Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-05 / 54. szám
www.ujszo.com | 2020. március 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Ami sok, az... kevés Nem csak a gazdasági válság rajongói maradnak program nélkül VERES ISTVÁN F ppen landoltak az első ta-Evaszi gólyák a nádasban, amikor Bandika és Ervin megtudták, hogy idén mégsem lesz gazdasági válság. A Tévedhetetlen tértivevényhez címzett faluszéli kocsma udvarán ácsorogtak, és megkísérelték megnyitni az idei fföccsszezont. Mivel a hideg miatt ez nem nagyon akart sikerülni, geopolitikai és gazdasági fejtegetésekkel segítették az idő múlását. Ervin csalódottan csapkodta az egyik műanyag fehér kerti szék támláját, mondván, hogy ő a soron következő gazdasági válságra már felkészült. Most meg egyszercsak valahol valakik úgy döntenek, hogy a világégés elmarad. Bandika nyugtatni próbálta: elmaradt a genfi autószalon, meg lefújták a hétvégén esedékes lipcsei könyvvásárt is, úgyhogy nem csak a gazdasági válság rajongói maradnak program . nélkül. Tessék szíves lenni megérteni, hogy ez az ön érdekében is történik - olvasta Ervin fejére szigorú szemekkel a kontextust. De Ervin hangulata tovább hanyatlott. Ha történik valami, az az én érdekemben történik, mostantól pedig az is, ha nem. Egyáltalán... nevezhető történésnek, ha valami elmarad, vagyis a meg nem történés útjára lép? Bandika bólintott a pultosnak, hogy igen jöhet még egy kör, mert a poharak üresek, aztán mondott egy még aktuálisabbat. Hogy azt beszélik a világhálóba akadt polgártársaink, hogy Igor Matovicnak több mint háromszáz olvasatlan SMS van a telefonjában, az elektronikus postafiókjában meg több mint ezer olvasatlan e-mail. A leendő szlovák miniszterelnök szerint nem volt ideje a napokban elolvasni ezeket, így azt sem vette észre, hogy SMS- ben gratulált neki többek közt az államfő is. Ervin elfogadta a második poharat, és elismerte, hogy Matovicnak nem lehet könnyű. Ha az ember egy kedves üzenetet kap, megörül neki, visszaolvassa, feldobja a kedvét, napját. De üzenetből is megárt a sok, és Matovicéit sem fogja valószínűleg elolvasni már senki. Tudom milyen az, amikor sok az olvasatlan üzenet a postámban, és én sem vettem még észre, hogy az államfő gratulált volna nekem... talán éppen ezért - merengett a hat fokban Ervin. De ön nem is nyert választást - szúrta közbe Bandika. Hála aj óistennek, nem - bólintott akkurátusán amaz. Aztán visszakanyarodott a válsághoz, mondván szerinte mindenképpen fúra, hogy eddig arra számítottunk, hogy a válság a járvány miatt következik be, most meg már arra, hogy amiatt sem, vagyis... úgymond... betegség miatt elmarad. Ha ezek a fúrcsa dolgok nem lennének, valószínűleg nagyon unatkoznánk - vonták le a tanulságot közösen, aztán bementek, mert rájött az eső. A szerző a Vasárnap munkatársa FELEDY BOTOND —J-örökország nemhogy nagy fába, hanem egyenesen egy fél erdőbe vágta a fejszéjét. Amikor az ezredfordulóra világos lett a török politikai elit számára, hogy az uniós tagság bizony örökre álom maradhat, szükségszerűen megkezdte a külpolitikai stratégia újragondolását. Ha nem az EU felé közelednek, mi marad? Úgy tűnik, mérhetetlenül sok konfliktus, minden szomszéddal. 