Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2020-02-19 / 41. szám

lOi KULTÚRA 2020. február 19. | www.ujszo.com Hisz a fontos történetek üzenetében Gyongyossy Bencét, A feltaláló című film rendezőjét régóta izgatta Béres József kalandos és példamutató életútja Gáspár Tibor Béres József szerepében A feltaláló című film egyik jelenetében (Fotó: Pannónia Entertainment) MÉSZÁROS MÁRTON Gyöngyössy Bence, A feltaláló című film rendezője lapunk­nak arról beszólt, hogy habár Cseppben az álét címmel televíziós sorozatot forgatott Bóres József óletóről, már a munkafolyamat kezdetón tudta, hogy játékfilmet is készít a nyersanyagból. Az ötvenhat éves rendező, aki számtalan filmjének egyben forgatókönyvírója és producere, rögeszmósen keresi a kisemberek sorsát. A feltaláló című, Béres József tu­dósról, a Béres Csepp feltalálójáról szóló játékfilmje a jegyeladási top­lista tizedik helyén nyitott a bemu­tatása első hétvégéjén. Mi állhat a történelmi szereplőkről készült magyar filmek sikere mögött? Engem a feldolgozatlan közelmúlt érdekel. Hosszú évek óta - nemcsak én, hanem alkotótársaim, Kabay Bar­na és Petényi Katalin - sorozatosan csinálunk filmeket történelmi trau­mákról, az ügynökproblémakörről, a Janus című utolsó filmemben például egy olyan erdélyi család drámai tör­ténetét mesélem el, amelybe a Secu­­ritate beházasít egy ügynököt, aki az­tán napi szinten jelent az életükről. A nem működő szocializmus több mint negyven éve sok megrázó, kalandos és szövevényes történetet szőtt, a rendszer intrikái és hazugságai behá­lózták az akkoriak életét. Nagy res­tanciánk van ezeknek az eseteknek a feldolgozásában. Ugyanakkor hiszek benne, hogy a filmkészítés szolgálat is. Szolgálnunk kell az új generáció­kat: azokat a fehér foltokat kell fel­fednünk, amelyeket ők egyáltalán nem ismernek. Mi fogta meg Béres József törté­netében annyira, hogy tévére és filmvászonra álmodja? Régóta érdekelt és izgatott Béres József kalandos és példamutató élet­útja. Petényi Katalin és Kabay Barna, akikkel A feltaláló forgatókönyvén is dolgoztam, pár évvel ezelőtt doku­mentumfilmet készítettek róla, én ak­koriban kezdtem el egy játékfilm gondolatával incselkedni. Amikor az ember életrajzi filmet forgat, nagyon fontos, hogy azonosulni tudjon a hő­sével és annak értékrendjével. Min­dig is hangsúlyos volt nekem az el­nyomásban és kisebbségben élők, az üldözöttek, kiszolgáltatottak, a mély­szegénységben élők, egyszóval a kis­emberek sorsa, vonzottak a hatalom­mal vívott harcaik, ezek a klasszikus Dávid és Góliát helyzetek. De azt is fontosnak tartom, hogy filmben olyan történethez nyúljon az alkotó, amely különösebb dramatizálás és hozzátett motívumok nélkül, önmagában is megáll a lábán. Béres története rend­kívül fordulatos, ugyanakkor üzene­teket "hordoz jelennek, jövőnek. Mo­zivászonért kiált és filmesként nehéz elmenni mellette. A feltaláló tévésorozatként ké­szült el, a Cseppben az élet című négyrészes sorozatot fél évvel a te­levíziós sugárzást követően vágták mozifilmmé. Mikor dőlt el, hogy mozikba küldik? Kezdettől fogva játékfilmre ké­szültem, a forgatókönyv első verziója is játékfilmre íródott. Sajnos ezt ak­kor a Filmalap nem támogatta, a te­levíziót viszont érdekelte egy soro­zat, amely el is készült. De soha nem mondtam le ajátékfilmről. Van buktatója annak, hogy so­rozatból vágták össze a játékfilmes verziót? A feltaláló ízig-vérig játékfilm. A forgatás alatt végig a mozivászon járt a fejemben mint végcél, tudtam és fi­gyeltem arra, hogy mit kell leforgat­nunk a sorozat igényein túl ahhoz, hogy ez a történet mind dramaturgi­ájában és ritmusában, mind vizuáli­san megállja a helyét a mozikban. Te­hát lényegében két filmet forgattam egyszerre, amiről csak a legbelsőbb munkatársaim tudtak. Mennyiben üt el a filmváltozat a sorozattól? Ez egy másik film, nem egy rövi­dített sorozat. A képek, beállítások több mint hatvan százaléka nem sze­repel a sorozatban. A filmnek más a dramaturgiai felépítése, a ritmusa. Szélesvásznú cinemascope formátu­mot kapott, teljesen új zenével és színvilággal. A történetmesélés egy olyan 21. századi mozidramaturgiát követ, amely nélkül nagyon nehéz le­kötni a néző figyelmét, különösen egy kétórás film esetében. De hangsúlyo­zom, ez egy olyan erős történet, amelyről tudtam, hogy meg fogja ta­lálni a nézőit a mozikban. Egyes kritikák nehezményezik azt a történelemképet, amelyet a filmben kifejezésre juttat. Miként alakította ki a forgatókönyvben ér­vényesülő történelemszemléletet? Nem tartom feladatomnak kom­mentálni a kritikusok véleményét, de ez a játékfilm