Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-30 / 100. szám
www.ujszo.com | 2020. április 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kakasvér Majdnem belepusztult a világ egy szörnyű tragédiába rrfacsaró orgonaillat osont be az ablakon, amikor Bandika háromnegyed hatkor felébredt. De nem az orgonaillatra ébredt, még ha szerette is, hanem a kakas miatt. Ezen a reggelen a kakas nem kukorékolt, Bandika pedig, mivel megszokta, hogy a kakas ébreszti, amiatt ébredt fel, mert a kakasszó elmaradt. Felöltözött, kiment az udvarra. Meglátta Ervin hátát, aki a veranda szélén ült, mellette egy felbontott páncélos sör. Tudta, hogy Erdélyben az orgonát farkasboroszlánnak nevezik?— kérdezte Bandikétól, miközben meg sem fordult, csak tovább nézte a kaput. Bandika elismerte, hogy nem tudta, de hozzátette, nem tudja azt sem, miért nem kukorékolt a kakas, holott jóformán ez az egyetlen dolga. A kakast elvitte egy róka, amikor jöttem a kert végéből, láttam, ahogy vitte, húzta a füvön egy darabig, még a cipőmön is itt a kakasvér, megnézheti - világosította őt fel Ervin. Bandika nem látta, de nem is akarta. Bekapcsolta a rádiót, a hírolvasó pedig bemondta, hogy szinte mindenhol csökken az új fertőzöttek száma. Legyőztük a vírust? - kérdezte Ervintől. Az meg csak nézett tovább a kaputáblába, majd annyit mondott, nem ez a kérdés, hanem hogy mi lesz a nyárral. Azt is bevallotta, hogy számára a vírushelyzet egyik nagy önismereti eredménye az, hogy megtudta: az unalomundora olyan erős, hogy ez még a halálfélelmét is legyőzi. Végül is mi a rosszabb, ha az unalomba halok bele otthon, vagy kimegyek szórakozni és elkapom a vírust? Majd a második hullámban megtudjuk, csavarta le a szódásüveg tetejét Bandika. ,.Nincsen több tavaszom, ez a nyár sem a régi már” - énekelte a rádió, Ervin pedig feltette a nap kérdését. Tetszik tudni, mi történt egy éve? Bandika nem tudta. Segítek, folytatta Ervin. Szörnyű tragédia rázta meg az emberiséget, a bolygó lakói pedig: magánemberek, intézmények, önkormányzatok egy csapatként fogtak össze, hogy helyreállítsák, ami elveszett, illetve ami veszélybe került. Aztán persze sok ígéret csak ígéret maradt, viszont mostanra az egészügy, ahogy van, nem érdekel senkit. Szabad a gazda? Bandika elhárító kézmozdulatot tett, és mondta is, hogy igen, leégett a párizsi Notre Dame, a világ pedig majd belepusztult. A két jóbarát akkorát röhögött, hogy a tető héjazatából elindult lefelé egy meglazult cserép. Még a csatorna sem tudta megállítani (hiszen hiányzott), így a cserép éppen előttük tör szét a járda betonján. Bandika és Ervin összenéztek, majd azt mondták: hoppá... A szerző a Vasárnap munkatársa Ha járvány idején készült volna. Szinyei Merse Pál lilaruhás nője Munkácsy félelmetes, szájmaszk nélkül ásító inasával. (Kovács Péter. facebook.com/BudapestAlternative) Diktátorok tényleg előnyben? FELEDY BOTOND D iktátorok vagy demokraták nyerik-e a korona elleni csatát? A kérdés mögötti feltevések gyakran egyoldalúan, szuggesztíven kerülnek elő a sajtóban. Kínával kapcsolatban sok csatornán azt hallhatjuk, hogy lám, az egypártrendszer és az erős állam kellett ahhoz, hogy menedzselni tudják a kihívást. Más kérdés, hogy sikeresnek tekintjük-e egyáltalán azt a fellépést, amelynek következtében globálisan elterjedhetett a vírus, és