Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2020-02-20 / 42. szám

^ allatfarm Az új gazdasági évben lepjük meg magunkat és a családot az élénk természetű, kedves és játékos állat­fajjal, a házi kecskével. Tartása és tenyésztése a kedvtelés és az aktív pihenés mellett majd gazdasági hasznot is hoz: értékes kecsketejjel és gidahússal látja el a gazdát. A termelői piacok kecsketermékei­nek kínálata és kereslete is mu­tatja, hogy van értelme a háztáji kecsketartásnak. A kecsketejből és -húsból ké­szült termékek finomak és egészségesek. ŐSI HASZONÁLLAT A házi kecske (Capra aegag­­rus hircus) a legrégebben há­ziasított haszonállatunk. Őse a bezoárkecske. Kérődző, párosujjú patás. Kiválóan alkalmazkodik a környezeté­hez, és kedvezőtlen körülmé­nyek között is jól tartható. Tartásakor vegyük figye­lembe óriási mozgásigényét. Régen a szegény családok körében volt közkedvelt, ezért a szegény ember te­henének is nevezték. Egy 50 kg-os élőtömegű anyakecske évente akár a testtömegének hússzorosát termeli tejből, míg a tejelő tehén átlagosan csak a tízszeresét. A kecske legeltetésével a kiskertek és az ugarolt területek gondo­zása is fenntartható, jól hasz­nosítja a kaszával, fűnyíróval megközelíthetetlen területek füvét is. Trágyája és vizelete is értékes, kevésbé szennyezi a környezetet. BESZERZÉSÜK, KIVÁLASZTÁSUK A kecskék beszerzése előtt a ház körül, a gazdasági ud­varban alakítsunk ki alkalmas területet részükre. Kezdet­nek 2-4 anyakecskét javas­lok, mert néhány perc alatt megfejhetők, és velük jól elsajátíthatók a kecsketartás fortélyai. A terület kijelölésekor fon­tos szem előtt tartani a kecs­ke óriási mozgásigényét. A barkácsolás képességével rendelkező gazda saját ke­zűleg vagy kis segítséggel olcsó építkezési anyagokból készíthet a kecskéi részére etetőket, itatókat, árnyékoló­kat, férőhelyeket, szállásokat és bekerített kifutót. A fajta kiválasztásásnál a morfológiai és fiziológiai tu­lajdonságokat tartsuk szem előtt, mert fajtatiszta állo­mány ritkán fordul elő, és a kecskeállomány rendszerint sok fajtából származik. A parlagi kecskék rendszerint fehér vagy őzszínűek, szar­vasak, kisebb testrámájúak és kevesebb tejet termelnek. A nemesített kecskefajták rendszerint fehérek, 50-60 kg tömegűek, a nőstények és többségben a bakok is su­ták (szarvatlanok). Az euró­pai kecskefajták a jó tejelők, 500-800 kg a tejhozamuk. Hazánkban a fehér és a bar­na kecske terjedt el. TENYÉSZTÉSÜK A kecskegödölyék és -gi­­dák alig féléves korukban már ivarérettek, ezért javas­lom három hónapos kortól elkülönítve tartani őket. A 8-10 hónapos nősténykecs­kék tenyésztésbe vehetők, ha a kifejlett kori testtömeg kétharmadát, a 30-35 kg-ot meghaladják, és ha jól ta­­karmányozhatók. A korán termékenyített gödölyék rendszerint visszamaradnak a fejlődésben és a növeke­désben, ami negatívan be­folyásolja a vemhességet, az ellést és a későbbi tej­termést. A korai fedeztetést csak akkor ajánlom, ha biz­tosak vagyunk abban, hogy az anyakecske szervezete szaporodásra alkalmas. Jobb kivárni az 1-1,5 évet, hogy tenyészéretté fejlődjön, de ügyeljünk arra is, hogy a gö­dölye elhízhat, és akkor ne­hezebben fogamzik. A tenyészbakot 7-8 hó­napos korban soroljuk be a tenyésztésbe, de az első termékenyítési szezonban kevesebb nőstényt pároz­­tassunk vele, hogy túlzott igénybevétele ne gátolja a fejlődését és a növekedését. A tenyészanyák 3-5 éves, a tenyészbakok 3 éves koruk­ban vannak tenyészerejük csúcsán. A háztájiban gyak­ran előfordulnak a 8-9 éves, jól tejelő egyedek. IVARÉRETTSÉC ÉS IVARZÁS A kecskék ivari tevékeny­sége nem tart egész évben. Befolyásolja és szabályozza a tápláltsági állapot, a nappa­lok hossza, a fényviszonyok és a hőmérséklet. A kecskék nagy része szept­emberben, novemberben és májusban is ivarzik. Ta­vasszal és nyáron gyengébb az ivarzás, de ekkor is ter­mékenyíthetek. Ivarzáskor Vigyünk KECSKÉT a háztájiba! 8 KERTésUDVAR 2020. február mm

Next

/
Thumbnails
Contents