Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-21 / 92. szám
Newcastle United: történelmi döntés előtt 10-11. oldal 2020. április 21., kedd, XVI. évfolyam, 14. szám Magad, úrnőm, ha szolgád nincs Várhatóan új fejezet nyílik az Egyesült Államok labdarúgásának történelmében - és talán nem túlzás azt állítani, hogy az egyetemes futballt tekintve sem elhanyagolható tény, hogy márciusban új elnöke lett az amerikai labdarúgószövetségnek. Aki történetesen nő. És ennek itt most sok szempontból van jelentősége. A női labdarúgást követők évek óta tanúi lehetnek annak, ahogy a világ leghíresebb női játékosai hősies küzdelmet folytatnak az egyenlő bánásmódért és a megfelelő anyagi elismerésért. Nézzük a száraz tényeket: az USA férfiválogatottja sohasem nyert semmiféle rangos trófeát. A női csapat (USWNT) ezzel szemben ötszörös olimpiai bajnok és négyszeres világbajnok. Oké, de ki mennyi pénzt hoz a konyhára! - vágnák rá sokan azonnal, de tévednének: 2016 és 2018 között a női válogatott többet hozott a jegybevételekkel az amerikai labdarúgó-szövetség számlájára, mint a férficsapat. Ehhez képest a szövetség mégis privilegizált helyzetben tartja a férfiakat, ami a fentiek tükrében érthető módon dühíti a nőket, akik rossz, sőt olykor veszélyes minőségű pályákról, lehetetlen infrastruktúráról, aránytalan fizetésekről beszélnek. Az idők szava Csakhogy az utóbbi évtizedben történt néhány változás - amelyhez, úgy tűnik, a sportági szövetség nem volt képes időben felzárkózni. A közösségi média térhódítása ugyanis alapjaiban változtatta meg a kommunikciós csatornákat: Alex Morgan, Megan Rapinoe vagy épp Abby Wambach őrületes befolyásra tett szert az Instagramon, ami egyrészt a reklámbevételeik megnövekedését, másrészt pedig szavaik súlyát is alaposan megváltoztatta. Ha ők valamit kiposztolnak, arra az egész világ reagál. A női labdarúgás népszerűsége pedig napról napra nő. Sokatmondóak a múlt évi világbajnokság tévés nézőszámai: Olaszországban Pay Up (nagyjából: Lejárt az idő, fizessetek rendesen!) kampány mellé egy sor híresség állt be, olyanok, mint Jennifer Garner, Jessica Chastain, Eva Longoria vagy Natalie Portman. Ezeknek a nőknek felbecsülheteden értékű közösségimédiás elérésük van, így aztán mindenki értesülhetett az amerikai sportolónők céljairól és a velük szembeni igazságtalanságokról. Azok mellett tehát, akik azért érezték felháborítónak az egyenlőtlenségeket, mert eleve szurkolnak a női válogatottnak, azok is csatlakoztak a kampányhoz, akik kevésbé érdeklődnek a labdarúgás iránt, viszont A népharag második hulláma természetesen a szurkolók és emberi jogi aktivisták részéről érkezett - a harmadik viszont kissé talán meglepő is lehet az eddigiek tükrében. Ugyanis a szponzorok is vehemensen léptek fel a női játékosokkal szembeni bánásmód ellen: az olyan nagyvállalatok, mint a Volkswagen, a Procter & Gamble vagy a Coca Cola is azonnal elhatárolódtak a USWNT-vel szemben megengedett lekezelő hangnemtől. Innentől pedig - lévén ez A szövetség új elnöke, Cindy Parlow (12) az 1999-es világbajnokságon már kőkemény Dánia ellen (Fotó: TASR/AP) pénzügyi kérn Carlos Cordeiróra lesújtott a népharag! a játékosok, a szurkolók és a szponzorok is kikeltek ellene. 7,3 millióan nézték a nemzeti csapat Brazília elleni mérkőzését, a házigazda Franciaországban mintegy 35 millió háztartásban szurkoltak a nőknek a brazilok elleni meccsen. A stadionokba már áprilisban 720 ezer jegyet adott el a FIFA - ez ötvenezerrel több, mint az előző, szintén rekorder vb-n. A nyitó mérkőzésre 48 órán belül elfogytak a jegyek. A USWNT mindenkori keretének tagjai bámulatos tudatossággal tettek félre mindenféle személyes érdekeltséget, problémát vagy konfliktust, ha a női egyenjogúságról volt szó - évtizedek óta. Az egyes generációk rendre ráerősítenek az aktuális kerettagok igényeire, és az időközben a sportdiplomácia vagy a menedzsment terén elhelyezkedő korábbi játékosok tudatosan segítik egymást - és az ügyet. Ennek szép példája az, hogy a