Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-25 / 71. szám
www.ujszo.com I 2020. március 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Koronavírus-napló Hiába várjuk a maszkos orvosokat majdnem két hete MACSICZA MÁRK Lassan két hete a szemetet sem vihetem ki, a rokonaim hozzák az ételt. Lehet, hogy koronavírusom van, azzal a „szindrómával”, hogy ez senkit sem érdekel. Alig egy hónapja új albérletbe költöztem. A nagyobb szoba, komfortosabb nappali és négy új lakótársam által nyújtott idillikus állapot hamar véget ért. Alig tíz napja laktam az új lakásban, amikor az egyik lakótársnőm telefonja megcsörrent, ő pedig elsápadt, amikor felvette a készüléket. Közölték vele, hogy az egyik kollégája, akivel hat órán keresztül dolgozott egy helyiségben, koronavírusos. A hívás előtti jókedv gyorsan elszállt, mi pedig leültünk, hogy megvitassuk, mit is kell tennünk ebben a helyzetben. Egyértelmű volt, hogy ettől a perctől fogva karantén vár ránk, és ki tudja, lehet, hogy már mind meg is fertőződtünk. A lakótársam gyorsan fel is hívta a 155-ös segélyhívószámot, ahol megerősítették a kollégája pozitív eredményét (mint utólag kiderült, ekkor már kórházban volt az egész családjával). Az adatok rögzítése után egy kórházi dolgozó keresett minket telefonon. „Három napon belül elvégzik magukon a tesztet, addig maradjanak a lakásban, semmiképp sem hagyják el” - szólt az ukáz, amit természetesen be is tartottunk. A három nap gyorsan eltelt, a maszkos orvosok azonban nem látogattak meg minket. Mivel egyikőnk sem lett lázas, nem telefonáltunk újra, úgy gondoltuk, másoknak nagyobb szükségük lehet a kivizsgálásra, majd csak jönnek hozzánk is. Vártunk-vártunk, az ígért látogatás azonban tíz nap várakozás után sem valósult meg. Úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy megkérdezzük, érdemes-e még várni rájuk, meg úgy egyáltalán, mitévők legyünk ebben a helyzetben. A vonal másik végén lévő hölgy először furcsállta az esetet, elmondása szerint már rég ki kellett volna minket vizsgálni, majd hozzátette: az ügyünk a Közegészségügyi Hivatal rezortja (gondolom, csak lett volna), így az ő felelősségük, hogy megkapjuk a szükséges ellátást. Nemcsak a hívott fél kapott meglepő információt, hanem mi is. A nő azt tanácsolta, váljunk holnapig, aztán elhagyhatjuk a lakást. Elmehetünk a rokonainkhoz, a sarki boltba, még tömegközlekedhetünk is, ha úgy tartja kedvünk. Mondanom sem kell, nem tűnik a legbölcsebb dolognak úgy hazalátogatni, hogy nem tudjuk, fertőzöttek vagyunk-e, vagy sem - hiszen a lappangási idő egyes esetekben hosszabb lehet két hétnél. Jobbnak láttuk felhívni a Közegészségügyi Hivatalt, a próbálkozásunk viszont eredménytelen volt. Egyetlen telefonszám sem csengett ki, így tíz nap után ugyanott tartunk, ahol a történet elején: a lakótársunk hosszú ideig érintkezett egy fertőzött személlyel, mi pedig nem tudjuk, bennünk van-e a vírus. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy fertőzöttek vagyunk, hiszen egy-egy köhintésen, tüsszentésen kívül nincs semmi bajunk. Azt, hogy velünk ellentétben az erős szimptómákkal küzdők megkapják a kellő figyelmet és minimum kivizsgálják őket, csak remélni tudjuk - remélni, négy fal között várva, hogy valaki végre felkeressen bennünket az illetékes szervektől. Helyzetben két magyar politikus 1---------1--------a—T-*—j------------*—n-----------"i——1--------------1----------rc-NEM IGAZ, HOGY TELJESEN csöbör MONDOTT AZ ÁLLAMI TARTALÉKALAP! PÉLDÁUL A FIAM KÉT POZSONYI LAKÁST IS VETT A VESZÉLYHELYZET Az álarc mögött Kajetán Kiőura, az Állami Tartalékalap leváltott elnöke (Cartoonizer) em az MKÖ, sem a Híd nem jutott be a parlamentbe, de lesz legalább egyegy magyar politikus a képviselőházban és a kormányban. Egyikük sem melldöngetős, sírva vigadós