Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)
2020-05-18 / 113. szám
www.ujszo.com I 2020. május 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Nyaralás a vírus után Már semmi sem lesz a SZABÓ LACI ff hírek érkeznek, egyre több ország ■ ■ ■ tervez határnyitást, sorra jelennek meg az újranyitás szabályai, úgy tűnik, valami mégis megmenthető a turisztikai szezonból. Legyen szó városnézésről (a látnivalók többségébe ingyenes lesz a belépés) vagy tengerparti nyaralásokról. De ez utóbbi nem olyan lesz, amit megszoktunkkevesebb ágy lesz z tengerparton és tartani kell a biztonsági szabályokat, de a lényeg, hogy csobbanhatunk. A szabályokat böngészve azonban feltűnik, hogy az éttermi szolgáltatások sokkal korlátozottabbak. Kevesebb vendég lehet bent, kétméteres távolság az asztalok között és szinte mindenhol tilos a svédasztalos ellátás. Ez pedig azt is jelenti, hogy az oly népszerű all inclusive régi, a svédasztal sem kirándulások legfeljebb lecsupaszított verzióban lesznek, hacsak - ahogy a többi enyhítéshez hasonlóan - nem oldják fel ezt a tiltást. Hiszen mi is az all inclusive lényege? A vendégnek már nem kell fizetni a szállodában, a befizetett árban benne van minden étkezés és természetesen az italok korlátlan mennyiségben, valamint további szolgáltatások, sportolási lehetőségek. A korlátlan szó pedig pontosan a svédasztalt jelenti: annyitehet a vendég, amennyit csak akar. Ne legyenek kétségeink, azok a szálláshelyek, amelyek ezzel a kulcsszóval csábították a vendégeket, biztosan kitalálnak valami megoldást, de az is nyilvánvaló, hogy messze lesz az eredetitől. Mert az all inlcusive lényege éppen a svédasztal és a korlátlan fogyasztás - az étlapról választott rendelés sosem adja vissza ezt a korlátlan szabadságot. Nem véletlen, hogy a tengerparti nyaralásokat kínáló itteni utazási irodák katalógusaiban az ilyen ajánlatok vannak többségben, ez a varázsszó. Például Törökország, Egyiptom, Tunézia, Görögország stb. is ráállt erre az ügyfélkörre, most ők nagy bajban vannak, hiszen valamit ki kell találni, hogy megtöltsék vendégekkel a hoteleket. Természetesen érthető a tiltás, hiszen a vendégek egymás „kezébe adják a kanalakat” a svédasztalnál. Ám megoldás lehet a menzaszerű kivitelezés, amikor a személyzet teszi a tányérra a választott mennyiséget, és a sorakozásnál tartani lehet a távolságot. Igaz, ez extra személyzetet kíván, és nem olyan, mint a hagyományos svédasztal, ám megmarad a korlátlan fogyasztás, minimálisan csorbul az all inclusive varázsa. Vagy mindenki csak saját evőeszközzel vehet az ételekből. De a legjobb az lenne, ha a nyár második felében már feloldhatnák ezt a korlátozást, és teljes mértékben élvezhetnék a nyaralást. Korábban azért folyt a verseny, hogy kinél jobb az all inclusive, megjelentek az extra, ultra és miegyébjelzők. Ma már megelégednék azzal is, ha nem tűnne el teljesen ez a kulcsszó az idei hirdetésekből. «3TRHA (Kotrha) Drágábban adjuk az életünket SIDÓH. ZOLTÁN A lazább életvitelhez szokott európaiak a fokozatos nyitás ellenére egyre kevésbé viselik türelmesen a koronavírus miatti bezártságot. A hétvégén Németországban ismét ezrek tüntettek ajárványügyi korlátozások ellen, vagyis még az sem csillapította a kedélyeket, hogy két hónap kényszerszünet után útjára indult a labda a Bundesligában. Varsóban könnygázt kellett bevetni a demonstrálókkal szemben, akik a normális életüket követelték