Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-28 / 74. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2020. MÁRCIUS 28. KITEKINTŐ 13 Oslo a járvány idején A vírus, amely elvette a várost A repülővel érkezők múlt héten még karantén után bejöhettek az országba, pár nappal később már csak a norvég állampolgárokat és az itt elő utasokat engedték be. Most pedig senkit. A repülőtereket lezárták. Egy külföldön rekedt ismerősöm úgy írta le a helyzetet, hogy a gép indulásakor érvényes szabályok nem biztos, hogy akkor is érvényesek lesznek, mire a gép ismét földet ér - számolt be e-mailben Éva. Milyen a helyzet Norvégiában? Az otthon tartózkodó embereket is rengeteg villámgyors változás érinti. Amikor március 12-én bezártak az egyetemek, iskolák és óvodák, nem telt bele sok idő, a síelést kedvelő norvégok megindultak a hegyi üdülők és szállodák felé. Norvégiáról annyit érdemes tudni, hogy az emberek természetszeretete és természetbe vágyása mindent felülír, ez minden porcikájukban és ösztönükben jelen van. Amikor a kormány bejelentette a koronavírus elleni intézkedések első részét, 25 000 ember hagyta el Oslót, felpakolva sílécekkel, étellel, itallal, gondolván, hogy a természet több védelmet nyújt, és kellemesebben telik majd az idő, mint a városban. A lelkes kiáramlás rövid ideig tartott, mert a hatóságok két nap után hazaparancsolták a síelőket. Ennek az volt a magyarázata, hogy a síközpontok közelében lévő kisebb faluk, ahol egy orvos és egy ápoló látja el a helyi lakosokat, nincsenek felkészülve egy esetleges járványra. Volt ugyan némi zúgolódás, de győzött a norvég fegyelmezettség, és a legtöbben visszajöttek. Hogyan érint benneteket a járvány? A koronavírussal szinte egy időben a tavasz is megérkezett Oslóba. Ezt úgy kell érteni, hogy vége a hoszszú téli sötétségnek, hét ágra süt a nap, megszólaltak a madarak, és sok helyen előbújt a hóvirág és a sok színes krókusz. A hőmérséklet alig emelkedik 2-3 fok fölé, jeges északi szél fuj, de ennek a hideg tavasznak is örülünk. Sokan járnak fúrni, sok embert látni sétálni a közeli erdőben és a tengerparton, mindenütt betartva az 1-2 méter távolságot. A kritikus munkahelyeken és néhány üzleten kívül szinte minden munkahely bezárt, és legtöbben otthonról végzik a munkájukat. És mint mindenütt, sok Facebook-, WhatsApp- és egyéb csoport alakult, írnak egymásnak, felhívják egymást az emberek, bár legtöbben a számítógép előtt gubbasztanak és dolgoznak. Hihetetlen, milyen gyorsan alkalmazkodnak az új helyzethez! Hogyan oldották meg a norvégok a bevásárlásokat, az orvosi ellátást, szóval a legfontosabbakat? Az élelmiszerboltok, a gyógyszertárak, kisebb kávézók és néhány vendéglő nyitva tart, de mindenütt be kell tartani az 1 méter távolságot. Oslóban sehol nem szolgálnak fel alkoholt, ami természetesen nem kis felháborodást váltott ki, hiszen ez óriási csapás a kis vendéglőknek. Érdekes, hogy az építkezési anyagokat áruló áruházak szinte teljes gőzzel működnek Asztalos ismerősöm meséli, hogy régen nem volt ennyi munkája, mint most. Sokan most lámák neki az elmaradt festésnek, val megérkezett a tavasz, és hiába az egyre gyorsabban terjedő vírus, a legutóbbi hétvégén tele volt Amszterdam legnagyobb parkja, a Vondelpark, de az utcákon is könnyű volt belefutni korzózó emberekbe, mire a sajtó és a Facebook is attól volt hangos, hogy valószínűleg szigorúbb korlátozásokra lesz szükség, mert sokaknak nem megy a társadalmi távolságtartás, és a hétvégéken ijesztően nagy számban mennek egynapos kirándulásokra a lakosok. Most annyi szigorítás történt, hogy ha háromnál több ember tartózkodik együtt az utcán, akár 400 eurós büntetést is kiszabnak fejenként, mindemellett pedig betiltottak minden rendezvényt, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nagy valószínűséggel elmarad a legnagyobb holland ünnep, az utcai felvonulással és bulival járó Koningsdag, azaz a King’s Day is. De a betegek száma így is rohamosan növekszik, napi több 100 új esetet regisztrálnak, és amikor ezt írom, több mint 250 ember halt bele a vírusfertőzésbe, miközben Észak-Brabantból, a tartományból, ahol a legtöbb esetet regisztrálták, egyre több beteget szállítanak át északra, mivel az ottani kórházak már egyre kevésbé bírják. Nem meglepő talán, hogy Bergamo polgármestere a napokban arról beszélt egy videós sajtótájékoztatón, hogy Hollandia hibát követ el, amikor halogatja az ország teljes lezárását. Hogy végül meglépi-e ezt a kormány, egyelőre kérdéses, annyi mindenesetre bizonyos, hogy Hollandia már most is takaréklángon üzemel. Olyan, korábban elképzelhetetlennek tűnő problémákkal szembesül az ember, amivel most a világ legtöbb városában kénytelenek szembenézni a lakók: zsebkendőt vagy vécépapírt már közel sem olyan könnyű találni a boltokban, és ugyan a legtöbb szupermarket házhoz is szállít az országban, az idősávok már két hétre előre le vannak foglalva. De az utóbbi napokban mintha elkezdtek volna működni a korlátozó intézkedések: a boltokban már magától megy az 1,5 méteres távolságtartás, ha kell, az emberek kint várakoznak az üzletek előtt, hogy ne legyenek annyian bent egyszerre, és az egyetemen is egyre gördülékenyebben megy az online, javarészt podcastokon és Skype-szemináriumokon alapuló oktatás. Talán megértettük, hogy ha el akarjuk kerülni a vesztegzárat, nem most van itt a hétvégi kirándulások és korzózások ideje. Persze, ezzel a felismeréssel rögtön érkezett egy másik: most egy darabig így fogunk élni, és olyan, korábban triviálisnak gondolt dolgokról ábrándozni, mint hogy milyen jó lesz majd valamikor újra céltalanul sétálni Amszterdam kétségkívül legjobb negyedében, a Pijpban, vagy csak véledenül betévedni az Artisba, a helyi állatkertbe, és egyáltalán, újra belakni a várost, amelyet most egy időre elvett a Covid-19. Gera Márton Kilátás az ablakunkból március 21én (Fotó: Harald Strand) A norvégok megéltek már valami hasonlót? Norvégiában ehhez hasonló helyzet a spanyolnátha idején volt, az Amszterdamban üresek az utcák, üres a park és a pékség is ez egy film lenne, / j alighanem azt írnám, ■A. JL VV hogy ugyan elég klisés, de működik: szerdán még arról beszélgetnek az egyetemista szereplők, hogy jövő héten mikor menjenek moziba, és hogy mit érdemes vinni a szombati házibuliba, csütörtök este viszont már arról van szó, hogy nem lesz se házibuli, se mozi, se egyetem, és valójában semmi sem lesz olyan, mint eddig. A különbség csupán annyi, hogy ez most nem film, hanem az életünk, nekem történetesen itt, Amszterdamban. Egy éve élek Amszterdamban, tanulok és dolgozom, és ha lassan is, de kezdtem magaménak érezni a várost: a sokszínűségét, az örökös, elsősorban turisták okozta zsivajt és az olyan, rejtett negyedeket, amelyekre teljesen véledenül talált rá az ember. Ez tűnt el most egyik pillanatról a másikra: amíg február végén néhány esetről szóltak a hírek, március közepére már ott tartunk, hogy naponta több száz új koronavírusos beteget regisztrálnak, így valóban egyik napról a másikra érte a hollandokat, hogy bezárták az iskolákat, az egyetemeket, az éttermek és ftíboltok pedig csak elvitelre kínálhatnak ételt és füvet. „Most kicsit megint olyanok a vasárnapok, mint amikor fiatal voltam: alig vannak turisták, és ez tetszik” — jegyzi meg egy idősebb holland ismerősöm, és hiába nem tudom, milyenek voltak akkor a vasárnapok, elhiszem, amit mond. Amszterdam alighanem legforgalmasabb terén, a Damon, ahol eddig nagyjából minden órában volt valamilyen performansz vagy tüntetés, most alig látni kirándulót, az ikonikus, turistákkal általában zsúfolásig teli De Bijenkorf ruhabolt is magányos marad egy ideig, és a reggeli villamosokon sem kell a helyért küzdeni. Persze, a hollandoknak van némi helyzeti előnyük: eddig is bicikliztek, és továbbra is bicikliznek, elvégre a „social distancinget” kerékpáron anynyira nem nehéz gyakorolni. Bár ez korántsem jelenti azt, hogy a korlátozások működnének, és mindenki betartaná a szabályokat. Ugyanis