Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-16 / 63. szám
íío GYÓGYHÍREK Az influenza ellen hatásos vírusellenes gyógyszerek alkalmazása indokolatlan a koronavírus-fertőzés megelőzésére, és az antibiotikum szedése is felesleges - csak akkor indokolt, ha bakteriális fertőzés is társul hozzá. Az influenza elleni védőoltás nem véd meg a koronavírustól - ajánlott viszont, hogy az idősek oltassák be magukat a pneumokokkusz ellen, mert a másodlagos bakteriális fertőzés súlyosbíthatná a beteg egészségi állapotát. Nincs bizonyíték arra, hogy az orrüreg kiöblítése megvéd a koronavírustól és más vírusoktól. Bár a fokhagymának van antibakteriális hatása, ám bizonyíték nincs arra, hogy megvédene a vírusos fertőzéstől, de ártani nem árt. A klór alapú fertőtlenítő szerek belső használata súlyos egészségi kockázatot jelent, és a vírusok ellen hatástalan. Csak a felületeket védi. A meleg levegőt árasztó kézszárítók nem pusztítják el a vírust. (zdravie.sk) Rebarbara ízületi fájdalmak és vesekő ellen! Javítja az emésztést, jót tesz az ízületeknek, a szívünknek, és tele van antioxidánssal. A salátákba is tehetjük, de főzhetjük és meg is süthetjük a rebarbarát. Különleges növény: kicsit zöldség, kicsit gyümölcs, és bár a levele káros lehet, és ezért sokan mérgezőnek tartják, a szára nemcsak fogyasztható, de kifejezetten egészséges. Mivel a rebarbara rendkívül érzékeny a hidegre, csak meleg éghajlaton, illetve melegházakban termeszthető. A középkorban éppen ezért az ára a legdrágább fűszerekéhez, a sáfrányéhoz vagy a fahéjéhoz volt mérhető. Étkezési célokra a szárát használjuk fel, és bár a zellerszárra hasonlít a legjobban, mégis gyümölcsként alkalmazzuk, édes ételekben, süteményekben. A rebarbarából készíthetünk befőttet, sőt szörpöt vagy gyümölcsbort is. Levelében jó néhány, az egészségre ártalmas vegyületet találhatunk, például oxálsavat, mely nagy mennyiségben károsíthatja a vesét, és hozzájárulhat a vesekövek kialakulásához, emellett pedig fokozhatja az ízületi fájdalmakat is. Ha a rebarbara növény túlságosan hideg környezetbe kerül, akkor a levelekből a káros anyagok a szárba kerülhetnek, éppen ezért a rebarbarát tilos hűtőben tárolni! A rebarbara szára azonban nemcsak kellemes ízű, frissítő és különleges csemege lehet, hanem az egészséges étrendbe is beilleszthetjük, mert igen jót tesz a szervezetünknek A kalóriatartalma alacsony viszont találhatunk benne kalciumot, magnéziumot, káliumot, folátot, B-, C- és K-vitamint is. Mivel zsírban és koleszterinben szegény rostokban és mikrotápanyagokban viszont gazdag, különösen jót tesz a szívünk egészségének, segít megőrizni a vérerek rugalmasságát, megakadályozza, hogy leszűküljenek. A rebarbarában lévő antioxidánsok pedig a krónikus gyulladásos betegségek ellen védik az ereket, egyebek mellett úgy, hogy megelőzik, hogy a káros szabad gyökök károsítsák a sejteket. A rebarbara vas- és réztartalma serkenti az új vörösvérsejtek termelődését, ezzel pedig az egész szervezetre jó hatással van, hiszen így az oxigén és a tápanyagok is könnyebben eljutnak a sejtjeinkhez. A rebarbara javítja az emésztést is. Rost- és víztartalmának köszönhetően biztosítja a megfelelő bélmozgásokat, segít megelőzni a székrekedést, a puffadást, a hasi görcsöket, sőt egyes kutatások szerint még a bélrendszeri daganatok kialakulása ellen is hatásos. A növény magas K-vitamin-tartalmának köszönhetően jót tesz az idegrendszernek, az agynak (és csökkenti a különböző neurodegeneratív problémák, pl. az Alzheimer-kór rizikóját), és a csontoknak is. A rebarbarában lévő lutein nevű antioxidáns a bőrnek és a szemeknek is jót tesz, ezek a szerveink vannak ugyanis a leginkább kitéve a környezeti hatásoknak, így az oxidativ stressznek is. Az antioxidánsokban gazdag élelmiszerek (így a rebarbara) hozzájárulnak ahhoz, hogy a súlyos problémák, például a daganatos betegségek rizikóját csökkentsük. Sok más zöldséggel, gyümölccsel szemben a rebarbara „egészségesebb” lesz, ha fogyasztás előtt megfőzik vagy megsütik. (egeszsegkalauz) Egészség ■ 2020. március 16. www.ujszo.com Valóban hasznosak a szűrővizsgálatok? Sok ember nem szeret orvoshoz járni. Egyesek a tűtől, mások a vér látványától félnek. Számomra a fertőtlenítő és más szerek párolgása következtében kialakult jellegzetes kórházszag gyomorforgató. Szerencsére ettől még a modern társadalmakban élők többsége értelmét látja a kétévenkénti szűrővizsgálatnak, mert az időben felismert bajok gyógyíthatók. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű és egyértelmű. Horace Dobell angol orvos már 1861-ben kijelentette, a jó egészségi állapot megőrzése szempontjából hasznosak lehetnek a rendszeres fizikai kivizsgálások - de véleménye nem nyerte el az emberek tetszését. 1901-ben George M. Gould amerikai orvos is hasonlóan vélekedett. Csak az I. világháború alatt kezdtek szélesebb körben is hinni benne, majd az 1940-es évektől az USA-ban vált szokássá az évenkénti kivizsgálás. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a rendszeres kivizsgálásokkal, tesztekkel megelőzhetők a betegségek. Ám ez nem teljesen igaz. legfontosabb a mértékletes étrend. Emellett hasznos az egyénnek megfelelő rendszeres testmozgás. És megéri mellőzni az alkoholt, a dohányzást, a drogfogyasztást. Ráadásul az utóbbi években több elismert kutató hangoztatta, hogy az évenkénti ellenőrzés gyakorlata elavult, gyakran hasztalan és csak pénzkidobást jelent. Szerintük a korai felismerés sok esetben nem változtat a végkimenetelen, csak meghosszabbítja azt az időszakot, amelynek során a beteg tudni fogja, hogy például rákja van, de az életét nem hosszabbítja meg, nem gyógyul meg. De mivel ez sem vonatkoztatható mindenkire, az árnyaltabban fogalmazók úgy vélik, a kizárólag egészséges embereknek nem szükséges évenkénti szűrővizsgálatokon részt venniük. Másoknál a kivizsgálások gyakorisága és típusai a kortörténettől, az aktuális állapottól, az életkortól, a kockázati tényezőktől függ. Akinek valamilyen tünete van, semmiképpen ne hagyja ki a rendszeres és gyakori ellenőrzéseket. Egy dán tanulmány szerint, amelyben 182 880 személy kivizsgálási adatait vizsgálták, arra jutottak, hogy a milliárdokat felemésztő általános szűrővizsgálatok után ugyan megnőtt az új diagnózisok n Akinek valamilyen tünete van, semmiképpen ne hagyja ki a rendszeres és gyakori ellenőrzéseket. száma, de nem csökkent sem a betegségek előfordulása, sem a halálozás aránya sem a szív- és érrendszeri, sem a daganatos betegségek tekintetében. Ezekiel J. Emanuel onkológus, a Pennsylvania Egyetem Orvosetikai és Egészségpolitikai Tanszékének vezetője cikket írt erről, s rámutatott: az elmúlt években olyan tanulmányok születtek, amelyek megkérdőjelezik az éves szűrővizsgálat szükségességét, de ezt sem a betegek, sem az orvosok nem akarják tudomásul venni. Oka az, hogy a szűrővizsgálat lehetőséget teremt az orvos-beteg kapcsolat erősítésére, konkrét panasz híján is. Lényeges körülmény a szkepticizmus is. Biztosan mindenki ismer környezetében olyan embert, akinél az éves szűrővizsgálatokkal a rák korai felismeréséhez vezető tünetekre derült fény. A kutatók régóta hangoztatják, hogy az egészségesek szűrése az egészség erősítésének eléggé hatástalan módja; több ezer emberből talán tíznél utalnak bizonyos vizsgálatok valamiféle betegségre, és a további vizsgálatok után az derül ki, hogy közülük csak néhánynak van tényleg baja, s közülük is csak egykettőnek van előnye a korai diagnosztizálásból. Ugyanakkor vitathatadan, hogy a tízévenkénti vastagbéltükrözés, a rendszeres testmozgás és a kiegyensúlyozott étrend bizonyítottan csökkenti a betegség előfordulását és a halálozást. Több orvos is felháborodva reagált a cikkre. Hangsúlyozzák: a szűrővizsgálatoknak igenis vannak előnyei, egyes esetekben pedig kifejezetten nélkülözhetedenek. Kimondható, hogy a szűrővizsgálatok a fent említettek ellenére hasznosak; ugyanis ha jó eredményt