vissza. Londonban a tiltakozók tudatosan megsértették a közösségi távolságtartás szabályait, le is tartóztattak 19 embert a rendőrök. Bár a járvány még távolról sem vonult el, emberileg érthető, hogy a több héten át tartó kényszerű bezártság, a karantén okozta anyagi problémák gyúelegyet alkothatnak. Ami jóval kevésbé érthető, bár a rácsodálkozás sem indokolt, hogy a tudomány és a tájékoztatás jelenlegi színvonala mellett is mennyi elképesztő marhaságot hordanak össze a koronavírusról. Például a németországi tüntetéseken elhangzott, hogy a vírus elleni védekezést alapítványa révén százmilliókkal segítő Bill Gates valójában egyfajta egészségügyi diktatúra kialakítására törekszik, és olyan vélemény is hallható volt, hogy Angela Merkel kancellár úgynevezett gyíklények irányítása alatt tevékenykedik. A rutinos összeesküvéselmélet-gyártók mellett felemelték hangjukat az oltásellenesek is, a badarságáradatra pedig a koronát kétségkívül az 5G-s mobilhálózatok tornyainak megrongálói teszik fel, akik szerint a vezeték nélküli telekommunikációs rendszer terjeszti a ragályt. Pedig az egyes kormányok az utóbbi napokban már szinte egymást versengve tették közzé a bezártságot csökkentő könnyítő intézkedéseket. Például tegnaptól Ausztria (Németország, Liechtenstein és Svájc mellett) Csehország, Szlovákia és Magyarország irányába is enyhítette a határellenőrzéseket, már csak szúrópróbaszerűen ellenőriznek. Szlovéniában, elsőként az Európai Unió tagországai közül, péntektől hivatalosan véget ért a koronavírus-járvány, Görögországban megnyitottak a strandok, Giuseppe Conte miniszterelnök pedig bejelentette, mától Olaszország az óvatosság jegyében készen áll az újraindulásra. Olyannyira, hogy június 3-tól az ország megnyitja külső határait is az EU-tagállamokból érkezők előtt, karantén kötelezettsége nélkül, nem titkolva: a határnyitásra az olaszországi idegenforgalom talpra állítása miatt van szükség. Erezzük, a nyár közeledtével egyfajta versenyfutás folyik a mediterrán államok között, hogy az alaposan összezsugorodott turisztikai tortából ki tudja kihasítani a legnagyobb szeletet. A versengés hátulütője lehet a járvány második hullámának erősödése, hiszen például a lazító olaszoknál még mindig naponta legalább 150-en halnak meg a kórban. Mégis azt kell mondanunk, a kezdeti káosz, a kórházakból érkező apokaliptikus képek ellenére a fejlett világ sokkal nagyobb erőfeszítéseket tett az emberi élet megmentésére, mint a korábbi globális járványok idején. Amikor 1968 szóba kerül, akkor leginkább a diáklázadások, az úttorlaszokkal „ékesített” Párizs, Csehszlovákia szovjet megszállása, a vietnámi háború, esetleg a Holdra szállás előkészületei jutnak eszünkbe, s még véletlenül sem a hongkongi influenzajárvány, amely alig két év alatt mintegy egymillió halálos áldozatot követelt, jelentős részben a nyugati világban. Pedig a vírus annyi áldozatot szedett Berlinben, hogy a holttesteket metróalagutakban tárolták, a ragály miatt túlterhelné váltak a londoni kórházak, lebénult a brit posta és a vasút, a sok beteg miatt a francia gazdaság is akadozott. Ennek ellenére a kormányok és a média nem szólította fel az embereket otthon maradásra, a gazdasági tevékenység korlátozására. Hagyták, hogy a járvány végigfusson a lakosságon, nem törődve azzal, hogy nincs megfelelő ellenanyag. Alig 50 éve még számos pusztító betegség, például a kanyaró vagy a tuberkulózis