Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-24 / 45. szám
www.ujszo.com | 2020. február 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A saját érdekünk Egyetlen elveszett szavazat van: az, amelyiket nem adták le LAMPL ZSUZSANN A ombaton választunk. Minél többen, annál W jobb. Persze vannak, akik még fontolgatják, elmenjenek-e. Sok oka van a választói passzivitásnak, most csak néhányat emelek ki. Vannak, akik azért nem akarnak választani, mert „a politikusok mind csak a hatalmat akaiják”. Ez igaz. És ez a természetes. A politika nem a passzív, háttérbe húzódó emberek küzdőtere. A politika az érdekek érvényesítéséről szól, s erre csak az képes, akinek van hatalma. Nem az, aki kívülről döngeti a kapukat, hanem az, aki a parlamentben van, ott, ahol a dolgokról döntenek, s aki ottlétének köszönhetően befolyásolni tudja ezeket a döntéseket. Ez persze nem mindig sikerül maradéktalanul, mert mások, akiknek más érdekei vannak, mást akarnak. De ezzel együtt a kevesebb is több, mint a semmi. A következő, s ez már specifikusan szlovákiai magyar indok, hogy valaki azért nem akar választani, mert a Híd és az MKP nem fogott össze. Ezt sokan érzik, tartják fájó pontnak. Nekik is igazuk van. Hiszen egy közös listán karikázhattak volna hidas, MKP- s és egyéb jelölteket is, mert sok választópolgár nem pártprogramokban és ideológiákban gondolkodik, hanem konkrét emberekben, s mindkét fő párt képviselői között vannak, akik szimpatikusak neki. Na, de ez a vonat már elment - persze nem magától, hanem valaki(k)nek köszönhetően -, s nekünk most nem a múlttal, hanem ajelennel kell foglalkoznunk, mert ettől függ a jövőnk. Vagyis a fennálló kínálatból kell választanunk. Igen, de kit? Valamennyi felmérés, amit eddig végeztem, jelzi, hogy a magyarok egy kisebb csoportját nem igazán foglalkoztatja a szlovákiai magyar lét. A többség viszont amellett, hogy ragaszkodik a hazájához, Szlovákiához, s azt akarja, hogy prosperáljon ez az ország, azt is fontosnak tartja, hogy magyar maradhasson, de nemcsak egyfajta „magán-magyarként”, vagyis otthon, a négy fal között, hanem államilag garantáltan és elfogadottan. Természetesen bármelyik magyar választhat szlovák pártot is, hiszen most, a választások előtt ők is nagyon szeretnének a „keblükre ölelni” bennünket. Hiszen ők is szavazatokra vadásznak, s ehhez bevetik a politikai marketing minden eszközét. De ha megnézzük eddigi tevékenységüket, akkor nyilvánvaló, hogy maguktól soha semmit nem tettek értünk, sőt olyan is van, amely kimondottan ellenünk cselekedett! Ez alól az új szlovák pártok sem képeznek kivételt, hiszen az ő vezetőik sem mind újoncok a politikában, s ezidáig semmiféle bizonyítékát nem adták annak, hogy fontos számukra a magyarok érdekeinek képviselete. Mégis vannak magyarok, akik rájuk akarnak szavazni - vagy megint csak egyáltalán nem akarnak szavazni —, mert úgy gondolják, minden más szavazat elveszett. A felmérések szerint ugyanis sem a Híd, sem az MKÖ nem jut be a parlamentbe. Annak leírása, hogy bizonyos felmérések hogyan és milyen manipulativ céllal készülnek, nem fér ide. S nem is ez a lényeges, hanem az, hogy gondolkodó emberként megértsük, nem a felméréseknek kell „szót fogadnunk”, mert azok semmire sem köteleznek, és elszállnak, mint por a szélben, hanem a saját meggyőződésünket, akaratunkat kell érvényesítenünk. S ez csak úgy lehetséges, ha arra szavazunk, akire ténylegesen akarunk. Ne engedjük, hogy mások határozzák meg helyettünk, kire „érdemes” szavazni, és mi az „elveszett” szavazat. Egyébként szerintem egyetlen elveszett szavazat van. Az, amelyiket nem adták le. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Új sportág: bugárbarúgás MOLNÁR IVÁN E sorok írója sok mindennel vádolható, aki azonban azt állítaná, hogy bármikor is pozitívan elfogult lett volna Bugár Bélával szemben, az hazudik. Épp ellenkezőleg, néha talán túl szigorú volt a Híd elnökével. Ami azonban az elmúlt hetekben folyik Bugár ellen, amellett már a Híd elnökét egyébként nem túlzottan kedvelők sem mehetnek el szó nélkül. Ha egy foldönkívüli csöppenne ide, egész biztosan azt gondolná, hogy a bugárbarúgás Szlovákia nemzeti sportja, amelynek épp most rendezik az országos döntőjét. És persze azt is gondolhatná, hogy Bugár az ország legbefolyásosabb embere, a bírálói ugyanis minden rosszért őt teszik felelőssé. Szlovákia szerintük tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne Béla nélkül. Természetesen mint minden sportágnak, a bugárbarúgásnak is vannak bajnokai. Hogy mi a titkuk? A látottak alapján elmondhatjuk, hogy a maximumot azok hozzák ki magukból, akik korábban Bugár közeli munkatársai voltak, és részben vagy teljes egészében neki köszönhetik a politikai karrieijüket. Minél többet köszönhet valaki Bugámak, annál nagyobbat kell rúgnia bele, hogy elhitesse a közvéleménnyel, neki már semmi köze hozzá. Aki a legjobb