Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-25 / 71. szám

www.ujszo.com I 2020. március 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Koronavírus-napló Hiába várjuk a maszkos orvosokat majdnem két hete MACSICZA MÁRK Lassan két hete a szemetet sem vihetem ki, a roko­naim hozzák az ételt. Le­het, hogy koronavírusom van, azzal a „szindrómával”, hogy ez senkit sem érdekel. Alig egy hónapja új albérletbe költöztem. A nagyobb szoba, kom­fortosabb nappali és négy új lakótár­sam által nyújtott idillikus állapot hamar véget ért. Alig tíz napja laktam az új lakásban, amikor az egyik la­kótársnőm telefonja megcsörrent, ő pedig elsápadt, amikor felvette a ké­szüléket. Közölték vele, hogy az egyik kollégája, akivel hat órán ke­resztül dolgozott egy helyiségben, koronavírusos. A hívás előtti jókedv gyorsan elszállt, mi pedig leültünk, hogy megvitassuk, mit is kell ten­nünk ebben a helyzetben. Egyértelmű volt, hogy ettől a perctől fogva karantén vár ránk, és ki tudja, lehet, hogy már mind meg is fertő­ződtünk. A lakótársam gyorsan fel is hívta a 155-ös segélyhívószámot, ahol megerősítették a kollégája po­zitív eredményét (mint utólag kide­rült, ekkor már kórházban volt az egész családjával). Az adatok rögzí­tése után egy kórházi dolgozó kere­sett minket telefonon. „Három napon belül elvégzik magukon a tesztet, addig maradjanak a lakásban, sem­miképp sem hagyják el” - szólt az ukáz, amit természetesen be is tar­tottunk. A három nap gyorsan eltelt, a maszkos orvosok azonban nem lá­togattak meg minket. Mivel egyi­kőnk sem lett lázas, nem telefonál­tunk újra, úgy gondoltuk, másoknak nagyobb szükségük lehet a kivizs­gálásra, majd csak jönnek hozzánk is. Vártunk-vártunk, az ígért látoga­tás azonban tíz nap várakozás után sem valósult meg. Úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy megkérdezzük, érdemes-e még várni rájuk, meg úgy egyáltalán, mitévők legyünk ebben a helyzetben. A vonal másik végén lé­vő hölgy először furcsállta az esetet, elmondása szerint már rég ki kellett volna minket vizsgálni, majd hozzá­tette: az ügyünk a Közegészségügyi Hivatal rezortja (gondolom, csak lett volna), így az ő felelősségük, hogy megkapjuk a szükséges ellátást. Nemcsak a hívott fél kapott meg­lepő információt, hanem mi is. A nő azt tanácsolta, váljunk holnapig, az­tán elhagyhatjuk a lakást. Elmehe­tünk a rokonainkhoz, a sarki boltba, még tömegközlekedhetünk is, ha úgy tartja kedvünk. Mondanom sem kell, nem tűnik a legbölcsebb dolognak úgy hazalátogatni, hogy nem tudjuk, fertőzöttek vagyunk-e, vagy sem - hiszen a lappangási idő egyes ese­tekben hosszabb lehet két hétnél. Jobbnak láttuk felhívni a Közegész­ségügyi Hivatalt, a próbálkozásunk viszont eredménytelen volt. Egyetlen telefonszám sem csengett ki, így tíz nap után ugyanott tartunk, ahol a történet elején: a lakótársunk hosszú ideig érintkezett egy fertőzött sze­méllyel, mi pedig nem tudjuk, ben­nünk van-e a vírus. Ugyanakkor egyáltalán nem biz­tos, hogy fertőzöttek vagyunk, hi­szen egy-egy köhintésen, tüsszenté­sen kívül nincs semmi bajunk. Azt, hogy velünk ellentétben az erős szimptómákkal küzdők megkapják a kellő figyelmet és minimum ki­vizsgálják őket, csak remélni tudjuk - remélni, négy fal között várva, hogy valaki végre felkeressen ben­nünket az illetékes szervektől. Helyzetben két magyar politikus 1---------1--------a—T-*—j------------*—n-----------"i——1--------------1----------rc-NEM IGAZ, HOGY TELJESEN csöbör MONDOTT AZ ÁLLAMI TARTALÉKALAP! PÉLDÁUL A FIAM KÉT POZSONYI LAKÁST IS VETT A VESZÉLY­HELYZET Az álarc mögött Kajetán Kiőura, az Állami Tartalékalap leváltott elnöke (Cartoonizer) em az MKÖ, sem a Híd nem jutott be a parlament­be, de lesz legalább egy­­egy magyar politikus a képviselőházban és a kormányban. Egyikük sem melldöngetős, sírva vigadós