Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-05 / 54. szám

KULTÚRA www.ujszo.com | 2020. március 5. 9 Jobban tűrjük a diktátorokat Alföldi Róbert szerint a szlovák színészek alkalmazkodóbbak, mint német kollégáik RÖVIDEN Turnéra indul a Genesis zenekar JUHÁSZ KATALIN A Turandot történetiből a koreaiak mueicalt csináltak, amely annyira megtetszett a pozsonyi Nová scéna vezeté­sének, hogy lefordíttatték, áthangszerelték, aztán felkérték Alföldi Róbertot, hogy rendezze meg náluk az európai bemutatónak számító előadást. Vele beszélgettünk a holnapi bemutató előtt. Eléggé megijedtem, amikor lát­tam az interneten néhány részletet az eredeti musicalből, mert nagyon sziruposnak találtam. Nem lett volna szabad megnéznie! Bevallom, az én lelkemnek is eggyel érzelmesebb, mint amit szeretek, de arra jó volt, hogy sűrűbbé tudjam tenni az előadást. Kétszer is rendez­tem Szöulban, ismerem az ottani mentalitást. A koreaiak nagyon ér­zelmes emberek, gyakran sírnak egy­­egy előadáson, mélyen átélik a tör­ténetet. Az európai néző nem biztos, hogy vevő lenne erre. A mi verziónk önálló alkotás, nem replika. Az eu­rópai ízlés szerint alakítottuk át. A karmester, Eubomír Dolny csodála­tos volt, ő ült a zongoránál a próbá­kon, és úgy értelmezte át a zenét, hogy más hangszerek kerültek előtérbe, mint az eredetiben. A szereplőket én válogattam, a koreográfiát állandó munkatársam, Gergye Krisztián csi­nálta, a díszletet Kálmán Eszter. Nemrég itt járt a jogtulajdonos, meg­nézte a próbát, és nagyon tetszett ne­ki. Olyan ez, mint amikor ugyanazt a Bach-művet minden előadó másként játssza. Az ön számára mi a Turandot mondanivalója? Szerintem főleg arról szól, hogy manapság mennyire tudunk szeretni, mennyire engedjük meg magunk­nak, hogy szeressünk, mennyire akaiják megszabni nekünk, hogyan kell szeretnünk, és vannak-e valódi szerelmi találkozások a mai világ­ban. Ez egy mese, de azért a történet közepén ott egy magányos nő, aki­nek a saját anyja negatív története ha­tározza meg a szerelemről, a férfiak­ról való gondolkodását. Aztán ott egy „A musicalt ugyanolyan komolyan kell másik nő, Liu, aki annyira szerelmes Kalafba, hogy feladja a saját szemé­lyiségét. Kalaf pedig természetesen nem Liuba szeret bele, hanem Tu­­randotba. Tehát bonyolult kapcso­latrendszerjelenik meg, és vannak a darabban olyan, majdhogynem ab­szurd módon megírt karakterek, akik ellenpontozzák a történetet. Szerin­tem minden jó alapanyagból ki lehet bontani egy előadás valódi mondan­dóját. Ezért a musicalt ugyanolyan komolyan kell venni, mint egy Shakespeare-drámát. Csakis így van értelme színpadra vinni. Mennyire maradt koreai az elő­adás? Vannak benne olyan meg­oldások, amelyek jelzik, hogy az alapanyag onnét származik? Finom utalásokkal igyekeztem ezt megoldani, néhány olyan gesztussal, amelyeket az ázsiai színházból lop­tam el. A piros-fekete színpadkép ab­szolút Koreát idézi, a fényes felüle­tek szintén. Az itteni nézőnek már ez is épp elég egzotikus, mert ezenfelül is lesznek az előadásban furcsa, meg­lepő, váratlan megoldások. Jelenet az előadásból (Fotó: Somogyi Tibor) megvalósításban találkoztunk vele legutóbb. A koreai szöveget először le kel­lett fordítani angolra, majd szlo­vákra, végül magyarra, és akkor még el sem kezdődtek a próbák, amelyek nyilván szintén több­­nyelvűek voltak. Mivel korábban nekem is volt szerencsém vezetni egy színházat, tudom, hogy sokkal bonyolultabb a munka, ha külföldi vendégrendezőt hívnak. Le a kalappal a Nová scéna előtt, hogy bevállalta ezt. Szeren­csére a színházaknál mindenütt a vi­lágon ugyanolyan megszállottak dolgoznak, akikkel egy magam fajta őrült könnyen megtalálja a közös nyelvet. Talán csak német nyelvte­rületen nehezebb a dolgom, mert mindig határozott elképzelésem van, és azt akarom viszontlátni a színpa­don, amit kitaláltam. Ennek érdeké­ben néha ostort is ragadok, nem kí­mélem a színészeket. A németek a saját egyéniségüket is prezentálni szeretnék, a szlovákok viszont al­kalmazkodóbbak