bajnokok nevére kíváncsi, annak a Magyar Közösségi Összefogás választási listáját érdemes átböngésznie, amelyen az első sorokban tolonganak a sportág sztárjai. Az elmúlt napokban azonban nekik is komoly vetélytársuk akadt. Robert Fico, a Smer elnöke sokkot kapott attól, hogy négyévnyi koalíciós együttműködés után a Híd már nem táncol úgy, ahogy azt ő szeretné, ezért olyan durva ellentámadásba lendült a Híd elnöke ellen, ami a bugárbarúgás magyar bajnokainak körében is hatalmas sikert aratott. A válogatott átkokon nem csodálkozhatunk, hiszen a magyar térfél bajnokaihoz hasonlóan Fico is főként Bugámak köszönheti, hogy ő és pártja az elmúlt négy évben is egyáltalán labdába rúghatott még. Fico azonban ezúttal is elszólta magát. Átokként kiáltotta a világba: Bugár kolerikus. Márpedig, a netes lexikon szerint „ez a személyiségtípus ugyan hirtelen haragú, lobbanékony, mégis úgy lehetne legjobban jellemezni, hogy felkészült és fegyelmezett, tökéletes vezető jellem, általában erős motivációja van, és keményen dolgozik; sok politikai vezető ebből a típusból kerül ki, nem véletlenül”. E sorok írójának az életében is több olyan ember akadt, akinek rengeteget köszönhet, időközben azonban világnézetileg alaposan eltávolodtak egymástól. Ettől függetlenül még álmomban sem jutna eszembe, hogy emiatt olyan durva támadásnak tegyem ki őket, mint ahogy azt a Bugárt támadók teszik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy megszegem eddigi szokásomat, és ezúttal Bugárra szavazok. Ha azonban csak a Híd elnöke és az őt most a leghevesebben támadók között kellene választanom, az előbbi mellett döntenék. Az utóbbiak ugyan azzal kecsegtetnek, hogy megmentik Szlovákiát az általuk démonizált Bugáitól, azonban minden jel arra utal, hogy ezalatt csak a saját bőrük és a kisiklott politikai karrierjük megmentését értik. FIGYELŐ A szólsőjobbos párt felelős az erőszakért A hanaui terrortámadás után kérdezték meg a német lakosságot az erőszak teijedéséről, a szélsőjobboldali párt támogatottsága visszaesett. A németek 60 százaléka úgy véli, az Alternatíva Németországnak (AfD) párt részben felelős a szélsőjobboldali erőszakért - derül ki a Bild am Sonntagnak végzett felmérésből. A kutatást egy nappal azután végezték el, hogy egy 43 éves német kilenc külföldi származású embert ölt meg idegengyűlölettől motiválva. Később őt és az anyját is holtan találták a lakásában. A válaszolóknak csak a negyede gondolta, hogy az AfD-nek nincs köze a hasonló terrortámadásokhoz, további 14 százaléknyian pedig bizonytalanok. A megkérdezetteknek nagyjából a fele úgy érzi, hogy a jobboldali extrémizmus jelenti a legnagyobb terrorfenyegetést Németországban. 27 százalék a muszlim fundamentalistákat gondolja a legveszélyesebbnek, a szélsőbaloldaliakat pedig 6 százalék. Figyelemre méltó az is, hogy a válaszadók csaknem fele szerint a hatóságok nem fordítanak elég figyelmet a szélsőjobboldaljelentette veszélyre. A Forsa Institute felmérése szerint az AfD támogatottsága 2 százalékponttal, 11-ről 9 százalékra csökkent a szerdai hanaui támadást követően. A párt egyébként a harmadik legnagyobb politikai erő országosan és a legerősebb ellenzéki párt. (bild, hvg) Danko és Fico lépre csalta a parlamentben tiltakozó ellenzékieket Mint a lépvesszővel fogett madár, úgy esett csapdába a parlamenti pulpitusnál múlt héten tiltakozó ellenzék. Lépre csalta Andrej Danko és Robert Fico a Miroslav Beblavy körüli független parlamenti képviselőket. „A Smer és az SNS úgy döntött, hogy húzni fogja az időt a rendkívüli parlamenti üléssel, és a kampány finisében alaposan kiaknázza a 13. nyugdíj lebegtetését” - véli Juraj Hrabko politikai elemző. A két kormánypárt elnökének megfelelt ez a helyzet, különben azonnal újabb szószékeket vitettek volna az ülésterembe, nem vártak volna két napot. Ugyanis már korábban volt erre példa, Dankónak nem kellett semmi újat feltalálnia, annak idején megtette ezt már elődje, Pavol Paska, amikor Alojz Hlina foglalta el a pulpitust, mutatott rá az elemző a tablet.tv vitamüsorában. A választók egy részének pedig biztosan nem tetszett, hogy a parlamentben éjszakázott ez a hat képviselő, és például pizzát ettek a szószéknél. Ettől eltekintve a tiltakozó képviselőknek igazuk van, ugyanis semmi sem indokolja, hogy a választás előtt pár nappal ilyen törvényekről akarjon szavaztatni a kormány, ráadásul gyorsított eljárásban. „Eleve az szerepel a beterjesztésben, hogy jövő januártól lépne érvénybe a törvény, tehát szó sincs időszűkéről” - mutatott rá Hrabko. Emellett a Smemek és az SNS-nek sem fontosak azok a javaslatok, amiket beterjesztettek, és tisztában vannak azzal, hogy nem is lesznek elfogadva. Ha valóban komolyan gondolták volna ezeket az intézkedéseket, jóval a parlamenti választás előtt rukkolnak elő velük, és az is inkorrekt, hogy Fico bármiért is a Hidat támadja ebben az ügyben, (tasr)
