Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-25 / 96. szám
PRESSZÓ ■ 2020. ÁPRILIS 25. www.ujszo.com ÉLETUTAK 13 Giovanni Passeri a pármai kórháznál Orvoskollégáival ügyeletváltáskor Egy 64 éves pácienssel Kezet fog 86 éves páciensével. Az oxigén sziszegése miatt az idős férfi nem hallja, mit mond neki az orvos, aki ezért egy papírra leírja neki, milyen az állapota. Pihenő Egy pármai orvos harcai G iovanni Passeri doktor délután épp hazaért a pármai Maggiore Kórházból, ahol belgyógyászként dolgozik, amikor sürgősen visszahívták a munkába. A kórházban akkor jelentették be, hogy koronavírusos betegük van. így kezdődött. A visszaúton Párma lakkal szegélyezett utcáin az 56 éves Passeri azon tűnődött, vajon most megy-e a saját kivégzésére. Mindez március elején volt, emlékeztetett az amerikai AP hírügynökség, melynek fotósa képriportot készített az olasz orvos pár napjáról. Azóta bebizonyosodott, hogy Passeri nem is járt olyan messze a valóságtól gondolataiban, amikor saját kivégzése jutott az eszébe. Olaszországban több mint 25 ezer ember hunyt el a Covid-19-ben, köztük sok orvos, például Passeri kollégája is a Maggioréban. Azon a bizonyos napon, amikor délután visszahívták, csaknem két napig dolgozott egyfolytában. Azóta az ilyen nappali-éjszakai szolgálatok nem számítanak ritkaságnak. Drasztikusan megváltozott az orvos és családja élete. Passeri korábban a Pármai Egyetemen tanított, és kutatóorvosként is tevékenykedett. Az egyetemet az olaszországi járvány elején bezárták, ezért került az említett kórházba, ahol osztályvezető főorvos. Megváltozott a magánélete is, alkalmazkodnia kellett az új helyzethez. Házában most egyedül alszik a padlástérben kialakított hálószobában, a lehető legkevesebb időt tölti - biztonságos távolságban - feleségével és 10 éves fiával, nehogy esetleg megfertőzze őket. Amikor a fia, Francesco eleinte még felugrott, hogy megölelje hazaérkező apját, úgy, mint mindig, Passeri egészen megmerevedett. — Ez már nem biztonságos - mondta szomorúan. Magányosnak érzi magát, és attól tart, hogy a hónapokig tartó nyomás, feszültség érzelmileg nagyon megviseli őt, a családját és a kollégáit is. Az emberek gyakran ragasztanak színes rajzokat a kórházi pavilon bejárati ajtajára, hogy némileg javítsák a hangulatot. Az egyiken ez áll: „Köszönöm minden harcosnak”. Nehéz azonban jó hangulatot teremteni ott, ahol emberek küzdenek az életükért. Giovanni például Beköszön fiának Nyomasztó az egyedüllét nem tudja elfelejteni az egyik betegének a tekintetét, amikor levegőén kapkodott. Abban minden benne volt: kétségbeesés, segélykérés, remény. Azon a napon, amikor az AP riportere elkísérte Giovanni Passerit a kórházba, 32 beteget kezelnek a kórteremben. Az orvos kesztyűs kézzel megérinti a 80-as éveiben járó férfi csupasz kezét. Az oxigén sziszegése miatt azonban az idős páciens nem hallja, mit mond neki az orvos, aki ezért egy papírra leírja neki, milyen az állapota. A fotós észreveszi az asztalon levő kartondobozokat, bennük tartják a Otthon egyedül étkezik, felesége házi pizzával kedveskedett Giovanninak A padlásszobában (Fotók: TASR/AP) kórlapokat. Két dobozon az „elbocsátottak” felirat, a harmadikra azt írták: „elhunytak”. A műszak végén is elkíséri az öltözőbe Passerit, aki gyakorlott mozdulatokkal, hogy bőrét ne érje, leveszi a szennyezett maszkot, a védőszemüveget, eldobja a több pár kesztyűt, a három réteg védőköpenyt, a lábvédőt. Hazavánszorog, már az otthoni feszültségoldó zuhanynak örül. Elszigetelt hálószobájában olvas egy kicsit, majd alszik, mielőtt visszamegy a kórházba, és ismét csatlakozik orvosharcosaihoz. (AP/ug)
