Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-25 / 96. szám
www.ujszo.com | 2020. április 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Európa támogassa a kisebbségi médiát! A rendelkezéseket sokszor csak az állam hivatalos nyelvén közlik, a kisebbségi nyelvek használatáról gyakran megfeledkeznek MARC RÖGGLA Európának fel kell ismernie a kisebbségi média értékét! A világjárvány idején nagyon fontos, hogy mindig megkapjuk a megfelelő információkat, lehetőleg anyanyelvűnkön is, főként az egészségvédelemmel kapcsolatos tájékoztatást. Ezzel összefüggésben a Nemzeti Kisebbségek Főbiztosa azt ajánlja, hogy a nemzetállamok a kisebbségi- és a regionális nyelveket is használj ák a Covid-19-cel kapcsolatos intézkedések kommunikációjában. Azok az emberek különösen veszélyeztettek, akik nem beszélik jól az ország hivatalos nyelvét, ezért esetleg nem, vagy nem teljesen értik, mit is kell tenniük. Az Európa Tanács felhívta a figyelmet arra is, hogy a tennivalókat, rendelkezéseket sok esetben csak az állam hivatalos nyelvén közlik, a kisebbségi és regionális nyelvek használatáról gyakran megfeledkeznek. Ez talán érthető is, hiszen a közleményeket több nyelvre fordítani idő- és pénzigényes, és jelenleg mindkettőből egyaránt kevés van. Ezért is fontos hangsúlyozni, hogy az anyanyelvi információk több országban is a kisebbségi médián keresztüljuthatnak el az emberekhez. Sok kisebbségi médium számára azonban a koronavírusjárvány miatti válság fájdalmas, de ösztönző hatású is egyben. Ösztönző, mivel egyre növekszik az anyanyelvű információ iránti igény. Viszont fájdalmas is, mivel sokkal inkább a weboldalak látogatottsága, nem pedig a nyomtatott lapok eladása nő, ugyanis az újságok terjesztése sok helyen csak korlátozott mértékben lehetséges. A nehéz gazdasági helyzet miatt a reklámbevételek is elapadtak. Ezért néhány kisebbségi médium esetében valóban a lét a tét, és minél tovább tart a válság, annál reménytelenebbé válik a helyzetük. Sajnos több kisebbségi lap már a világjárvány előtt megszűnt. Például az észak-írországi Lá gall napilap a pénzügyi korlátozások és az állami források hiánya miatt még 2008- ban. A Galícia Hoxe 2011 óta csak online érhető el. A média védelme és a nyelvi sokféleség biztosítása érdekében Európának fel kell ismernie a kisebbségi média értékét és megőriznie a létezését. Ellenkező esetben néhány kisebbség nemcsak az anyanyelvű információhoz jutás lehetőségét, hanem a hangját is elveszítheti. A szerző a MIDAS főtitkára I 7 Maszkra magyar SZOMBATHY PÁL A magyar közéletben változatlanul nagy indulatok és állásfoglalások témája anyaország és határon túli magyarság viszonya. Egy félreérthető szó, s máris megmutatkozik az érzelmek ereje a politikában. Botrány lett a magyar parlamentben egy ellenzéki felszólalásból, amelyet nem engedett végigmondani a kormánypárti hallgatóság, vastapssal fojtva a szót Szabó Tímea Párbeszéd-frakcióvezetőbe. Nem tudhatjuk hát, mit akart mondani még a képviselő asszony, csak utólag halljuk tőle, mit szeretett volna még elmondani. Azzal pedig enyhíteni igyekezett a botrányt. „Hogyan fordulhat elő, hogy a miniszterelnök által is közzétett videókon rendszeresen hiányos, vagy nem megfelelő védőfelszerelésben láthatóak az orvosok és ápolók? Ezzel szemben folyamatosan hallani arról, hogy a határon túli megyéknek, Erdélynek, vagy Horvátországnak és Macedóniának küld maszkokat a magyar kormány.” (Szabó Tímea Párbeszéd-frakcióvezető a magyar parlamentben) Az ellenzéki politikus felszólalása e csonka formájában alkalmasnak mutatkozott arra, hogy politikai érzelmeket sértsen: azokét, akik együtt éreznek az erdélyi, határon túli nemzettársakkal, azokét, akik természetesnek tartják, hogy bajban a magyar kormánynak dolga a Kárpát-medencei magyarokra is figyelni. A felszólalás rögtön megteremtette a klasszikus magyar-magyar szembenállást, hiszen védelmükbe vehették a másik oldalról azok, akik szerint a Magyarország először gondoskodjon saját állampolgárairól, juttasson nekik elegendő védőfelszerelést, azután foglalkozzon a más országokban élők gondjaival. Régi konfliktus ez, folyamatosan parázslik, bármikor fellángolhat, íme. „Asszonyom, lenne egy kérésem: hazafelé menet Marosvásárhelyen, a Rákóczi-lépcsőnél álljon meg egy pillanatra. Egyik barátom, már megbeszéltem vele, odaviszi önnek a 60 000 maszkot, vagy annak az árát. Ahogyan ön akarja. Mi hálásan köszönjük az adományt, de ha ez Önnek akkora fájdalmat okozott, kedves Szabó Tímea, mi odaadjuk önnek.” (Bölöni László futballedző, BEK-győztes labdarúgó) Ezek a fájdalom