Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-14 / 86. szám

141 SPORT 2020. április 14. | www.ujszo.com Csallóközkürtön túlszárnyalta Helsinkit J. MÉSZÁROS KÁROLY Messzire repítette a diszkoszt, a diszkosz meg őt vitte a világhírnév felé, de mióta visszavonult, nem is akarja látni. A csallóközkiirti tehénpásztor fiúból, aki a helyi tóba dobálta kedvtelésből a köveket, az atlétika nagy alakja lett. Bugár Imre, a férfi diszkoszvetés első világbajnoka három olimpián indult, Moszkvából ezüstöt hozott, és Európa-bajnok is volt. Prágában 61. Éppen ma 65 éves, tehát nyug­díjaskorban van. Még dolgozik is? Igen. A prágai Duklában vagyok, mert szeretem a sportot, és nyugdí­jasként bejárok. A duklások külföldi útjait intézem, ha kimegy valaki, tud­nom kell róla. Már korábban is a Duklában dolgozott. Maradt a munkaköre? Huszonöt éve vagyok ebben a be­osztásban, amikor befejeztem a ver­senyzést, idejöttem. Ha csak magának készítene mérleget életéről, mit nem hagyna ki belőle soha? Nagyon jó volt, hogy sportoltam. Édesapám azt mondta: ha valamit csinálsz, adjál bele mindent. Vil­lanyszerelőnek tanultam ki, de az nem érdekelt különösebben. És jött a sport, ez lett a célom. Mindig ja­vulni akartam, minél nagyobbat dobni, minél erősebbnek lenni, s gondoltam, ha sikerül, kijuthatok külföldre, járhatok versenyekre. Akkor az volt a fontos. Gyorsan be­kerültem az ifjúsági válogatottba, ami jó impulzust adott a kezdéshez. Az iskolában szerettem a földraj­zot, később versenyzőként bejár­hattam a világot, igaz, legtöbbször csak a repülőteret, a stadiont és a szállodát láttam. De ha maradt idő, egy órára azért mindig benéztem a városba is. A Csallóközből, Csallóközkttrt­­ről származik, de 1974 óta Prágá­ban él. Akkor még Csehszlovákiá­ban, azóta viszont két részre sza­kadt az ország. Ez milyen változást hozott az életében? Máig nem tudom, miért mentünk szét, hiszen Európa országai közös útra törekednek. Politikai döntés volt, két politikus akarata. Engem úgy érintett, hogy el kellett döntenem, hol éljek tovább. Akkor még sportoltam. Mivel Prágában akartam maradni, cseh állampolgár lettem. És Csehor­szág színeiben versenyezhettem. A haverok Szlovákiában maradtak. Mikor versenyre mentünk, nekem Czech volt a hátamra írva, nekik Slo­vakia, nemegyszer egymás mellé áll­tunk, hogy láthassák a nézők: Czech Slovakia. Hosszúra sikerült a pályafutása, már elmúlt negyven, amikor vég­leg hátat fordított a dobókörnek. Beszélték akkoriban, azt várja, hogy az utódok közül valaki túl­szárnyalja a hatvan métert. Való­ban így volt? A legjobb diszkoszvető voltam az országban, ezért válogatott marad­hattam. Közben még 92-ben eljutot­tam a harmadik olimpiámra is, mert teljesítettem a kiküldetési szintet, ám az eredmény már nem volt valami fé­nyes, kiestem a selejtezőben. Mégis ott voltam. 35 éves korom után már Dukla-mezben versenyzett, a Duklában maradt (Képarchívum) nagyon fájt az edzés, és a méterek is elfogytak a versenyeken. Érett ben­nem a döntés, ami 1995-ben bekö­vetkezett. Végre megszületett a lá­nyunk, és abban az évben szeptember 17-én utoljára eldobtam a diszkoszt, s azóta nem is akarom látni. Addig vár­tam, hogy valaki túlszárnyaljon, de nem jött senki. Bevezették akkoriban a három hónapos edzőtáborozásokat is, nem akartam olyan sokáig távol lenni a családtól. Édző sem lettem emiatt, inkább elmentem az irodába. Ez volt a legjobb, utólag is nagyon jó döntésnek tartom. BUGÁR IMRE Sportéletünk egykori nagy alakjai nem merülnek feledésbe. Alkalmi interjúink sportvilágukba visznek