Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-17 / 64. szám
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2020. MÁRCIUS 17. NEMZETKÖZI FOCI 11 and Hove-ban játszott. Angliában a ’80-as években összesen 13, Spanyolországban 12 különböző csapat tudott a legjobb négy között végezni, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját pedig olyanok nyerték meg, mint az Aston Villa, a Porto, a PSV Eindoven, a Steaua Bucuresti vagy a Crvena zvezda. Ezekben az időkben még mindenki egyenlő esélyekkel indult, de a helyzet drámaian megváltozott, amikor pénz kezdett áramlani a sportágba. Akinél a pénz van, az győz Mi az az ECA? Az ECA, az Európai Klubszövetség, az európai klubfutball legjelentősebb érdekérvényesítő szerve, az UEFA egyik legnagyobb ellenlábasa - abból a szempontból biztosan, hogy az ECA tevékenysége azzal fenyeget, hogy elindul az Európai Szuperliga, amelyben csak a legnagyobb klubok vesznek majd részt, és amely értelemszerűen ellehetetlenítené a Bajnokok Ligáját. Az ECA 2008-ban az elit gárdákat tömörítő G14 megszűnésével jött létre, és elődjével ellentétben nemcsak több tagja van, hanem az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) is elismeri. Ez nyilván sokkal erősebbé teszi, az pedig még inkább, hogy nem csupán „kívülről" lobbizhat a klubok érdekeiért, hanem az UEFA szinte minden jelentős bizottságába delegál képviselőket, így a legfelsőbb végrehajtó szervbe, a végrehajtó bizottságba is. Az ECA-t Andrea Agnelli, a Juventus első embere vezeti, s több befolyásos klubvezető is a végrehajtó tanács tagja, többek között Edwin van der Sár (Ajax), Josep Maria Bartomeu (Barcelona), Nasszer el-Kelaifi (PSG), Ed Woodward (Manchester United) és Hans-Joachim Watzke (Dortmund). A tagok száma egyébként változó (általában 230-240 között mozog), az országok UEFA-rangsorban elfoglalt helyezése (is) befolyásolja, hány képviselőjük lehet a szervezetben. Magyarországról a Debrecen, a Ferencváros, a Honvéd és a MÓL Fehérvár van jelen az ECA-ban, Szlovákiából az MSK Zilina, a Slovan Bratislava, a Ruzomberok és a Trencín. Az ECA-nak köszönhető többek között a kompenzációs rendszer bevezetése, ennek értelmében a FIFA kárpótolja azokat a klubokat, amelynek játékosai megsérülnek egy-egy válogatott mérkőzésen vagy tornán (gyakorlatilag felépülésükig állja a fizetésüket). A szervezet emellett támogatta a pénzügyi fair play bevezetését, az UEFA-klubsorozatok átalakításába is beleszól, valamint szoros kapcsolatot épített ki az Európai Unióval, továbbá különféle képzésekkel is próbálja segíteni a tagokat. „Az ECA és az UEFA is a versenysorozatok evolúciójában érdekelt. A stagnálás visszafejlődést jelent" - mondta ki 2016 februárjában Karl-Heinz Rummenigge, a szervezet akkori elnöke, akinek sikerült bebetonoznia az elitet a BL-be. Az ECA ugyanis az európai szövetségen belüli hatalmi vákuumot kihasználva „átnyomta" a végrehajtó bizottságon, hogy a topligák négy-négy fix helyet kapjanak 2018-tól fogva a Bajnokok Ligája főtábláján. Ez félig zárt rendszer: a 32 csapatból 16 (sőt, a címvédővel és az EL-győztessel együtt 18) a topligákat fogja képviselni, 8 további hely szintén fixen kiosztott, az összes többi BL-induló 6 helyért versenyez. Az UEFA a döntés után nem sokkal megválasztott új elnöke, a szlovén Aleksander Ceferin jelezte, első számú prioritása lesz felülvizsgálni a megállapodást. A szlovén sportvezető azóta számos fórumon kifejtette, miért ellenzi a BL „bezárását". „Mindenek felett álló fontosságú, hogy lehetővé tegyük, a kisebb csapatok továbbra is versenyezhetnek az elit ligában, hogy életben tartsuk az álmot mindenkinek" - jelezte 2018-ban Ceferin, majd luxusadótól keretkorlátozásig, fizetési sapkától az átigazolási rendszer reformjáig felemlegetett néhány dolgot, amelytől a nagy klubok képviselői automatikusan elkezdenek fintorogni. Rummenigge ugyanakkor azonnal rámutatott: a BL bevételének 86 százalékát a német, a