Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-14 / 62. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2020. MÁRCIUS 14. INTERJÚ 15 ő pedig soha nem hajtotta be az adósságokat, a halála után a test­véremmel meg is találtuk a füzetet, ami rogyadozott a „felírt” téte­lektől. Ami engem illet, nem volt választásom, az élet úgy alakult, hogy szükség mutatkozott arra, hogy tizennyolc évesen munkába álljak, ezért kezdtem vendéglátóz­ni, miközben az iskoláimat estin végeztem el. Egyébként más Szé­chenyiek is kötődnek a „magyar tengerhez”, például gróf Széchényi Imre, Széchenyi István testvéré­nek, Lajosnak az unokája 1896- ban az egykori Földvárpusztából hozta létre Balatonföldvárt, erre emlékezve tavaly - az elmúlt száz év során nem először — felavatták a mellszobrát a Széchényi Imre és a Motel utca sarkán. Ő egyébként sokat tett: Somogy megye első földművesiskoláját a javaslatára alapították meg, a Balatoni Halász Szövetkezetét maga hozta létre, a déli parton pedig szőlőültetvénye­ket alakított ki, de volt a Balatoni Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is. Mikor tudatosította, hogy csatla­koznia kell a közélethez? Amikor az apukám meghalt, a gyermekeim még kicsik voltak, én pedig részben miattuk elkezdtem feltérképezni, mit is jelent a Szé­chenyiek szellemi öröksége. Elha­tároztam, utánajárok a családom történetének, az örökséget pedig megpróbálom a lehető legjobb kézbe helyezni. Nagyjából tíz éve indult a közéleti pályám. Ott kez­dődött az egész, hogy van a csa­ládnak egy temetője Nagycenken, ami roppant vacak állapotban volt. Apu is ott van eltemetve, akárcsak a legnagyobb ősünk A temető hát­só falánál áll az Alajos-kripta, ahol gróf Széchenyi Alajos, a nagyapám testvére nyugszik, aki huszonkét évesen, magtalanul az első világhá­borúban elhunyt hősünk. Azt lát­tam, hiába söprögetünk, gyújtunk gyertyát, műemléki jellegében nem fogjuk tudni megőrizni a mauzóle­umot az utókornak. Ezért hívta életre a Gróf Széche­nyi Család Alapítványt 2013- ban? Részben igen. Másfelől az édes­apám a szomorúságot, a család­­történetet elvitte magával a sírba, pedig a múltunknak nem szabadna felejtődnie. Aztán eszembe jutott, hogy olyan szervezetet kellene lét­rehoznia a családnak, amelyet gróf Széchenyi Viktor, a nagy vadász és utazó hírében álló Zsigmond édesapja már a hagyatéklevelében megfogalmazott. Legyen alapít­ványa a Széchenyieknek, amely kezeli azokat az értékeket, fizikai­szellemi örökségeket, amelyekkel rendelkeznek a családtagok, ame­lyekkel építeni tudják a nemzetet, amelynek ők is a részesei. Ezért most az alapítvány gondozza a te­metőt, elindultak a programjaink, szépen haladunk. Fontosnak talá­lom, hogy az emberek ismerjenek meg bennünket, már csak azért is, mert hat-hét évvel ezelőtt még mindenki azt hitte, a Széchenyiek éltek, tettek a hazáért, de kihaltak. A miniszterelnökségen több ma­gas rangú politikustól megkaptam a kérdést 2013-ban: „Maguk még élnek?” A Magyar Tudományos Akadémia, amelyet gróf Széchenyi István birtokaiból származó egyéves jövedelméből hozott létre, a mai napig nem vesz rólunk tudomást. A nagy hazafi kisebbik bátyjának, Pálnak vagyok az ükunokája. István az üknagybátyám, de az alapítvá­nyunk egyik tagja gróf Széchenyi Géza, akinek István a dédapja. Belátható rokoni kapcsolódásokról van szó. A tudományos akadémiával foly­tatott sikertelen kapcsolatfelvéte­léről már sok platformon beszá­molt... Még szép, hogy! A történelmi csa­ládneveknek védettséget kellene kapniuk, legalábbis addig, amíg a család tulajdonosai élnek Ezért a nevet mi hivatalosan is védetté