2011 -ig a líbiai és a Szíriái államfőkkel is remek kapcsolatuk volt, az arab világ egyes országaihoz szintén közeledett Ankara, ez azonban az arab tavasszal radikálisan átrendeződött. Addigra Erdogan már stabilan évek óta vezette az országot, és úgy érezte, eljött az ideje, hogy kifelé is tesztelje erejét. Ekkor indították el a Muszlim Testvériség új hullámát, hogy befolyást szerezzenek Észak-Afrikában. Kairóban egy elnökig vitték, aki végül megbukott, a szír polgárháborúban pedig a korábbi szövetségese, Aszad ellen fordult Erdogan. 2014-ben tovább komplikálódott a geopolitikai helyzet: Oroszország megszerezte a Krím félszigetet, amely Ankarából nézve azért különösen aggasztó, mert ezzel felborult a korábbi érzékeny fekete-tengeri egyensúly, az oroszok újabb előretolt állást szereztek, ahonnan potenciálisan fenyegethetik az Anatóliaifennsíkot. Nem is késlekedett a válasz, elindult Ankara és Kijev közeledése, ami a krími tatárok befogadásától a közös fegyverüzleten át a hadgyakorlatokig terjed, csak hogy borsot törjenek az oroszok orra alá. Az amerikai beavatkozás után (az Obama-éra végén) a trumpi távolságtartás következett, további utat nyitva a török neoottomán szándékok előtt a közel-keleti térségben. Ez csábító, de költséges Erdogan számára, és a kurdokkal is folyamatosan számolnia kell. Első éveiben a kurdokkal való kiegyezés segítette hatalma megtartását, de később visszatért a kurd-török megosztottsághoz, ami most meghatározza szíriai jelenlétének kereteit is. Az egyik fő stratégiai cél a szíriai kurdok és a törökországi kurdok közötti átjárás megszakítása. A menekültválság miatt 2015 óta Erdogan újabb adut tart a kezében Európával és Berlinnel szemben. Az akkor kötött egyezmény értelmében Törökország tartja a határait, hogy a balkáni útvonalon ne özönölhessen még egyszer a korábbihoz hasonló tömeg. A megállapodást most jelképesen felbontotta azzal, hogy a török határon várakozó és a még odaszállított körülbelül 13 ezer ember előtt megnyitotta az utat, bár a görög és bolgár fegyveres erők azonnal össze is zártak előttük. Most következhet a nyomásgyakorlás Brüsszelre, hogy ha lesz több pénz, újra zárják a kaput. Eközben Idlíbnél a szír polgárháború legnagyobb emberi katasztrófája bontakozik ki. Az utolsó nagyváros, amit a felkelők tartanak. Nem véletlen, hogy többmilliós menekülttömeg szorult oda. A törökök korábban is kötöttek megállapodást az oroszokkal, hogy ez a terület mentes legyen Aszad erőitől, de most ezt megsértették, először a szír csapatok, majd az orosz légierő is. Erre a törökök hevesen reagáltak, hogy megmutassák, nem érdemes a velük kötött megállapodást felrúgni. Csakhogy ebben a játszmában embertömegek szenvednek egyre jobban, rájuk már senki sincs tekintettel. A török katonaság, a diplomácia, a magát bebetonozó Erdogan és a végletekig megosztott török közvélemény függvényében alakulnak a külpolitikai döntések. Ez sem segíti a kiszámíthatóságot, de az biztos, hogy sem a törökök, sem az oroszok nem engedhetnek meg maguknak egy közvetlen háborút. Az USA, az EU és az arab országok kapcsolatai annyit sérültek már Ankarával, hogy nehezen tudnak nyomást gyakorolni, ha egyáltalán akarnak. A törökök hirtelen a világpolitika színpadának közepére kerültek, ami egyre kockázatosabb döntésekbe vitte az egyre nagyobb önbizalommal rendelkező elnököt. Ezért is lenne jó a működő demokrácia, mert akkor a pártok szépen elvitatkoznának a külpolitikai alternatívákról, nem személyes dicsőségekről szólna egy-egy stratégia, és racionális lenne a kockázatvállalás. Hát tanuljunk mások hibáiból! Klímaváltozás: már kétszer olyan hosszú az ausztrál nyár, mint a tél Az ausztrál nyarak már kétszer olyan hosszúak, mint a telek a klímaváltozás okozta hőmérséklet-emelkedés nyomán - derült ki a meteorológiai adatok legfrissebb elemzéséből. Az Ausztrália Intézet nevű agytröszt által közzétett adatok szerint az ország döntő részén nagyjából egy hónappal lett hosszabb a nyári időszak az elmúlt 20 évben a 20. század közepéhez képest, miközben a téli időszak megrövidült. „Figyelem, az eredményeink nem előrejelzések egy lehetséges jövőre vonatkozóan. Mindez most történik, a jelenben” - mondta Richie Merzian, az intézet egyik munkatársa. A tavalyi volt Ausztrália legmelegebb és legszárazabb éve a feljegyzések kezdete óta. Az ország pusztító bozóttűz-szezonon van túl, amely 33 ember halálát és a becslések szerint egymilliárd őshonos állat elpusztulását okozta. A kutatók szerint nem a klímaváltozás volt a bozóttüzek közvetlen oka, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a melegebb és szárazabb éghajlat közrejátszik az ausztráliai tüzek rendszeresebbé és intenzívebbé válásában - írta a BBC News. Elemzésében az intézet összevetette az ausztrál Meteorológiai Hivatalnak az 1999 és 2018 közötti időszakra vonatkozó adatait az 1950- es évek mutatóival. Az eredmények szerint az érintett időszakban 31 nappal tartott tovább a nyár, mint az 1950-es és 1960-as években, míg a téli időszak nagyjából 23 nappal rövidebb lett. Bizonyos területeken, például az Új-Dél-Wales állambeli Port Macquarie-ben még drasztikusabb volt a változás: a térségben hét héttel nyúlt hosszabbra a nyár az 1950-es és 1960-as évekhez képest. A változások nyomán 2014 óta az ausztrál nyarak kétszer olyan hosszúak, mint a telek. „Az a hőmérséklet, amely az 1950-es években még egy normális, három hónapos nyári időszakban volt jellemző, ma már november elejétől, vagy közepétől egészen március közepéig tart” - jegyezte meg Merzian. (MTI) FIGYELŐ Matoviö mindenkit legyőzött A parlamenti választás nemcsak abban hozott rekordot, hogy a leadott szavazatok majdnem 30 százaléka elveszett, és a sok kimaradó párt miatt rekordot döntött a lemondó pártelnökök száma is. Ám az is rekord, hogy három hónap alatt mekkorát ugrott az Ol’aNO támogatottsága, 5 százalék környékéről 25 százalékra. „Igor Matovic rendkívüli sikert ért el. Ha összeszámoljuk, akkor le kellett győznie a médiát, amely nem az ő oldalán állt, legyőzte a közvélemény-kutatásokat is, legyőzte a tapasztalt politikusokat és a politikai celebeket, legyőzte a Tisztességes Szlovákia mozgalmat, és persze Ficót és a Smert is. Ehhez fogható csak Robert Ficónak sikerült, amikor egyedül alakíthatott kormányt” - mutatott rá Juraj Hrabko politikai elemző a Tablet.TV műsorában. Hrabko szerint jó esély van arra, hogy létrejön a négyes koalíció, a kormányalakításkor szokásos nehéz egyezkedések és az egymással szembeni kifogások ellenére. Ha másért nem, akkor legalább azért, mert ki akarna ellenzékbe vonulni két olyan párttal, mint a Smer és Kotleba pártja. „Ezért nehéz elképzelni, hogy az első nehézségnél felállna valamelyik párt és otthagyná a koalíciós tárgyalásokat”-véli Hrabko. Az tény, hogy egy négyes koalícióban Matovicnak teljesen domináns szerepe lenne, hiszen bármikor szakíthatna egy partnerrel, a többsége úgy is megmaradna. Viszont ez lenne a helyzet a hárompárti koalícióval, egy távozó pártot helyettesíthetne az ellenzékben várakozó negyedik. (tasr)
