Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-06 / 55. szám

10| TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2020. március 6. | www.ujszo.com Bókoló disznóparéj: a jövő élelmiszere lesz? Egyeseknek csak dísznövény. Másoknak élelem. Tudósoknak meg kutatási alapanyag. A végeredmény: igazoltan egészséges tápanyagforrás. (Fotó: Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN A címben említett faj egy nálunk csüngő amaránt, róka- és bárányfarok néven is ismert, dekoratív megjelenésű dísznövény. Legjellegzetesebb ismertetőjegyének a bordó vagy sötétlila színben pompázó lelógó virágfüzórei tekinthetők, ezek szópsóge miatt ültetik sokan a kertbe, amelynek látványelemként éke lehet. Egy új kutatás szerint a jövőben kiemelkedő jelentőségű élelmiszer­forrásként lehetne hasznosítani. A disznóparéjfélék családjának (amelybe a cukorrépa is tartozik) amaránt nemzetségébe ma bő 60 fajt sorolnak. Közülük hármat - bíbor disznóparéj, piros disznóparéj és bókoló disznóparéj - termesztenek ehető magjaikért (Concepts of Dairy & Veterinary Sciences, 2018). Egyébiránt ez a három faj kerül ná­lunk a kertekbe, udvarokba. Régészek egy mexikói barlang­ban 6000 éves amarántmagokra bukkantak. Maják és aztékok fontos élelmiszer-alapanyagként termesz­tették. A bókoló disznóparéjt (Ama­­ranthus caudatus L.) a dél-amerikai Andok-hegységben kecsua nyelven kiwicha néven ismerik. Ma kisebb­­nagyobb mennyiségben termeszte­nek amarántot például Mexikóban, Guatemalában, Peruban, Indiában, Nepálban, Kínában, Kanadában és Argentínában. A Journal of Functional Foods szaklapban 2020 februárjában meg­jelent kutatás rámutat, a bókoló disz­­nóparéjnak olyan tulajdonságai is­mertek, amelyek alapján az egész Földre kiható felmelegedés okozta mezőgazdasági kihívások közepette is ígéretes élelmiszemövénnyé ne­mesedhetne. Különösen a szegény, földművelési szempontból veszé­lyeztetett térségekben, az élelmi­szerhiánytól és alultápláltságtól szenvedő országokban lehetne je­lentős szerepe e rengeteg aprócska ehető magot termő álgabonafélének (pszeudocereália). Elsősorban a kö­vetkezők miatt: jó alkalmazkodó­képességű, a gabonáknak nem meg­felelő talajokban is megél, jól búja a magas hőmérsékletet, aszálytűrő, rendkívüli mértékben ellenáll a be­tegségeknek, kevés a kártevője. Itt kell felhívni a figyelmet valamire: sok nitrogént tartalmazó talajban (pl. nitrogéntartalmú műtrágyák túlzott használata miatt) nevelve az amaránt leveleiben feldúsulnak a nitrátok, amelyek köztudottan számos beteg­ség kialakulásáért felelőssé tehetők. A népi gyógyászat régóta, néhol máig használja a bókoló disznóparéj magjait, leveleit. Nepálban és Indi­ában láz- és vérzéscsillapítóként, vízhajtó és májvédő szerként. Aranyér, fogfájás, vérrendellenes­ségek, vérhas esetén szintén. Nem csoda hát, lehetséges egészségügyi előnyeit kutatják, hiszen ha valami­lyenjótékony tulajdonsága bizonyí­tást nyer, azt előbb-utóbb a tudomá­nyos hátterű orvoslásban is kihasz­nálhatóvá tehetik. A következők már tudhatok. Fehéije-összetétele mennyiségi és minőségi szempontból is jobb a ga­bonák és a hüvelyesek ugyanezen mutatóinál; búzához, rizshez és zab­hoz képest 30%-kal több fehérjét tartalmaz. A bókoló disznóparéj és más amarántfajok fehérjéi mind fon­tosabb szerephez jutnak a funkcio­nális élelmiszerek összetevőiként az oxidativ stressz elleni küzdelemben. Kiváló forrása a kalciumnak, mag­néziumnak, vasnak, cinknek, C- vitaminnak, B-vitaminoknak és az E- vitamin különféle formáinak. Épp­így az esszenciális aminosav­­lizinnek, amelynek szerepe van a kollagén-képzésben, szükséges a kalcium csontokba épüléséhez. Bio­aktiv anyagai a fitoszterinek (az Eu­rópai Élelmiszer-biztonsági Hatóság megállapítása szerint az ezekkel dú­sított élelmiszerek rendszeres fo­gyasztása egyértelmű és bizonyított összefüggést mutat a szérumkolesz­terin szintjének csökkenésével; Lu­­gasi Andrea, Fitoszterinekkel dúsí­tott élelmiszerek: szerepük a szérumkoleszterin-szint csökkenté­sében, európai közösségi engedé­lyezésük, piacra kerülésük. Orvosi Hetilap, 2009). Egy indiai tanul­mány közli, az amaránt pozitívan hat a koleszterinszintre (Asian Pacific Journal of Tropical Biomedicine, 2011). Bioaktiv anyagai a polifeno­­lok (valamelyest gátat vernek az ér­elmeszesedésnek) és a szkvalén is. Élelmiszerek bioaktív anyagai iránt általában is nagy a kutatói érdeklő­dés, mert csökkenthetik, akár meg is akadályozhatják bizonyos betegsé­gek kialakulását. Egy dél-koreai ku­tatás arra jutott, patkányoknál az amarántból kivont szkvalén