fajta, viszont bárhol, bármikor vállalják azonosságtudatukat, nemzetiségüket. Eddigi szakmai teljesítményükkel, felkészültségükkel pedig tekintélyt vívtak ki szlovák kollégáik körében is. Grendel Gábor a parlament egyik alelnöke lett, holott a belügyminiszteri poszt várományosa volt. Marián Kocner bűnbandájának csápjai azonban őt is elérték. Legutóbb idén februárban, amikor egy 2012-es ügyet húztak elő és a banktitok megsértését emlegetve bűnvádi eljárást indítottak ellene. Már hamarabb kiderült, hogy hamis tanúzásra alapozták a vádat, ezért az illetékes nyomozó tavaly végleg le akarta állítani az eljárást, de egy ideig a felügyelő ügyész ebbe nem egyezett bele. Miután ő visszavonta a vádat, a bíró késlelteti a jogerős döntés meghozatalát. Nyilván tudatosan gáncsoskodott, nehogy Grendel legyen a belügyminiszter. Ok tudják, mi csak sejtjük, vajon mitől tartanak. Az államfő Igor Matovic javaslata alapján így is kinevezte volna Grendelt a belügyi tárca élére, ám ő végül visszalépett. Elmondása szerint kizárólag azért, mert az illetékesek késleltetik a vád alóli felmentését. Emiatt nem akarta még a látszatát sem kelteni annak, hogy belügyminiszteri nyomásra zárják le jogerősen az ügyét. Döntésével tovább erősítette erkölcsi tőkéjét, tiszta lappal vállalt más tisztséget, ahonnan legkésőbb négy év múlva döntéshozó posztra is kerülhet, hiszen fiatal politikus. Addig viszont a kormányfőhöz közeli, pártjában befolyásos személyként fontos szerepe lehet elsősorban a Dél-Szlovákiával kapcsolatos határozatok kimunkálásában. Országunk és az ifjú nemzedékek boldogulása szempontjából jelentős pozícióba került Filip Mónika, aki a nagykürtösi járásbeli Csábrágról származik, az ipolysági magyar gimnáziumban érettségizett, és utána került a fővárosba, majd később Richard Sulik a belügyminisztérium közigazgatási osztályáról emelte ki és hívta szakértőnek a pártjába. Oktatásügyi államtitkárként kiemelkedő szakterületeket, például az iskolák finanszírozásának felügyeletét és a nemzetiségi oktatásügy irányítását bízták rá. Remélhetően jó I 7 Hogyan tovább? DUDÁS TAMÁS Igor Matovic biztosan nem úgy képzelte el kormánya hatalomra lépését, hogy Szlovákia modem kori történelmének legnagyobb kihívásával kell szembenéznie. A globális koronavírus-járvány nemcsak a világ népességét fenyegeti, de szinte már teljesen leállította Európa és az Egyesült Államok gazdaságát. A leköszönő szlovák kormány az üzletek és az iskolák bezárásával ugyan sokat tett a vírus terjedése ellen, de a legnehezebb feladat már az új kormányra maradt - megtalálni az egyensúlyt a lakosság védelme és a gazdasági szempontok között. Mindenki számárajól látható ugyanis, hogy a gazdasági leállás minden napja egyre nagyobb gazdasági költségekkel jár, és hamarosan akár a szlovák gazdaság töréspontjához is eljuthatunk. A média a mostani helyzetet gyakran hasonlitja a legutóbbi globális pénzügyi és gazdasági válsághoz, de a világgazdaság ma ennél sokkal rosszabb helyzetben van. Az elmúlt napokban több elemzés is készült a koronavírus-járvány gazdasági hatásairól, de a legkifejezőbb talán a német Ifo gazdasági kutatóintézet tanulmánya, amely a német gazdaságra váró következményekre koncentrál. Az Ifo elemzői szerint már egy hónapos gazdasági leállás is legalább 4 százalékos GDP- csökkenést eredményez - az optimista forgatókönyvek szerint. Két hónapos leállás már 14 százalékos GDP-csökkenést is jelenthet, és három hónap után a csökkenés akár a GDP 20 százalékát is elérheti. Ebből jól látszik, hogy a drákói korlátozásoknak hatalmas ára van, és ezt minél tovább fenntartják a kormányok, annál nagyobbak lesznek a járulékos gazdasági veszteségek, és annál nehezebb lesz az újraindulás. A legújabb prognózisok már Szlovákia esetében is nagyobb gazdasági