Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)

2020-05-19 / 114. szám

141 KULTÚRA 2020. május 19.1 www.ujszo.com A Dolce vitaj elhozta Pozsonyba Fellinit TALLÓSI BÉLA Pozsony. Hosszú idő után végre valami, amiről bizton állít­hatjuk, hogy nem marad el! A Dolce vitaj elnevezésű, közkedvelt olasz fesztivált idén is megrendezik, igaz a koronavfrus-járvány miatt elrendelt korlátozott fel­tételekhez igazítva, mégis attraktív nyitéprogrammal. Ez évben Fellini a vezető motí­vum, a húzó téma - kell-e nagyobb „attrakció”, mint a Cinecitta mágu­sának, Federico Fellini születésének a századik évfordulója? A Dolce vitaj szervezői, az Olasz Kulturális Intézet munkatársai min­den eddigi évfolyamban exkluzív ki­állítást hoztak el a pozsonyi közön­ségnek, ám azokat zárt térben pre­zentálták. A helyzetre reagálva azon­ban az idei kiállítás helyszínéül a leg­nagyobb és a leginkább hozzáférhető „galériát” választották, a főváros ut­cáit: itt helyezik el Paul Ronald eddig nem publikált, Fellini 8 és 'A című filmjének forgatásán készült fotográ­fiáit, standfotóit 50 ún. citylig formá­tumban. Az utca e nagy méretű foto­gráfiák prezentálására nemcsak azért jó választás, mert hosszú idő után az emberek újra kiléptek az utcára, ha­nem azért is, mert Fellini imádta a vá­rost, és a városképet befogó kocká­kat. A kiállítás fotográfiái az említett film készítésének a háttérfolyamatát, vagyis a forgatásnak azt a misztikáját örökítik meg - az alkotók jelenlété­vel együtt -, amelyből megszületik a mű, de a vásznon nem látható. Ennek a misztikának a bemutatá­sára a 8 és A a legjobb példa. Részint azért, mert ezzel a munkájával Fellini stílust váltott, új szintet lépett saját pályáján és a filmtörténetben egy­aránt. Részint azért, mert ennek a mozgóképes opusnak épp az a kü­lönlegessége, hogy Fellini a filmké­szítésről is lerántja a leplet, azzal, hogy filmet forgat a filmben. Az 1963-ban készült 8 és 'A (Otto e mezzo) című drámáról azt tartják, hogy Fellini legismertebb filmje, 18 díjat kapott, köztük két Oscar-díjat -Paul Ronald: a 8 és 34 Guldója - egy kocka a színes Mastrolanni-albumból (Fotó: Dolce vitaj) amihez nyolc jelölés is társult. A film főhőse Guido, a filmrendező, aki „beköltözik” egy magánklinikára, hogy elbújjon a világ elől. Kísérlete azonban kudarcba fullad, mert ott is megtalálják. Nemcsak a felesége és a szeretője üldözi folyvást, hanem az a rengeteg ember, aki tőle vár újabb munkát, egy következő, lehetőleg is­mét nagy sikerű filmhez. Guido zse­niális filmötletének megvalósítása azonban várat magára. Az alkotó­munka helyett ugyanis álmok, gye­rekkori szorongások gyötrik. Képze­letében megj elennek mind azok a nők, Paul Ronald Fellini módszeréről „Luchino Viscontival ellentétben, aki a forgatások alatt megkövetel­te az abszolút csendet és a fegyelmet, Fellini imádta az izgalmas nyüzsgést. Nála a placcon a káosz és a szórakozás volt az uralkodó. Egyik nap azzal fordult a stábhoz, hogy olyanok vagytok, mint, akiket leforráztak. Vigyetek mára munkába egy kis életet - mondta. Nem tudom, másfilmjeinekforgatásán hogyan viselkedett, de a 8 és felvételei felfokozott, életörömtől teli hangulatban teltek. Mindvégig ott voltam a placcon, akkor is, amikor nem kellett fotóznom. Meg­húzódtam, nem zavartam senkit. Fellini tudta, hogy ott vagyok, és mindent, amit csinál, megörökítek. Hagyott, megbízott bennem." akik valamilyen szerepet játszottak az életében. A 8 és 'A Guido vívódásá­nak fantáziadús merész képeibe avat­ja be a nézőt. A Guidót alakító Mar­cello Mastroianni mellett a kor nagy (színész)nőideáljai tűnnek