Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-06 / 81. szám

www.ujszo.com | 2020. április 6. RÉGIÓ I 3 Díjazták a legjobb pedagógusokat A díjazottak ► Felvidéki magyar pedagógus díj: Pelle István, Katona Mihály Alapiskola Búcs, Kováts József Alapiskola, Bátorkeszi ► A tehetségek felkarolásáért és gondozásáért díj: Bérezik Erzsébet, Dobó István Alapiskola, Nagyszelmenc Kecső Csolti Veronika, Bátkai Alapiskola Kovács Tünde, Eötvös Utcai MagyarTanítási Nyelvű Alapiskola, Komárom ► Pedagógus-életpálya díj: Lendvay Tibor, Pongrácz Lajos Alapiskola, Ipolyság Liszka Éva, Czuczor Gergely Alapiskola, Érsekújvár ► Kiváló módszertani, nevelési, szakmai és tudományos eredményekért díj: Korintus László, Dernői MagyarTannyelvű Alapiskola Tímár Lívia, Alapiskola és Óvoda, Pozsonypüspöki ► Aszlovákiai magyar nyelvű oktatásttámogatótevékenységértdíj: a Szlovákiai MagyarTársadalmi és Közművelődési Szövetség a Csemadok, Bárdos Gyula elnök a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, Huszár László igazgató ► Óvodapedagógusok részére, kiváló módszertani és nevelési eredményekért díj: BerkyAngelika, MagyarTanítási Nyelvű Óvoda, Pered Vágvölgyi Erika, Óvoda, Zádielska 4, Kassa Pelle István kapta a Felvidéki magyar pedagógus díjat (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ A pedagógusszövetség a hét­végén tartotta volna a Szlová­kiai Magyar Pedagógusok 26. Országos Találkozóját Rozs­nyón. Bár a szakmai konfe­rencia a koronavírus-járvány miatt idén elmaradt, a hazai pedagógusok munkáját ennek ellenére értékelte a szövetség. A koronavírus-járvány miatt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) hagyo­mányos, több évtizede folyamatosan megrendezésre kerülő országos ta­lálkozója idén nem valósulhatottmeg. Elmaradtak azok a szakmai előadá­sok és kerekasztal-beszélgetések, melyek minden évben szerves részét képezték a háromnapos találkozó­nak. A tapasztalatcsere, a szakmai vi­ták, az ötletelések és a problémák megoldása mellett baráti találkozók helyszíne volt minden évben Rozs­nyó történelmi városházának épülete, ahová az ország minden részéről és rendre határon túlról is érkeztek szakemberek. Mindezek ellenére a pedagógusszövetség idén sem feled­kezett meg azokról, akik a hazai ma­gyar oktatásban példaértékűen tevé­kenykednek. „Jó néhány éve a Szlovákiai Ma­gyar Pedagógusok Szövetségének legrangosabb elismerése az a díj, amellyel az átlagon felüli teljesít­ményt nyújtó pedagógusainkat be­csülik meg. Rendre a rozsnyói peda­gógustalálkozó volt a színhelye a fel­emelő ünnepségnek, mely méltó ke­retet adott a díjátadásnak. Ez így is volt kerek huszonöt em­lékezetes alkalommal. Az idén ez megváltozott, világunk fölött most sötét felhők kavarognak. Fenyegető­­ek, félelmetesek, barátságtalanok. Fönt a fekete felhő, lent azonban sar­jad a vetés a határban, harsan a fü a talpunk alatt, és nem üres már a fecs­kefészek sem - az élet élni akar. A kö­rülöttünk nyíló virágoknak még gyenge a szára, a lágy szellőben is hajladoznak, de színükkel, illatukkal, bámulatos harmóniájukkal örömet hoznak a szívünkbe. A természet nem adja meg magát. Mi sem adjuk meg magunkat. Átlagon felül teljesítő pe­dagógusaink bőven akadnak, megta­láljuk a módját annak, hogy ország­világ értesüljön arról, hogy kiket tisztelhetünk élen álló példaként. Szóljanak tehát nekik a köszönet szavai, kollégáktól, szülőktől, gye­rekektől, tőlünk, mindenkitől, aki el­ismeri, hogy mindennapi teendőjük nem munka, hanem mesterség, hiva­tás, életpálya. Nem ismernek mun­kaidőt, viszont magukban hordják a gyermeki lélekkel való azonosulás képességét, ami ugyanolyan fontos, mint a tudás szilárdsága és az egyé­niség ereje. A jó tanító tudja, hogy milyen a jó iskola: olyan, ahová szí­vesen jár pedagógus, szülő, gyer­mek, hiszen tanít, nevel, van humora...