mondatai, elegáns formában egy romániai magyar világpolgártól, a most Belgiumban dolgozó nemzetközi hírű futballedzőtől, Cristiano Ronaldo felfedezőjétől, a több mint százszoros román válogatott labdarúgótól. Bölöni László levele az ellenzéki képviselőhöz az erdélyi magyarok konok sértettségét jelzi, amely legkésőbb 2004-től, a kettős állampolgárságot elutasító, Gyurcsány Ferenc vezényelte népszavazástól datálódnak, és rávetülnek azóta is a magyarországi baloldali-liberális pártokra. A határon túli magyarokhoz történő anyaországi viszonyulás azonban azóta is szélsőséges érzelmi kérdés és vitatéma a magyar politikában. Hogy milyen bonyolult ez az érzelmi viszonyulás, mutatja Szabó Tímea friss botránya, aki egyébként a határon túli területek maszkszállítmányai mellett Macedóniát is megemlítette a félbeszakított felszólalásban, később pedig azzal védekezett, hogy három erdélyi nagyszülővel is bír, s nem a támogatást akarta kifogásolni, hanem azt, hogy itthon meg nem adnak - rendben, ám valahogy mégiscsak szembeállította a két dolgot, amiért egyébként a kormánypárti napilapban egészen penetráns hangnemű primitív, aljas és uszító gyűlöletpublicisztikát kapott válaszul. A félreértések és kölcsönös gyűlöletek vitahelyzetei, egymás szimbólumainak, érzékenységeinek semmibe vétele nem fog változni, amíg valamiféle belefáradás/közöny okán nem jön létre a magyarországi társadalomban és politikában némi hallgatólagos, lelki megegyezés, kibékülés a határon túli magyarokkal; valami olyasmi, hogy legalább békén hagyjuk egymást, kifogásainkat a másik tisztelete mellett óvatosan soroljuk el, s közben elfogadjuk a korlátozott szavazati joggal járó kettős állampolgárságot, nem idegent látunk azokban a magyarokban, akik önszántukon kívül élnek más országokban. Ameddig azonban az ezzel kapcsolatos mimagyarok/ők(nem)magyarok érzelmei a politikai haszonszerzés eszközei pro és kontra, legfeljebb a hisztérikus mellékszereplők cserélődnek. Ha majd végre normális országban élünk... MÁRIUS KOPCSAY Hát, lecsukták a Kajetánt. A Speciális Bíróság bírája úgy döntött, hogy vizsgálati fogságba helyezi Kajetán K.-t, az Állami Tartalékalap volt igazgatóját. Úgy tűnik, jól seper az új seprű, kisöpörte az istállót is, a csordással együtt. A „Marhapásztor” fedőnevű akcióban elvitték a kommandósok Juraj K.-t, az uniós támogatásokat megítélő Agrárkifizető Ügynökség volt igazgatóját és Martin K. ismert pénzembert. Milliós csúszópénz elfogadásával gyanúsítják őket a támogatások megítélése fejében. Az új kormány folyamatosan arról beszél, hogy a rendőrség szabad kezet kap a korrupció elleni harcban, ami természetesen rendben van, de tegyük hozzá, bizonyos áttörés már Ján Kuciak és Martina Kusnírová meggyilkolása után megtörtént. Utána már nem tartották magukat egyesek ebben az országban érinthetetlennek, nem gondolták, hogy bármit megtehetnek, megvehetnek. Köszönhető volt ez a nyilvánosság és a média masszív nyomásának. És mégis... Ami az Állami Tartalékalapnál történt, világjárvány idején, amikor emberéletekről van szó, az egyszerűen vérlázító és égbekiáltó. Hogy a főnök hirtelen vásárol a fiának két pozsonyi lakást, a védőfelszerelések beszerzésével meg ki tudja, mi a helyzet... Az ilyen dolgokat mindig ki kell vizsgálni, bárki is van kormányon, de próbáljunk meg visszaemlékezni, nem volt oly rég, mi volt a helyzet Fico és Danko idején. Persze, gondot jelentenek Matovic indulatos, szókimondó posztjai is a világhálón. Az olyan mondatok, hogy „loptak, mint a halott házában”, „egymás után leszedjük őket”, „megvan az első skalpom”, nem hogy nem illenek egy kormányfő szájába, hanem egyszerűen tilos ilyesmiket kijelenteni. A kormányfőnek nem az a dolga, hogy skalpokat gyűjtsön. A rendőrség és a bíróság dolga az igazságszolgáltatás, a miniszterelnök feladata „csak” annyi, hogy biztosítsa a függetlenségüket. Illetve, hogy egyáltalán tegyék a dolgukat, nem úgy, mint eddig. De most már teszik is. Úgy tűnik, kivizsgálják az ügyeket, újravizsgálják a botrányokat és annak rendje és módja szerint elítélik azt, aki bűnös. Aztán el kell érni azt, hogy az ország ne pironkodjon a vezető politikusai nyugatellenes kijelentései miatt (a smeres Blaha), meg hogy újra kizöldüljön az ország, mert nem vágják ki fejetlenül az erdőket. Hogy rendőr, bíró, politikus, mindenki végezze a dolgát és mindenki tartsa a kétméteres távolságot, amíg végre lecseng ez a járvány. Ha majd egyszer úgymond normálisan fog működni az ország, akkor fogjuk majd fel igazán, hogy mennyire nem normális országban éltünk. A szerző a TASR munkatársa
