Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-14 / 62. szám
Í18 SZALON ■ 2020. MÁRCIUS 14. www.ujszo.com Nincs új a nap alatt Versek és arcok című sorozatunkban olyan személyiségekkel beszélgetünk, akiknek életében meghatározó szerepet kapott egy-egy lírai alkotás. Göngyöld ki önnöm mítoszodat Ki kel korán fel, hogy az első féhysugárt kilesse? Ki lel ránk itt, kavargó atomokat ' keresve? Ki ér a forráshoz szomjúhozva, hogy a holdat lássa tükröződni benne? Ki az, aki - mint a vén s vak Jákob - eltűnt fiának ingét szagolva látását visszaszerezze? Ki engedi le vödrét, hogy egy prófétát felhúzzon a kútból? Vagy ki megy el tüzért, mint Mózes, hogy a napkelte elébe vesse? Jézus egy házba oson, az ellentől menekül, ajtót nyit, és egy másik világot lát maga körül. Salamon felvág egy halat, s benne arany gyűrűt talál, Omár beront a Prófétát leszúrni, és áldást nyerni tőle. Űzz szarvast, s akárhová eljuthatsz a nyomán. Egy osztriga kinyílik, belé egy csepp kerül, de immár egy gyöngy ragyog ottan. Ki romok közt kószál gondokba merülve, dúsgazdag lehet bármely pillanatban. Az olyan mesékkel sose érd be, hogy másokat mikor mi érte. Göngyöld ki önnön mítoszodat, és hogy mindenki megértse, ne bonyolítsd túl a mesédet, íme felnyitottunk téged. Indulj meg Számsz, a tanító felé, a nap felé. Egyre nehezebb lesz a lábad, fáradtság fog el. Majd jön a perc, s megérzed, hogy szárnyad nőtt, s már emel. D olán György Nagygurabon élő festő és multimediális művész a hazai magyar képzőművészet öszszetéveszthetetlen látványvilággal megszólaló, nagy tekintélyű alkotója. 1983-ban diplomázott a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola monumentális festészeti szakán. 1985-90 között Líbiában, 1995-ben Egyiptomban és Indiában tartózkodott hosszabb ideig, 1998-ban párizsi ösztöndíjas volt. Művészete a világ bipolaritásáról, az energiák ellentétes fajtáiról szól, sajátos, rétegezős ábrázolástechnikát feljesztett ki. Az olvasás szeretetére szülei nevelték, édesapjának a falusi viszonyokhoz mérten komoly könyvgyűjteménye volt, édesanyja pedig felolvasásokat tartott az utca gyerekeinek. A barátok, ismerősök is tudták, mikor érdemes látogatóba menni Dolánékhoz, hogy hallják a folytatást. Olyan volt ez, mint manapság a közös sorozatnézés. „Emellett önállóan is bújtam a könyveket. Alapiskolás koromban szinte végig fejből tudtam a János vitézt és a Toldit, de például Balassi Bálint versei is megérintettek. Elég korán kezembe kerültek Oscar Wilde és Kassák Lajos művei. Később aztán a képzőművészet VERSEK ÉSARCOK felé fordultam, a versek szeretete azonban megmaradt. Már főiskolásként több korombeli költő verseit, köteteit illusztráltam, sokukkal barátok lettünk. Bettes István például az általam szervezett képzőművészeti szimpóziumokra is ellátogatott, ahol termékeny vitákat folytattunk a két művészeti ág kapcsolódási pontjairól” - emlékszik vissza Dolán György, aki azt is fontosnak tartja, milyen magyartanárai vannak az embernek a legfogékonyabb életkorban. A mai napig hálás Kulcsár Zsuzsának, Kulcsár Tibor költő feleségének, mert'nemcsak azt tanította a szenei gimnáziumban, ami a tankönyvekben szerepelt, hanem sokkal többet. Később, amikor kikerült Líbiába, lehetősége nyílt közelebbről megismerkednie a mohamedán kultúrával és művészettel. A perzsa költészetet .azonban már főiskolás korában felfedezte magának. „Talán mind közül a perzsa az egyik legköltőibb lelkületű nép. Mindig is tisztelték a költőiket, ma is büszkék a régi nagyokra, és a költészet arrafelé az élet szerves része, beépül a mindennapjaikba. Ezt ottjártamkor személyesen is megtapasztaltam: nem volt olyan szimpózium, amelynek programjában ne szerepelt volna egy-egy közelben nyugvó költő sírjának felkeresése. És nemcsak virágot vittek a megemlékezők, hanem a verseikből felolvastak, illetve fejből idéztek belőlük.” Lapunkban először szerepelnek az 1200-as években született perzsa versek. Dolán Györgynek köszönhetően megismerkedhetünk Rumival, aki óriási hatással volt a muszlim misztikus gondolkodásra és irodalomra. A mai Afganisztán területén született, később a közeledő mongoloktól tartva a mai Irán területére költözött, ahol egy vallástudományi iskolában tanított. Életének nagy fordulópontja egy vándorló tabrízi dervissel Szamsz ad-Dínnel (a Vallás Napja) való találkozás volt, aki feltárta előtte az isteni dicsőség és szépség misztériumát. Rumi tulajdonképpen barátja, a dervis Samsz hatására vált költővé. Élete