március huszadiká(A szerző felvétele) első világháború utolsó évében. A hatóságok elrendelték az iskolák, templomok, színházak, varieték és más szórakozóhelyek bezárását. A korabeli dokumentumok szerint komoly konfliktus alakult ki a politikusok és az orvosi kamara között, mivel Gotfted Bentzen tiszti főorvos szerint a bezárások nem állították volna meg a járványt. Bentzen azzal érvelt, hogy a drasztikus intézkedések nagyobb kárt okoznak, mint maga a betegség. Végül a kisebb városok vezetői saját döntés alapján zárták be - néhány napra - az iskolákat, templomokat és színházakat. Az áldozatok száma kb. 15 ezernél megállt. Érdekes egyébként, hogy a járványok miatti tilalmak történelmi jelentőségű eredményeket is hoztak. Amikor 1665-ben kitört Londonban a pestis, Cambridge-ből minden diákot Nehéz, szinte lehetetlen pontos helyzetjelentést adni az egyes országok, városok életéről a koronavírus-járvány okozta rendkívüli helyzetben, minden napról napra, óráról órára változik. Erről számolt be Oslóból Dobos Éva műfordító is. Az elhunyt író, Dobos László lánya 25 éves kora óta él Norvégiában. De ilyet még soha nem élt meg. Norvégia hirtelen fékezett, eltérve a svédektől és Angliától, ennek ellenére ott sem tudják, mi vár rájuk a járvány után. takarításnak és felújításnak. Minket a konyha átépítésének kellős közepén ért a koronavírus-járvány, és bár halad a munka, nem tudni, mikor lesz nálunk legközelebb vasárnapi ebéd. Milyen intézkedéseket hoztak a hatóságok? Mit mondanak, mi várható? A hatósági intézkedések fokozata^ san lépnek életbe; az első a kormány 6 milliárdos segélycsomagja volt a SAS, a Norwegian, a Wideroe légitársaságoknak. A kényszerelbocsátások miatt munkanélkülivé vált emberek az államtól 3 hétig teljes fizetést, utána a fizetésük 60 százalékát kapják. Ez jelen pillanatban 180 000 ezer lakost érint. De a kisebb vállalatok az adókedvezmény ellenére sem tudnak életben maradni, és ez sokakat aggaszt. Nehéz egyensúlyt tartani a vírusvédelem és a város teljes Iebénítása között, mert egyelőre sok az ismeretlen tényező. Eddig konkrétan csak anynyit tudunk, hogy kezet kell mosni, de ezt már 150 évvel ezelőtt is tudtuk Semmelweis professzornak köszönhetően. Olyan ez, mint egy másodfokú egyenletrendszer, ahol csak egyetlen ismert szám van, a koronavírus. Svédország és Anglia például másképp, lazábban kezelte a kitörni készülő járványt, ott tovább hagyták élni a városokat. Nem tudjuk, melyik megoldás mihez vezet, mi jobb, a hirtelen fékezés, vagy a fokozatos lassítás. És vajon mi vár bennünket a járvány után? hazaküldtek, köztük Isaac Newtont is. A professzori szigor szorítása alól felszabadult Newton a kijárási tilalom alatt nemcsak a prizma fénytörését tanulmányozta, hanem figyelte az almafiit az ablaka előtt. A történet folytatását ismerjük. A pestiskarantén William Shakespeare-t is elérte, akkori „home office”-ában írta a Lear király című drámáját. Személyes élményed, félelmeid? Személyes félelmeim nincsenek, bízom a politikusok és az orvosi szakma által hozott intézkedésekben. A családommal telefonon, interneten beszélünk, hiszen a férjem miatt, aki egy hete jött haza Budapestről, most mindketten karanténban vagyunk. Az elzártság és az egymásra utaltság új és szép helyzeteket is produkál - együtt tornázunk, felolvasunk egymásnak, és mindennap legalább egy órát sétálunk. Eddig ritkán volt ilyesmire idő, vagy talán lett is volna, csak valahogy nem vettük észre. Az élelmiszerboltok ellátása a környékünkön zavartalan, mindennap friss áru van a pultokon. Maszkot nem hordanak, védőkesztyűt csak a boltban, a pénztárosokon és az árukihordók kezén láttam. Nem tudom, meg lehet-e állítani a koronavírus terjedését, de mindenképpen be kell tartani a gyakori kézmosást és a távolságtartási szabályokat, és otthon kell maradnunk. Mást úgysem tehetünk. Ez a krízis biztos megtanít minket másképp dolgozni, másképp, és talán kevesebbet utazni, és óvatosabbnak lenni. És vigyázni egymásra. Urbán Klára