fajta, viszont bárhol, bár­mikor vállalják azonosságtudatukat, nemzetiségüket. Eddigi szakmai teljesítményükkel, felkészültségük­kel pedig tekintélyt vívtak ki szlovák kollégáik körében is. Grendel Gábor a parlament egyik alelnöke lett, holott a belügyminisz­teri poszt várományosa volt. Marián Kocner bűnbandájának csápjai azonban őt is elérték. Legutóbb idén februárban, amikor egy 2012-es ügyet húztak elő és a banktitok meg­sértését emlegetve bűnvádi eljárást indítottak ellene. Már hamarabb kiderült, hogy hamis tanúzásra ala­pozták a vádat, ezért az illetékes nyomozó tavaly végleg le akarta állítani az eljárást, de egy ideig a felügyelő ügyész ebbe nem egye­zett bele. Miután ő visszavonta a vádat, a bíró késlelteti a jogerős döntés meghozatalát. Nyilván tu­datosan gáncsoskodott, nehogy Grendel legyen a belügyminiszter. Ok tudják, mi csak sejtjük, vajon mitől tartanak. Az államfő Igor Matovic javaslata alapján így is ki­nevezte volna Grendelt a belügyi tárca élére, ám ő végül visszalépett. Elmondása szerint kizárólag azért, mert az illetékesek késleltetik a vád alóli felmentését. Emiatt nem akarta még a látszatát sem kelteni annak, hogy belügyminiszteri nyo­másra zárják le jogerősen az ügyét. Döntésével tovább erősítette er­kölcsi tőkéjét, tiszta lappal vállalt más tisztséget, ahonnan legkésőbb négy év múlva döntéshozó posztra is kerülhet, hiszen fiatal politikus. Ad­dig viszont a kormányfőhöz közeli, pártjában befolyásos személyként fontos szerepe lehet elsősorban a Dél-Szlovákiával kapcsolatos hatá­rozatok kimunkálásában. Országunk és az ifjú nemzedékek boldogulása szempontjából jelentős pozícióba került Filip Mónika, aki a nagykürtösi járásbeli Csábrágról származik, az ipolysági magyar gimnáziumban érettségizett, és utána került a fővárosba, majd később Ri­chard Sulik a belügyminisztérium közigazgatási osztályáról emelte ki és hívta szakértőnek a pártjába. Oktatásügyi államtitkárként ki­emelkedő szakterületeket, például az iskolák finanszírozásának felügye­letét és a nemzetiségi oktatásügy irá­nyítását bízták rá. Remélhetően jó I 7 Hogyan tovább? DUDÁS TAMÁS Igor Matovic biztosan nem úgy képzelte el kormánya hatalomra lépését, hogy Szlovákia modem kori történelmének legnagyobb kihívásával kell szembenéznie. A globális koronavírus-járvány nemcsak a világ népességét fenyegeti, de szinte már teljesen leállította Európa és az Egyesült Államok gazdaságát. A leköszönő szlovák kormány az üzletek és az iskolák bezárásával ugyan sokat tett a vírus terjedése ellen, de a legnehezebb feladat már az új kormányra maradt - megtalálni az egyensúlyt a lakosság védelme és a gazdasági szempontok között. Mindenki számárajól látható ugyanis, hogy a gazdasági leállás minden napja egyre nagyobb gazdasági költségekkel jár, és hamarosan akár a szlovák gazdaság töréspontjához is eljuthatunk. A média a mostani helyzetet gyakran hasonlitja a legutóbbi globális pénzügyi és gazdasági válsághoz, de a világgazdaság ma ennél sokkal rosszabb helyzetben van. Az elmúlt napokban több elemzés is készült a koronavírus-járvány gazdasági hatásairól, de a legkifejezőbb talán a német Ifo gazdasági kutatóintézet tanulmánya, amely a német gazda­ságra váró következményekre koncentrál. Az Ifo elemzői szerint már egy hónapos gazdasági leállás is legalább 4 százalékos GDP- csökkenést eredményez - az optimista forgatókönyvek szerint. Két hónapos leállás már 14 százalékos GDP-csökkenést is jelenthet, és há­rom hónap után a csökkenés akár a GDP 20 százalékát is elérheti. Ebből jól látszik, hogy a drákói korlátozásoknak hatalmas ára van, és ezt minél tovább fenntartják a kormányok, annál nagyobbak lesznek a járulékos gazdasági veszteségek, és annál nehezebb lesz az újraindu­lás. A legújabb prognózisok már Szlovákia esetében is nagyobb gaz­dasági visszaesést jósolnak, mint