spanyol, az angol, az olasz és a francia klubok hozzák, viszont csupán 60 százalékban részesülnek a bevételekből. Ez igaz, mint ahogy az is, hogy a ligák közötti szakadéknyi különbségeket nem a BL, hanem a helyi közvetítési jogok értéke közti drámai eltérések okozzák. Más kérdés, hogy Rummenigge igencsak képmutatóan érvelt, felemlegetve, a „nagyok" a pénzvisszaosztással tulajdonképpen szolidaritási támogatást adnak (főleg) az európai „középosztálynak." Az UEFA a tagságon belüli többséget képviselő kis országokat fogja minden hasonló csatában támogatni, ám kérdés, meddig kényszeríthet ki eredményesen kompromisszumokat a futball szakmai és pénzügyi elitjéből. Az utak annyira kétfelé húznak, hogy valószínűleg egyszer elérünk arra a pontra, amikor nem lesz kompromisszum. ◄ Az ECA vezetését az olasz Andrea Agnelli (j) vette át a német Karl-Heinz Rummeniggétől A 2019-2022-es időszakra a Premier League 8,4 milliárd fontot kap a közvetítési jogokért, ami messze a legtöbb a sportágban. A Bajnokok Ligájában szétosztandó pénzek tíz év alatt 583 millióról 2,04 milliárd fontra nőttek, és míg 2001-ben a Manchester United 117 millió fontot termelt, addig 2019-ben már 627 milliót. Az európai futballban ma már nagyobb pénzek mozognak, mint a könyvkiadásban vagy a filmiparban. A fizetések terén a Premier League-ben 4,7-szeres lett a különbség a legtöbbet és a legkevesebbet költő klub között, míg ez a szám a La Ligában 17,2-szeresre emelkedett. A legjobb játékosok pedig oda mennek, ahol a legjobb fizetést kapják. Simon Kuper és Stefan Szymanski Fonológia című könyvében rámutat, hogy a pályán elért eredményben sokkal nagyobb szerepe van a játékosok fizetésének, mint az átigazolási piacon elköltött eurómillióknak. ,A legjobb játékosok megvétele még nem jelent garanciát a sikerre. Meg is kell őket fizetned, ahogy megérdemlik” — mondja a Manchester City klubigazgatója, Ferran Soriano. A húszcsapatos Premier Leagueben jelenleg a top hat fedi le a játékosfizetések 51,3 százalékát. A helyzet tehát egyértelmű: a leggazdagabb klubok megfizetik a legjobb játékosokat, amitől csak még jobbak lesznek, nő az egyenlődenség, a futball pedig még kiszámíthatóbbá válik. Potyognak a gólok Sokatmondó adat, hogy míg az 1990-es években a Premier League első négy helyezettje a bajnokik 12,6 százalékát nyerte meg három vagy több góllal, addig ez a szám az elmúlt évtizedben 21,3 százalékra ugrott fel. Ugyanezt a két perió-Az európai futballban ma már nagyobb pénzek mozognak, mint a könyv-Ha eredményt akarsz, fizess A fociban, amikor egy jó játékos átigazol, új csapata átigazolási díjat fizet a régi klubjának. Ezek az átigazolási díjak azonban kidobott pénznek bizonyulnak; az erre fordított nettó összegek jóformán egyetlen klub esetében sem vetülnek át a tabellán megszerzett helyezés síkjára. Az 1978 és 1997 közötti periódus negyven angol csapatát vizsgálva megállapították, hogy az átigazolási díjakra fordított kifizetések nettó összegének (átigazolási piacon kifizetett pénz, mínusz az ugyanitt befolyt pénz) mértéke csupán 16 százalékban hozható kapcsolatba a bajnokságban elért eredménnyel. Másként szólva: az átigazolási piac vásárló klubjai egyáltalán nem mutattak számottevően jobb teljesítményt, mint az eladó klubok. Ezzel szemben a csapatok játékosbérekre fordított kiadásainak mértéke már jóval beszédesebbnek bizonyult a vizsgált időszakban. Ezek átlagosan 92 százalékban szolgáltak magyarázattal a csapatok bajnokságban elért helyezésére. Ez az összefüggés mindmáig létezik. Ugyanerre az eredményre jutottak a Premier League és a Championship tízéves, 2012-ig tartó elemzése során. A vizsgált időszakban úgyszintén 90 százaléknál nagyobb mértékű összefüggés mutatkozott a bérek nagysága és a csapatok bajnokságban mutatott teljesítménye között. Úgy tűnik tehát, hogy hosszú távon egy klub előrehaladását messze jobban segítik a magasabb fizetések, mint a szemkápráztató igazolások. Természetesen