Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2020-02-21 / 43. szám

10| TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2020. február 21. | www.ujszo.com Az arany csillogó és sötét oldala Világszerte több olyan étterem működik, ahol ehető arany kerül a tányérra: létezik aranyozott szusi, csirkeszárny, piz­za, fánk, brownie, csokoládé, fagylalt, cappuccino (Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN Arany - e szó hallatán először talán a pompa jut az ember eszébe, sokak szeme előtt bizonyára felvillannak az isztambuli Nagy Bazár arany­ékszerektől csillogó üzletei, az egyes templomok és kastélyok falaira felhalmozott aranydíszltések. Ám a fémek királya iránti vágy­nak sötét oldala is van. Igaz, közben a modem tudományok jóra is hasz­nálják. A sötét oldalt aligha példázza job- - ban bármi Tanzánia eseténél. La­kossága egy része a tájékozatlanság miatt úgy hiszi, hogy a megölt albí­nó emberek némelyik testrészéből készült „varázsszer” segítheti őket ebben-abban. Ezért elmondható, az ország északnyugati részének bá­nyái közelében, amelyekben kézi erővel folyik a kitermelés, egyesek szó szerint emberi életek árán óhaj­tanak aranyhoz jutni. Ennek megér­téséhez tudni kell: a genetika kisik­lásai folytán Tanzániában elég sok albínó ember születik - és emögött a tanulatlan emberek felsőbb erőket sejtenek. Ezért történik meg az a szörnyűség, hogy az ottani albínók gyakran válnak rituális gyilkosság áldozataivá. Egyes testrészeiket a waganga gyógyítók szerencsehozó tárgyak - kimondani is szörnyű - alapanyagául használják fel, amiket főleg az arany- és gyémántásók vá­sárolnak meg abban a hitben, hogy ettől majd a sárga fém Tájuk is mo­solyát villantja (Journal of Modem Affical Studies, 2010. szeptember). Arany a történelemben. Bő há­romezer évvel ezelőttről, az ókori Egyiptomból, az Újbirodalom idő­szakából (XX. dinasztia) ismert az aranylelőhelyeket ábrázoló első térkép - ma a Torinói Múzeumban őrzik. Ha már volt szó a szerencse­­hozó segédeszközökről, ilyesmik készítéséhez évezredek óta hasz­nálják. Például, Sheila Paine Amu­lettek - A mágikus, baj űz,ő és sze­rencsét hozó erők világa c. könyve (CSER Kiadó, 2005) szerint „a kora vaskori Hallstatt-időszakból szár­mazó, aranyamulettekből álló lán­cot találtak a bosznia-hercegovinai Prozorban”. Etruszkok már 2700 éve használták fogászati hidakhoz, pótfogakat aranyhuzallal rögzítet­ték egymáshoz; Indiában és Egyip­tomban gyógyításra szolgáló ké­szítményekbe is került arany (Ma­terial World 2003. február). Az el­múlt évezredek során, világszerte, többféle pénzérmét is vertek arany­ból. Itt Körmöcbányát is említhet­jük: aranybányáit 1320 táján tárták fel; a város egy időben Magyaror­szág első számú pénzverőhelye volt. Essék néhány szó az arany.csiná­­lás „művészetéről”. Mások mellett II. Habsburg Rudolf császár alki­mistái is fáradoztak a bölcsek kövé­nek meglelésén, az életelixír kidol­gozásán és az arany mesterséges úton történő előállításán. Szót érdemel a Közönséges palástfü: ennek a gyógyhatású növénynek (hasmenés ellen, gyomor- és bélhurut esetén, vérzéscsillapító) az idősebb, kerek­­deden karéjos levelei szélein és az azok által formált tölcsérekben a gyökémyomás által csepp formájá­ban időnként kibuggyan a felesleges víz. A tudományosan guttációnak, cseppkiválasztásnak nevezett jelen­séget a középkorban még „ég adta harmatnak” tartották és emiatt elen­gedhetetlennek vélték az arany művi előállításához. Magyar alkimisták is voltak. Miért pont ők maradtak vol­na ki? Hogy egyet névvel említsek, az 1392-es születésű Czillei Borbá­lát alkimista királynéként is emle­gették. Tudományos megközelítés. Egyedi kémiai és fizikai tulajdonsá­gai miatt folyamatosan kutatják al­kalmazásának lehetőségeit az or­vostudományban és különféle ipar­ágakban. A sárga ördögnek így már valódi gyakorlati haszna is lett. Re­umások és köszvényesek kezelésére gyulladáscsökkentő hatással bíró nanoméretű aranyrészecskéket használnak. Egyes orvosi kezelések során a rákos sejteket felmelegítés­sel igyekeznek elpusztítani, e célra arany nanorészecskéket is alkal­maznak (Frontiers in Chemistry, 2019. április). Használják orvosi implantátumokhoz. Gyógyszerada­goló mikrocsipet 2012-ben próbál­tak ki először emberben (Science Translational Medicine). Azóta