visszaesést jósolnak, mint a 2009-es válságévben. A Tatra banka elemzése szerint 2020-ban 6 százalékos GDP-visszaeséssel kell számolni, és ez természetesen a munkanélküliség növekedésével fog járni. Ugyan a Tatra banka elemzői csak rövid recesszióval számolnak, de a gazdasági kilátások ma annyira gyorsan változnak, hogy ebben a pillanatban ez rendkívül optimista jóslatnak tűnik. Ne feledjük, hogy ugyanezek az elemzők március közepén még csak 50 százalékos esélyt láttak egy recesszióra Szlovákiában. A bezárt üzletek, éttermek és kávéházak, az üres gyártelepek minden nappal közelebb visznek minket egy mély és elhúzódó recesszióhoz. Szlovákia kicsi és nyitott gazdaságként természetesen nem tud befolyással lenni a világgazdasági eseményekre, ennek ellenére a szlovák kormánynak is elegendő eszköz van a kezében arra, hogy csökkentse a lakosságra és a vállalatokra nehezedő nyomást. Az elkövetkező napokban olyan kiegyensúlyozott intézkedéscsomagra van szükség, amely nemcsak a vállalkozói szektorra gondol, hanem kompenzálja a lakosság bevételkiesését is. Ezt több formában is el lehet képzelni, de a legfontosabb az, hogy a pénzügyi források gyorsan eljussanak a bevételkiesés miatt küszködő emberekhez, legyenek akár alkalmazottak, akár kisvállalkozók. Jó ötletnek tűnik például a családi pótlék nagyobb összeggel való emelése, mely gyorsan eljutna minden gyermeket nevelő szülőhöz, akiket a járvány gazdasági következményei fenyegetnek. A szlovák kormány legfontosabb feladata ma az, hogy reményt adjon a lakosságnak, és felvázolja a korlátozások végét. A gazdaság gyors újraindítására van szükség, még akkor is, ha ez esetleg magában hordozza a koronavírus terjedésének veszélyét is. Ezért egy átfogó, részletes tervre van szükség, mely összekapcsolja a gazdaság újraindítását a koronavírus által legjobban veszélyeztetett csoportok védelmével. Sürgősen lépni kell, mert különben a koronavírus-járvány terjedése ellen bevezetett intézkedések nagyobb társadalmi és gazdasági károkat okozhatnak, mint maga a koronavírus. partnere lesz Cudovít Paulis, a neves tudós, aki a felsőoktatás korszerűsítésével kapcsolatos vízióit valósíthatja meg. Együttműködésük azért is sorsdöntő, mert Branislav Gröhling tárcavezető ellen kemény lejárató kampányt indítottak, főleg a közösségi oldalakon. Miközben a tét óriási: a szakértők értékelése szerint az SaS oktatási programja a legjobb, ezért reális esély kínálkozik arra, hogy a járvány miatti súlyos gazdasági gondok ellenére végre elindítják az oktatási reformot. Ehhez az kell, hogy az új minisztert és közvetlen munkatársait kellő politikai akarat segítse a nyilván sokféle ellenállásba ütköző, mégis halaszthatatlan szemléletbeli és rendszerszintű változtatások fokozatos végrehajtásában, amelyek a magyar iskolákat sem kerülhetik el. Ugyanakkor az új államtitkár nyilván tudja, mennyire érzékeny kérdés és nemzeti közösségünk számára létfontosságú minden egyes magyar iskola. Ezért sem mellékes, milyen tanácsadókkal veszi körül magát. Akadnak - nem is kevesen - elégedetlenkedők, fmnyáskodók, akik szerint két magyar politikus színre lépése kevés, ők mindössze a kormánypártiak állítólagos kirakatpolitikájának eszközei. Nekik leginkább Antall József legendás mondatának helyzetünkre szabott változatával érdemes válaszolni: tetszettek volna többen elmenni szavazni és magyar pártra voksolni. Akkor talán más lenne a helyzet. Amely azonban így sem a legrosszabb. Ezt nem a kincstári optimizmus, hanem a két hazai magyar politikus szakértelme és tenni akarása íratja le velem. További bizakodásra adhat okot az is, ha ez a négypárti kormánykoalíció nem tartja mostohagyereknek régióinkat és nemzetiségi intézményeinket, nem óhajtja megnyirbálni szerzett jogainkat. Ezért is várjuk a kormányprogramot.