és játszani is enged. Jó egészséget, fölöttünk kék eget, derűt, fényeket kívánunk minden díjazott­nak!” - szól Fekete Irén, az SZMPSZ elnökének köszöntője. (ie) Születésnap karanténban ÖSSZEFOGLALÓ Szombaton töltötte be századik életévét Petér Ilona. A koronavírus-járvány miatt ezt a kerek jubileumot sajnos nem ünnepelhette meg gyermekei, unokái, dédunokái és testvérei körében. NYITRA Ha a koronavírus nem írja át a csa­lád terveit, akkor Petár Ilona, szüle­tett Mester Ilona 100. születésnapját szombaton ünnepelték volna meg. Ilonka néni kora ellenére szellemi­leg rendkívül friss, teljesen tisztában van a napi történésekkel, érti azt is, hogy egy nagyon komoly járvány söpör végig a világon, így a kerek ju­bileum alkalmából senki nem láto­gathatja meg. Csak a legszűkebb családi körben emlékeztek meg a 100. születésnapjáról. Természete­sen tortával ünnepeltek. Elmondása szerint jól érzi magát, néha fájnak ugyan a kezei és a lábai, de még nem kell ágyban feküdnie. Korábban sé­tálgatott az udvaron, a vírus miatt most csak az erkélyen üldögél. Az iskolai éveit ma is pontosan fel tudja idézni. Ügyes eszű, jó tanuló volt, hatan voltak testvérek, nem voltak jómódúak, tankönyvre nem telt a szüleinek. „Ma is emlékeszem arra, amikor a tanító az egész osztály előtt megdicsért, hogy milyen jó ta­nuló vagyok. Amikor a 17 könyvből álló csomagot elkezdte kiosztani - ezt ugye csak a gazdag szülők tudták megvenni a gyerekeiknek - az első csomagot nekem adta. Szerettem a történelmet, a földrajzot és fogal­Petár Ilona mazásokat írni, a számtan nagy hob­bim volt. Matematikából voltam a legügyesebb, dühített, ha valaki nem tudta a feladatot, ezért gyakran súg­tam a társaimnak. Ha a tanító észre­vette, mindig kikaptam, mogyorófa bottal porolt el minket, ha rosszak voltunk” - emlékezett vissza az is­koláséveire. Az anyagiak miatt nem tanulhatott tovább, Nyitóra szegő­dött el egy zsidó családhoz szolgá­lónak. Havonta 50 koronát kapott, pénzt nem kellett hazaadnia, de két húgát ő „ruházta.” Családot a világ­háború miatt csak később alapított. „1938-ban elmentem Csehországba, (A család fényképalbuma) Morvába, az a terület szudéta volt, onnan német márkát küldtünk haza a családnak. Hat évet töltöttem ott. A háborút követően 10 évig éltünk Prágában a férjemmel, az első gyer­mekem is ott született 1950-ben. Végül Nyitra mellett, Lédecen tele­pedtünk le” - mondta Ilonka néni. A napjai varrással és olvasással tel­nek, elmondása szerint a nyitói könyvtárat már kiolvasta. Korábban a kerti munka, a virágokkal való foglalkozás szerzett neki nagy örö­met. Néhány éve már Nyitón lakik a lányánál, a lédeci barátnők azonban most is hiányoznak neki. (ie) Körkép a hétvégi komáromi piacról SZÁZ ILDIKÓ Friss retket, újhagymát, salátát, többféle gyümölcsöt és húsárut is vásárolhattak azok, akik szomba­ton ellátogattak a komáromi sza­badtéri piacra. Más városokban bezárták a piactereket, és a helyi kistermelőknek komoly gondot okoz értékesiteni a friss árut. A piacot látogatóktól megtud­tuk, sokkal egészségesebb most a friss levegőn, nyitott térben vásá­rolniuk, mint a bevásárlóközpon­tokban. Ilyen módon is támogatni szeretnék a kistermelőket. Volt, aki savanyú káposztát vett, vagy homoktövisből készült szirupot, mézet vásárolt, hogy ezekkel erő­sítse a szervezetét. Nagy volt a ke­reslet a paradicsom, paprika és más zöldségpalánták, valamint a ter­melői virágpalánták, illetve fűszernövények, facsemeték iránt. Az árusok kesztyűben és védő­maszkban szolgálták ki a vásárló­kat. A megszokottnál valamivel kevesebben jöttek ki szombaton a piacra, az érkezők védőmaszkban voltak és igyekeztek betartani a kellő távolságot is. Néhány árus elárulta, szerdánként nem járnak ki, csak a hétvégi bevásárlásra ér­kezőket szolgálják ki. Valamivel kevesebben járnak most a komáromi piacra, a vásárlók a kis­termelőket akarják támogatni (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents