Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-29 / 99. szám

121 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2020. április 29.1 www.ujszo.com A háromdimenziós informatikáé a jövő A háromdimenziós webterek használatakor az agy nagyobb része kapcsolódik be a munkába, ami növeli a hatékony­ságot (Fotó: Májer Csaba József) HANCZGÁBOR Az informatika természetes fejlődése, hogy a kétdimenziós Windows után háromdimenzióssá váljon - állítja a győri Széchenyi­­egyetem professzora, dr. Baranyi Péter, aki két tudóstársával együtt kifejlesztette a MaxWhere 3D böngészőt. A kutatások szerint az emberek akár 50 százalékkal jobban emlé­keznek a webterekben elhelyezett információkra, ami hatalmas lehe­tőséget jelent az oktatás és a cégek számára egyaránt. A korona vírus-járvány hatására az egyetemek és az iskolák egyaránt rákényszerültek, hogy a korábbiak­nál sokkaljobban támaszkodjanak az online megoldásokra. Közöttük sok olyan akad, amely a jelent, de olyan is, amely már egyértelműen a jövőt jelenti. Az utóbbi platformok egyike a MaxWhere, amelyet három tudós- dr. Baranyi Péter, dr. Csapó Adám és dr. Galambos Péter - fejlesztett ki néhány éve. „Ha egy laikusnak kellene leír­nom, azt mondanám, hogy a MaxWhere olyan, mint bármilyen böngésző, azzal a különbséggel, hogy weboldalak helyett háromdi­menziós webterek jönnek be a kép­ernyőn. Használata egyszerű és ol­csó, mert nem szükséges hozzá VR- szemüveg, elég egy laptop vagy egy asztali számítógép is” - magyarázta kérdésünkre Baranyi Péter. A győri Széchenyi István Egyetem pro­fesszora szerint teljesen természetes fejlődési útról van szó. Az informa­tikában - ha valaki még emlékszik rá- eleinte volt a DOS operációs rend­szer, amelyet tekinthetünk egydi­menziósnak. Utána következett a sokkal nagyobb lehetőségeket kíná­ló „kétdimenziós” Windows, s az evolúció következő állomása a há­rom dimenzió -térnyerése kell le­gyen. Ez a változás ráadásul nem­csak logikus, hanem kifejezetten hasznos is. „Amíg a Windows csak a vizuális agyközpontunkat kapcsolja be, ad­dig a MaxWhere a háromdimenziós érzékelésért felelős parietális le­benyt is. Ez sokkal nagyobb teljesít­ményű agyrészünk - fejtette ki a professzor. Ahogy a DOS utánjóval nagyobb teljesítményre lettünk ké­pesek a Windowsszal, mert a vizu­ális agyközpont is bekapcsolódott a munkába, a MaxWhere-rel vég­zett munka újabb előrelépést jelent. Több száz résztvevő bevonásával folytatott kutatások is bizonyítják, az emberek ötven százalékkal gyor­sabban látják át a háromdimenziós tereket, ugyanennyivel jobban em­lékeznek az ott megszerzett infor­mációkra, és harminc százalékkal gyorsabban működnek együtt má­sokkal, közben még kevésbé is fá­radnak. Ez persze nem meglepetés. Ha például egy gúlát mutatunk a ke­zünkben, azt mindenki azonnal fel­ismeri, viszont egy kétdimenziós lapra vetődő árnyékát már sokkal nehezebben, főleg, ha még mozog is közben. Egész egyszerűen a gon­dolkodásunk a térhez kötődik. A MaxWhere hatalmas lehetősé­geket rejt a cégeknek. Nekik már ké­szültek profi irányítóközpontok gépsorok vezérlésére háromdimen­ziós leképezéssel. Ez sokkal jobban áttekinthető, mint egy 2D-s megol­dás. A kultúra számára szintén hasz­nos platformról van szó, hiszen így múzeumok, kiállítások anyaga ke­rülhet sokkal közelebb a látogatók számára, akik akár körbe is járhatják a műtárgyakat. A harmadik nyilvánvaló alkalma­zási terület az oktatás, ami a mostani járványhelyzetben különösen felér­tékelődik, hiszen az általános és kö­zépiskolák, valamint a felsőoktatási intézmények szerte a világban be­zártak. Magyarországon többek kö­zött a győri Széchenyi István Egye­tem, a budapesti székhelyű Metro­politan Egyetem, a Debreceni Egye­tem, a Pécsi Tudományegyetem, az Óbudai Egyetem vagy a Dunaújvá­rosi Egyetem használja a MaxWhere-t, míg a külföldi partne­rek között a Hongkongi Kínai Egye­tem és az Ausztrál Nemzeti Egye­tem is megtalálható. A három dimenzióban és a virtu­ális valóságban rejlő lehetőséget a Széchenyi-egyetem a világon az el­sők egyikeként ismerte fel, s már 2018-ban létrehozta VR Learning Centerét, ami VR-tanulási központ­ként fordítható, s az elnevezésben a VR a virtuális valóság rövidítése. Az oktatási, kutatási, fejlesztési te­vékenységet végző egység vezetője, dr. Horváth Ildikó hangsúlyozta: néhány éve nemzetközi szinten is világossá vált, hogy a virtuális és a kiterjesztett valóság nemcsak a szó­rakoztatásra és a kommunikációra alkalmas, hanem az oktatásban is át­törés előtt áll. A folyamatban élen járó győri egyetemen már több száz tananyag készült el a webterekben, s ezeket a mostani járványhelyzetben még többen használják, mint koráb­ban. Az intézményben mára