Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2020-02-18 / 40. szám

www.ujszo.com | 2020. február 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kulturális veszteségeink 72. Az ismeretlen vandáloknak is van humoruk, bár letörném a kezüket mert másnapra a csúzlizó kislányt csúnyán megrongálták - azaz 48 órát sem bírt ki a műalkotás. Elkép­zelhető, hogy azért vártak a véde­lemmel, mert sokáig nem volt biz­tos, hogy eredeti Banksy-műről van szó, a művész ugyanis csak estefelé tette ki Instagram-oldalára az alko­tásról készült fotókat, ezzel sajátja­ként felvállalva a csúzlizó kislányt. Lehet, hogy ő maga is kíváncsi volt, meddig marad érintetlen. Meg kell hagyni, az ismeretlen vandáloknak van humoruk, ha le is törném a kezüket. A felirat, amit nagy ákombákom betűkkel felfúj­tak, a következő: BCC WANKERS. Egy eléggé hányaveti szívecskét is elhelyeztek mellette, egyem a szí­vüket... Elég egyértelműnek tűnik az üzenet: a BCC a Bristol Commu­nity College-re utal, a wankers pe­dig egy népszerű brit szlengkifeje­zés, magyarul talán a „gyökerek” vagy a „léhűtők” közelít hozzá leg­inkább. Vagyis az alkotó valaki mást akart bemártani, konkréten a városi tanácsot, amely intézkedni szokott a bristoli graffitik eltünteté­sének ügyében. Ez bizony társada­lomkritika a javából. Persze meglehet, hogy egész mást írnék most, ha ügyes restaurátorok mára nem mosták volna le a feliratot egy speciális anyaggal. Kordont is húztak a fal köré, illetve kamerákkal őrzik az értékes graffitit. A történet elgondolkodtató, tessenek csak gondolkodni rajta, nem akarom be­folyásolni önöket. És döntsék el nélkülem, hogy ebben a történetben mennyi a kulturális veszteség. (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN anksy azért (is) korsza­kos zseni, mert mindig rajta tartja ujját a kor ütőerén, beletrafál vala­milyen aktuális társadalmi probléma közepébe, kritizálja a hatalmat, fi­gyelmet generál, véleményt nyilvá­nít a lehető legegyszerűbb eszkö­zökkel - felfújja egy falra. Ezek a falak az évek alatt egyre értékeseb­bek lettek, turistainváziót generál­tak, a rajzok pedig megjelentek pó­lókon, bögréken, hűtőmágneseken - csak szét kell nézni egy londoni szuvenírboltban. A galériák szintén versengnek egy-egy ilyen falról „levakart” eredeti Banksy-alkotásért - képe­sek kiszedni a téglákat, licitálni a stencilekért - az ismeretlen, ötven körüli bristoli művész pedig jól szórakozik mindezen - talán emlé­keznek, hogyan darálta le egyik leghíresebb alkotásának eredetijét a képkeretbe szerelt iratmegsem­misítővel, miután a mű elkelt egy puccos árverésen egy nagy kalap pénzért. Ez a Valentin-nap nevű amerikai eredetű hóbort szintén csípheti a szemét, mert a nagy nap előestéjén felfújt egy kislányt egy bristoli ház falára. A legendás lufieregető lányra hajazó kapucnis alak nyilván szíve­ket lövöldöz, de mi ebből már csak a szétfröccsenő vért látjuk, a piros pacákat, szinte három dimenzióban, hogy még zsigeribb legyen az él­mény. Banksy ezúttal is a valóság és a képzelet határán egyensúlyoz, arra kényszerítve minket, hogy gondol­junk át bizonyos társadalmi jelen­ségeket, alkossunk véleményt sza­badon, a ránk kényszerített, unifor­mizált klisék nélkül. Bloody Valen­tine - ez lehetne a kép címe, ami persze nincs odaírva, de nem nehéz megfogalmazni. Két magyar mun­kaerő, akik Bristolban élnek és dol­goznak, büszkén tették közzé a Fa­­cebookon saját fotójukat, azzal a szöveggel, hogy „melóból hazafelé láttuk!” Egy kicsit irigyeltem is őket, mert a szóban forgó ház köz­vetlen szomszédságában egy sza­kasztott olyan blokkház áll, ami­lyenben én is lakom. Lehet, hogy pont ott bérelnek lakást, vagy csak egy szobát ezek a magyar fiatalok, nyilván nem jókedvükben. Próbál­nak