mind többen foglalkoznak ilyenek fejlesztésével, amelyekhez aranyat is használnak. A Szingapúri Nem­zeti Egyetem kutatói 2009-ben sza­badalmaztattak egy olyan arany­komplexet, amelyet rákbetegségek kezelésére használt gyógyszerekben lehet használni. Az építőipar is fel­fedezte magának, és itt nem a régiek „amit csak lehet a pompa kedvéért, azt arannyal kell borítani” hozzáál­lására kell gondolni, hanem modem felhasználásra: ablakokra felvitt vé­kony aranybevonattal elérhető, hogy az épületben télen melegebb legyen, nyáron meg hűvösebb; például a to­rontói Royal Bank Plaza toronyház összes ablaka aranybevonatához 70 kilogrammot használtak fel e ne­mesfémből (azom.com). Mobiltele­fonok akkumulátorainak csatlako­zói, autólégzsákok érzékelőinek érintkezői is aranyból vannak. Jelen van az informatikában, az űriparban. Intelligens kártyák, autóelektronika, nanoméretű elektronikai eszközök alkotóeleme. Az arcbőr öregedésé­nek természetes folyamata ellen so­kan hajlandók akár bizarr és drágán kínált lehetőségeket-módszereket is kipróbálni; napjaink szépészeti be­avatkozásai között is teret kapott a periódusos rendszer 79. eleme, ha egy vékony 24 karátos aranyszálat húznak a bőr alá, az feszesebb lát­szatot biztosít az arcnak. Végül egy jelenkori furcsaság. A végletekig túlfeszített, a természe­testől elrugaszkodott emberi gon­dolkodás odáig jutott, dacára annak, hogy időnként világválságot kiabál­nak, hogy a gazdagok már nem elég­szenek meg azzal, ha csupán magu­kon hordják az aranyat, hanem - va­gyonuk mások előtt való meglenge­­tése okán - ők már szó szerint be is nyakalják. Világszerte több olyan étterem működik, ahol ehető arany kerül a tányérra: létezik aranyozott szusi, csirkeszámy, pizza, fánk, brownie, csokoládé, fagylalt, cap­puccino. Mindezek után olyan pezs­gővel is koccinthatnak, amelyekben leheletvékony aranydarabkák úsz­kálnak. De vigyázat, csak a tiszta, 24 karátos arany ehető teljes biztonság­gal! Az aranyevőkben vajon felme­rül a kérdés, hogy vajon milyen úton és áldozatok árán került felszínre az az arany, amit valahol a világban ép­pen a tányérjukra tálaltak? Hát nem aranyos egy világ ez a miénk? A Galileo tévedett, vizet találtak a Jupiter légkörében MTI-HÍR A Jupiter légkörének 0,25 százalékát víz alkotja - közölte a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory. Az amerikai űrkutatási hivatal Ju­no nevű missziójának információi az első arra utaló adatok, hogy a gáz­óriás vízben „bővelkedik”. Á NASA 1995-ös Galileo-missziója még arra jutott, hogy a Jupiter szélsőségesen száraz lehet a Naphoz képest. Az új eredmények szerint azonban leg­alább háromszor annyi víz van a lég­körében, mint a Napéban - az össze­hasonlítás alapját nem a folyékony víz jelenti, hanem alkotóelemeinek, az oxigénnek és hidrogénnek a je­lenléte. A csillagászok évtizedek óta igyekeznek meghatározni a Jupiter légkörében található víz pontos mennyiségét, ez az információ ugyanis a Naprendszer kialakulásá­ra vonatkozó adatkirakós kritikus, ám hiányzó darabja. A Jupiter valószínűleg az első ki­alakuló bolygó lehetett, így vélhe­tően a legtöbb olyan gázt és port tar­talmazza, amely nem olvadt be a Napba. A Jupiter kialakulására vo­natkozó főbb elméletek a bolygó ál­tal magába foglalt víz mennyiségén alapulnak. A vízbőség fontos ténye­ző a Jupiter időjárása és belső szer­kezete szempontjából is. A Voyager és más űrhajók is ész­leltek már villámlást a Jupiteren, ez az alapvetően nedvesség előidézte jelenség egyértelműen víz jelenlété­re utal. A légkör pontos víztartalmát azonban továbbra sem sikerült meg­állapítani. A Juno kutatócsapata az űrhajó ál­tal akkor gyűjtött adatokat elemezte, amikor nyolcszor elrepült a Jupiter mellett. „Éppen amikor arra gondo­lunk, milyen sok dologra rájöttünk már, a Jupiter emlékeztet arra, mi­lyen sokat kell még tanulnunk” - mondta Scott Bolton, a misszió munkatársa, a San Antonió-i Dél­nyugati Kutatóintézet vezető kuta­tója, utalva arra, hogy a Galileo 1995-ben tízszer kevesebb vizet ta­lált, mint most a Juno. A jelenség hátterében valószínű­leg az áll, hogy a Galileo éppen egy különösen száraz területről gyűjtött mintát. A csillagászok évtizedek óta igyekeznek meghatározni a Jupiter légkörében található víz pontos mennyiségét (Shutterstock)

Next

/
Thumbnails
Contents