vissza bennünket. Nagy sikerekre, kudarcokra, versenyzői, játékosi élményekre emlékezünk sorozatunkban, amelyben a már visszavonult sportembereinket kerestük fel. Elmondják azt is, hogy a sportolás után miként váltottak másra, ha egyáltalán elhagyták kedvenc sportágukat, mit vittek magukkal a civil életükbe, s hova jutottak. Emberi sorsok, emléke­zetes sportpályák, büszkeségeink kalandozásai a múltban. Hogy szolgál az egészsége? Azt olvastam valahol, hogy magas vér­nyomása és térdbántalmai miatt hagyta abba... Más is előfordult. Befejeztem, és nem csináltam semmit. Mozogni kell, mondták az orvosok, és azóta minden rendben van. Még a térdcsere is be­lefér. Minden évben járok ellenőr­zésre, nincs semmi gondom. Egyéni csúcsát, ami 71,26 méter, azóta sem dobta túl senki Csehor­szágban, de még Szlovákiában sem. Hol vannak az egykori nagyok, Bugár és Valent utódai? Csak azt tudom erre válaszolni, hogy még sokáig nem fognak túl­dobni. Atlétikai dobószámban, a disz­koszvetésben a világ legjobbjai kö­zé tartozott a nyolcvanas években. Mit vitt az élversenyzők közé ma­gával abból a világból, amit gye­rekkorában otthon átélt, amikor tehénpásztorként dobálta a köve­ket a közeli tóba? Minden verseny előtt tudtam, milyen formában vagyok, így nyu­godt voltam. Ha fel voltam készül­ve, dobtam, előfordult, hogy nem jött ki a lépés. Ha egy hónapig nem edzettem, akkor sem veszítettem el az erőmet. Ez jó volt. Nagyon sze­rettem versenyezni edzés nélkül, ősszel. Abban az évszakban szép versenyeim voltak, még szülőfa­lumban, Kürtön is túldobtam a 69 métert. Laza voltam, tiszta fejjel in­dultam. Akárhova mentem, ver­seny előtt nem altatót vettem be, hanem megittam két-három deci fehérborocskát. Utána jót aludtam, és másnap minden rendben volt. A sört nem szerettem, attól nehezeb­bek a lábak. Említette, hogy szülőfalujában is nagyot dobott, amikor világbajno­ki elsősége után fogadták. Felele­venítené? Csináltak a tiszteletemre egy ver­senyt. Készítettek dobókört is, csak kevés cementet tettek bele, mert na­gyon porolt. 1983. augusztus 24-én történt, és 69,36-ot dobtam, ami nagy eredmény volt. Miroslav Vléek edző vezetésé­vel ért a csúcsra: 1983-ban a férfi diszkoszvetés első világbajnoka lett Helsinkiben. Még melegítő­ben volt, amikor 67,72 méterre szállt a kezéből a sportszer. Biz­tonsági kísérletnek szánta, győz­tes dobás lett belőle. Aztán már mintha csak szórakozott volna a többiek között. Nem is számított arra, hogy valaki megelőzheti? Előfordulhatott volna, mert min­den verseny más. Az volt a jó, hogy mindjárt az első próbálkozásomra 67,48-at dobtam, és akkor a többiek­nek kellett jönni. Második dobásom­ra sikerült a 67,72, és utána vártam, hogy mit tesznek a vetélytársak. „Mindig javulni akartam, minél nagyobbat dobni, minél erősebbnek lenni, s gondoltam, ha sikerül, kijuthatok külföldre, járhatok versenyekre." Ezt tartja az egyetlen csúcsnak versenyzői pályafutásában? Igen. Mert ’84-ben, mikor meg akartam nyerni az olimpiát, arra nem vittek el. Habár a moszkvai ötkarikás ezüst is jó, de az arany az arany. Világbajnoki címe előtt egy évvel korábban Athénben Európa-baj­nok lett. Kontinenselsősége nyitot­ta meg a kaput a nagy győzelmek felé? Nem teljesen. 