a 2009-es válságévben. A Tatra ban­ka elemzése szerint 2020-ban 6 százalékos GDP-visszaeséssel kell számolni, és ez természetesen a munkanélküliség növekedésével fog járni. Ugyan a Tatra banka elemzői csak rövid recesszióval számolnak, de a gazdasági kilátások ma annyira gyorsan változnak, hogy ebben a pillanatban ez rendkívül optimista jóslatnak tűnik. Ne feledjük, hogy ugyanezek az elemzők március közepén még csak 50 százalékos esélyt láttak egy recesszióra Szlovákiában. A bezárt üzletek, éttermek és kávéházak, az üres gyártelepek minden nappal közelebb visznek minket egy mély és elhúzódó recesszióhoz. Szlovákia kicsi és nyitott gazdaságként természetesen nem tud befo­lyással lenni a világgazdasági eseményekre, ennek ellenére a szlovák kormánynak is elegendő eszköz van a kezében arra, hogy csökkentse a lakosságra és a vállalatokra nehezedő nyomást. Az elkövetkező na­pokban olyan kiegyensúlyozott intézkedéscsomagra van szükség, amely nemcsak a vállalkozói szektorra gondol, hanem kompenzálja a lakosság bevételkiesését is. Ezt több formában is el lehet képzelni, de a legfontosabb az, hogy a pénzügyi források gyorsan eljussanak a bevé­telkiesés miatt küszködő emberekhez, legyenek akár alkalmazottak, akár kisvállalkozók. Jó ötletnek tűnik például a családi pótlék nagyobb összeggel való emelése, mely gyorsan eljutna minden gyermeket ne­velő szülőhöz, akiket a járvány gazdasági következményei fenyeget­nek. A szlovák kormány legfontosabb feladata ma az, hogy reményt adjon a lakosságnak, és felvázolja a korlátozások végét. A gazdaság gyors újraindítására van szükség, még akkor is, ha ez esetleg magában hordozza a koronavírus terjedésének veszélyét is. Ezért egy átfogó, részletes tervre van szükség, mely összekapcsolja a gazdaság újrain­dítását a koronavírus által legjobban veszélyeztetett csoportok védel­mével. Sürgősen lépni kell, mert különben a koronavírus-járvány ter­jedése ellen bevezetett intézkedések nagyobb társadalmi és gazdasági károkat okozhatnak, mint maga a koronavírus. partnere lesz Cudovít Paulis, a neves tudós, aki a felsőoktatás korszerűsítésével kapcsolatos vízióit valósíthatja meg. Együttműködésük azért is sorsdöntő, mert Branislav Gröhling tárcavezető ellen kemény lejárató kampányt indítottak, főleg a közösségi oldalakon. Miközben a tét óriási: a szakértők értékelése szerint az SaS oktatási programja a legjobb, ezért reális esély kínálkozik arra, hogy a járvány miatti súlyos gazda­sági gondok ellenére végre elindítják az oktatási reformot. Ehhez az kell, hogy az új minisztert és közvetlen munkatársait kellő politikai akarat segítse a nyilván sokféle ellenállásba ütköző, mégis halaszthatatlan szem­léletbeli és rendszerszintű változta­tások fokozatos végrehajtásában, amelyek a magyar iskolákat sem ke­rülhetik el. Ugyanakkor az új állam­titkár nyilván tudja, mennyire érzé­keny kérdés és nemzeti közösségünk számára létfontosságú minden egyes magyar iskola. Ezért sem mellékes, milyen tanácsadókkal veszi körül magát. Akadnak - nem is kevesen - elégedetlenkedők, fmnyáskodók, akik szerint két magyar politikus színre lépése kevés, ők mindössze a kormánypártiak állítólagos kirakat­politikájának eszközei. Nekik legin­kább Antall József legendás monda­tának helyzetünkre szabott változa­tával érdemes válaszolni: tetszettek volna többen elmenni szavazni és magyar pártra voksolni. Akkor talán más lenne a helyzet. Amely azonban így sem a legrosszabb. Ezt nem a kincstári optimizmus, hanem a két hazai magyar politikus szakértelme és tenni akarása íratja le velem. To­vábbi bizakodásra adhat okot az is, ha ez a négypárti kormánykoalíció nem tartja mostohagyereknek régióinkat és nemzetiségi intézményeinket, nem óhajtja megnyirbálni szerzett joga­inkat. Ezért is várjuk a kormány­­programot.

Next

/
Thumbnails
Contents