csök­kentette a máj zsírosságát (British Journal of Biomedical Science, 2004). Egy brazil tanulmányban összeírták, jótékonyan stimulálja az immunrendszert, tumorellenes ha­tást fejt ki, csökkenti a vércukorszin­­tet és a magas vérnyomást (Journal of Food Science, 2012). Igazolták to­vábbá egyebek mellett szívvédő, fé­reghajtó, lázcsillapító, májvédő, kó­ros daganatok képződését gátló ha­tását. Az amarántliszt alkalmas csecse­mőtápszerekben való felhasználásra (Journal of Food Science, 1986). Gluténmentes, így az erre érzéke­nyek is fogyaszthatják a lisztjével készült kenyeret. Gazdag élelmi rostokban. Egy argentin kutatás azt találta, a bíbor amarántból kinyer­hető keményítő egyedi zselatinizá­­ciós és fagyási/olvadási tulajdonsá­gokkal rendelkezik, ezért hasznos lehet az élelmiszeripar számára (Fo­od Science and Technology Interna­tional, 2000). Antioxidáns-tulaj­­donságai révén az öt legfontosabb zöldség egyikének számít. Magjai nemcsak lisztnek valók, elkészíthetők pattogatottként, pe­­helyként, kásaként, beletehető kré­­mes állagú italokba (smoothie), pá­ntozhatunk is vele. Számos ország­ban felhasználják különféle pék­árukhoz, palacsintához. Indiában amarántlisztből is készítik a köz­kedvelt húsmentes apró falatokat (ladoo). Magas tápértékkel bíró, enyhe ízű leveleit Indiában és több más ázsiai országban úgy fogyaszt­ják, mint a spenótot, ezért az ama­­rántleveleket „kínai spenótnak” hívják. Mexikóban más magvakkal és mézzel elegyítve apró harapniva­­lót (Alegría) készítenek belőle. Má­sok mellett például Kanadában, Né­metországban és Olaszországban amarántos sört is készítenek. Egyeseknek csak dísznövény. Másoknak élelem. Tudósoknak meg kutatási alapanyag. A végered­mény: igazoltan egészséges táp­anyagforrás. „Vízi világ” MTI-HÍR Hatalmas szárazföldi területsk nélküli „vízi világ" lehetett a Föld 3,2 milliárd évvel ezelőtt - állapították meg amerikai kutatók, akik szerint egy ilyen környezet jelentősen befolyásolhatta a földi élet első formáinak kialakulását és evolúcióját. Az Iowai Állami Egyetem geoló­gusa, Benjamin Johnson és a Colo­radói Egyetem boulderi tagintézmé­nyében dolgozó Boswell Wing egy 3,2 milliárd éves óceáni kéreg vizs­gálatára alapozta tanulmányát. A 4 milliárd évvel ezelőtt kezdődött és 2,5 milliárd évvel ezelőtt véget ért archaikumból való kéreg Nyugat- Ausztrália állam egy távoli csücské­ben található - olvasható a Colora­dói Egyetem honlapján. A két szakember 2018-ban gyűjtött be több mint 100 kőzetmin­tát a száraz területről, hogy azok ta­nulmányozása révén megismerjék a lehetett a Föld 3,2 milliárd évvel ezelőtt térséget évmilliárdokkal korábban borító óceánvíz összetételét. „Nem hevernek sajnos szanaszét ősi óce­ánvízminták, de rendelkezésünkre állnak kőzetek, amelyek érintkeztek azzal a vízzel, és »emlékeznek« is arra az interakcióra” - magyarázta Johnson. A Nature Geoscience című folyó­irat internetes oldalán publikált ta­nulmány szerint a szakemberek az oxigén 18-as és 16-os izotópjainak - előbbi nehezebb, utóbbi könnyebb atom - arányát vizsgálták a kőzet­mintákban. Ä kutatók arra jutottak, hogy a 3,2 milliárd évvel ezelőtti óce­ánvízben a mainál egy csipetnyivel több volt az oxigén 18-as izotópjából. A szakemberek szerint az eltérés a kontinensekkel magyarázható. A je­lenkor hatalmas összefüggő száraz­földi területeit ugyanis agyagban gazdag termőtalaj borítja, amely - egyenlőtlen eloszlásban - felveszi a vízből a nehezebb oxigénizotópokat. A kutatók elmélete szerint tehát az ősi óceánvízben azért volt maga­sabb az oxigén 18-as izotópjának mennyisége, mert egyszerűen nem voltak agyagban gazdag kontinen­sek, amelyek kiszívták volna azt a vízből. Wing szerint mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem emelkedtek ki apró, mikrokontinen­­sek az óceánból. „Mi csupán nem gondoljuk, hogy olyan globális kiterjedésű szárazföldi területek formálódtak, mint amilyeneket ma látunk” - jegyezte meg a szakember, aki a jövőben fiatalabb kőzetformá­ciókat akar felkutatni a kollégáival, hogy pontosan meghatározhassák, mikor is jelentek meg a színen az el­ső kontinensek. A kutatók szerint eredményeik a földi élet első formái­nak megjelenésével kapcsolatban is szolgálnak értékes információkkal. „Kontinensek és tengerszint feletti szárazföldi területek nélkül az óceán lehetett az egyetlen hely, ahol az első ökoszisztémák kialakulhattak” - je­gyezte meg Johnson. Hatalmas szárazföldi területek nélküli „vízi világ" lehetett a Föld 3,2 milliárd évvel ezelőtt fQhi it+orotrv'l/i

Next

/
Thumbnails
Contents