Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-02 / 78. szám
www.ujszo.com I 2020. április 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Átállítva Nyári időszámítás szerint maradunk otthon VERES ISTVÁN V «narancsba borult az alkonyat, amikor Bandika és Ervin a temetődombról megpillantotta a csomagküldő szolgálat sárga autóját, ahogy a faluból halad kifelé. Este hat óra volt, Bandika meg is jegyezte, hogy ezek a mai futárok nem sokat tudnak az illemről. Hogy lehet már ilyen időpontban csomagot kézbesíteni? A család békéje meg a magánszféra smafii? Ervin helyeselt, és egy száraz ágdarabbal megpiszkálta pipájában a dohányt, amely a szélcsend ellenére nagyon rosszul égett. Szerinte ugyan mindenképp faragatlanság, ha egy futár ilyen későn hozza házhoz a csomagot, amikor a család a nap végén végre együtt van, a konyhában pedig talán épp most teszik középre a nagy asztalszéket, viszont lehet, hogy a családi béke megőrzése szempontjából a várt küldeménynek legalább akkora a szerepe, mint a vacsorának. Ki tudja, talán épp vacsorát rendeltek. Na de hát kedves kuzin, kedd este egy háromszáz lakosú faluban? Ki rendelne itt futárral vacsorát? Itt az emberek egyszerű étkeket esznek, egyszerű napirendjük három komponensből komponálódik: munka, munka és munka. Bandika szkeptikus szavai elgondolkodtatták Ervint. Akkor talán csak a vacsora valamely komponensét hozta a futár, amely nélkül a vacsora nem készíthető el. Bandika nem hagyott fel a kételkedéssel. Mire gondol, hogy a futár hozta a bundás kenyér bundáját? Vagy olyasmire, hogy a tarisznyáját nemrég szögre akasztó családfő reggel vörös cikóriás rizottót rendelt asszonyától vacsorára, asszonya viszont a tarisznya szögre akasztásának pillanatában konstatálta csupán, hogy csak a rizottóba nem való castelffancói cikória van otthon, a rizottóba való choggiaiból, illetve trevisóiból viszont egy szem se. Ezért ugrasztottá a futárt, aki ajárási székhelyről a szükséges alapanyagot azonnal szállította is? Pontosan, gyújtott ismét pipára Ervin. Várták, ahogy a szürkület szürkére színezi a piros háztetőket, majd örömüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy ismét a nyári időszámítás szerint méljük az időt. Tavaly pedig még mekkora vitákat ' folytattunk róla, hogy szükséges-e, vagy sem, lesz-e róla uniós jogszabály, vagy nem, most meg a kutyát sem érdekli, hogy a téli vagy a nyári időszámítás szerint maradunk otthon. Maga nem zavarodott össze vasárnap reggel az átállítástól, kérdezte Bandika. Ervin bevallotta: annyi dolga volt, hogy valahogy... nem is maradt ideje összezavarodni. Még a pipadohánya is kiszáradt. Meg idén mintha elmaradt volna a nagy tavaszi fáradság is. Bandika elmondta, ő úgy hallotta, hogy a többi közkedvelt tömegrendezvényhez hasonlóan azt is elhalasztották nyárra... vagy jövőre. Kár, mert minden évben éppen annak az apropóján szoktam kivenni két szabadnapot, ecsetelte Ervin. Na váljunk egy percet, de nem, hogy munkanélkülinek tetszik lenni? - vágott közbe Bandika. Ervin széttárta karjait: na hát persze, az vagyok, de tetszik érteni, hogy hogy értem, nem? Bandika bólintott, és bár nem értette, azt mondta, hogy érti. A szerző a Vasárnap munkatársa Comenius A TANÍTÁS LEGYEN DIGITÁLIS (Lubomír Kotrha karikatúrája) Taps, a tanítóknak is SZILVÁSSY JÓZSEF E mberségből, empátiából színjelesre vizsgáztak mindazok, akik az elmúlt napokban esténként otthonuk erkélyéről, ablakából közösen megtapsolták a járvány elleni küzdelem arcvonalában megfeszített munkát végző orvosokat, nővéreket, ápolókat, mentősöket, tűzoltókat, rendőröket és az áldozatkész önkénteseket. Megsüvegelhetjük pedagógusaink többségét is, akik ebben az emberpróbáló időkben nem ülnek ölbe tett kézzel, nem is keresnek kibúvókat, hanem cselekednek. Vagyis tanítanak. Az iskolai oktatás felfüggesztését követően is, amikor a tanulók otthon múlatják az időt. A legtöbb helyen mégsem szakadt meg a kapcsolatuk, amely főleg a digitális térbe került. Több ok miatt sem volt zökkenőmentes a kényszerű átállás. Branislav Gröhling, az új oktatásügyi miniszter joggal jegyezte meg, hogy iskoláink többsége nem volt kellőképpen felkészülve erre a hirtelen váltásra. Főleg azért, mert az előző miniszterek és felelős munkatársaik inkább közhelyszerűen szajkózták az informatikai művelődés fontosságát,-ám erre a tantárgyra csupán heti egy tanórát szántak. Nem látták el szükséges, korszerű eszközökkel az iskoláinkat. Mégis akadtak olyan magyar gimnáziumok is, amelyek hozzájuk képest előbbre tekintettek. A felelősségteljesen gondolkodó szaktanárok, igazgatók kezdeményezésére, szülők, szponzorok anyagi támogatásával évek óta a hivatalosan elvártnál jóval színvonalasabban és célirányosabban nevelik a digitális nemzedéket. A tanárok, de a tanítók többsége is igyekezett lépést tartani korunk kihívásaival. Elsősorban ezekben az iskolákban mostanság naponta tartanak