Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)
2020-05-19 / 114. szám
www.ujszo.com | 2020. május 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Kulturális veszteségeink 83. A művészet nem verseny, nem üzlet, nem gagyi kirakodóvásár A minőség a fontos, nem a mennyiség. Hányszor mondogatjuk ezt, gyakran alibiből, kényszerből, vagy kínunkban. Én legutóbb akkor sütöttem el, amikor egy irodalmi esten többen voltak az írók, mint az érdeklődők, viszont a közönség „soraiban” ott ült egy Kossuth-díjas költő is, és kíváncsian hallgatta a fiatal kollégákat. Akiken látszott, hogy ennek az egy embernek jobban örülnek, műit máshol a telt háznak. A szlogen azonban a művészeti produktumokra is érvényes, főleg ezekben a hónapokban. Ellepték az internetet a karanténversek, -novellák, -dalok, a bezártságról szóló, telefonnal felvett kisfilmek, és még ki tudja, mi minden. Sőt, néhány tévécsatorna úgy döntött, hogy Zoomon folytatja a sorozatait vagy újakat kreál. A színészek a monitor előtt mondják a szövegüket, igyekezve természetesen viselkedni egy természetellenes helyzetben. A sztori pedig a járványból fakadó szituációkra van kihegyezve. Sajnos legtöbbször kilóg a lóláb, érezhető, hogy elsősorban üzleti szempontok vezérelték az alkotókat, és az is világossá vált, hogy rádiójátékot nem lehet a tévében közvetíteni, a sorozat műfaja pedig igényli a mozgást, a színészek interakcióját. Azok, akik most nem léphetnek fel sehol, szinte ontják az internetes tartalmakat, és mivel nincs körülöttük stáb, sokan nem is vitatják meg senkivel, mit érdemes közszemlére tenni, és mit nem. Márpedig ami egyszer felkerült a netre, az örökre fent marad, lényegében eltüntethetetlen. Vannak zenészek, akik naponta szobakoncertre invitálják a nagyérdeműt, aztán annyi a hiba, a félrenyúlás, belesülés, hogy egy idő után a lelkes rajongók is megunják. Színészek olvasnak fel napi folytatásokban vaskos könyveket, rossz hangsúlyokkal, csúnya bakikkal. Költők, írók teszik közzé szövegeiket, aztán pár nap múlva a javított verziót, ami már nem érdekel senkit. Szóval néhajobb lenne átgondolni, visszaolvasni, gyakorolni egy kicsit, mielőtt gyorsan megosztanánk. A művészet, mint tudjuk, tükröt tart a világ elé, és természetesen nagyon fontos, hogy a járványhelyzetre is reagáljon. Viszont nem szabad versenyt csinálni belőle. Sem üzletet. Sem gagyi kirakodóvásárt. Mert a művészet nemcsak tükör, hanem önarckép is. Az alkotó nyomot hagy vele, saját magát konzerválja az örökkévalóságnak. Minden hang, amit a zenész megoszt a hallgatókkal, minden szó, amit az író papírra vet, a színész kimond, minden mozdulat, snitt, ecsetvonás arról az emberről közöl valamit, aki létrehozta. És a mennyiség nem mehet a minőség rovására. Ezt a szabályt persze jól ismerik az érdekeltek, békeidőben általában be is tartják. A mostani, precedens nélküli helyzet azonban precedens nélküli döntésekre sarkallhatja az embert. Tompul, deformálódik az önkritika, minden ötletünk jónak tűnik, és közvetlen visszajelzés hiányában (taps, ováció, fütyülés, tojásdobálás) egyre biztosabbak vagyunk magunkban. Ez sokaknál az abszurd helyzet elleni védekezés egyfajta módja is lehet, a pszichológusok nyilván latin kifejezést is tudnának mondani rá. De azért, kedves művészek, kérem önöket, igyekezzenek megőrizni a józan ítélőképességüket, hogy ne kelljen csendben osonniuk a fal mellett, ha egyszer véget ér ez a borzalom... IDÉN GYEREKNAPRA AZT KAPJÁK, HOGY MEHETNEK ISKOLÁBA MEG ÓVODÁBA! ...és még örülnek is neki (Kotrha) I 7 Két koalíció HEGEDŰS NORBERT R öviddel a választás után már látjuk, hogy a parlamentben két koalíció alakult ki. Az egyiket a koalíciós szerződés tartja össze, a másiknak a konzervativizmusnak hazudott kicsinyesség, a populizmus és az értetlenség lehet a ragasztóanyaga. Körvonalazódik a kormánykoalíción belül egy képviselői csoport, melynek bizonyos helyzetekben nem derogál együtt szavazni a szélsőségesekkel és a smeresekkel, akik ellen minden más fronton elvileg éles küzdelmet folytatnak. Ez a csoport legutóbb a múlt héten, az ombudsmani jelentés elkaszálása során demonstrálta, hogy adott esetben képes meghatározni a parlamenti döntések irányvonalát is. Mária Patakyová ombudsmant már hivatalba lépésekor kikezdték a magukat konzervatívnak mondó - akkor főleg SNS-es és smeres - politikusok, hogy túlságosan kiáll az LGBT-mozgalom tagjai mellett. Patakyová persze semmi ilyesmit nem tett, csak a munkáját végzi, és figyelmeztet az olyan esetekre, ahol állampolgári szabadságjogok sérülnek. Hogy ez azért történik, mert az illető a saját neméhez vonzódik, vagy mert egy senki által nem látott kormányrendelet miatt hetekig kell karanténban raboskodnia, az az ombudsman szempontjából mindegy. Állampolgári jogok sérültek, ő pedig felszólal. Ezért különösen elszomorító, hogy az új kormány nagyjából ugyanúgy nem tud - vagy nem akar - mit kezdeni az ombudsman jelzéseivel, mint a korábbi, Fico vezette