Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-16 / 88. szám

4 RÉGIÓ 2020. április 16.1 www.ujszo.com Megállíthatatlan a fecskék pusztulása ÖSSZEFOGLALÓ Az utóbbi években drámaian csökkent a fecskék száma, helyenként 50-80 százalékkal kevesebb madár fészkel. A klímaváltozás mellett a fecskéket leginkább az ember veszélyezteti, miközben rendkívül hasznos állat. pozsony/egyhAzkarcsa/I GUTA Nem hiába mondják, hogy a fecs­ke társas lény, hiszen kifejezetten keresi az ember és állat közelségét. A fiistifecske ott rak fészket, ahol emberek és állatok élnek szimbió­zisban. Kilencven százalékban le­gyekkel táplálkozik, étrendje mara­dék tíz százalékát pedig szúnyog és egyéb repülő kis rovarok alkotják. A néhai istállók és háztáji gazdasá­gok ideális feltételeket teremtettek a fecskék fészekrakásához, mert min­den adva volt: az istálló időjárástól védett belseje, az állatok által be­­vonzott elegendő rovar és légy, va­lamint az ember közelsége, aki nem irtotta, hanem védelmet nyújtott a fiókáknak. Egyre kevesebb a fecske Azt, hogy az utóbbi években je­lentősen megcsappant a fecskepo­puláció, egyértelműen az ember idézte elő. Peter Lipovsky, a Pozso­nyi Regionális Természetvédelmi Társulás (BROZ) projektmene­dzsere, természetvédő szerint a csökkenés drámai, a legtöbb helyen 50-80 százalékkal kevesebb fecske él és fészkel. „Minden egyes madár­faj túléléséhez elsősorban a fészek­rakáshoz szükséges feltételeket kell megóvni vagy megteremteni. A fecskéket illetően nemcsak meg­szüntettük az eredeti életterüket, ha­nem még azt a keveset is, amit pót­lásként próbálnak az utódok felne­veléséhez előteremteni, még azt is könyörtelenül tönkretesszük. Le­vetjük a fészkeiket, mert a gondo­zott zöld pázsithoz és egyenletesre nyírt tujafák sorához nem illik a fecskeürülék és a fészektapasztás rendetlensége. Ha ez így megy to­vább, hamarosan elérkezik az utolsó fecske napja” - mondja szomorúan a természetvédő. Fontos a fajfenntartás Az emberek annyira bíznak a technika és technológia előrehala­dásában, hogy úgy gondolják, ez mindent meg fog oldani. Csodálják a robotikus méhet, amely képes lesz a virágok beporzására. Meg vagyunk győződve arról, hogy nincs szüksé­günk a természetre, hiszen a technika mindenre talál megoldást. Azt, hogy amit a természettől ingyen megkap­nánk, ahhoz a technikai vívmányok­nak óriási mennyiségű energiafor­rásra van szüksége, nem nagyon tu­datosítjuk. „Szerencsére az a tapasz­talatunk, hogy ha az embereknek el­magyarázzuk, miért fontos, hogy például ne falazzák be a panelházak réseiben fészkelő molnárfecskéket, vagy miért fontos, hogy a balkonon Egy tavalyi magyarországi felmérés alapján kétmillió fecske hiányzik országos szinten az elmúlt tíz évhez képest. fészket rakó sólymot vagy baglyot ne borítsuk ki fészkestül, nagyon befo­­gadóan és megértőén reagálnak” - folytatja Lipovsky. Hihetetlenül hangzik ugyan, de a természetvédők szerint már az, hogy egyetlenegy fecskepámak megadjuk a fészekra­kás lehetőségét, kulcsfontosságú le­het a fajfenntartásban, hiszen lehet­séges, hogy széles környéken ez az egyetlen fecskepár, és ha leverjük a fészkét, azon a környéken meg is pecsételtük a fecskék sorsát. Az ember közelében „A Kárpát-medencében leggya­koribb »háziállatok«, a molnár- és füstifecskék, annyira kötődnek az emberhez és a környezetéhez. Pél­dául Balatonfüreden egy strand be­járatának az óriási aulájában, több mint száz fecskefészket számoltam össze. Azon a helyen, ahol állandó volt a zsivaj és a zaj, ahol emberek ezrei hömpölyögtek naponta” - ma­gyarázza Izsák József