Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-23 / 94. szám
www.ujszo.com I 2020. április 23. SPORT 115 Természet alkotta problémákat megoldani VATAŐClN PÉTER UrbanicsÁron (1973) egyike a magyar szikla- ós hegymászósport legtapasztaltabb és legsokoldalúbb figuráinak. 35 éve mászik, számos műfajt kipróbált a sportágon belül - ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mintha tízpróbázó lenne atlótikában. 2019 nyarán egyedül és mesterséges mászással teljesítette a legendás kaliforniai El Capitan hegytömb 650 méter magas Zodiac nevű sziklaútját. E siker apropóján beszélgettünk. Hol helyezné el az eddigi teljesítményei között a Zodiacot? Mennyire fontos mérföldkő ez? Fontos, de nem feltétlenül mondanám mérföldkőnek, mert szándékosan nem volt előzménye, és nem biztos, hogy lesz folytatása. Mégis lényeges azért, mert különösebb előzmény nélkül másztam meg egyedül. Van egy szerteágazó • mászó- és ipari alpintapasztalatom, de még sosem másztam mesterségesen. Nyilván belefog az ember egy szögbe, vagy álltam már trepniben, de nem volt még úgy, hogy odamegyek egy falhoz, és így csinálom végig. A Zodiac volt az első. Ha a Zodiac ennyire egyedülálló vállalás volt, akkor honnan jött az ötlet? Onnan, hogy a kihívásokat keresi az ember, és úgy gondoltam, hogy az eddigi tapasztalataim alapján ezt meg tudom csinálni. Annak ellenére, hogy semmilyen gyakorlatom nincs benne. Nagyon utánaolvastam, az elméleti tudásom megvolt hozzá, nem úgy mentem ki, hogy azt sem tudom, mi hogy működik. Félig-meddig szándékosan nem próbáltam ki gyakorlatban, mert akartam, hogy ez mély víz legyen. Nem is szoktam egyedül mászni. Itt öt napig egyedül van az ember, az nem olyan egyszerű, van ebben is egy kihívás, nem tudja az ember, hogy hogyan fogja viselni. Ha valaki csak egy pillantást vet a mászótörténelemre, akkor annak vannak ikonikus helyei, s ezek közül az egyik biztosan az El Capitan gránittömbje a Yosemite-völgyben. Mit jelent önnek ez a fal? Főleg mivel már korábban, majdnem teljesen szabadmászásban megvolt önnek a Freerider nevű út, ami tényleg mérföldkő az önéletrajzában. Mindig azt mondom a „Kapitányra”, hogy hiába vannak róla filmek, fotók, azok nem adják vissza az érzést. Most voltam ott negyedszer. Akárhányszor odaállok alá, elkap az „uh, ez mekkora és milyen” érzése. Itt szinte a völgytalpról elindul egy fal merőlegesen a földből, és 1000 méterre van a teteje. Ezt nem nagyon fogod fel még mászóként sem. A turisták meg teljesen el vannak veszve, nézik lentről, hogy szép nagy fal, kérdezik, hogy miért nem mászik rajta senki. Akár tőlem is, mert látják, hogy mászó vagyok. Hát bent van tíz kötélparti a falban, s mutatom, hogy ott van egy kétszemélyes függőbivak, ami nagy, akkora, mint egy autó. „A, az nem lehet, nem látszanak az emberek”. Igen, mert tényleg anynyiranagy! Hogy látja a sportág veszélyességét? Mennyire lehet kiküszöbölni az objektív veszélyeket? boulderezésnél nagyon jól kijön, hogy valami épphogy emberileg megoldható, extrém mozdulatok vannak. Yosemite-ben vagy Patagóniában pedig az egész feladat összetettsége tetszik: nagyon sok mindenre kell gondolni, sok hozzáadott értékből, nüanszból áll össze egy sikeres expedíció. Meg az, hogy a mászás minél több ágából felkészülsz, az olyan magabiztosságot ad, ami elég ahhoz, hogy nekimenjél úgy egy Zodiacnak, hogy nem másztál még hasonlót. Ellenpélda, hogy most már nagyon sokan felerősödnek műfalon és az edzővideókon, és kicsit áthajló, viszont jó fogásokból álló boulderen megmásznak egy rettenet nehéz utat, de mondjuk ha egy repedéshez odakerülnek, akkor megáll a tudomány. Jégmászásnál is fel lehet menni erőből, „le lehet taposni” a hegyet, de ha okosan áll (Fotó: Urbanics Áron) hozzá az ember, akkor kicsit élvezetesebben végig tudja csinálni a dolgot, hosszabb távon pedig sok tudása és képessége lesz ennek köszönhetően. Ami a médiát illeti, az sokszor csak a tragédiákkal foglalkozik. Magyarországon lát-e valami változást? Van javulás. Kicsit talán a versenymászó oldalról, mert vannak eredményeink, illetve mert olimpiai sportág lett a sportmászás. De gond az, hogy mégsem változott nagyon a helyzet, ha nincs olyan baleset vagy valami más téma, amivel meg lehet fogni az olvasót. Egy nehéz, 