Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-27 / 48. szám
141 ISKOLA UTCA 2020. február 27. | www.ujszo.com Smart Home - újszerű irányzatok a szakképzésben Az ógyallai diákok megtanulták, hogyan kell a technikai problémákat megoldani, váratlan kihívásokkal szembenézni és csapatban dolgozni A három hét alatt rengeteg élménnyel gazdagodtak, és olyan tapasztalatokat gyűjtöttek, amelyekre eddig nem nyílt lehetőségük (Fotók: OÉSZ) Az ógyallai Építőipari Szakközépiskola bekapcsolódott egy Erasmus+ projektbe. A projekt jóvoltából 27 szerencsés diák kísórő tanáraikkal egy 3 hetes, nemzetközi szakmai gyakorlaton vehetett részt a németországi Schkeuditzban. Az ógyallai Építőipari Szakközépiskola szakképzést nyújt az építészet területén, amelynek rugalmasan alkalmazkodnia kell a legújabb trendekhez és az energiahatékony háztartások iránti egyre növekvő kereslethez. Iskolánk küldetése, hogy lehetővé tegye a diákok számára olyan képességek és készségek megszerzését, amelyeknek köszönhetően nagyobb eséllyel érvényesülhetnek a szlovákiai, valamint az európai munkaerőpiacon. Az építészet nemcsak a téglákról, a betonkeverésről vagy az épületek tervezéséről szól. Magába foglalja a programozást, a telepítést és az ún. intelligens házak (Smart Home) működtetését is. Az Erasmus+ projekt jóvoltából iskolánk áthelyezheti az oktatást a klasszikus osztályokból a valós üzleti életbe Szlovákiában és külföldön is. Szlovákiában a LOXONNE Hanna cég kizárólagos képviselőjével működünk együtt, amely a nyitrai régióban az ún. intelligens házak programozásával és telepítésével foglalkozik. Külföldön is sikerült partnert találnunk. Olyan képzési központot kerestünk, amely lehetővé teszi szakmai gyakorlat megszerzését a LOXONE rendszerben. Kitartó munkánk meghozta gyümölcsét a németországi VITALIS Schkeuditz céggel való hosszú távú együttműködés formájában. A közös munka eredményeként tanulóink háromhetes angol nyelvű szakmai gyakorlaton vehettek részt. A diákok első, 27 fős csapata felbecsülhetetlen gyakorlati készségeket és ismereteket szerzett a külföldi vállalatnál. Megtanulták, hogyan kell a technikai problémákat megoldani, váratlan kihívásokkal szembenézni és csapatban dolgozni kijelölt feladatokon. Megtapasztalhatták, milyen érzés, amikor a munkahelyükön a világ minden tájáról érkező kollégákkal találkoznak. Elégedetten nyugtázták, hogy bár több ezer kilométer választja el őket egymástól, különböző nyelveket beszélnek és eltérő a bőrszínük, egyesíti őket a tudás iránti vágy, az ismeretlen felfedezésének öröme és a törekvés arra, hogy a lehető legteljesebben élvezhessék az életet. A három hét alatt diákjaink rengeteg élménnyel gazdagodtak és olyan tapasztalatokat gyűjtöttek, amelyekre eddig nem nyílt lehetőségük. A szakmai gyakorlat sikeres elvégzéséről szóló oklevél mellett tapasztalatokkal, valamint új barátságokkal is gazdagabbak lettek. A jövőben képesek lesznek gyümölcsözően kamatoztatni mindazt, amit a projektben való részvétel során tanultak. Mészárosová Katarina, a projekt koordinátora Látogatás a Szlovák Köztársaság Hírügynökségében Számos információval gazdagodtak a pozsonyi magyartanszék hallgatói (Fotó: mt) Másodéves szerkesztő szakos hallgatókónt különösen érdekes volt bejárni a Szlovák Köztársaság Hírügynökségének (TAS R) szerkesztőségét, közelebbről megismerkedni az újságírók világával. Beleszippanthattunk abba a környezetbe, melyet remélhetőleg egy nap nem csak látogatóként szemlélünk majd. De miben is tér el egy újság és egy hírügynökség szerkesztősége? A tanulmányi kirándulás egy kényelmes, otthonos teremben kezdődött, ahol több kérdésünkre