amely során egy hónappal később is kiderülhet, hogy a hallottak száma valójában 50 százalékkal magasabb volt. Az kétségtelen tény, hogy a demokráciákban a rövid távú politikai célmeghatározás nem sokat segít. Magyarul: a felelősséget idejében át akarja hárítani másra az adott döntéshozó, ha már kezelni nem tudja a problémát. Ez tisztán látszik abban, ahogy a Fehér Ház, az Egyesült Államok tagállamainak kormányzói és a különböző hatóságok, a tiszti főorvos és más minisztériumok egymás közt pingpongoznak a vádakkal. Vagy ahogy Európában egyes radikális erők Brüsszelre mutogatnak, holott felhatalmazást sem kapott a tagállamoktól az uniós intézményrendszer a nagyobb közegészségügyi fellépésre. Vagy az egyes országokban felbukkanó idegengyűlölet, amely bűnbaknak kiált ki egyes közösségeket - mint a legnagyobb afrikai kolóniával történt Kínában, ahol súlyos visszaélésekre került sor, és beindult a diszkrimináció. Az eddigiek alapján egyáltalán nem látszik az, hogy a „diktatúrák” úgy általában jobban teljesítenének válságban, járvány idején. Kínát leszámítva a többi autoriter állam éppenséggel a katasztrófába gyalogolt: Iránban a parlamenti képviselők közt is pusztított már az első időszakban a vírus, a lakosság pedig védtelen maradt. Eszak-Koreában talán maga a vezető is elkaphatta a fertőzést. Kína esetében az azonnal rendelkezésre álló pénz és erőforrás ugyanúgy kellett a hatékony válaszhoz, mint a kínaiak szabálykövető szocializációja. A demokráciák, úgy tűnik, csak az első és a válság szempontjából várhatóan rövid szakaszban kerülnek hátrányba a lassabb döntéshozataluk miatt. A vírus kitörésekor nehezebben születtek meg a döntések, a kikényszeríthetőségük sem ugyanolyan hatékony, mint diktatúrákban. Az azt követő szakaszokban viszont előnybe kerülhetnek, ha sokkal rugalmasabbak, transzparensebbek a kommunikációban, a polgárok tájékoztatásában, tehát ha van elég idő, meg tudják győzni a polgárokat a viselkedésmintákról, nem kell hozzá gumibot. A gazdasági válságra adott reakciók pedig jóval rugalmasabbak lesznek, mert az összes szereplőt bevonják a kreatív válaszkeresésbe. A piacnak és a fogyasztóknak is megvan a szabadsága új utak felfedezéséhez. A legitimációját féltő egypártrendszerek vezetői ugyan szintén gazdasági növekedést akarnak, de ehhez a tervgazdaság, a központi intézkedések lesznek a fő támaszaik, nehezebben jut el hozzájuk az utcáról és a sarki boltból a realitás, könnyebben hoznak tehát rossz döntéseket. (Mint azt a vuhani pártvezetés és a pekingi központ közti kezdeti nehézségek is megmutatták.) így az a hamis narratíva, hogy „lám, az autokráciák jobbak a vírus kezelésében”, éppúgy csak egy hatalmi érdek torzszülötte. A halottakat megszámolni se tudjuk: hiszen a diktatúrák rejtegetik az adatokat, a demokráciák közül is mindenki máshogy számol. (Például Belgium az egyetlen ország Európában, ahol az összes idősotthonbeli halottat automatikusan a koronavírus áldozataként tartják nyilván, ezzel pedig megduplázódik (!) az áldozati statisztika.) így még csak ott sem tartunk, hogy az első szakasz kezelését értelmesen össze tudjuk hasonlítani az országok között. Az viszont már most valószínű, hogy a komplex gazdasági kihívást a demokráciák táptalaján lesz könnyebb kezelni. A plázák újranyitásával elszabadulhat a légiósbetegség Új kockázatot jelenthet világszerte az iskolák, hivatalok, üzemek, irodaházak, bevásárlóközpontok, szállodák, éttermek és sportlétesítmények újranyitása. A heteken át alig használt vízvezetékek kiváló terepet jelentenek egy másik légúti betegségnek, a legionellózis, vagyis a légiósbetegség kórokozója elszaporodásának. 