mutatnak, egyrészt csökkentik a páciensek aggodalmát, másrészt az orvosok is védve vannak, hiszen mondhatják, hogy amikor ők vizsgálták az embert, akkor még egészséges volt, viszont ha tényleg felmerül valamilyen súlyos betegség gyanúja, nagyobb az esély a gyógyulásra. Aki tehát úgy érzi, hogy szervezete a megszokottnál gyengébb, ha szokadan testi vagy lelki tünetet tapasztal, mindenképpen érdemes orvoshoz fordulnia. Mindenképpen megéri, ha elébe megyünk a súlyos bajoknak. Összeállította: Csibrányi Zoltán EGY FELMERES SZERINT A MEGKÉRDEZETTEK 82 SZÁZALÉKA ÁTLAGOSAN KÖZEL 3 ORAT NÉZ FILMET Mi történik az agyunkkal sorozatnézés közben? Míg 10-20 évvel ezelőtt legalább egy hetet kellett várni az aktuálisan futó sorozatok új epizódjaira, mára teljesen megváltoztak sorozatnézési szokásaink. Világszerte egyre inkább jellemző jelenség a binge watching, vagyis a sorozatok darálása, amikor egymás után, szünet nélkül nézünk meg több részt, sőt évadot. De vajon milyen hatással van az agyunkra a binge watching? Egy felmérés szerint a megkérdezettek 82 százaléka ádagosan közel 3 órát szórakozik egy szokványos hétköznap, közülük pedig 44 százalék - leginkább fiatalok - tölti filmvagy sorozatnézéssel ezt az időt. A legtöbben a munka és a családi élet után, este vagy éjszaka kezdünk bele kedvenc sorozatunkba, és bár jól tudjuk, hogy le kellene feküdni időben, túl nagy a csábítás, hogy ellenálljunk egy újabb résznek. így a pihenéstől és az alvástól vesszük el az időt, ami krónikus fáradtsághoz, napokig vagy akár hetekig tartó kialvadansághoz vezet. Emellett az átlagosan 30-45 perc hosszúságú epizódok azt az illúziót keltik, hogy nem rabolnak sok időt, ellentétben a kétórás nagyjátékfilmekkel. Pedig a kipihentség szempontjából nagyon is sokat számít, hogy például éjfél előtt vagy után kerülünk ágyba. Amikor belekezdünk egy sorozatba, az agyunk dopamint termel, mint minden olyan aktivitásnál, ami kellemes számunkra. A dopamin egy természetes, belső jutalom a testünknek, ami arra ingerel, hogy tovább folytassuk az örömszerző tevékenységet, legyen az evés, sportolás, szex vagy sorozatnézés. Ezért, mivel újabb adag dopaminra vágyunk, belekezdünk egy újabb részbe. így alakulhat ki a függőségünk a sorozatoktól, ami lényegét tekintve hasonló, mint a drog- vagy a szexfüggőség. A binge watching kialakulásának másik oka, hogy amikor elmerülünk egy fantáziavilágban - legyen az egy hosszú regény olvasása vagy egy sorozat -, akkor az agyunk az ott szerzett élményeinket is valós emlékekként rögzíti. Ugyanazok az agyi területek akdválóelnak ilyenkor, mint amelyek a valódi életünkben ért élményeink hatására. Ennek következtében elkezdünk kötődni kedvenc hőseinkhez, ahogy a valódi életben barátainkhoz, ismerőseinkhez: álmodunk velük, napközben is gondolunk rájuk, foglalkoztatnak minket a problémáik. Ráadásul a sorozatok bevett narratívája, hogy egyes részek nyitott kérdésekkel, drámai helyzetekkel, úgynevezett diffhangerekkel zárulnak. Ezek akut stresszhelyzet elé állítják a szervezetünket, mivel nem tudjuk, mi fog történni hőseinkkel. A stresszhormonok hatására normál esetben cselekednünk kell, például elfutni vagy valahogy megvédeni magunkat, a sorozatok esetében viszont nem tehetünk más, mint hogy elindítunk egy újabb részt. Egy-egy hosszabb sorozat befejeztével nem meglepő, ha a gyászhoz hasonló érzéseket élünk át, hiszen nehezünkre esik, elengedni kedvenc szereplőinket és úgy érezhetjük, mintha valóban elvesztettünk volna valakit. Ugyanakkor még ennél is aggasztóbb, hogy az amerikai Toledo Egyetem kutatása szerint összefüggés van a binge watching és a depresszió között. Kiderült, hogy a sorozatnézők között jóval magasabb a depresszióval küzdők aránya. Mindez persze további vizsgálatokat igényel. Az biztos, hogy a sorozatfüggőség komoly hatással van az agyunkra, ezért érdemes tudatosan törekedni arra, hogy egyszerre csak egy-két részt, és ne egy egész évadot nézzünk végig. (patikamagazin)
