemelten fontos szerepet tölt be a magyar magashegyi expedíciók világában. A csapat hivata­losan 2019 februárjában alakult meg, Héjjá Bálint, Lengyel Fe­renc és Varga Csaba tagságával, de Csaba és a csapat együttműködése már2018-ban elkezdődött, amikora nepáli Kancsendzönga alaptáborában emléktáblát helyezett el a he­gyen elhunyt Erőss Zsolt és Kiss Péter tiszteletére. A 2019-es évben az első nagy közös siker a Gasherbrum I megmászása volt, ezt még abban az évben egy Dhaulagiri-expedíció követte. Az idei Mount Everest-expedíció a járvány miatt meghiúsult. Kemény és átgondolt edzésmunka folyik a Kalifa Alpin csapat szakmai háttércsapatával, Haris Éva táplálkozási tanácsadóval és Ágh Csaba erőnléti edzővel, aki a légzéstechnika elsajátításában segíti Csabát. Szakmai partnerként a Magyar Hegymászó Oktatók Egyesülete is segíti a csapatot. (íz)

Next

/
Thumbnails
Contents