Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-30 / 100. szám
www.ujszo.com I 2020. április 30. ISKOLA UTCA 113 Karanténban kreativitásból jeles 2 Újabb 21. századi Dekameron a pozsonyi Duna utcai gimnázium egyik diáklányának tollából. Napjainkban, amikor az iskolák kapui zárva vannak diák és tanár előtt egyaránt, mindenki próbálja a lehető legjobbat kihozni magából a távoktatás buktatói között. A kreativitás viszont ilyenkor sem hagyja el a jó tanárt, és egy-egy remek feladat szárnyakat ad a diákoknak is. A pozsonyi Duna utcai gimnázium elsősei a világirodalmi reneszánsszal ismerkedve azt a feladatot kapták, hogy Boccaccio stílusában, közel hétszáz évvel a nagy európai pestisjárvány után, a koronavírusjárvány következtében viszont szintén karanténba kényszerülve, folytassák a Dekameront. Lássuk tehát a 21. századi Dekameron történetét ismét egy pozsonyi diáklány tollából! A Hold gyermekei 2020-at írunk. Egy csapat tinédzser a koronavírus időszaka alatt elhatározza, hogy az éj leple alatt kisurran, s egy elhagyatott focipálya melletti szőlősben találkozik. Mikor az idő eljő, hogy szórakoztassák egymást ezeken a szomorkás s egyhangú napokon, történeteket mesélnek egymásnak. Éjféltől virradatig óránként elhangzik egy-egy megkapó, olykor megható történet. Éjfél, első történet. Az első személy kerül sorra. Meséje egy messzi bolygóra visz minket, amelyen mindenfajta szerelem tiltott, s aki másként tesz, azt lenézik, leköpik s eltiporják. Ámde két lélek mégis beleesik a szerelem mély gödrébe. Kékszemű s Zöldszemű veszélybe sodorja saját életét egy világban, ahol tilos szeretni. Sorsuk sok nehézséget hoz elébük, s a tragédiát sem kerülhetik el. Esteledett már, nagyon is. Zöldszemű épp a teraszon üldögélt, s ahogy a sötétedő eget bámulta, azon gondolkodott, mióta is van ez így. Mert bizony mióta eszét tudta, ez így volt. A szerelem tiltott dolog volt. Senki sem tudta, miért. Senki nem kérdezett semmit. Mindenki elfogadta, s az, aki mégsem, ráfizetett. Őt is így nevelték, s habár tudta, mi történne vele, ha megtudnák, hogy érez, mégsem tudott másképp tenni. Hisz hogyan is tudta volna kiverni fejéből a napot, mikor meglátta azt a lágy mosolyt, meghallotta azt a könnyed kacajt. A nap, amikor COVER YOUR MOUTH SAVE A Lift Horváth Edina alkotásai A szerelem megvár, maradj otthon! A (Fotók: H E. archívuma) megismerte Kékszeműt, bizony felforgatta egész létét. Egy pillantás. Meg még egy. Egy újabb. Az utcán. Egy kávézóban. A könyvtárban. Ennyi kellett csak ahhoz, hogy végre megszólítsák egymást. És elkezdtek beszélgetni. Egy percet. Tízet. Húszat. A percek órákká kerekedtek. Nem volt ez furcsa. Hisz mindenki szokott cse-Művészet a karanténban A pozsonyi Duna utcai gimnázium diákja az érettségi előtt álló Horváth Edina, aki képzőművészeti pályára készül. Az iskolabezárás természetesen őt is karanténba kényszerítette, de amellett, hogy szorgalmasan „távtanul", néha a múzsát is bebeengedi az online tanórák mellé a szobájába. És mi más juthat eszébe művészi témaként, amikor érkezik az ihlet? Igen, az aktuális helyzet. Tekintsék meg e tehetséges diáklány plakátterveit! (mtag) verészni. De hiába, ők tudták, valami más ez. Mélyen belül érezték, ez valami tiltott. Éle milyen édes íze volt ennek a tiltott gyümölcsnek. Titok volt ez. Az ő kettejüké, senki másé. S ameddig az is marad, nem eshet bántódásuk. Egy kézfogás. Meg még egy. Egy csokor virág. Kedves gesztus? Az emberek beszélnek. Mennyi kell még? Hol van a határ? „Anya, ne sírj!” - Zöldszemü az ajtóban állt. „Nem tehetek mást, lányom, a törvény szerint rám is kivégzés vár, ha szó nélkül hagyom” - szólt anyja alig hallhatóan. Otthonról kirakták. Undorodtak tőle. Féltették jó hírüket. Kékszeműnek is ugyanez a sors jutott. Egy közös ház. Meg néhány árgus szempár. Egy rajtakapott csókváltás. Közel van a baj, nyakukban a hatóság. A két lélek hiába magyaráz. Tehetetlen. A nép őrjöng, meggyőzni őket nem lehet, hiába való szájkoptatás. Zajongó kör közepén, egymásba ölelkezve várják, hogy mi lesz. Nincs menekvés. Kő zúdul, puska csattan. Itt van már a sötétség. Nyugalmat hoz magával. Nincs már más, csak békesség. Egy szellemlény. Meg még egy. Egy csendes lakás. „Miért történt ez velünk?” — kérdezi a szerelmespár. „Oh, ha a mi szemünkkel láthatnák! Nem lenne több ostoba törvény, sem szemrehányás! Csak szerelem és szabadság.” Hajnali 1 óra, második történet. Második személyünk következik. Izgatottan vág bele történetébe, melyben visszatérünk a Földre, s megismerkedünk az első látásra kedves és szerény, ámde belül velejéig romlott Delilah-val. Ki elárulja legjobb barátnőjét, akivel oly sok évig keményen dolgoztak, csak hogy nagyobb hírnévre tehessen szert. Hajnali 2 óra, harmadik történet. A most következő történetünket a harmadik személy mondja el. Nem másról szól ez, mint az emberi rosszindulatról, s hogyan okozhat valaki olyan kárt másnak, hogy abból neki se jó, se rossz nem származik, csak a másiknak szenvedés. Ez az erdei leány és a morcos asszony története. Hajnali 3 óra, negyedik történet. Jön a negyedik mesélő. A boldogtalan, bujdosó története ez, ki megpróbál elmenekülni problémái elől, viszont hosszú utazása során rá kell jönnie, gondjait nem a külvilág okozza, hanem saját maga, s hacsak szembe nem néz velük, nem fognak elillanni. Hajnali 4 óra, a kakasdal. Az ötödik személy is végre belekezdhet mondandójába, ám sajnos kakasszó szakítja félbe, amire embereink föleszmélnek. Sajnos itt az ideje, hogy véget vessenek éjszakai kalandjuknak, s hazatérjenek még a sötét rejtekében. Kiruccanásukról más nem vehet tudomást, csak a Hold és a csillagok. Ők őrzik csupán az elsuttogott szavak, s az együtt töltött pillanatok emlékét. Márton Lili, I. B