fel a vász­non, az élen Claudia Cardinaléval. Paul Ronald a másik olasz film­mágus, Luchino Visconti udvari standfotósa volt, de Fellini is szíve­sen dolgozott vele. A Cinecittához fűződő legendás éra, az olasz film­­történet aranykorának egyik legje­lentősebb fotográfusaként ismert. Fellini 1962-ben hívta meg standfo­tósnak, megbízva őt a 8 és A felvéte­leinek fotografálásával. Paul Ronald olyan sorozatot készített, amely nem­csak azt az alkotófolyamatot örökí­tette meg, ami a forgatáson történt, hanem belesett a kulisszák mögé is, és élő, lélegző felvételek során adta vissza a 8 és 'A munkálatai körül ki­alakult hangulatot is. Több színes fel­vétel van közöttük, ami azért külön­leges, mert maga a film fekete-fehér. Paul Ronald fotográfiái - köztük azok, melyek Pozsony utcáin is meg­jelennek - Antonio Maraldi magán­­gyűjteményében találhatók. Maraldi a Cesenai Filmközpont (Centro Ci­nema) igazgatója, és Paul Ronald a barátja volt. Egyedi kollekciója a fo­tográfus baráttól ajándékba kapott 2200 negatívból és a 250 színes dia­­pozitívból áll. A hozzánk is elhozott kiállítás annak a rendezvénysorozat­nak a részét képezi, amellyel Emilia- Romagna régió emlékezik meg a Fellini-centenáriumról a Cesenai Filmközponttal együttműködve. A kiállítás képei nálunk ma reg­geltől június 2-ig tekinthetők meg. A fotókat tematikus csoportok sze­rint tagolták. Az első csoportba tar­toznak azok a képek, melyeken Fe­derico Fellini egyedül vagy a stábta­gok társaságában látható. A követke­ző fejezetet a főszereplő Marcello Mastroianniról a felvételek alatt és azok szünetében készült porték és egész alakos felvételek alkotják. Kü­lön blokkban látható Fellini és Ma­stroianni elválaszthatatlan kettőse, továbbá a placcon, a munkafolya­matról készült felvételsorozat, vala­mint a színes fotók albuma a női sze­replőkről és Mastroianniról. A Győri Balett férfi táncművészei közösen gyakoroltak szájmaszkban és a kellő távolságot megtartva a Győri Nemzeti Színház balett-termében. A koronavírus-járvány miatti többhetes kimaradást követően tegnap először tarthattak kö­zös gyakorlást a táncosok, külön-külön termekben a férfiak és a nők. (Fotó: mti) Elhunyt Michel Piccoli Párizs. Elhunyt 94 évesen Mi­chel Piccoli legendás francia szí­nész - jelentette be hétfőn a szí­nész családja. Piccoli a filmtörté­net egy sor meghatározó alkotá­sában játszott. A nagy áttörést 1963-ban Jean-Luc Godard A megvetés című filmjével érté el, amelyben Brigitte Bardot volt a partnere. De szerepelt Luis Bunuel A nap szépe és A burzsoázia diszkrét bája című filmjében is. Egyik legismertebb filmje Marco Ferreri 1973-ban bemutatott A nagy zabálás című alkotása volt.' Nagyszerű színész volt, aki rendkívül gúnyos is tudott lenni. Sikerült a művészfilmek ikonjává válnia, ugyanakkor sokan látták benne a „francia Cary Grantet”. Granthez és az olyan hollywoodi sztárokhoz hasonlóan, mint Jimmy Stewart vagy Gary Cooper, Picco­li is képes volt bármilyen karaktert eljátszani anélkül, hogy közben eltűnt volna személyes varázsa. Kopasz homlokával, busa szem­öldökével és ravasz mosolyával könnyedén ugrált csábítóktól zsa­rukig és gengszterekig az 1970-es Michel PiCCOli (FotóTASR/AP) és 80-as években forgatott filmje­iben. A legnagyobb rendezőknél játszott, de egyszer sem kapta meg a César-díjat, bár négyszer jelölték rá. A cannes-i filmfesztiválon vi­szont 1980-ban elnyerte a legjobb színésznek járó díjat Marco Bel­­locchio Salto nel vuoto című film­jéért, egy évvel később pedig a Berlinalén megosztott színészi dí­jat vehetett át. (MTI, k)

Next

/
Thumbnails
Contents