nyil­váníttattuk. Mit jelent ez a gyakorlatban? A nevet most is jogtalanul hasz­nálják: az összes Széchenyi-kártyán jogtalanul szerepel, az összes szelek­tívgyűjtő szemeteskukán jogtalanul áll. Magát a családot egyszer sem kérdezték meg arról, hogy hasz­nálhatják-e a nevet, ez a tény már önmagában jogtalan és etikádan. A válaszuk egyszerű: gróf Széche­nyi nemzeti örökség, hozzá lehet nyúlni a nevéhez. Csak azt felejtik el, hogy nem a Széchenyi István nevet, hanem a Széchenyi vezeték­nevet használják Ha akarnék, tud­nék személyeskedni is, de egyszer majd írok egy könyvet, amelybe pontosan belefoglalom, hogy kik és mit mondtak a családomnak a névhasználatról, kik bátorkodtak elvenni a családunk nevét, miköz­ben mi mindenkit szeretettel és azért szólítottunk meg, hogy együtt dolgozhassunk. Közösen, mások­kal dolgozni - ebben hiszek Az akadémiát több levélben megszó­lítottuk, jeleztük, hogy szeretnénk bemutatkozni, de semmilyen érde­mi reakciót nem kaptunk, csupán egy választ, amelyet az akadémia jogi képviselője írt. Feketén-fehé­­ren leírta, milyen rendelkezések és lehetőségek társulnak a történelmi családnevekhez, ha él még a leszár­mazott. Márpedig amennyiben él, minden szervezetnek kötelessége a család vagy a famíliát képviselő jogi személy, alapítványvezetés engedé­lyét kérni. Tett konkrét jogi lépéseket a Szé­chenyi név önök által jogtalan­nak ítélt használata megszünte­téséért? Önmagában elég elkeserítő az is, hogy sokan tudomásul sem akarták venni, hogy a Széchenyiek még él­nek. A parlamentben is megkérdez­ték tőlem, honnan kellene tudniuk, hogy valóban a Széchenyiek leszár­mazottai vagyunk. Nem bonyo­lult: ott van egy nemesi almanach, Gudénusz János genealógus össze­írása, a személyi azonosságunk do­kumentumai. Bátran mondhatom, az arisztokrácia nem elfogadása a kommunista rendszer hagyatéka. Az alapítványnak számtalan ren­dezvénye és feladata van, az Óbudai Egyetemtől, ahol előadás-sorozatot tartunk, a Magyar Nemzeti Múze­umtól, ahol díjátadót rendezünk, a Thököly úti Iparkamarától, ahova díjátadót szervezünk,. határozott biztatást kaptunk a munkánkra. Más szervezetektől, intézmények­től nem mindig, talán gazdasági okok miatt. Gondoljunk csak a Széchenyi Kártya Programra vagy a Széchenyi 2020 Programra. A fura helyzetet remekül példázza, hogy Kinga lányom, amikor még alig tu­dott olvasni, felfedezte a városban, az egyik kukásautón a Széchenyi feliratot. ,Anya, miért van a kukán a mi nevünk?” - fordult felém. Az, hogy a nagycenki kastély rossz álla­potban van, ugyancsak méltatlan. A kastélyprogramon több mint hárommilliárdot ítéltek meg a fel­újítására, a miniszterelnökséggel van is együttműködésünk, eszerint az örökséget közösen védelmezzük. Orbán miniszterelnök úrral volt találkozónk, abszolút szimpátiával tekintett a terveinkre, de rajta kívül álló okokból negyedik éve nem kez­dődött meg a felújítás. 2015-ben ír­tam levelet a miniszterelnökségnek, az egyházi kézben elhanyagoltan vegetáló temetőnk ügyében, sok­sok fotóval ellátva a kérelmet. A mauzóleum kápolnáját még abban az évben felújították. Most már a nagycenki polgármesteri hivatal tulajdonában áll a temető, méltón gondozhatjuk. Kovács Vilmos, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka tavaly decemberben vezényelte le az Alajos-mauzóleum újraavatási ünnepségét. Hogyan sikerült elérnie és meg­nyernie a kormányfőt ehhez a fontos ügyhöz? Eperjes Károly színművész segített, vele jó barátság alakult ki. Megkér­tem, hogy segítsen nekünk ebben a tervünkben. A Jóisten minden napomat segíti annak érdekében, hogy előrébb és előrébb jussunk a