során 30 000 verset és nagyszámú rúbát (négysorost) írt, amelyek a nyugati világba is eljutottak. Több magyar költő fordított tőle, Csokonaitól Faludyn át Weöres Sándorig, és gondolati szinten is felfedezhető az a bizonyos átjáró a két kultúra között, azonfelül, hogy a magyarba török közvetítéssel, illetve a mai Irán területéről származó jászok által jó néhány perzsa szó bekerült. „Főleg Adynál érzem a szellemi rokonságot, aki Párizsban ismerkedhetett meg komolyabban a perzsa költészettel, hiszen a franciákhoz már jóval korábban eljutott Fidruszi, Atar, Chajám, Szádi és Rúmi költészete. A négysoros rúbák pedig az angol költőket inspirálták két évszázadon keresztül. Meglepően modernnek érezzük ezeket a képeket és gondolatokat, ami a posztmodern korában még nagyobb hangsúlyt kap. A költők rátaláltak egy lélekben és szellemiségben hozzájuk közel álló kifejezési módra. Engem is posztmodern alkotónak tartanak, ami annyiban igaz is, hogy igyekszem újragondolni, újrahasznosítani a hagyományos formákat, kifejezési módokat. Arról se feledkezzünk meg, hogy beléptünk a new age korába, ami szintén magával hozta a különböző kultúrák keveredését. A lélek szabadságának hangsúlyozása, a gondolkodás totális felszabadításának igyekezete ma is jelen van a művészetben, ugyanúgy, mint Rúmi korában. A földi szerelemnek az Isten iránti szerelemmé transzformálása úgyszintén. Ha anélkül olvassuk Rúmi szerelmes verseit, hogy járatosak lennénk a szúfizmusban, az iszlám misztikában, akkor csak egy rétegét kapjuk a mondanivalónak. A posztmodern alkotások szintén többrétegűek. A hagyomány beépítése nálunk is csak eszköz a saját gondolatok kifejezésére.” Rúmi az önmegvalósítás mellett tanítani is akart verseivel, egyebek mellett arra törekedett, hogy olvasói megtalálják a kapcsolódási pontokat a különböző vallások között. Egyfajta szabadelvűség jellemezte, amelyet az 1200-as években teljes mértékben toleráltak - ez a nyitott hozzáállás manapság is irigylésre méltó. Megjelenik nála a panteizmus is, vagyis istent a természetben, a napban, a világosságban keresi, természeti jelenségekkel ábrázolja. Ez szintén erőteljesen jelen van az európai művészetben. De vajon hogyan hatott ez a költészet és világlátás Dolán György festményeire? „A mai napig hat rám, már csak azért is, mert alkotásaimban gyakran visszanyúlok a régmúlt kultúrák formavilágához, azokat próbálom újraértelmezni, új megvilágításba helyezni. Gyakran párosítok a képeimen olyan témákat, formákat, színeket, amelyek első ránézésre ütik egymást, de mélyebbre hatolva, a rétegeket felfejtve, remélhetőleg megjelennek a közös pontok.” És- ami már nem mondható el a festészet nyelvén, azt más médiumok által kell kifejezni. Dolán Györgyöt a performansz is foglalkoztatja, amely új csatornákat nyithat meg a befogadóban azzal, hogy szuggesztívebben fogalmazza meg az emberiséget foglalkoztató örök problémákat. Dolán Györgyöt mindig is érdekelték a művészeti ágak öszszekapcsolásának lehetőségei. Számos performansz fűződik a nevéhez, a kilencvenes évek elején Bárdos Ágnes versösszeállításához (Igen, de címmel) ő készített háttérinstallációt, akinek következő, Halotti beszéd című előadói estjén gitáron is közreműködött. Később multimediális projektekkel kísérletezett, ott már a tánc is megjelent. Legutóbbi performansza során pedig, amelynek témáját a szeptember 11-i amerikai események inspirálták, egy speciális homoktechnikával készült képre vetített film előterében különböző vallási irodalmi szövegek hangzottak el számos nyelven. E szövegek egyidejű felolvasásával a mondatok egyfajta értelmezhetetlen morajlássá váltak, mintegy imitálva a repülőgép zúgását. Rúmi Csak lehelet Ó, igazhívők, mit is mondhatok? Nem tudom többé, hogy ki vagyok. Nem keresztény, sem zsidó, sem muszlim, nem hindu, sem buddhista, sem szúfi, sem Zen-hívő. Nem jöttem sem keletről, sem nyugatról, sem a tengerről, sem a földről. Nem vagyok se természeti, sem éteri, nem állok elemekből. Nem létezem. Nem honom Kína vagy India, sem Bulghar városa, sem a messzi Arábia, sem Irak, a folyamközi. Nem vagyok lakosa e világnak, sem a másiknak. Nem ősöm Ádám, sem Éva. Helyem a helytelen, nyomom a nyomtalan, Nem vagyok se test, se lélek. A kedvesemé vagyok én, a két világot egynek láttam, és annak ismerem, mely első és utolsó kívül és belül, csak lehelet, lélegző emberi lény. Barátaim, ha a szerelem borát ízlelem, a két világ egyesül, és e jelenléti játék a célom egyedül. Juhász Katalin