szinte a teljes képzési rendszerben előfor­dul, hogy VR-tananyagot is kapnak a hallgatók. Kiemelten kezelik a pe­dagógusképzést, mert úgy gondol­ják, ha az új tanítógenerációk képe­sek élni ezekkel a technológiai le­hetőségekkel, sokkal hatékonyab­ban tudják majd megismertetni ve­lük a fiatalabb korosztályokat. Egy új tudományterület is létrejött az elmúlt években, a kognitív info­kommunikáció, amelynek elméle­tét, módszertanát dr. Baranyi Péter és dr. Csapó Ádám dolgozta ki. „En­nek lényege, hogy az emberek egy­re több olyan okoseszközt használ­nak, amelyek kiterjesztik a gondol­kodás lehetőségét. A fő cél, hogy ezeket a tanulási, munkavégzési ké­pességeket ne elsorvasszuk, hanem még nagyobb hatékonysággal szol­gáljuk” - magyarázta dr. Horváth Ildikó. Tapasztalataik alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a háromdimenziós, a virtuális való­ságra épülő platformok egyedülálló potenciállal rendelkeznek. „A két­dimenziós böngészőkben egymás után megnyitott ablakokban végzett keresésekhez, kattintgatásokhoz képest a jól megtervezett háromdi­menziós VR-terek segítik a felada­tok átlátását. Az ezekben dolgozó diákok ugyanazt a munkafolyama­tot hetven százalékkal kevesebb elemi felhasználói művelettel tud­ják elvégezni.” Pozitívumokról számoltak be a megkérdezett hallgatók is. A gyógy­pedagógia szakon elsőéves Putz Vi­rág a mostani félévre vette fel a 3D VR oktatás tárgyat. „Február közepe óta használom a programot, amit ed­dig egy prezentáció elkészítésére használtam. Jelenleg egy óraterve­zeten dolgozom, amit majd a virtu­ális térben való tanításhoz alkalma­zok” - fogalmazott. Szerinte ez a platform nagyon jó lehetőséget biz­tosít a pedagógusoknak ahhoz, hogy a diákok számára a különböző tan­anyagokat sokkal szinesebbé, izgal­masabbá tegyék. A járműmémök szakos Enyedi Tamás egy olyan tantárgy keretein belül ismerte meg a MaxWhere 3D-t, melynek célja a tananyagfej­lesztés volt. „Előzetesen tudtam, hogy a kutatások alapján hatéko­nyabbá válik általa a tanulás, amit én is tapasztaltam. Ez azért lehetséges, mert mindent be lehet pakolni egy virtuális térbe digitális táblákra, amelyek így egy helyen érhetők el, nem kell plusz weboldalakat felke­resni, ahol más tartalom elterelheti a figyelmet. Emellett teljesen új inger éri a diákot azzal, hogy a korábban megszokott formátum helyett há­rom dimenzióban látja az informá­ciókat.” Kisebb szomszédaikat felfalva híznak meg a galaxisok MTI-HÍR A galaxisokon belüli gázmozgások elemzése róván a szakértők arra jutottak, hogy a csillagok egy rásze a galaxisokon belül alakult ki, míg más részük kívülről származhat - írja a PhysOrg.com tudományos­ismeretterjesztő hírportál. „Felfedeztük, hogy a régebben ke­letkezett nagy tömegű galaxisokban, amelyek mintegy 10 milliárd fény­évnyi távolságra vannak tőlünk, egé­szen különböző irányokban mozog­nak egyes objektumok. Emiatt erős a gyanú, hogy sok bennük lévő csilla­got kívülről vontak magukba. Más szavakkal: a nagy galaxisok meget­ték a kisebbeket” - fogalmazott Ans­­hu Gupta, az ausztráliai ASTRO 3-D asztrofizikai kutatóközpont szakér­tője, a kutatás vezetője. A nemzetközi - az ausztrál mel­lett amerikai, kanadai, mexikói, bel­ga és holland intézetek szakértőit is magába foglaló - kutatócsoport az ausztrál MOSEL (Multi-Object Spectroscopic Emission Line) pro­jekt megfigyeléseit és egy kozmo­lógiai modellezési program ered­ményét kombinálta munkája során a világ legnagyobb szuperszámítógé­pem. Eredményeiket a tudósok az Astrophysical Journal című tudo­mányos lap aktuális számában tették közzé. Mivel időbe telik, míg a fény át­halad az univerzumon, a Tejútrend­szertől távol lévő galaxisok létezé­sük egy korábbi időpontjában látha­tóak a Földről. Gupta és kollégái munkájuk során felismerték, hogy ezeknek a nagyon távoli galaxisok­nak a megfigyelése sokkal kevesebb belső mozgást tárt fel. „Ki kellett találnunk, miért van az, hogy az idősebb, közelebb lévő nagy galaxisok sokkal rendezetlenebbek, mint a fiatalabb, távolabbi galaxi­sok. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a közben eltelt évmilliár­dok alatt a túlélő galaxisok meghíz­tak és rendezetlenné váltak azáltal, hogy bekebelezték a kisebbeket” - mondta Kim-Vy Tran, az Új-dél­­walesi Egyetem kutatója, a tanul­mány társszerzője. Gupta hozzátet­te: a modellezésből az derült ki, hogy a fiatalabb galaxisoknak kevesebb idejük volt arra, hogy összeolvad­janak másokkal. Ez segít annak megismerésében, mik történnek a galaxisok fejlődésének egyes állo­másain. A modellezésből az derült kl, hogy a fiatalabb galaxisoknak kevesebb idejük volt arra, hogy összeolvadjanak másokkal (Shutterstock'i

Next

/
Thumbnails
Contents