természet­­gyógyász és amatőr ornitológus. Azonban nemcsak az ember tizedeli a fecskepopulációt, a klímaváltozás és a megváltozott légnyomási álla­potok is hatással vannak rájuk, hi­szen míg valamikor egy nyári zápor után fecskerajok cikáztak alacso­nyan a föld felett, ilyet ma már évek óta nem lehet tapasztalni. Azt, hogy a fecskére háziállatként tekinthe­tünk, mi sem bizonyítja jobban an­nál a történetnél, amit Izsák József tapasztalta tavalynyáron. „Csakúgy üldögéltem a teraszon, amikor alig fél méterre elrepült előttem egy fecske. Addig röpködött, egyre lej­jebb és lejjebb szállva és egyre kö­zelebb hozzám, amíg felálltam, hogy lássam a fecskefészkeket az eresz alatt. Az egyikből kilátszott egy fecske farka, amit rendben találtam, de a fecske állandóan körözött kö­rülöttem, egészen addig, amíg fel­másztam a létrára és ellenőriztem a fészket. Az történt, hogy mivel a fecske kétszer is költ a nyári idő­szakban, ebben az egy pici fészek­ben ott voltak a frissen kikelt fiókák, de bezsúfolódott az előző költés hét madara is, és beszorultak mind­annyian. A pici fiókákat sajnos már nem tudtam megmenteni, de a hét kis fecskét egyenként kivettem és ezek megmenekültek. A mamájuk pedig egy köszönő kör után elrepült” - meséli a történetet Izsák József. Elfogadni a fecskéket „Egész évben folyamatosan kell gondolnunk azokra a természetes dolgokra, amelyek örömet okoznak nekünk, és mindent összefüggései­ben kell látnunk. Legyen szó a ter­mészet tavaszi ébredéséről, vagy a madarak csicsergéséről. A madár élőlény, velejárója az ürülék, a pi­szok, amit fészekrakásával okoz, cserébe viszont tavasztól őszig él­vezhetjük a természet adta zenebo­nát és a madarak áldásos hatását, hi­szen aprólékosan kicsipegetik a kár­tevő és kellemetlen rovarokat. Min­dig mindenhol a természetességhez vonzódunk, még utazásaink során is. Nem tudok olyanról, hogy egy uta­zási iroda egy lebetonozott több­hektáros ipari komplexumba szer­vezne kirándulást. Ezért őrizzük meg és élvezzük azt, ami adott itt­hon, közvetlen környezetünkben. (Németi Róbert felvétele) A világban is a sokféleséget keres­sük, óvjuk hát meg azt, ami itt van a házunk előtt” - zárta Peter Lipovsky természetvédő. Csak engedéllyel Jozef Lengyel zoológus, a Szlo­vák Állami Természetvédelem, Du­nai Berkek Tájvédelmi Körzet dol­gozója arra figyelmeztet, hogy a ter­mészetvédelmi törvény értelmében tilos eltávolítani, vagy megrongálni a fecskefészkeket, mert védett ma­dárfajról van szó. „Sajnos csak na­gyon kevesen kémek hivatalos úton engedélyt akkor, ha el akarják távo­lítani a fecskefészkeket. Az elmúlt öt évben tudomásom szerint ezt csak a komáromi járásbeli Ógyallán lévő sörgyár kérelmezte, és legutóbb a naszvadi ipari park vezetése. Nem minden esetben adjuk meg a szük­séges engedélyt a fészek leverésére. Az esetek mintegy 90 százalékában engedély nélkül távolítják el a fész­keket” - magyarázza Jozef Lengyel. Vadásznak rájuk Riflik Zsolt, ahogy magát megha­tározza, hobbiomitológus, termé­szetvédő, Gútán él. „Ügy el van rontva a világ, ahogy van, és ez a fecskéken is visszatükröződik. A környékünkön is rossz a helyzet, de úgy általában is. Nemcsak a fecs­kéknél okoz az emberi tevékenység problémákat, hanem máshol is. Az ember annyira elkényelmesedett, hogy csak akkor tér észhez, amikor már késő, például amikor teljesen kipusztul egy fecskefaj. Riflik Zsolt A fecskéknél a legnagyobb baj, hogy nincs annyi helyen háziállat, mint régebben, ezáltal kevesebb a rovar, tehát nincs mivel táplálkozniuk a fecskéknek, ez egy láncreakció. Va­lamikor szinte minden háznál