Széchenyiekért, a magyarokért vívott missziónkban. Sokat imád­kozom a családhoz is, hiszem, hogy segítenek. Az egész családja bekapcsolódott az alapítvány működésébe? Széchenyi Géza mellett a testvérem, Gábor, a másik testvérem, Kriszti­án, valamint a négy gyermekem. Azok a fiatalok, akik még nem töltötték be a tizennyolcat, hason­lóképpen mellénk álltak, a legújabb generáció aktivitására Géza tizen­hat éves leánya, Lili a legjobb példa. Önerőből teremtették elő az ala­pításhoz és működéshez nélkü­lözhetetlen anyagi feltételeket? A szellemi tőkét érzem igazán a miénknek Rengeteg önkéntessel kezdtünk dolgozni, folyamatosan pályáztunk, aztán kaptunk pénzt arra, hogy valamit tudjunk tenni. A Gróf Széchenyi Család Alapít­vány és a Stádium Társadalmi és Kulturális Hírlap 2018-ban alapította meg a Stádium-díjat, amely Széchenyi István szellemi, erkölcsi és keresztény értékrend­jét szimbolizálva a társadalom legkiválóbbjait ismeri el tudo­mány, közélet és művészet ka­tegóriában. Jár pénzjutalom az elismeréshez? Nem, de minden esetben felkérünk fővédnököt, jelenleg Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Miniszté­riumának minisztere tölti be ezt a tisztséget. Az Év Széchenyi Vállal­kozása Díj fővédnöke pedig Varga Mihály pénzügyminiszter. Ezek a védnökségek nem azt jelentik, hogy függünk a kormánytól, de szép gesztusok. Ami az utóbbi díjat il­leti, nagyon fontos elismerés, hogy a pénzügyminisztérium beállt mö­génk, kiemelkedően hasznosnak tartják az elképzelésemet. Azt gon­dolom, amit a legnagyobb Széche­nyi is gondolt, hogy a gazdaság és a kultúra nincsen meg egymás nél­kül. Ezért is hiszem, hogy a magyar gazdaság fejlődéséhez hozzá kell járulnunk valamilyen mértékben. Az első vállalkozói díj átadásakor a Nemzeti Múzeumban, az alapító nevét viselő Széchényi-teremben, Széchényi Ferenc freskója alatt ad­tuk át a díjat. Mára kinőttük ezt a helyiséget, át kellett menni egy másikba. Ott is egyenes gerinccel kell állni, megfogni a másik kezét, megfogalmazni, hogy a jó vállalko­zóknak nem csak a saját érdeküket kell nézniük. A felelősségvállalás­nak minden vállalkozó számára evidenciának kellene lennie. Hankiss Elemér szociológus már az 1979-ben megjelent Társadal­mi csapdák című munkájában megfogalmazta, hogy a sikeres társadalom kizárólag jól műkö­dő kisközösségekre épülhet. Az önök által életre hívott Széchenyi Szabadakadémia is szociális hálót próbál építeni a havi egyszeri tu­dományos-ismeretterjesztő elő­adásaival? Ötödik éves a vállalkozói díj, a ki­tüntetett vállalkozók jó kapcsolat­ban maradtak velünk, idén üzleti klubot is elindítok, ahol egymással kommunikálhatnak. A közösségek nélkülözhetetlenek a társadalom­ban, ezt vallom én is. A Stádium­díj ezért az ifjúságot szólította meg a Kárpát-medence összes iskolása jelölhetett általuk érdemesnek ítélt személyt, de nem csak ők szavaztak. Példaként említhetném a szóban forgó szabadakadémiai előadás-so­rozatot, de 2020-ban - Szinte Ló­­ránd online marketingszakember­ként dolgozó barátunk segítségével - elindítottuk a Széchenyi Meetup rendezvénysorozatunkat a Nemzeti Múzeumban, ahol" közéleti figu­rákkal járunk körül olyan témákat, mint amilyen a kisebbség vagy a stressz, netán a teljesítmény. Felnőttként saját kutatásaimból és családi vissza­emlékezésekből tudtam meg, hogy valójában kik is a Széchenyiek, és azt, hogy milyen csúnyán elfelejtették őket. Miért táboroztat az alapítvány a szabadakadémiai oktatás mellett? 