ebből a szempont­ból, azonfelül, hogy kedvesek, ba­rátságosak, nyitottak. Úgy is mond­hatnám, hogy ez a környék jobban tűri a diktátorokat. (Fotó: Ctibor Bachraty) Ha már elérkeztünk a művészi szabadság kérdéséhez: úgy vet­tem észre, a magyarországi szín­házak mostanában nem sűrűn ké­rik fel önt. Vajon mitől tartanak? Elvileg lehet szidni a regnáló kor­mányt, gyakorlatilag viszont ki-ki maga dönti el, beszél-e vagy csend­ben marad. Én nem maradtam csendben, és a Radnóti Színházat ki­véve nem is hívnak rendezni sehová odahaza, csak magánszínházakba. Szomorú, hogy az ember megéli, amit a történelemkönyvekben olva­sott. De számomra az a legszomo­rúbb, hogy az én szakmám ezt hagy­ja. Mert semmilyen hatalom nem lé­tezhet társadalmi befogadó közeg nélkül. Ennek az országvezetésnek, ennek a típusú agressziónak, dikta­túra felé haladó társadalmi beren­dezkedésnek van létjogosultsága. És ez addig fog tartani, amíg el nem érünk a falig, és bele nem verjük a fejünket... venni, mint egy Shakespeare-drámát" Ez azért érdekes, mert maga a musical műfaj szerintem eléggé behatárolt. Nem értek egyet! Én a hiteles elő­­: adásokban hiszek. Ha arra gondol, hogy minden musicalben kötelező nyálasán énekelni, akkor biztosít­hatom, hogy ebben a Turandotban ilyesmit nem fog hallani. Hús-vér emberek lesznek a színpadon, egy sötét történetben. Szerintem min­denkit, akit gonosznak tartunk, már­­már diktátori haj lantokkal, meg kell ; vizsgálni, hogy mi történhetett vele : korábban, milyen trauma érte. Ez a : történet pont arról szól, hogy Tu­­: randotot olyan, számára váratlan hatások érik, amelyeknek köszön­­: hetően megváltozik, vagy leg­alábbis benne van a pakliban a vál­tozás lehetősége. Ez eredetileg egy őrségi perzsa mese, amelyet később tettek át kínai környezetbe, és ebből született a Puccini-opera librettója. Szerintem ha ma két ember kiáll a színpadra, és mondanak négy mon­datot, ami mai módon van értelmez­ve, akkor teljesen mindegy, mikori az eredeti történet, illetve milyen London. A legendás brit prog­resszív rockzenekar, a Genesis 13 év hallgatás után idén ismét • turnéra indul. Az 1977-től 1996- ig aktív triófelállásban, Phil Col­lins énekes-dobossal, Tony Banks billentyűssel és Mike Ru­therford gitáros-basszusgitá­rossal az Egyesült Királyságban és Írországban ad koncerteket. „Az elmúlt 28 évben csak két fellépésünk volt brit földön, így aztán ideje volt” - fogalmazott Rutherford. Phil Collins hozzá­tette, hogy még dolgoznak a dal­sorrend kialakításán. A Last Do­mino? című turné első koncertje november 16-ánDublinban lesz, ezt követően koncertet adnak Li­verpoolban, Leedsben, Birming­hamben, Belfastban, Manches­terben, Newcastle-ban, Glasgow­­ban és kétszer lépnek közönség elé a londoni 02 Arénában. Do­bolni nem Phil Collins fog, mivel egészségi állapota ezt nem teszi lehetővé, helyette fia, a mind­össze 18 éves Nicholas Collins ül a dobok mögé. (MTI, k) A friss Opus folyóirat tartalmából Idén lesz 50 éve, hogy az ak­kori fiatal csehszlovákiai magyar költők paradigmaváltónak ne­vezhető antológiája, az Egy­szemű éjszaka megjelent. A Tő­­zsér Árpád által szerkesztett gyűjtemény szerzői közül a há­rom legfiatalabb is betöltötte már 70. életévét. Tóth Lászlót Meiva Attila, Varga Imrét Tőzsér Ár­pád köszönti, Kulcsár Ferencre pedig 2013-as, Istenek és embe­rek című esszéjével emlékezik a lap. Vida Gergely értékelésével olvashatók az Arany Opus díj pályázat nyertes művei: Z. Né­meth István és Feliinger Károly versei. A SZMÍT díjazottairól is olvashatnak a lapban: Bárczi Zsófiát Bese Bernadett, Juhász Katalint Tóth László, Koncsol Lászlót Z. Németh István mél­tatja, Szarka László pedig Simon Attilát köszönti. Szalay Zoltán prózája, Lackfi János verse, Hal­mai Tamás öt szonettje, Géczi János prózája és a kolumbiai Ju­an Gabriel Vásquez elbeszélése igazi csemegének számít. Gál Éva Tőzsér Árpáddal készített inteijút, Csanda Gábor Polgár Anikó Paleocsontevés című kö­tetét ismerteti. (k)

Next

/
Thumbnails
Contents