Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-11 / 85. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2020. ÁPRILIS 11. Ü ?yAz elnyomottak tradíciója arra tanít, hogy a »rendkívüli állapot«, amelyben vagyunk, a dolgok rendje szerint való. ” - Walter Benjamin Háromnaponként megyek közértbe, sál, sapka, gázmaszk. Ha nem tudnám, észre se venném, mi van. Az utca egyfajta fordított tikkun élményét nyújtja — ha a napok végén a Megváltó egy egészen kis változtatással teszi helyre a világot, akkor, logikus, a fordítottja is éppúgy igaz, és a nagy Meggádó is csupán imitt-amott ront az egyébként sem feltédenül derűs összképen, hogy kivájja a földből a Siralomnak Völgyét. Az utcán talán nem tűnne fel a maszk sem, divatkellék. Aldikában viszont már tapintható a változás. Nem arról a tömény, félig alvadt feszültségről van szó, amire talán számít az ember, ellenkezőleg, inkább valami előemberi oldottságról, ami most mégis zavarba ejt. Korábban elég volt elvenni egy-két almát, ma már mindenki a szabadrablás mámorában válogat. Nem megróni akarom polgártársaimat, a többség még nagyjából értelmezhető porciókban vásárol (bár a kassza előtt és után szokadan végösszegek ütik meg a fülem, huszonkilencezer-háromszáznegyvenöt forint, harminchétezer-százhetven forint stb.), mégis, a Szükség Szelleme eltérítette a fogyasztóikat ismén röppályájukról, és az önfenntartási kényszerek megfosztják őket a költekezés gyönyörétől. Szomorú ez, de talán szükségszerű is. Ráadásul az egész történet különleges gasztronómiai közjátékokkal tarkított. Először megszólalt a Magyar Broilerszövetség (amelynek elnöke mellesleg egy bárány). Aztán Dr. Phil. Hab. Fő. Tszt. adott kétséges higiéniai javaslatokat a tojásaink ápolására. Ez utóbbi a lakosság szélesebb rétegeiben is lecsapódhatott, mert az egyébként gusztusos pizzás csigák előtt ácsorogva - egyfajta orosz rulett ez, ahogy próbálom felmérni, vajon melyik nincs még vastagon letüsszentve - mellettem két fiatal lány is erről beszélget.- Már csak arra lennék kíváncsi, hogy Cili néni szerint, miután kiöltem belőlük a vírust, a szarrá hipózott tojásaimból rántottét vagy omlettet készítsek?- Értelek - feleli a barátnő. - Én maradok a zsíros cipónál. - Ezzel egy bátor mozdulattal leveszi a vonatkozó tárgyat meredek kis tárolóegységéről. Vigyázz, nem csak zsír lesz abban, picim. Szemlencse nélkül is látom rajta a mázzá dermedt Covidot. Idáig csillog. • Hirtelen felém fordul. Észreveszi rajtam a megrökönyödést, úgyhogy hozzáteszi: - Nem kell aggódni. Könnyekkel nem fertőz. így mindjárt más. A gyász öt stációja: tüsszentés, verejték, nyál, pisi, könny. Kalóriákért jöttem le, és bölcsességekkel távozom. És hol van még a vége? Öt tonhalas pizza áll katonás rendben a bevásárlókocsimban, de belém nyilall, hogy a spenótos a jelen helyzetben sokkal inkább segíthet sikerrel felvennem a harcot a láthatatlan ellenséggel. Elindulok, hogy kicseréljem őket, de ahogy befordulok a hűtőkamrába, szembejön egy pap, a ruhájáról ismerem föl, itthon ilyeneket ritkán látni, főleg az Aldiban, ezek inkább a Szent Péter téren szoktak résztávozni, püspök lehet, érsek, who knows? Vagy egy meat spenótossal egyensúlyozik a közlekedőfolyosón, az összesét elvitte. Kicsit durva, de beállók elé. Nagy-nagy empátiáról tesz tanúbizonyságot, hogy rögtön látja, mi a baj. Leállítja a pizzákat a kókusztejekre, és azt mondja:- Kappadókiai Szent Bonifác szerint az angyaloknak nincs szemük, mert már a züllött világ puszta látványa is beszennyezné a belsejüket. A szem permeabilitása nemcsak ismeretelméleti, de erkölcstani problémát is jelent. Világos?- Uhüm - felelem kissé bizonytalanul.- Remek. Ellenben ezek az angyalok glória helyett pompás koronát viselnek, minthogy rászorulnak az emberi tekintetekre, amelyek előtt úrként jelennek meg. Az a bájos, és talán kvantummechanikailag is értelmezhető felvetés, mely szerint az angyali rend tagjai csupán egy pillanatig élnek, hogy az Úr dicsőségét zengjék, mielőtt megsemmisülnének őelőtte, Bonifacnál visszájára fordul! Az ő angyalai az emberi tekintetek előtt porladnak szét, mégpedig oly sebesen, hogy még hárfázni sincs idejük. Létük, akárcsak Angelus Silesius rózsája, céltalan. — Nézze, nem tudna legalább egyről lemondani? - a pizzákra mutatok.