szövetség éveken át tartó elutasítása és ignoráns viselkedése után a női válogatott egyszer csak beperelte a szövetséget, és kampányt indított a hímsoviniszta rendszer ellen. Lejárt az idő, fizessetek! Az ügyet tárgyalni kezdték, márciusban pedig részletek szivárogtak ki a szövetség elnöke, Carlos Cordeiro bírósági beadványából, amely a szövetség tetteit hivatott megvédeni - és amelyben egészen döbbenetes dolgokat ír, úgymint, hogy a nők fizikai teljesítőképessége és tehetsége elmarad a férfiakétól, és a felelősségük is sokkal kisebb, hiszen a női foci nem annyira népszerű. Csakhogy eddigre a Times Up Megan Rapinoe (elöl) és Alex Morgan, az egyenjogúsági küzdelem két élharcosa megérdemelten ünnepel (Fotó: tasr/ap Photo/Francisco Seco) tudnak azonosulni a célokkal. Márpedig ilyen nőből (és szerencsére férfiból) 2020-ban, a #metoo kampány után-közben igen sok van az Egyesült Államokban, így eshetett meg az, hogy Cordeirónak - a sportvilágban eddig szinte példádan módon - esélye sem volt eltussolni az ügyet. Sőt: három fronton kellett szembenéznie a jogos támadásokkal. A válogatott korábbi és jelenlegi játékosai közleményben ítélték el Cordeiro szavait, aztán pedig példádan öszszefogással kartácstűz alá vették az Instagramot. Mindannyian ugyanazt a csapatképet osztották meg, vele pedig Christen Pressnek, a jelenleg egyik legnépszerűbb futballistának a szavait: „Életem legnagyobb megtiszteltetése, hogy ezt a sportot űzhetem és az országomat képviselhetem. Tegnap csapatként álltunk ki, hogy minden nő és kislány nevében elmondjuk: a szövetség szavai elfogadhatadanok Nem tűrünk semmilyen diszkriminatív bánásmódot és retorikát. Minden nő megérdemli az egyenlő fizetést, és minden olyan szervezetnek, amely nem értékeli ugyanannyira a nőket, mint a férfiakat, azonnal változtatnia kell.” A szponzoroknak sem üzlet déssé vált - Cordeirónak nem maradt más hátra, mint lemondani. Próbálta persze menteni a menthetőt, mondván, hogy nem a végső verziót küldték el a bíróságra (!), és a finomhangolás után bizonyosan nem lett volna ennyire bántó a szöveg, de nyilván esélytelen volt. A női csapat tagjai a lemondás előtti este - tiltakozásuk jeléül - kifordítva vették fel a válogatott mezüket a világbajnok Japán elleni, egyébként 3-1-es győzelemmel végződött meccs előtti himnuszokra. Cordeiro pedig megadta magát. Utódja a 153-szoros amerikai válogatott Cindy Parlow Cone lett, ami szimbolikus jelentőségű: egyrészt ő az Egyesült Államok Labdarúgó-szövetségének első női elnöke, másrészt a 41 éves korábbi futballista annak az 1999-ben világbajnok válogatottnak a tagja, amely örökre megváltoztatta a világ női futballhoz való hozzáállását. Noha az amerikai rendezésű világbajnokság meccseit eleinte közvetíteni sem akarták az amerikai tévécsatornák, a Kína elleni döntő helyszíni és tévés nézettségi rekordot döntött, a tizenegyespárbaj győztes büntetőjét berúgó Brandi Chastain pedig világméretű purparlét okozott egy egyszerű gólörömmel, amely során levette a mezét, láttatva az egyébként semmit sem mutató sportmelltartóját. Bármilyen bizarrul hangzik is, ez a mozzanat (amely a Newsweek címlapjára és a bigott vallásos anyukák célkeresztjébe repítette a játékost) hozta meg az áttörést a női futballisták szponzori szerződéseinek terén is. Formabontó konstrukció És formabontó'' eseményekből, megoldásokból ma sincs hiány Amerika sportéletében, ahol a jelek szerint ugyanolyan elterjedt a hímsovinizmus, mint a világ többi táján, csak épp nagyobb elánnal lépnek fel ellene. Az amerikai válogatott ugyanis - összefogva a női nemzeti kosárlabdabajnokság (WNBA) és az NFL játékosszervezeteivel - megalapította a REP Worldwide nevű licenccéget. Ez arra hivatott, hogy a játékosok és az USWNT licencjogait képviselje, azaz a sportolók a saját kezükbe vették a neveiket, mezszámaikat ábrázoló ajándéktárgyak, mezek, sálak, stb. értékesítési jogát, ami példátlan - és a szakemberek szerint dollármilliós bevételeket hozhat a játékosoknak évente. Csepelyi Adrienn