nem ér fel egy történe­lemórával, bár véleményem szerint objektív látleletet ad a hatvanas­hetvenes évekről. Amúgy a kritikák jelentős többsége rendkívül pozitív. Milyen nézőpontból időszerű ma Béres története? Béres József egyedülálló szemé­lyiség a magyar tudományos életben, valamint egész életútja olyan morális példát, egyszerű, közérthető és meg­kérdőjelezhetetlen értékrendet hagy ránk, amely napjainkban, amikor a digitalizált-globalizált világban egy­re többen keresik az identitásukat, aktuálisabb, mint valaha. Az élete a tudományos eredményem túl ezekről az értékekről szólt. Az igazához való ragaszkodás, az álmai határozott és céltudatos követése példaértékű. A film azt sugallja, hogy bár hosszú, konfliktusokkal teli út vezet az álmok megvalósításáig, megéri azt a bizo­nyos utat maximális határozottsággal és áldozatkészséggel végigjárni. Ifjabb Béres József, a feltaláló gyermeke a Béres Gyógyszergyár Zrt. elnöke. Volt lehetősége vele vagy más családtagokkal konzul­tálnia, esetleg felelevenítenie a tu­dós személyiségének, életútjának legfontosabb aspektusait? A kezdetektől sokat beszélgettem a Béres családdal. Először kicsit megijedtek egy Béres-játékfilm öt­letétől, de miután elolvasták az első forgatókönyvet, minden segítséget megkaptunk tőlük az irodalmi mun­ka és a forgatás során. Nekem mint rendezőnek különösen fontos volt, hogy meg tudtam nézni és fogni Bé­res József személyes eszközeit, amelyeket a kutatásai során hasz­nált. Sokat meséltek arról is, hogy milyen ember volt a hétköznapok­ban. És persze, jó volt érezni a bi­zalmat, hiszen szabad kezet kaptunk a történet feldolgozásánál. A sze­replők kiválasztásánál szó nélkül el­fogadták a döntéseimet, és kifeje­zetten örültek, hogy Béres szerepére Gáspár Tibort kértem fel. Bemutató a Tháliában: a társadalom félelmetes pókhálója A darabban szinte a teljes társulat szerepet kapott (Németi Róbert felvétele) Holnap mutatja be a kassai Thália Színház A Noszty fiú esete Tóth Marival című, Mikszáth Kálmán 1908-ban megjelent regényéből Gyar­mati Kata által színpadra alkalmazott előadást, László Sándor rendezésében, aki másodszor dolgozott a kassai társulattal. Kassa. Mikszáth rendkívül me­részen mondott véleményt saját ko­rának társadalmi problémáiról és tarthatatlan állapotairól. Több regé­nyének alapötletét konkrét újság­cikkekből merítette. Ezt a sztorit Ady Endre írta meg anno, tömören és ve­lősen. A századfordulón egy bácskai milliomos lányát megszöktette egy dzsentri fiatalember. Miután az ifjú hölgyet ily módon „kompromittál­ták”, az apa látszatra beleegyezett a házasságba, az esküvő napján azon­ban külföldre küldte lányát, és a ho­zományvadász hoppon maradt. A regényben számos erkölcsi, etikai, gazdasági kérdés is felmerül. Az egész intrikára épülő hazug­ságkolosszusban van valami félel­metesen pókhálószerű, mivel egy komplett apparátus szerveződik an­nak érdekében, hogy az egyik fél célt éljen. Szimbólum ez a pókháló, an­nak a szimbóluma, hogy kibogoz­hatatlan védőhálóval vesszük körbe maguríkat, szövünk össze egy tart­hatatlan értékrendet, nem törődve az áldozatokkal, makacsul ragaszkod­va saját érdekeinkhez. A mű a kép­mutatás és a valós érzések kifordí­tása mellett ebben (is) reflektál a mai korra, vagyis felesleges feltenni a kérdést, miért pont ezt a történetet vette elő a kassai színház 2020-ban. Hogy mást ne mondjunk, egyre in­kább jellemző ránk, hogy többet költünk, mint amennyit megkere­sünk, illetve tisztességes munka he­lyett a sült galambot várjuk. Mik­száth regényében mindenkiről pon­tosan kiderül, hogy milyen ember. És akármennyire is szerelmi történetről van szó, és a sok bonyodalom során talán még szurkolunk is a fiatalok­nak, szimpatizálunk a dzsentrivel, ennek a sztorinak nem lehet boldog végkifejlete, mert pont attól lenne hamis. Mert ahol a darab véget ér, valahol ott kezdődik a női önbecsü­lés. A kassai előadás alcíme „csa­varos ésszel kifundált szerelmi ka­land”. És mivel a szerelmet általá­ban nem kifundálni, hanem érezni szokták, annak is előrejelez valamit az alcím, aki netán nem ismerné a re­gényt. Noszty Feri szerepében Nádasdy Péter, Tóth Marit Rab Henrietta ala­kítja, az apját, Tóth Mihályt BoCsár­­szky Attila. A további szerepekben Varga Lívia, Pólós Árpád, Szabadi Emőke, Varga Anikó, Illés Oszkár, Kövesdi Szabó Mária, Nagy Korné­lia, Latóczky Katalin, Dégner Lilla, Richtarcsik Mihály, Madarász Máté és Rubóczki Márió látható. A koreo­gráfia Gyenes Ildikó munkája, a jel­meztervező Őry Katalin, a díszlet­­tervező Ondraschek Péter. Quk)

Next

/
Thumbnails
Contents