kabinetek. Ami pedig ezt az új ámyékkoalíciót illeti, elég furcsa képződményről van szó. Az élet védelméről beszélnek, de közben mások szabadságát korlátoznák. Egymásra találtak az OCaNO ultrakonzervatívjai, a Sme rodina populistái, a Smer ún. szociáldemokratái és az ESNS szélsőségesei. Lehet, hogy cinikus vagyok, de kétlem, hogy ezt a csoportosulást a keresztényi tanítás tartja össze. Nem mintha a vallással bármi baj lenne. Mindenkinek elidegeníthetetlen joga, hogy szabadon gyakorolja a vallását, de pont ez a jog kellene, hogy biztosítsa egy homoszexuális pár számára azt is, hogy nyugodtan sétálhasson kézen fogva az utcán. A modem demokráciák így működnek: a szabadságunkért cserébe meg kell tanulnunk elviselni mások szabadságát. A probléma akkor kezdődik, ha valaki nem tud együtt élni azzal, hogy mások nem pont úgy gondolkodnak, mint ő. És úgy dönt, tesz is a dolog ellen. Ha pedig történetesen az illető képviselő, és több rokonleiket is talál a parlamentben, akkor nagyon sok ember életét tudja megkeseríteni. Abba pedig bele sem kezdek, hogy ez a kirekesztés, félelem és gyűlölet alapvetően szembe megy a keresztény tanítással. Sokan elfelejtik, de alapvetően ez a szeretet vallása (vö: Ján. 13.34—35). A pogromok szervezése helyett a kölcsönös elfogadás és segítség elősegítése talán jobban passzolna az ideológiához. Ehhez képest egyesek a világvégét vizionálják a regisztrált partneri kapcsolat bevezetése esetére (ami különösen érdekes egy olyan országban, ahol majdnem minden második házasság válással végződik), és a legégetőbb problémának a művi terhességmegszakítás szigorítását tartják. Szó sincs itt az élet védelméről, ez a hiszti egyenes folytatása annak, ami az Isztambuli Egyezmény körül ment. Művileg felfújt probléma, amely kizárólag arra szolgál, hogy a magukat konzervatívnak mondó képviselők olcsón politikai jó pontokat szerezzenek, az állampolgárokat megvezető jelszavakat harsogva, az eddig is marginalizált csoportok kárára. Az még eldől, hogy a jövőben Matovié mennyire tudja kordában tartani a képviselőit, akik lelkiismereti kérdésekben szabad kezet kaptak. Mert ha kenyértörésre kerül sor párthűség és ideológia között, a kormányfő könnyen meglepődhet. FIGYELŐ Semmire se jó kínai lólegeztetőgópek „A beszerzett eszközök nem alkalmasak a koronavírussal fertőzött betegek invazív lélegeztetésére, és csak kínai menü van bennük. Ráadsául a ResMed Lumis 150 lélegeztetőgép noninvazív lélegeztetésére sem alkalmas”tette közzé Lovas András aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos a magyar kormány által Kínából beszerzett gépekről. Az is kiderült, hogy ráadásul az eszközöket egyértelműen otthoni használatra fej lesztették ki a kínaiak. A súlyos Covid-19-betegek nagy része invazív gépi lélegeztetésre szorul. „Nagyon fontos megjegyezni, hogy a termék leírásában sehol nem szerepel a fertőzéses eredetű tüdőbetegségek ezen eszközzel történő ellátása” - hangsúlyozza továbbá Lovas. (hvg.hu) ENSZ-fótitkár: A világ nagy árat fizet az összefogás hiányáért A világ nagy árat fizet azárt, hogy nem fogadta meg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásait a járvány kezelésére, és különböző stratégiákat követtek az országok - jelentette ki António Guterres. Az ENSZ-főtitkár a WHO-közgyűlésén mondott nyitóbeszédet. „Gyenge volt az összefogás a Covid-19 elleni küzdelemben. Az egyes országok különböző, helyenként egymásnak ellentmondó stratégiákat követtek, és ezért mindannyian nagy árat fizetünk. A járvány most már a déli féltekén terjed, ahol hatása még pusztítóbb lehet” - mondta Guterres, és elítélte, hogy az amerikai elnök felfüggesztette a WHO-nak nyújtott támogatást. „A WHO pótolhatatlan. Több forrásra van szüksége. A fejlődő országok védelmezése nem jótékonyság vagy nagylelkűség kérdése, hanem egyértelmű közös érdek. Az északi országok nem tudnak véget vetni a járványnak, ha a déli országok nem semlegesítik időben” - tette hozzá az ENSZ-főtitkár. A közgyűlést most először globális videókonferencia keretében tartják meg 194 országból. Hszi Csinping kínai elnök azt hangoztatta, hogy országa időben tájékoztatta a WHO-t a járványról, és a kínai humanitárius segítséget emelte ki. Videóüzenetében Emmanuel Macron francia államfő kijelentette, mihelyst kidolgoznak egy vakcinát, univerzális közkinccsé kell tenni, amelyhez mindenki hozzájuthat. Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO főigazgatója azt hangsúlyozta: azok az országok, amelyek túl korán oldják fel a korlátozó intézkedéseket, a közegészségügyi rendszerüket teszik kockára és a saját talpra állásukat veszélyeztetik. Tedrosz is azt hangsúlyozta, hogy a WHO időben és sokszor megkongatta a vészharangot a járvány miatt, és üdvözölte az Európai Unió által javasolt, a világjárvány kezelésével kapcsolatos határozattervezetet. A dokumentum „univerzális, gyors és méltányos hozzáférést” követel valamennyi, a járvány leküzdéséhez szükséges termékhez.
