Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-06 / 55. szám
181 KÓPÉ 2020. március 6. | www.ujszo.com A DUEL-FRESS KFT. az érvényben lévé jogszabályoknak megfelelően dolgozza fel a személyes adatokat Bővebb információért látogasson el a https://ujszo.com/gdpr weboldalra. A Jókai Gregorovits Lipót Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 7. osztályos tanulója, Maszay Viktória nagyon szeret fotózni, és ahogy látom, tud is. Nézzétek csak, milyen csodákat sikerült lencsevégre kapnia a természetről! Címem: Duel-Press s.r.o., Új Szó szerkesztősége - Kópé P. 0. Box 222,830 00 Bratislava 3. E-mail: kope@ujszo.com Afebruár 21-ei megfejtés: a képen 15 állat; a mesében szerepel juh, marha, ökör. A Tücsök lap ajándékát nyerte: Seregi Katalin, Olgya. A HÉT VERSE Kányádi Sándor Köszöntő március 8-ra Tavaszodik, virág nyílik: hóvirág, ibolya. Összeszedtem, mit csak leltem, ebbe a kis csokorba. Tavaszodik, a hegyekről patakokba fut a hó. Soká éljen, édesanyám, S még száz évet nagyanyó! Mezei Zoltán Nők napjára Ha a nőnap nyáron volna, Rózsát kötnék egy csokorba. Szegfűt vagy búzavirágot. Megérdemlik azt a lányok! Ha a nőnap ősszel volna Lombot kötném szép csokorba Tarkát, sárgát, pirosat, Köszöntse a lányokat! Hideg télben fenyőágat, Bogyót szednék minden lánynak. Piros láncot fűznék össze, A lányokat hadd köszöntse! Tavasszal nem telik másra, Csak néhány szál ibolyára, És ha az nincs, fogadjátok szívesen a hóvirágot! KERESD A NŐT! Vajon megtaláljátok-e mind a 8 részletet a teljes képen is? TARKA LEP Er KISMES ... Az okos lány (Részletek) Mátyás király sokat járt-kelt az országban. Hol fényes hintón, hol rossz szekéren, hol gyalog. Egyszer, mikor éppen fényes kíséretével hajtatott át egy falun, a piac mellett ráhajtott egy nagy, félrevetett malomkőre. A hintája kereke abban a minutumban összetörött. Bosszankodott Mátyás, kiszállt a hintóból. Meglátta, hogy a piactéren nagy sokadalom tülekedik. Odakiáltott nekik nagy mérgesen:- Hol van a kendtek bírója?- Én volnék az, kérem alássan - állt elő a megszeppent bíró.- Micsoda gondatlanok kendtek? Az ember nekihajt az eldobált malomkőnek, s odavan a kereke! Hallja-e? Mire viszszajövök, nekem hengeríttesse el onnan azt a követ, de meg is nyúzassa, mert ha nem, a fejével fizet! - mondta haragosan a király, s egy másik hintóval továbbhajtatott. Nagy bánatba esett a bíró. Hát jól van, elhengeríteni csak elhengerítették az útból azt a malomkövet, de hogy a mennykőbe gondolta a király, hogy még meg is nyúzassa? Főtt a feje éktelenül, éjjel-nappal. Utoljára már enni se tudott.- Édesapám, mi lelte kendet, hogy olyan nagyon töprenkedik?- kérdezte a bíró leánya.-Ajjaj! Hagyd el, leányom, nem fehémépnek való az olyan gond, ami most az én fejemet búsítja - hárította el a lányát a bíró. A leány csak nem nyugodott, addig-addig kérlelte az apját, hogy végül a bíró csak kibökte, mi baja.- Erre járt a minapában Mátyás király. Egy eldobált malomkőre ráhajtott, összetört a hintója kereke. Megparancsolta, hogy a követ takarítsuk el az útból, de még nyúzassam is meg, mert ha nem, hát a fejemet veszi - nyögte ki a bíró.- Ugyan, édesapám, emiatt kend egy cseppet se búslakodjon! Mikor jön a király? Majd én megfelelek neki.- Holnap délre várjuk, jaj! jaj, jaj, mi lesz? - sopánkodott a bíró. Nem nagyon bízott a lánya segítségében. Másnap délben megérkezett a király.- Hol a bíró? - kérdezte kemény hangon. - Elhengeríttette-e azt az átkozott malomkövet? Megnyúzatta-e, ahogy parancsoltam?- Én jöttem el apám helyett - állt elő takarosán a bíró lánya. A követ elhengeríttettük, de megnyúzni meg nem nyúzathattuk. Előbb felséged vegye a malomkőnek a vérét! Ki látott már olyant, hogy előbb nyúzzanak meg valamit, s aztán vegyék a vérét! A király erre nem tudott mit válaszolni. Otthagyta a falusiakat, de a lány éles elméje igen megtetszett neki. Egy nap üzent a lánynak, hogy keresse fel a várában. A bíró lánya felkereste, így szólt hozzá Mátyás király:- Te leány, van énnekem százéves kenderkócom, fonjál nekem abból aranyfonalat! Feleli a leány:- Van az én apámnak ezerszáz esztendős sövénye, abból csináltasson nekem őfelsége aranyorsót, s akkor én megfonom az arany fonalat! Látta a király, hogy nem bír kifogni a leány eszén, de azért még egyszer megpróbálta:- Hallod-e, leányom! Van énnekem a padláson egy százesztendős, lyukas korsóm. Nem bírom használni, mert kifolyik belőle minden. Foltozd be nekem azt a korsót!- Én szívesen, csak arra kérem felségedet, hogy fordíttassa ki a százesztendős korsaját! Ki látott már olyant, hogy valamit a színéről megfoltozzanak - felelte a leány. Gondolta magában a király: Sokat jöttem-mentem az országban, de ennek a lánynak párját sehol nem találtam. Egy királynak éppen ilyen okos feleség való, el is veszem feleségül. Mátyás király nem sokat teketóriázott, megkérte a bírótól a lánya kezét. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. (Mátyás király mesék - gyűjtötte: Kóka Rozália)
