Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-27 / 73. szám

12 IZVILAG ■ 2020. MÁRCIUS 27. www.ujszo.com Akik szerint a csokoládé ehető művészet Hogyan jött a képbe a cso­koládé? És miként lett egy közgazdászból hirtelen csokolá­dékészítő? A sztori 10 éve kezdődött, egy csokoládékészítő tanfolyammal. Hamar kiderült, hogy ebből nem­csak hobbi, hanem igazi szenvedély lesz. Ettől kezdve az utazásainkat a csokoládé köré szerveztük. Kí­váncsi voltam, hogy a csokoládé hogy változik a világban, mekkora a különbség a kézműves és a „profi” márkák között, hogy fér meg egymás mellett hagyomány és innováció. Bejártam a világ csoko­ládékészítő műhelyeit New Yorktól kezdve Bécsen, Párizson és Lyonon át Milánóig. Végül 2019-ben nagy váltásra szántuk el magunkat: úgy döntöttünk, újítunk, és teljesen a csokoládékészítésnek szenteljük az időnket. Ezzel együtt a családi vállalkozásunk is átalakult. A csokoládé Amerika felfedezése után luxuscikként bukkant fel Európában, aztán lassan tömegcikké nőtte ki magát. De nem minden csokoládé egyforma. Erről győzött meg egy gasztrokiállitáson a komáromi Varga házaspár, Ferenc és Zsuzsa. 27 évig az építészetben dolgoztak - belső tereket alakítottak ki, épületeket terveztek -, aztán nemrégiben látványos termékekkel jelentek meg a csokoládépiacon. Varga Zsuzsával beszélgettünk. Az utóbbi néhány évben Szlová­kiában is sok kézműves csoko­ládégyártó jelent meg, számos csokimanufaktúra indult. Mivel lehet felvenni a versenyt ezen a piacon? Miben mások az önök termékei? Természetesen tisztában vagyunk a konkurencia jelenlétével a piacon. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a mi csokoládéink teljesen mások. Minden bonbonunk kézzel festett, és minden táblás csokolá­dénk is kézzel festett. De nemcsak a külső fontos, hanem a minőség és az ízhatás is. Ezt pedig a prémi­um alapanyagok biztosítják. félgömb most nagyon népszerű, ezen a vonalon gondolkodva tervezünk tokaji aszús bonbont is Szepsy István borából. Persze, nem minden esetben lehet a hazait preferálni: mondjuk, száz­­százalékos eperpürét csak Fran­ciaországból lehet beszerezni. Az pedig nem kérdés, hogy a tölte­léknek is tökéletesnek kell lennie. A ganache alapú és a gyümölcsös töltelékeknél is fontos, hogy har­monizáljanak a csokoládéburok ízével, egyensúlyba kerüljenek a savasabb és édesebb komponen­sek. Aromákat pedig egyáltalán nem használunk. Mennyire éli ki művészi hajla­mait a festésben? Mert a bonbo­nok és a csokik nemcsak fino­mak, hanem gyönyörűek is. Én csakis a festett bonbonok miatt kezdtem el csokoládéval foglalkozni, imádom a festés kitalálását és a készítés folya­matát. Hiszünk abban, hogy a hatások minden érzékszerven át érkeznek, ezért az íz, a csokoládé és a gyümölcsök friss illata, a vékony csokiburok roppanása mellett az ízzel harmonizáló kézi festés teljesíti ki az élményt vizuálisan. A legjobb minőségű ételfestéket használom, ettől olyan szép, fényes a csokoládé felülete - persze, a technológia is sokat számít. Mennyire családi most ez a vál­lalkozás? És merre tart? Jelenleg hárman dolgozunk a ké­szítésben. A férjem a menedzser, kiszállító, üzletkötő, de van két felnőtt gyerekünk is, akik már je­lezték, hogy szívesen részt venné­nek ebben a családi üzletben. Erre szükség is lesz, mert a cég kezd felfutni. Tavaly két hónap alatt 25 ezer kézzel festett bonbont és csokoládét adtunk el. Annyir volt a megrendelés, hogy alig bírta el a műhely. Egyelőre Szlovákiában és Magyarországon kaphatók a ter­mékeink. Komáromban van egy saját kis boltunk a Duna-parton, a műhely mellett: aki ellátogat oda, láthatja, milyen környezet­ben készülnek ezek a kézzel festett finomságok. Emellett szeretnénk Ausztriában