nem arról van szó, hogy a magas fizetés okozná a jó teljesítményt. Sokkal inkább arról, hogy a nagy gázsi lehetősége vonzza az eleve jó képességű játékosokat. A Real Madridnak éveken keresztül nemcsak a BL-ben, de az egész világon sem volt ellenfele, aki legyőzte volna A futballklubok ma már tartalomszolgáltatók is A már fentebb említett Ferran Soriano szerint a futballklubok ma már nemcsak egyszerű futballklubok, hanem tartalomszolgáltatók is. „Ez az a pont, ahol a klubok megszűnnek helyi cirkuszok lenni, és Walt Disney-vé válnak.” És ezért nincs szükség még több Leicester Cityre. Ezek a klubok egyszerűen nem elég vonzók. Amikor egy ismert amerikai sportmenedzser arról beszélt neki, hogy a Sevilla vagy a Villarreal megerősítésével több pénzt kereshetne a spanyol liga, Soriano azt gondolta magában, hogy minek foglalkozna ő a liga bevételének maximalizálásával, mikor őt csak az érdekli, hogy a Barcelona mindig minden meccset megnyerjen. A legtöbb klubvezető ugyanígy gondolkodik. Nekik a saját csapatuk, vállalkozásuk sikere és bevétele a fontos, ami azon kívül esik, az idegen, ismereden és veszélyes. Az ilyen, pozíciójukat féltő emberek szájából csúsznak ki aztán olyan kijelentések, hogy a futballnak nincs szüksége még egy Leicester Cityre. „Nem engedhetjük, hogy néhány klub miatt megsemmisüljön a futball ökoszisztémája. Itt sokkal többről van szó, mint pusztán pénzről. Vissza kell állítanunk a futball társadalmi értékét és közösségben betöltött szerepét. A legnagyobb klubok fel sem fogják, hogy mi forog kockán” - elégedetlenkedik egy, a cikkben meg nem nevezett forrás, utalva rá, hogy a meccsek már azelőtt eldőlnek, hogy elkezdődnének, kiölve minden izgalmat és kiszámíthatadanságot a játékból. Aligha lehet vitatkozni vele. Kovács Gábor kiadásban vagy a filmiparban dust vizsgálva Spanyolországban a Real Madrid és a Barcelona 20,5- ről 37,8 százalékra tornázta föl ezt a számot, míg Németországban a Bayern München 16,3-ról 31,8 százalékra. Az idei évben a Bajnokok Ligája eljutott oda, hogy az egyenes kieséses szakaszba már csak az öt topliga delegált csapatot, ami azt jelend, hogy megint a leggazdagabbak bevétele gyarapszik. A csoportkörbe jutásért idén 12,5 millió eurót fizetett az UEFA, míg a döntőbe kerülésért 62,5 millió eurót utal át. Tavaly a döntőig vezető úton a Tottenham több mint 100 millió eurót keresett, amivel megelőzte a Chelsea-t a leggazdagabb klubok listáján. (Fotók: TASR/AP, képarchívum) A futball gazdasági szakértői szerint ma körülbelül 100 millió euróra van szükség ahhoz, hogy valaki felvegye a versenyt a legnagyobbakkal a Bajnokok Ligájában - és ez az összeg csak egy szezonra szól. „A Nottingham Forest egymás után kétszer nyerte meg a BEK-et, de ettől nem vált óriásklubbá. Ma, ha egy csapat megnyeri a Bajnokok Ligáját, hosszú időre bebiztosítja a helyét a legjobbak között. De ugyanez a helyzet a kisebb országok örökös bajnokcsapataival: amelyik egyszer bejut a csoportkörbe, az gazdaságilag legyőzhetedenné válik otthon” - mondja David Goldblatt, az Age of Football című könyv szerzője. A második vonalba tartozó csapatok pedig vagy úgy csinálják, mint az Everton, amely megveszi a Bajnokok Ligája-szintű játékosokat, majd amint jó ajánlat jön érte, tovább adja egy óriásklubnak (mint Romelu Lukakut a Manchester Unitednek), vagy addig költekezik, hogy a végén kis híján csődbe megy, mint a Valencia vagy a Leeds United. Aki pedig soha nem tartozott a nagymenők közé, de oda vágyott, az keresett magának egy befektetőt, mint a Chelsea, a Manchester City vagy a Paris Saint-Germain, de a Liverpool is így került vissza az elitbe. ,A Liverpool megvétele az évszázad üzlete, csak jó marketing kell hozzá” - írta e-mailben Joe Januszewski, a klubot megvásárló amerikai üzletem bér, John Henry egyik beosztottja 2010-ben. A Manchester United példája pedig megmutatta, hogy a marketing működik: bármit el lehet adni, amin ott a klubcímer.