2-3 méter magas boulder út érdektelen, nem értik az olvasók. Itt nekem az a bajom, hogy a 90-es évektől a kereskedelmi jellegű 8000-es expedíciózások során már Erőss Zsolték és társaik is azt kommunikálták, hogy ez a sportág csúcsa. Én a 80-as évek végén kezdtem el mászni, akkor erről az átlagember annyit tudott, hogy az alpinista beleveri a csákányt a sziklába - tehát semmit. Azóta meg annyit tudnak, hogy „8000-es”. És ez ezeknek a műszóknak a hibája. Ér'tem, hogy el kellett adniuk magukat, de ezzel mindenki másnak tönkretették a szponzorkeresési kilátásait. El lehet mondani, hogy a hegymászás az olyan, mint az atlétika, hogy itt nemcsak maraton van, hanem gerelyhajító meg sok minden más is. Viszont egy marketinges azt fogja mondani, hogy ő ezt most megértette, de akik az ő termékeiket veszik, azok ezt nem értik, csak a 8000- es csúcsokat. Merre tart ma a magyar hegy- és sportmászás? Erre nehéz válaszolni. Még mindig tart a „műfalas bumm”, sokan csinálják évek óta és egyrejobbak, de ezeknek kis százaléka teljesít hasonlóan természetes sziklán, s onnan még kisebb arányban j útnak el az alpesi mászásokig. És nincsenek olyan jó műfalaink, hogy az olimpiára kvalifikálják magukat a fiataljaink. Könnyű kicsit utoléregetni Éurópát, de ahhoz, hogy stabilan ott legyünk az élvonalban, sok mindenre van még szükség. UrbanicsÁron szerint a terepre vezető autóút veszélyesebb magánál a mászásnál Kisszótár ► Alpesi stílus -a magashegyi mászás azon fajtája, amely során a hegymászó csak annyi felszerelést és élelmetvisz magával, amennyit a ^ hátán elbír, a hegyet pedig saját erejéből, nagyobb csapat vagy kiépített útvonalak, táborláncok nélkül mássza meg. Professzionális körökben ez számít a „tiszta" stílusnak. ► Boulderezós - kisebb sziklatömbök megmászását jelenti. A sportolók ilyenkor általában kötél nélkül, matracos biztosítás mellett csak néhány méter hosszú és magas, de rendkívül intenzív mozdulatokat igénylő utakatteljesítenek. ► Mesterséges mászás/szabadmászás -előbbi során a mászó mesterséges eszközök (kampók, ékek, hevederekből álló „létra", azún.trepnistb.) segítségével halad felfelé. A szabadmászás esetében ezzel szemben sajátfizikai erejét használja a sportoló. Mindkét műfaj teljes értékű, csupán más felszerelést és felkészülést igényel. ► „Út"-így nevezik az adott szikla-és hegyfalon felvezető vertikális útvonalat. Én folyamatosan gondolkodó és kockázatelemző típus vagyok. A mászás előtt és után is, de főleg közben. Mindenkinek van egy teherbírása pszichésen azzal kapcsolatban, hogy mennyi kockázatot vállal be. De ez nem feltétlenül függ össze azzal, hogy mennyire veszélyes valami - mert a legtöbben nem mennek el a határig, ahol már túl kockázatos. De ilyenkor általában nem születnek eredmények. Tehát ez nem egy határvonal, hanem egy határsáv, amit kell tudni nyomon követni. Kétgyermekes apaként a többhetes vagy hónapos expedíciókat és a veszélyfaktort hogyan lehet összeegyeztetni a családos élettel? Azon kívül, hogy kell a megértő családi háttér, mást nem tudok mondani. Anyagilag eléggé szerényen nyomjuk azért az expedíciókat. Nagyon ritkán kapunk támogatást. Pénzben nagyon minimálisát. Most tagja és vezetője vagyok a magyar hegymászó-válogatottnak, valamennyi anyagi támogatást kapunk, de nyilván neked kell megoldanod anyagilag és a munkahelyen, hogy eljussál valahova. A kockázat része meg... Eddig sem próbáltuk megölni magunkat, meg ezután sem akarjuk. Egyébként sokszor megesik, hogy az odavezető autóúton van veszélyesebb helyzet. Aki ebben benne van, az látja, hogy ez olyan kockázat, amit a hétköznapi emberek naponta bevállalnak, amikor körbenézés nélkül rohannak át az úton. 1986 óta űzi ezt a sportágat, ill. nagyon sok műfajban kipróbálta már magát a jégmászástól kezdve a boulderezésen át a nagyfalazásig. Mi ön számára ennek a mozgásformának a lényege? Talán az eddigiekből is kiderült, hogy az egésznek a komplexitását szeretem. Meg hogy olyan természet alkotta problémákat kell megoldani, ami nem emberi léptékre van szabva. A műfalat pl. csak edzésre használom: nagyon érződik, hogy ember alkotta őket, és Magyarországon nem nagyon van fantázia az utakban. Szeretem azt a kihívást, ami A Zodiac mászása madártávlatból (Fotó: Tom Evans)