- Sajnos nem. A nővérek éhesek. Ezzel felveszi a rakományát, és tovább egyensúlyozik a kassza felé. Van ebben valami visszavonhatadan. Beáll a két lány mögé, és látom, hogy jól elbeszélgetnek egymással, természetesen tartva a távolságot. A gyóntatófülkék szuperfertőzők, be is zárt mindegyik, azóta nincs kihez beszélni. Elment az étvágyam, visszateszem a tonhalas pizzákat a helyükre, sőt kiszórok minden mást is a kocsimból, aztán a háztartási részlegről szerzek gyufát meg vécépapírt, és az egészet felgyújtom. Pillanatokon belül féltucatnyian csadakoznak hozzám, a halomra dobálják a kosarukban levő élelmiszert, majd leborulnak a lángok előtt.- Már látom, már látom! - mondja egy öltönyös férfi. - Megjelent nekem a lángokban! Magukra hagyom őket, és a szabadidős szekció felé veszem az irányt. Sok jót el lehet mondani Aldikáról, de arra már szavak sincsenek, hogy még társasjátékokat is kapni. Veszek egy Monopolyt a gyereknek Végül is, nem csak kenyérrel él az ember. A tűzrakást időközben eloltották - az egyik eladó egyszerűen áthajtott rajta egy tisztítógéppel -, a világ legfrissebb szektájának tagjai most hamvat kennek az arcuka.- Igen, még egy kcsit - mondja az öltönyös a társának - Igen, oda is. Legyen olyan az alakja, mint egy gonosz terveket szövögető karfiolnak Köszönöm. Örökké éljen a Sötét Úr!- Éljen a Sötét Úr! - mormolják együtt. Beállók a kassza előtti sorba. A püspök alighanem eltévedt, mert csak most ér be mögém. Gondolkozom, hogy sípcsonton rúgjam-e, de aztán leteszek róla. Sorra kerülök A plexi mögött fiatal srác. Bezárt az egyetem, most itt gürizik. Talán mégis kenyérrel él az ember.- Ötvenháromezer-ötszázkilencven lesz.- Tessék - kérdezem. - Miért ilyen drága a Monopoly?- Nem a játék drága, a forint olcsó. Na, húzzon innen, a pap már türelmeden. KONYVSORSOK • • ' Ördögi járványtan utóbbi hetekben a koronavírusjárvány miatt sokan kényszerültünk otthon maradni önkéntes karanténban. A védekezés és megelőzés egyik hozadéka az irodalmi és művészeti tartalmak online túlkínálata lett: színház- és koncertközvetítések, könyvek és folyóirat-archívumok, múzeumi gyűjtemények és filmek váltak elérhetővé ingyen, miközben az oktatás csaknem egyik napról a másikra volt kénytelen digitalizálódni, felköltözni a hálózatra. Az otthoniét mindennapi kihívásai mellett persze olvasásra is jut idő. Eljött a nagyregények ideje? Akinek van rá kapacitása, pótolhatja az eddig kimaradt olvasmányokat, vagy föllapozhatja régi kedvenceit. Például egy olyan monstre opust, amelyben az emberiség 99%-a kipusztul, miután elszabadul egy katonai laborban kifejlesztett gyilkos vírus. Stephen King Végítélet című gigantikus regénye eredetileg 1978- ban jelent meg, és 400 oldallal rövidebb volt a később, 1990-ben publikált vágadan verziónál (ma már csak ez utóbbi férhető hozzá, és magyarul is ez a változat olvasható). Az akkor fiatal szerzőtől, bár a Carrie és A ragyogás már meghozta a hírnevet számára, a kiadó nem merte vállalni a több mint ezeroldalas művet, ezért King lerövidítette; tizenkét esztendővel később azonban semmi akadálya nem volt az epikus alkotás teljes terjedelemben való közlésének. Magyarul két különböző kiadást ért meg eddig, előbb dupla papírkötéses, majd keménykötésű tégla - mit tégla, falazóblokk - formájában adta ki az Európa Könyvkiadó Bihari György fordításában. (A gyakorlott Kingfordítónak sajnos nem ez a legjobb átültetése. Az új kiadáshoz valamelyest javítottak rajta, mégis érdemes eredetiben is kézbe venni a művet, ha csak e-könyv formájában.) A történet szerint a kaliforniai sivatagban, egy föld alatti titkos kormányzati laboratóriumban baleset történik, melynek következtében a később szuperinfluenzaként vagy Gikszer Kapitányként elhíresült vírus - voltaképp az illegális biofegyverkezési kísérlet eredménye - végigsöpör az