1976 júliusában hat nap alatt 25 amerikai veterán életét követelte egy rejtélyes kór az Amerikai Légió pennsylvaniai szervezetének gyűlése után. A hazatérők sorra kerültek kórházba, 221 -en betegedtek meg, 34 halott volt. Az ismeretlen ragályt a sajtó elnevezte légiósbetegségnek, a fertőző betegségek kutatásával foglalkozó amerikai intézet csak 1977 januárjában találta meg a kórokozó baktériumot, amely a Legionella pneumophila nevet kapta. A túlélők visszaemlékezése szerint a gyűlésnek helyt adó lerobbant szálloda légkondicionálóiból bűz áradt. A láthatatlan iegionella Mikrobiológusok kiderítették, hogy a Iegionella baktérium a pangó vizekben telepedik meg, 25 és 45 fok közötti hőmérsékleten szaporodik, és porlasztott vízcseppekben utazva a levegőből belélegzéssel kerül a légutakba. Ilyen pangó vizek a nem kellően karbantartott nagy légkondicionáló berendezésekben éppúgy megtalálhatók, mint a kevéssé használt vízvezetékekben, csap- és zuhanytelepekben. A legionellózis enyhébb változata nem rosszabb egy múló influenzánál, az agresszívebb verzió azonban súlyos tüdőgyulladást okozhat. A betegség súlyos tünetei meglepő hasonlóságot mutatnak a SARS-CoV-2- fertőzéssel: 2-10 napos lappangási idő után magas láz, fejfájás, légzési nehézségek, száraz köhögés, tíz betegből egy meghal. Koronavírus és Iegionella A Covid-19-betegek 20 százalékánál a legionellózis is kimutatható volt - állította a The Lancet folyóiratban március 12-én publikált tanulmányban a kínai Csingtao Egyetem kutatócsoportja. Az nem derűit ki, hogy az általuk vizsgált betegek hol és miként szerezték be a fertőzést, mindenesetre úgy tűnik, az új koronavírus mellett a baktérium is jelentős kockázatokat hordoz - annak ellenére, hogy szerencsére az utóbbi nem teljed emberről emberre. Hogy nem egyedi esetről van szó, azt a Journal of Travel Medicine folyóiratban április 17-én megjelent tanulmány is bizonyítja. Ebben japán kutatók egy nílusi hajókirándulásról hazatért, majd rövidesen elhunyt 80 éves páciensükről számolnak be, akinek szervezetében a Covid-19 kórokozója mellett a Iegionella baktériumot is kimutatták, és nem tudni, melyik váltotta ki nála a halálos kimenetelű tüdőgyulladást. Más se hiányzik... A Reuters által megkérdezett specialisták szerint a jelenleg rutinszerűen alkalmazott diagnosztikai módszereknek köszönhetően meg lehet különböztetni egymástól a kétféle kórokozó által kiváltott tüdőgyulladást, és az antibiotikumokkal kezelhető legionellózis nagy eséllyel hatásosan gyógyítható, ugyanakkor a túlterhelt egészségügyi hálózatnak más sem hiányzik a jelenlegi járványhelyzetben, mint egy baktériumfertőzési hullám, hiszen még békeidőben is több százan halnak meg évente légiósbetegségben a világon. Nem véletlen tehát, hogy a Covid-19-világjárvány alatt az egészségügyi szervezetek mindenhol sorra figyelmeztetik a létesítmény- és ingatlanüzemeltetőket a vízvezetékek és légkondicionáló berendezések körültekintő és alapos fertőtlenítésére. (qubithu, mti)