nem számított ritkaságnak, a második világháború borzalma akkor még nem homályosuló emlék volt. Napjainkban viszont a közvélemény már nem fogadja el a nehezen gyógyítható betegségek, a halálérzet közelségét. Bármennyire szent dolog a profit, a gazdaság lendületben tartása, a szabadpiac leglelkesebb hívei is belementek országuk átmeneti lezárásába, egyes gazdasági ágazatok (turizmus, repülés) teljes leállításába. Még nem tudjuk, mennyi tovagyűrűző következménye lesz a mostani pandémiának, de már most biztos: az esetenként védtelenné vált idősotthonok ellenére sokkal nagyobb erőket mozgósítottak az emberi élet védelme érdekében, mint korábban. Ha úgy vesszük, akkor már ez is nagyon nagy dolog. Jogsértően tartják fogva a menedékkérőket Magyarországon A Helsinki Bizottság 2015 óta dolgozik azon, hogy véget vessen az önkényes fogvatartásnak a magyar tranzitzénákban. Az Európai Unió Bírósága múlt héten kimondta, jogellenes, hogy jogorvoslati lehetőség nélkül zárnak embereket akár egy évnél is hoszszabb időre a tranzitzénába. A határeljárás alapesetben nem húzódhat tovább 4 hétnél, ennek ellenére néhány menedékkérő több mint 500 napja van a tranzitzónában, olyan viszonyok között, amelyek szabadságkorlátozásnak minősülnek. A menedékkérők többsége fiatalkorú. Mindössze egy 13 négyzetméteres konténerben élnek, amiben két emeletes és egy szimpla ágy, valamint egy szekrénysor van. A konténerhez egy murvával felszórt 20 négyzetméteres terület tartozik, Magyarország mégis tagadja, hogy fogvatartásról lenne szó. Állítása szerint a személyek elmehetnek Szerbiába, ám valójában ezt csak jogsértően tehetnék meg, legálisan nem léphetnek át a határon. Az ügy két konkrét eset kapcsán került a bíróság elé, afgán és iráni állampolgárok nyújtottak be menedékjogi kérelmet a röszkei tranzitzónában. Magyarország mindkét esetben elutasította kérelmüket, s elrendelte a személyek kiutasítását. Szerbia azonban visszautasította ezt, mivel úgy véli, nem teljesülnek az Európai Unióval megkötött visszafogadási megállapodás feltételei. Magyarország ezután a kiutasítás célországát az érintettek származási országára változtatta, a kérelmeket érdemben nem vizsgálták meg. Mivel az érdekeltek jogszerűen semmilyen irányban nem hagyhatták el a tranzitzónát, ezért ott-tartózkodásuk feltételei szabadságelvonáshoz hasonlóak, és már 464, illetve 526 napja tartják őket fogva. Az Európai Unió Bíróságának ítélete kimondta: a tranzitzónákban elhelyezett embereket, köztük számtalan gyereket jogellenesen tartanak fogva és fosztanak meg a hatékony menekültügyi eljárástól a magyar hatóságok. Ezután újra magyar bíróság elé kerül az ügy, ahol a luxembourgi határozat szerint kell döntést hozni. A bíróság azt is kimondta, hogy a menedékkérők elhelyezését a röszkei tranzitzónában „őrizetnek” kell minősíteni, és ha az őrizet szabályszerűden, vagy az érintett személyeket ok nélkül vették őrizetbe, az eljáró bíróságnak el kell rendelnie haladéktalan szabadon bocsátásukat. Remélhetőleg a két szóban forgó család a rendelet alapján minél hamarabb kiszabadul, és a többi menedékkérővel is hasonlóan járnak el. így a röszkei tranzitzóna végre tranzit lesz, ahol 28 nap elteltével senkit sem tarthatnak fogva, s a menedékkérők számára biztosítani kell a belépést Magyarországra és gondoskodni az elhelyezésükről. Renczés Zsófia A szerző a ELTE hallgatója, a Media Rights Group program résztvevője
