Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-06 / 55. szám
10| TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2020. március 6. | www.ujszo.com Bókoló disznóparéj: a jövő élelmiszere lesz? Egyeseknek csak dísznövény. Másoknak élelem. Tudósoknak meg kutatási alapanyag. A végeredmény: igazoltan egészséges tápanyagforrás. (Fotó: Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN A címben említett faj egy nálunk csüngő amaránt, róka- és bárányfarok néven is ismert, dekoratív megjelenésű dísznövény. Legjellegzetesebb ismertetőjegyének a bordó vagy sötétlila színben pompázó lelógó virágfüzórei tekinthetők, ezek szópsóge miatt ültetik sokan a kertbe, amelynek látványelemként éke lehet. Egy új kutatás szerint a jövőben kiemelkedő jelentőségű élelmiszerforrásként lehetne hasznosítani. A disznóparéjfélék családjának (amelybe a cukorrépa is tartozik) amaránt nemzetségébe ma bő 60 fajt sorolnak. Közülük hármat - bíbor disznóparéj, piros disznóparéj és bókoló disznóparéj - termesztenek ehető magjaikért (Concepts of Dairy & Veterinary Sciences, 2018). Egyébiránt ez a három faj kerül nálunk a kertekbe, udvarokba. Régészek egy mexikói barlangban 6000 éves amarántmagokra bukkantak. Maják és aztékok fontos élelmiszer-alapanyagként termesztették. A bókoló disznóparéjt (Amaranthus caudatus L.) a dél-amerikai Andok-hegységben kecsua nyelven kiwicha néven ismerik. Ma kisebbnagyobb mennyiségben termesztenek amarántot például Mexikóban, Guatemalában, Peruban, Indiában, Nepálban, Kínában, Kanadában és Argentínában. A Journal of Functional Foods szaklapban 2020 februárjában megjelent kutatás rámutat, a bókoló disznóparéjnak olyan tulajdonságai ismertek, amelyek alapján az egész Földre kiható felmelegedés okozta mezőgazdasági kihívások közepette is ígéretes élelmiszemövénnyé nemesedhetne. Különösen a szegény, földművelési szempontból veszélyeztetett térségekben, az élelmiszerhiánytól és alultápláltságtól szenvedő országokban lehetne jelentős szerepe e rengeteg aprócska ehető magot termő álgabonafélének (pszeudocereália). Elsősorban a következők miatt: jó alkalmazkodóképességű, a gabonáknak nem megfelelő talajokban is megél, jól búja a magas hőmérsékletet, aszálytűrő, rendkívüli mértékben ellenáll a betegségeknek, kevés a kártevője. Itt kell felhívni a figyelmet valamire: sok nitrogént tartalmazó talajban (pl. nitrogéntartalmú műtrágyák túlzott használata miatt) nevelve az amaránt leveleiben feldúsulnak a nitrátok, amelyek köztudottan számos betegség kialakulásáért felelőssé tehetők. A népi gyógyászat régóta, néhol máig használja a bókoló disznóparéj magjait, leveleit. Nepálban és Indiában láz- és vérzéscsillapítóként, vízhajtó és májvédő szerként. Aranyér, fogfájás, vérrendellenességek, vérhas esetén szintén. Nem csoda hát, lehetséges egészségügyi előnyeit kutatják, hiszen ha valamilyenjótékony tulajdonsága bizonyítást nyer, azt előbb-utóbb a tudományos hátterű orvoslásban is kihasználhatóvá tehetik. A következők már tudhatok. Fehéije-összetétele mennyiségi és minőségi szempontból is jobb a gabonák és a hüvelyesek ugyanezen mutatóinál; búzához, rizshez és zabhoz képest 30%-kal több fehérjét tartalmaz. A bókoló disznóparéj és más amarántfajok fehérjéi mind fontosabb szerephez jutnak a funkcionális élelmiszerek összetevőiként az oxidativ stressz elleni küzdelemben. Kiváló forrása a kalciumnak, magnéziumnak, vasnak, cinknek, C- vitaminnak, B-vitaminoknak és az E- vitamin különféle formáinak. Éppígy az esszenciális aminosavlizinnek, amelynek szerepe van a kollagén-képzésben, szükséges a kalcium csontokba épüléséhez. Bioaktiv anyagai a fitoszterinek (az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság megállapítása szerint az ezekkel dúsított élelmiszerek rendszeres fogyasztása egyértelmű és bizonyított összefüggést mutat a szérumkoleszterin szintjének csökkenésével; Lugasi Andrea, Fitoszterinekkel dúsított élelmiszerek: szerepük a szérumkoleszterin-szint csökkentésében, európai közösségi engedélyezésük, piacra kerülésük. Orvosi Hetilap, 2009). Egy indiai tanulmány közli, az amaránt pozitívan hat a koleszterinszintre (Asian Pacific Journal of Tropical Biomedicine, 2011). Bioaktiv anyagai a polifenolok (valamelyest gátat vernek az érelmeszesedésnek) és a szkvalén is. Élelmiszerek bioaktív anyagai iránt általában is nagy a kutatói érdeklődés, mert csökkenthetik, akár meg is akadályozhatják bizonyos betegségek kialakulását. Egy dél-koreai kutatás arra jutott, patkányoknál az