az osztályoknak videókonferenciákat, a Skype vagy a Zoom applikáció segítségével, hetente pedig online teszteken mérik fel a növendékek tudását. Még néhány dél-szlovákiai zeneiskolában is, ahol a digitális kapcsolatnak köszönhetően hallgatja meg a tanító diákja játékát, fejleszti előadói és elméleti tudását. De a legtöbb helyen az Edupage vonalon zajlik a távoktatás, ami jelentős napi terhet ró különösen az alsó tagozatosok szüleire. Nem kis gondot okoz - amint arra Kiss Beáta zselízi gimnáziumi igazgató egyik írásában rámutatott-, hogy a hazai magyar okostankönyvekből, interaktív tananyagokból, tesztekből nagyon kevés készült el. Igaz, februártól a minisztérium honlapján, a digitális tanagyagok tárában magyar nyelvű tananyagok is megtalálhatók, főleg óvodáink számára, de ez nem elég. Viszont számos vonatkozásban hiánypótló, módszertani szempontból pedig ihlető forrást lehet az M5 magyar közmédium egész napos oktató-nevelő adása. Néhány dél-szlovákiai térségben azonban nem minden szülő tudja gyermekének megvenni és működtetni akár csak a legolcsóbb digitális szerkentyűt. Még az említett tévécsatornát sem tudják mindenhol nézni, és egy ideig alighanem marad ez a szomorú állapot, amely tovább tágíthatja azt a bizonyos ollót a tehetős, illetve megélhetési gondokkal szembesülő szülők gyerekei között. A legtöbb pedagógus ilyen helyeken sem adja fel. Éppen a tárcavezető hozta fel példaként annak a tanítónőnek a szorgosságát, aki az egyik leszakadt falu iskolájában hetente sokszorosítja az ötödikesek tananyagát, majd kerékpárra ül és bedobja az anyagot a családi postaládákba. Hétvégeken pedig mobilon, leginkább facebookos hangpostáján keresztül kérdezi ki növendékeit. Egyszer csak véget ér ez a kálvária. Akkor a kényszerhelyzet tanulságaiból is okulva neki kell veselkedni a halogatott oktatási reformnak, amelyben fontos szerep jut az interaktív oktatásnak, a tananyag észszerűsítésének és a pedagógusok kreativitásának is. Előtte azonban a jelenlegi, virtuális hálálkodást követően személyesen, virágcsokorral köszönjük meg az ő helytállásukat is. Mert az idei pedagógusnapon ezt sem tehettük meg. FIGYELŐ Az ausztrálok spájza piával van tele Korlátozni kellett az ausztráliai kiskereskedelemben az alkohol eladását, mivel a koronavírus miatt szeszvásárlási láz tört ki. Most naponta egy személy maximum 12 üveg bort és két karton sört vehet. Az emberekjobb félni, mint szomjazni alapon azután rohanták meg a boltokat, hogy a hatóságok bezáratták a bárokat és az élelmiszerboltokon kívül majdnem minden üzletet. Az internetet elárasztották az olyan felvételek, amelyeken a nagy bevásárlókocsik kizárólag üvegekkel vannak telepakolva. A rendelkezésre álló adatok szerint egy hét alatt 86%-kal nőtt az alkohol vásárlás. (tasr) A spanyolnáthajárvány idején segített az izoláció A száz évvel ezelőtti spanyolnáthajárvány idején a halálozási arány 30-5096-kal alacsonyabb volt ott, ahol korán általános izolációt rendeltek el. A chicagói Loyola Egyetem tudósa, Stefan E. Pambuccian és a csapata három, az 1918-1919-ben pusztító spanyolnáthajárvány adatait elemezte. A járvány a világ népességének mintegy ötödét, más adatok szerint a harmadát megfertőzte, és 50 millió ember halálát okozta. Azok a városok, amelyek hamar szigorú megelőző és izolációs intézkedéseket vezettek be, bezárták az iskolákat, templomokat, megtiltották a tömeges gyülekezést, elrendelték a maszk viselését, elkülönítették a fertőzötteket, és fertőtlenítettek, valamint higiéniai intézkedéseket hoztak, a megbetegedettek számát és a halálozási arányt is leszorították. Ezek között a városok között volt S an Francisco, St. Louis, Milwaukee és Kansas City is. Ezekben a városokban 30-50 százalékkal alacsonyabb volt a betegek és halottak aránya. A járvány csúcspontjának elérése kitolódott, és az intézkedések fenntartásának időtartama összefüggésben volt a halálozások számának csökkenésével. „Minél szigorúbb az izolációs politika, annál alacsonyabb a halálozási arány” - hangsúlyozta Pambuccian professzor. Akárcsak ma, 1918-ban sem gondolta úgy mindenki, hogy a szigorú intézkedések helyénvalók vagy hatékonyak. Az Egyesült Államokban a becslések szerint 675 ezer ember hunyt el spanyolnáthában, és sokan kételkedtek abban, hogy az említett politika egyáltalán működhet, holott nyilvánvalóan nagy hatása volt. Pambuccian felidézte, hogy 1918- ban még dúlt az első világháború, az Egyesült Államok nagy része szegénységben, rosszul táplálkozva, gyenge higiéniával, zsúfolt háztartásban és közösségben élt, rossz volt az orvosi és elégtelen az ápolási ellátás, sem a lakosság, sem a döntéshozók nem voltak felkészülve egy járványra. „Bár a világ már egy egészen más, mint száz éve, az 1918—1919-es intézkedések hatékonysága reményt adhat, hogy ajelenlegi intézkedések korlátozzák a koronavírus-járvány hatását” - fogalmazott a chicagói professzor. (MTI)