2015 óta van táborunk, amikor először jöttek el a gyerekek, ötödi­kesek voltak, négy év alatt minden nyáron velünk voltak egy hetet, most, a gimnázium kezdete előtt engedtük el a kezüket. Jártunk együtt Budapesten, Csurgón, Fűz­főn, Nagycenken. Nagycsaládból származó, jól tanuló gyerekeknek szerveztük, akik szerették volna megismerni a Széchenyi családot és annak örökségét. Pályázat útján lehetett jelentkezni, ha valaki hátrá­nyos helyzetű volt, segítettünk raj­ta, de arra ügyeltünk, hogy ezt ne verjük nagydobra. 2020 nyarán is indul tábor, a jelentkezőknek kéz­zel írt levelet kell írniuk arról, miért akarnak megismerkedni a Széche­nyiekkel, emellett négy egész feletti tanulmányi átlaggal kell rendelkez­niük. Amúgy év közben is tartjuk a kapcsolatot egymással, a helyszíne­ken pedig Géza nagybátyám mel­lett a gyermekeim is jelen vannak. Ön felelős a kapcsolattartáséit? Én vagy a gyerekeim, szoktam vá­laszolni a kicsiknek. Facebookon és Instagramon is elérhetőek vagyunk (előbbin ezernégyszázan követnek minket, ami egészen jó kiindulási alap), bár van kommunikációs kap­csolattartónk. Milyen a táboroztatott gyerme­kek társadalmi eloszlása? Az ország minden pontjáról és a határon tűiről is jöttek hozzánk kö­zéposztályból származó gyermekek. Tavaly már nemcsak barátságok, hanem szerelmek is szövődtek a tá­borban. De a gyerekekben annyira hiszek, hogy a Stádium Társadalmi és Kulturális Hírlapot a magyar di­ákság számára ajánljuk fel, ennek január végén volt a sajtóbejelentése. Nehéz értékorientált közönséget szervezni napjainkban? A szabad­­egyetemi előadásaikon reszt vevő hallgatóság egy felsőoktatási au­ditórium felét sem töltené meg. Esetenként harmincán vagyunk minden hónap utolsó szerdáján az Óbudai Egyetem épületében, ahol szuper előadókat hallgathatunk. Idén megpróbálom mozgósítani a fiatalabb polgárokat is, ezért online és marketing témakörben is lesznek előadások Tudatosan polgárokat említ az interjúban, önmagát is így ad­­resszálta, mégis használja a grófi előtagot Érzi ennek a kettőssé­gét? Az előtag hozzátartozik a nevünk­höz, az 1947. évi IV. törvénnyel nem szabadott volna tiltani a hasz­nálatát. Van egy Orbán Viktorhoz eljuttatni kívánt petíciónk, amely­nek segítségével talán szóba kerül­hetne a törvény módosítása - nem azért, hogy előjogokat kapjon a ha­zai arisztokrácia, hanem az erkölcsi jóvátétel miatt. Eddig nagyjából háromszázan írták alá, s még jó ideig bárki megteheti a szabadaka­démián és az alapítvány honlapján. Idén tölti be ötvenedik életévét, gyermekei közül Márk elismert fotográfus, Viktória lányát pedig tavaly eljegyezték. Magánéleté­ben és a munkában mire helyezi a hangsúlyt a 2020-as évben? Folytami fogjuk a Történelmi Ma­gyar Családok Emléknapját, ahol tisztelegni tudtam a nemes csalá­dok előtt, akik Mátyás király óta a hazát építették. Két évvel ezelőtt jött az ötlet, rengetegen voltunk, gyertyát gyújtottunk a Nemzeti Múzeumban, kerekasztal-beszélge­­tésen vettünk részt. 2019-ben már háromszáz család jelent meg a mú­zeumban, valamint a szomszédos Kálvin téri református templom­ban, ahol ökumenikus istentisztele­ten vettünk részt. És szeretnék ten­ni valamit a Kishamis érdekében is, a dédapám vitorlását a nagyapám­tól az államosítás korában vették el. A második világháború előtt a bevonuló idegen hadak elől azok süllyesztették el, akik nem akarták, hogy egyesek jogtalanul bitorolják. Most nincs a család tulajdonában, mert a jelenlegi birtoklói úgy tart­ják, gróf Széchenyi István hagyaté­kát képezte, amely azért sem igaz, mert 1896-ban készült el, másrész­ről hajópapírok bizonyítják, hogy a dédapám volt a tulajdonosa. Szó­val, nálam a kötelezettség és a ma­gánélet nem válik ketté. Mészáros Márton

Next

/
Thumbnails
Contents