amarántból kivont szkvalén csökkentette a máj zsírosságát (British Journal of Biomedical Science, 2004). Egy brazil tanulmányban összeírták, jótékonyan stimulálja az immunrendszert, tumorellenes hatást fejt ki, csökkenti a vércukorszintet és a magas vérnyomást (Journal of Food Science, 2012). Igazolták továbbá egyebek mellett szívvédő, féreghajtó, lázcsillapító, májvédő, kóros daganatok képződését gátló hatását. Az amarántliszt alkalmas csecsemőtápszerekben való felhasználásra (Journal of Food Science, 1986). Gluténmentes, így az erre érzékenyek is fogyaszthatják a lisztjével készült kenyeret. Gazdag élelmi rostokban. Egy argentin kutatás azt találta, a bíbor amarántból kinyerhető keményítő egyedi zselatinizációs és fagyási/olvadási tulajdonságokkal rendelkezik, ezért hasznos lehet az élelmiszeripar számára (Food Science and Technology International, 2000). Antioxidáns-tulajdonságai révén az öt legfontosabb zöldség egyikének számít. Magjai nemcsak lisztnek valók, elkészíthetők pattogatottként, pehelyként, kásaként, beletehető krémes állagú italokba (smoothie), pántozhatunk is vele. Számos országban felhasználják különféle pékárukhoz, palacsintához. Indiában amarántlisztből is készítik a közkedvelt húsmentes apró falatokat (ladoo). Magas tápértékkel bíró, enyhe ízű leveleit Indiában és több más ázsiai országban úgy fogyasztják, mint a spenótot, ezért az amarántleveleket „kínai spenótnak” hívják. Mexikóban más magvakkal és mézzel elegyítve apró harapnivalót (Alegría) készítenek belőle. Mások mellett például Kanadában, Németországban és Olaszországban amarántos sört is készítenek. Egyeseknek csak dísznövény. Másoknak élelem. Tudósoknak meg kutatási alapanyag. A végeredmény: igazoltan egészséges tápanyagforrás. „Vízi világ” MTI-HÍR Hatalmas szárazföldi területsk nélküli „vízi világ" lehetett a Föld 3,2 milliárd évvel ezelőtt - állapították meg amerikai kutatók, akik szerint egy ilyen környezet jelentősen befolyásolhatta a földi élet első formáinak kialakulását és evolúcióját. Az Iowai Állami Egyetem geológusa, Benjamin Johnson és a Coloradói Egyetem boulderi tagintézményében dolgozó Boswell Wing egy 3,2 milliárd éves óceáni kéreg vizsgálatára alapozta tanulmányát. A 4 milliárd évvel ezelőtt kezdődött és 2,5 milliárd évvel ezelőtt véget ért archaikumból való kéreg Nyugat- Ausztrália állam egy távoli csücskében található - olvasható a Coloradói Egyetem honlapján. A két szakember 2018-ban gyűjtött be több mint 100 kőzetmintát a száraz területről, hogy azok tanulmányozása révén megismerjék a lehetett a Föld 3,2 milliárd évvel ezelőtt térséget évmilliárdokkal korábban borító óceánvíz összetételét. „Nem hevernek sajnos szanaszét ősi óceánvízminták, de rendelkezésünkre állnak kőzetek, amelyek érintkeztek azzal a vízzel, és »emlékeznek« is arra az interakcióra” - magyarázta Johnson. A Nature Geoscience című folyóirat internetes oldalán publikált tanulmány szerint a szakemberek az oxigén 18-as és 16-os izotópjainak - előbbi nehezebb, utóbbi könnyebb atom - arányát vizsgálták a kőzetmintákban. Ä kutatók arra jutottak, hogy a 3,2 milliárd évvel ezelőtti óceánvízben a mainál egy csipetnyivel több volt az oxigén 18-as izotópjából. A szakemberek szerint az eltérés a kontinensekkel magyarázható. A jelenkor hatalmas összefüggő szárazföldi területeit ugyanis agyagban gazdag termőtalaj borítja, amely - egyenlőtlen eloszlásban - felveszi a vízből a nehezebb oxigénizotópokat. A kutatók elmélete szerint tehát az ősi óceánvízben azért volt magasabb az oxigén 18-as izotópjának mennyisége, mert egyszerűen nem voltak agyagban gazdag kontinensek, amelyek kiszívták volna azt a vízből. Wing szerint mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem emelkedtek ki apró, mikrokontinensek az óceánból. „Mi csupán nem gondoljuk, hogy olyan globális kiterjedésű szárazföldi területek formálódtak, mint amilyeneket ma látunk” - jegyezte meg a szakember, aki a jövőben fiatalabb kőzetformációkat akar felkutatni a kollégáival, hogy pontosan meghatározhassák, mikor is jelentek meg a színen az első kontinensek. A kutatók szerint eredményeik a földi élet első formáinak megjelenésével kapcsolatban is szolgálnak értékes információkkal. „Kontinensek és tengerszint feletti szárazföldi területek nélkül az óceán lehetett az egyetlen hely, ahol az első ökoszisztémák kialakulhattak” - jegyezte meg Johnson. Hatalmas szárazföldi területek nélküli „vízi világ" lehetett a Föld 3,2 milliárd évvel ezelőtt fQhi it+orotrv'l/i