23 évesen a prágai Európa-bajnokságon mutatkoztam be. Négy sorozat után vezettem, de ketten megelőztek. Másnap meg megvertem Brünnben a világcsúcs­tartó Wolfgang Schmidtet. Megérez­­tem, hogy lehet a legjobbakkal is ver­senyezni. Nagy lökést adott. Ha megy, akkor megy, és jöhetett a többi verseny. Az athéni Eb-n nehezen Bugár Imre a férfi diszkosz­vetés első világbajnoka (1983, Helsinki), olimpiai ezüstérmes (1980, Moszkva), Európa-bajnok (1982, Athén). Háromszoros olimpikon. Pá­lyafutása legnagyobb formá­jában nem utazhatott ki a Los Angeles-i olimpiára (1984), mert az akkori szovjetbarát szocialista országok többsé­ge - köztük Csehszlovákia is - bojkottáIta a játékokat. Cseh(szlovák) csúcstartó: 71,26 m (San Jose, 1985. május 25.). Csallóközkürtről származik, 1974 óta Prágá­ban él, 1995-ben negyven­évesen vonult vissza. Azóta a prágai Dukla sportklub nem­zetközi osztályán dolgozik. született a győzelmem, mert két do­bás után 46 méterem volt csak, a har­madikkal kellett a legjobbak közé ke­rülnöm. Sikerült találnom egy száraz helyet az esőtől felázott dobókörben, és 63,18-cal felzárkóztam. Ötödik dobásra pedig jött a győztes 66,64 méter. Három olimpián indult 1980 és 1992 között, de lehetett volna négy ötkarikás rajtja is, 1984-ben azon­ban a kelet-európai szocialista tá­bor bojkottjának az áldozata lett, s kimaradtak az életéből a Los Angeles-i játékok. Tudom, nagy sebet szakítok fel vele, mégis meg­kérdezem: három és fél évtized távlatából milyen emlékeket hoz elő Bugár Imréből az akkori félreállí­­tása? Az volt a legrosszabb, hogy én Va­­lenttel együtt Los Angelesben edző­táboroztam, amikor lemondták a részvételt. Tavasszal három versenyt megnyertem, s reménykedtem: Ide­haza azt írták, milyen veszélyes Amerikában, de nem láttam ott sem­mi veszélyt. Tőlem nem kérdeztek semmif azt sem kérdezték, hogy beleegyezek-e. Jeleztem a sport nagyfönökének, hogy engem aligha keresnek fel az újságírók, mert amit én mondanék, azt nem üják meg. így is történt. Azért ennél fájóbb volt... Nagyon ártott, mert abban az év­ben kiváló formában versenyeztem. Leggyengébb dobásom is 65 méter fölötti volt. Az olimpián harmadik helyet ért volna. Az ötkarikás győztes Danneberggel 1984-ben tizenegy­szer versenyeztem, és egyszer sem került elém. Ráadásul abban az év­ben az összes versenyem átlaga 67,30 m volt. Nem állítom, hogy nyertem volna, de biztosan beleadtam volna mindent, hogy közel legyek az arany­hoz. Előre nem lehet tudni, hogyan alakul a verseny. Nem olyan, mint az ébresztőóra, felhúzom, és pontosan jelez. Nagyon fáj a mellőzés, és nyo­mot hagyott bennem, mert utána már nem sikerült nagy eredményt elér­nem. Rányomta a bélyegét a pszichi­­kámra, ami versenyzés közben gát­­kéntjelentkezett. Olimpiai bajnok nem lett, de Moszkvában ezüstérmes volt 66,38 méterrel. Valóban annyit dobott az akkori szovjet fővárosban? Ké­sőbb ugyanis kiderült, a bírók na­gyon a hazai Raszcsupkin javára mérték a többiek dobásait... Láttuk a felvételeket a versenyről, azokból kiderült. Másnapra nyomuk veszett, azóta nem látta senki. Még a KGB sem tudja, hol vannak. Biztos, hogy a legnagyobb dobása a kubai Delisnek volt, aztán én következtem, a harmadik legjobb Schmidt lehetett, és Raszcsupkin negyedikként végzett volna, ha azt mérik, amit dobáltunk. Ezt szemmértékkel állapították meg? Láttuk, az eredményben ez nem nyilvánult meg, mert a bíró nem a földet érés helyére szúrta le a mérőt. Nekem fél méterrel kevesebbet mértek, de az orosznak egy métert hozzáadtak. Elektronikus mérés volt, de ahova szúrták a jelzőtáblát, azt mutatta a tábla. Esetemben nem lehetett látni a sportszer helyét, mert nem használtam magnéziumot, de Delis használt, és ahol leesett a disz­kosz, ott maradt a fehér folt. Szóba került, hogy másnap visszatérnek az esethez, de nem csináltak semmit, mert eltűntek a felvételek.

Next

/
Thumbnails
Contents