és Csehországban is megjelenni. És természetesen fejlődni kell, más, új termékeket kínálni a vásálóinknak. Ez a mos­tani idő, állapot csakis a kísérlete­zésre való. Rentábilis tud lenni ma Szlová­kiában egy prémiumcsokoládét készítő vállalkozás? Ez a legnagyobb kérdés. Egyrészt rengeteg a munka, azon belül is a kézi munka a termékeinkkel, másrészt pedig ragaszkodunk a világ legjobb alapanyagaihoz, amelyek nyilván a drágábbak közé sorolódnak. Ez persze rela­tív, hiszen a világ más részein az ugyanilyen szintű alapanyagokat felhasználó termékek többször ennyibe kerülnek. Nekünk viszont muszáj az árakat tekintve a földön járnunk. A prémium szegmensben más törvények uralkodnak, mint a kommersz termékek piacán. A mi desszertjeink nem olcsók, de mivel semmilyen szinten nem engedünk a minőségből, ezért ez így is fog maradni. Azt mondtuk magunk­nak: két év alatt ki kell derülnie, hogy mint üzleti vállalkozás műkö­dőképes-e a dolog. Mit tanácsolna a kezdő, amatőr csokoládékészítőknek? Ugyan az én sztorim még ugyan­csak az elején jár, de szeretnék bátorítani minden vállalkozó-, kalandor- és felfedezőnőt, és pluszmotivációt adni ahhoz, hogy belevágjanak valami újba és sajátba. A kezdő csokoládékészí­tőknek pedig azt tudom monda­ni: soha nem késő! Kossár Lajos Luigi Tanúsíthatom: aki látott, kóstolt már Zax bonbont, az nem felejti el. Gyönyörű színeivel, vékony, roppanós csokoládéjával és krémes vagy gyümölcsös tölte­lékével már az első találkozás garantált élmény. „Itt ékszereket is árulnak?” - kér­dezte meg valaki egy rendezvé­nyen a pultunknál nézelődve. Ennél nagyobb elismerést nem is kaphattunk volna! A prali­nékat kézzel festjük, így nincs két tökéletesen egyforma darab. Bonbonjaink színvilága előrevetíti a bennük rejlő ízkavalkádot. A hagyományosabb mogyorótól és nugáttól a kókuszon és sós karamellán át egészen a kalandvá­gyóknak fenntartott hibiszkuszig és passiógyümölcsig mindenféle töltelékkel dolgozunk. 24 mindig elérhető alapízen túl szezonális »1000 bonbon a kórháznak Az utóbbi napokban sokan, sok területen igyekeznek a önkéntes felajánlásokkal • könnyíteni az egészség­• ügyben dolgozók terhein. Vargáék például az ismert • magyar gasztroblogger, • Jókuti András (a Világevő • blog szerzője és szerkesz­tője) Etesd a dokit! címmel • meghirdetett kezdemé­• nyezéséhez csatlakoztak, • és egy 1000 bonbont • tartalmazó csomagot • adtak át Bock Szilviának, • a dunaszerdahelyi kórház • igazgatójának, hogy meg­­, édesítsék a nővérek és az • orvosok munkanapjait. '••••••■••••a* ízeket és egyéb meglepetéseket is lehet kóstolni. Ami az alapanyaga­inkat illeti, mi a francia Valrhona, az olasz Domor és Crea csoko­ládékat használjuk, míg sokan a belga, svájci csokoládékat helyezik előtérbe. Az általunk választott csokoládék biztos alapot adnak a megcélzott minőség eléréséhez, de ez önmagában kevés lenne. Ezeket az alapokat kell a műhely­ben személyesen úgy értelmezni, formálni, ízesíteni, hogy minden egyes csokoládénk azt az ízvilágot és életérzést tükrözze, amely a maximális élményt nyújtja. Nem a mennyiségen van a hangsúly, hiszen egy szem bonbon kóstolása is remek dolog. Önnek például melyik a kedvenc íze? Majdnem minden bonbon személyes kedvencünk, bár min­denkinek más jön be. A töltelék alapanyagainak a kiválasztása is szinte kivétel nélkül személyes történet. A piemont-i mogyo­rót a helyszínen, Piemontb-an találtuk, akárcsak a madagasz­­kári vaníliát. Szeretnénk hazai, környékbeli alapanyagokkal is dolgozni: a mandulát például igyekszünk majd a Balaton-fel­­vidékről beszerezni, és tervezünk egy mákos terméket is, amihez a mák Komárom mellett terem. A Baileysszel töltött roppanós

Next

/
Thumbnails
Contents