is választ kaptunk. Egy hírügynökség dolga elsősorban nem a publikum tájékoztatása (és végképp nem a szórakoztatása), hanem a világban történő eseményekről való adatgyűjtés, azok ellenőrzése, majd továbbítása különböző kliensek, az újságok vagy a televízió számára. Mivel tudjuk, hogy a tegnapi hírnél semmi sem idejétmúltabb, ezért a hírügynökség szerkesztőinek rendkívül gyorsan kell dolgozniuk. A híreket fontossági sorrendbe állítják, a legfontosabbakat pedig kevesebb mint öt perc alatt nyilvánosságra hozzák, de a kevésbé időhöz kötötteket is legkésőbb pár órán belül fel kell dolgozni. A tanulmányi kirándulás vezetője, aki a külföldi szerkesztőség vezetője is, megismertette velünk az ügynökség mindennapjait. Ezután mi magunk is érdeklődhettünk, felmerült egyebek mellett a szubjektivitás és az objektivitás kérdése. Megtudtuk, hogy bár ez alapvető kérdése az újságírásnak, a hírügynökségeknek sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnie neki. Az abszolút objektív adatközlésre kell törekedniük, így a már-már szubjektívnek mondható rovatok, mint például a sport vagy a kultúra inkább leíró jellegűekké válnak. Felmerült az adatok hitelességének ellenőrzése is, pontosabban az erre használt források. Megtudtuk, a hírügynökségek az ellenőrzéshez kapcsolatba lépnek az adott eseményben érintett személyekkel és hatóságokkal, a kissé elérhetetlenebb külföldi események feldolgozásában pedig más országok hírügynökségei segítenek. A beszélgetést követően bejárhattuk a hírügynökség különböző helyiségeit, irodáit, és személyesen is elbeszélgethettünk az egyes rovatok szerkesztőivel. A legnagyobb újdonságot talán az ügynökség audiovizuális részlegei nyújtották, mint például a stúdió. Láthattuk, miképpen szolgálhat egy terem többféle műsornak is, valamint az élő adás levezénylését és az utómunkálatokat is bemutatták. A fényképekkel foglalkozó részlegen azt is megtudhattuk, hogy az újságoknak viszonylag kötött a kezük a felhasznált vizuális médiát illetően. A fotókért nem fordulhatnak egyszerűen a webböngészőkhöz, helyette saját felhő alapú rendszerük van, mely egyszerre tartalmazza a saját fotósaik képeit, de a közérdekübb, általánosabban felhasználható fényképeket is, amit az aznap aktuális Kirk Douglas színészlegendán keresztül mutattak be. Lehetőségünk volt személyesen beszélgetni a TASR egyik fotósával is, akitől megtudtuk, mekkora kihívás elkapni a megfelelő pillanatot, valamint hogy miféle „háborúk” zajlanak a fotósok között a nevesebb eseményeken. A legtöbbünket valószínűleg személyesebben érintették a hírközlő szerkesztők, akiktől lényegesen többet tanulhattunk a szakmáról. Láthattuk, hogyan osztják el a feladatokat egymás közt a különböző rovatok alkalmazottai, a sportrovat vezetőjétől pedig hasznos tippeket kaphattak azok, akik sportújságírással szeretnének foglalkozni. A tárlat egyik legérdekesebb momentuma számomra az volt, amikor a különböző politikai hírek reprezentációjáról beszélgettünk egy hölggyel. Addig fel sem merült bennem, hogyan különböztetik meg az újságok a közszemélyek kompromittáló megjegyzéseit a kifogásolhatóktól. Mint kiderült, bármilyen megszólalás teret kaphat egészen addig, amíg az nem ütközik a törvénybe. A tanulmányi séta közös fotóval zárult egy az európai hírügynökségeket behatároló fali térkép mellett, az ajtón pedig sokkal tapasztaltabb egyetemistákként léphettünk ki. Remélem, lesz alkalmunk kamatoztatni az itt szerzett információkat, és egy nap mi is szerkesztőkként ülhetünk egy íróasztal mögött, fél szemünket a látogató egyetemistákon tartva. Kulcsár Gábor a pozsonyi magyar tanszék másodéves hallgatója