Államokon és a világ többi részén. A rejtélyes okból immunis túlélők két táborba verődnek, az egyik közösség a társadalom békés újjáépítésén munkálkodik, a másik az „arc nélküli ember”, Randall Flagg vezetésével a maradék felszámolásán ügyködik. A nagyívű eposz cselekménye a pandémia lefolyásának és hatásának bemutatását követően jó és gonosz ősi párharcára fut ki a posztapokaliptikus színtéren. King kétségtelenül mestere a történet kibontakoztatásának. A riadt biztonsági őr, aki épphogy elmenekül családjával a bázisról, tulajdonképpen egymaga hurcolja tova a gyilkos vírust. A lakás és az autó belső teréből egy texasi kisvárosba kerülünk, amelyet nagyon gyorsan vesztegzár alá vonnak - de nem elég gyorsan. Előbb a közeli településeken bukkan föl az eleinte a megfázás tüneteivel, később magas lázzal és a nyaki mirigyek súlyos gyulladásával jelentkező fertőzés, majd a szerteszét utazó népek mindenhová eljuttatják. A körök egyre tágulnak. Kalifornia és New York azonnal gócpontokká válnak. ,A kaliforniai sivatag mélyéből, az adófizetők pénzén valaki útjára indított egy pilótajátékot, amely valóban működött.” Az amerikai föld és az amerikai álom rémálommá változik, a szó szoros értelmében: a regénybéli álom-motivika nemcsak a cselekmény dinamizálásában játszik szerepet, de az álmok az elfojtott erkölcsi imperatívuszok manifesztációiként mozgatják az egyes karaktereket. A regény a pilótajáték vagy a levéllánc logikájának megfelelően építkezik. A több szálon fütó, sok szereplőt mozgató cselekmény a járvány valamennyi aspektusát fölvillantja. A fertőzés azonosítása. Tagadás a hivatalos szervek részéről. Brutális vesztegzárak. A sajtó félrevezetése és elhallgattatása. Kései cselekvés és pánik. Tömött kórházak, rengeteg halott. Közlekedési és közbiztonsági káosz. A gazdasági összeomlás be sem következhet, hiszen minden rendkívül gyorsan, két hét leforgása alatt zajlik le. Innen kell folytatniuk a főszereplőknek, a szétzilálódott társadalom és élet romjain. A Végítélet emlékezetes karakterei nem csupán azt firtatják, hogyan tovább, de azt is, mi miért történt. A bizonyos időközönként a bolygón végigsöprő ragályok elmélete, az ökológiai krízis és az emberiség függése a technológiától a meghatározó pontok. Ahogy a technológia átformálta és kényelmessé tette a mindennapokat, úgy a létfenntartó erőművek és szolgáltatások leállása szembesít az élettérhez való viszonyunk mélyreható változásával: az eladdig természetesnek tekintett fűtött lakások, a víz-, élelmiszer- és betegellátás, a képviseleti és felügyeleti szervek fölszámolódása gyökeresen átalakítja a túlélők önfenntartásra átállt mindennapjait, egyúttal a személyek közti kapcsolatokat. Mindezek krónikájában az élet tudatos megszervezése mellett a véledennek is komoly szerepe van: az új helyzetben nem mindenki túlélőtípus. A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban — különösen az Egyesült Államokban — megjelentek a mérnek, amelyek mostani szituációnkat Stephen King világával azonosítják. King maga figyelmeztetett a Twitteren és másutt, hogy a jelen vírus nem hasonlít a regényben leírt szuperinfluenza kórokozójához, sem a fertőzőképesség, sem a mortalitás tekintetében. Ugyanakkor - enyhén szólva - aggodalmát fejezte ki a szövetségi kormány cselekvőképtelensége és a rossz válságkezelés miatt. Akinek hozzám hasonlóan kedve támad a karanténban témába vágó sztorikhoz, az alighanem élvezni fogja King világvége-vízióját jól megformált, kedves és kevésbé kedves alakjaival, beleértve a szertelen és radikális anarchistának tetsző ördögfajzatot. Utóbbi olyan archetipikus figura, aki számos Kingregényben fölbukkan ilyen-olyan formában, allegóriája mindannak a félelemnek, szorongásnak és paranoiának, amely ott lapul bennünk és társadalmunk mély szöveteiben. Másfelől a regény a racionális gondolkodás és az igaz cselekedet értékére is felhívja a figyelmet, amelyek manapság is talán a legfontosabb támpontjaink. L. Varga Péter A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3 Bartók Imre Aldika ír