tartot­tak sertést, baromfit. Ha most vé­gigmegyek az utcán, talán két-három háznál van háziállat, ott van néhány fecskefészek. Elsősorban tehát ro­varevő madárként veszélyeztetett a fecske. Az útépítésű házakon nem mutat jól a fecskefészek, az embe­rek nem szeretik, ha az udvarukba piszkítanak a madarak, leverik a fészkeket. Ezen kívül a Közel- Keleten vadásszák a vonuló mada­rakat, tömegével irtják őket. Ezek együtt vezetnek oda, hogy draszti­kusan lecsökkent a számuk. A világ folyamatos alakulása miatt általá­ban minden állatfajnak, így a fecs­kéknek is új élőhelyet kell keresni­ük. Akinek egy pici kötődése van a természethez, ezt észreveszi és saj­nálattal tudatosítja, hogy eltűntek nemcsak ezek a madarak, hanem nagyon sok más faj is. Az egyszerű halandó ember azonban nem tud mit tenni ellene” - sorolja a problémá­kat Riflik Zsolt. Eltűnnek a madarak A természetvédő úgy véli, az ész nélküli szúnyogirtás is hatalmas károkat okoz. „Valamilyen szinten megértem, hogy fontos, de ha le­permetezik a rovarokat, az akkora katasztrófa, hogy az ember fel sem képes fogni, mit okoz vele, hiszen nemcsak a szúnyogok pusztulnak el, hanem sok más rovar mellett például a méhek is. Ez ugyancsak egy láncreakciót indít. Az ember annyira elkényelmesedett, hogy csak akkor tér észhez, amikor már késő, például amikor teljesen ki­pusztul egy fecskefaj. Azt hiszi, bármit megtehet, mert megvannak hozzá a feltételek: van vegyszer, lefújhatjuk a szúnyogokat, nem fognak zümmögni” - fogalmazott. Konkrét számot nem tudott mon­dani a természetvédő, de úgy véli, több millió madár pusztult el az utóbbi években. „Magyarországon készült egy felmérés tavaly, amelynek alapján kétmillió fecske hiányzik országos szinten az elmúlt tíz évhez képest. Az elszántabb ál­latvédők szinte kétségbeesve sze­retnék megoldani ezt a gondot, ezért műfészkeket is szerelnek fel. Ez nagyon szép dolog és jól hangzik, de már messze a katasztrófán túl va­gyunk, szerintem visszafordítani már nem lehet. A nálunk két leg­gyakoribb faj a molnárfecske és a fiistifecske, vagy ahogyan sokan ismerik, a villásfarkú fecske. Ré­gebben a füstifecske volt többség­ben, a molnárfecskéből volt keve­sebb, mostanra viszont megfordult ez az arány. Az elmúlt tíz évben szinte teljesen eltűnt például a tú­zok. Korábban ezrével élt minden­felé, most egy helyen van az or­szágban, Pozsony mellett. Kame­rákkal figyelik, etetik őket, hogy ne pusztuljanak ki teljesen. A legna­gyobb ellenségük a quadosok, a motorosok, állandóan zavarják őket, megszűnik az élőhelyük, nem tudnak létezni. A szalakóták a két­ezres évek elején költöttek utoljára Martos környékén, azóta nincs sza­lakóta mifelénk. A gólya ugyancsak veszélyben van, évről évre egyre több fészek marad üresen” - sorolta Riflik Zsolt. Megállíthatatlan pusztulás A madármentést több polgári tár­sulás vállalta fel, a Szlovák Ornito­lógiái Társaság is foglalkozik ez­zel, de sajnos a fecske annyira sé­rülékeny faj a táplálékhiány miatt, hogy megállíthatatlan a kipusztulás folyamata. „Ha a hatalmas mező­­gazdasági területeket évente több­ször lepermetezik, még az utolsó hitvány tücsök is elpusztul, sterilre mérgezik a földeket” - tette hozzá Riflik Zsolt. A megfigyelések alap­ján a múlt héten néhány fecske már hazaérkezett. A Szlovákiára vonat­kozó adatokat a birding.sk oldalon lehet megtekinteni, ahol egyéni megfigyeléseket töltenek fel termé­szetvédők. (sk, száz, mb) Az első fecskék a napokban érkeztek meg Szlovákiába (Somogyi Tibor felvétele) Évről évre egyre kevesebb fecske fészkel és költ

Next

/
Thumbnails
Contents