talpon maradni, kijönni abból a fizetésből, amiért egy brit állam­polgár már nem dolgozna - de sze­rencsére ott vagyunk mi, kelet­európaiak, akiknek még ez is sokkal több, mint amennyit idehaza diplo­másként keresnénk. De ne merüljünk bele ebbe a té­mába, mert mi most egy konkrét Banksy-graffitivel foglalkozunk. A művész munkáit általában már aznap plexifallal fedik le a szeren­csés ingatlanok tulajdonosai, hogy megvédjék őket a vandáloktól. Ha csak bérlik az ingatlant, akkor nem feltétlenül igyekeznek annyira. Esetünkben is ez lehetett a helyzet, Kampánycsömör HEGEDŰS NORBERT J óból is megárt a sok. Hát még a választások előtti kampányból! Bálint-napon benéztem egy pékségbe, de Boris Kollár megelő­zött, és harminc darab mézeskalács szívecskét kért. Mindegyikre legyen ráírva: „Te vagy számomra az egyetlen” - mondta. Mert ő a szívével gondolkodik. Míg mögötte várakoztam, volt időm átgondolni az elmúlt hetek eseményeit. Hiányzik a nyugalom. Hiányoznak azok az idők, Amikor még megnyit­hattam úgy egy YouTube-videót, hogy nem kellett végignéznem egy po­litikai hirdetést, amelyben az elmúlt években tapasztalható megosztott­ságról prédikálnak. Amikor még úgy görgethettem végig az üzenőfala­mon, hogy nem kellett apokaliptikus üzeneteket harsogó pártembereket hallgatnom. Korábban panaszkodtam amiatt, hogy a parlamentben dolgo­zók csak négyévente veszik észre, az egyszerű választópolgárt, de szögez­zük le azt is: a négyéves figyelemhiányt nem lehet behozni a választások előtti két hónapban. Ez így túl tömény, egyszerre túl sok. A kampányidő­szak finisei, és elszabadult a pokol. Pellegrini és Danko úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne az elmúlt négy évhez. A miniszterelnök repülőben ült, amikor bejelentette a „felelős változás” doktrínáját, ismét megerősítve a tételt, hogy tényleg bármit el tud vezetni, kivéve Szlovákiát. Hogy ez a „felelős változás” mit jelent, azt a gyakorlatban senki nem tudja. Aztán jött a hír, hogy érkezik a last minute szociális csomag, amit a négy év alatt nem volt idő megvalósítani. Ugyan­akkor két héttel a választás előtt egymilliárdos lyukat ütni a költségvetésen nem tűnik sem felelősnek, sem változásnak. De ha figyelünk, a héten de­kódolhatjuk a szókapcsolatot. Ha ugyanis a szélsőségesek támogatásával szavazzák meg a csomagot—amire még a smeres pénzügyminiszter sze­rint sincs pénz -, akkor megfejtjük a „felelős változás” titkát: „Pellegrini Fico hangján hazudik, és Kotleba segítségével veszik ki a zsebedből a pénzt.” Mert afelől biztosíthatok mindenkit, hogy az intézkedések árát nem a képviselői fizetésekből fogják levonni. Unortodox kampányfogásokkal persze nem csak a Smer és az SNS szellemi műhelyében álltak elő. A Híd és az MKÖ nagyjából a szokásos kiutazós-találkozós haknikra épít, de azért a videós bizniszbe ők is be­szálltak. A két párt közül a Híd a visszafogottabb. A legnagyobb kommu­nikációs problémát náluk a koalíciós partnerek ámokfutása jelenti. Bugá­­réknak az elmúlt négy évben voltak kisebb botlásaik, de igazán nagy bot­rány nem kötődik a nevükhöz. A visszafogott, felelős politizálást hirdető videóik így hitelesek lehetnének, csak az a baj, hogy közben Fico és Danko épp a közös házat próbálja felgyújtani a háttérben a biztosítási pénzért. A Híd előtt emiatt egy igen komoly kommunikációs kihívás áll: úgy kell prezentálniuk a koalícióban elért eredményeket, hogy közben elhatárolják magukat a „gyújtogatóktól”. Az MKÖ ezzel szemben tényleg azt ígér, amit akar, ennek köszönhetően a videóikban sokkal több az unortodox elem. Eleve érdekes, hogy a tömörülést alkotó összes szubjektum külön kampányt folytat, ami kicsit skizofrén állapot, de itt legalább a kreatív szekció nem tétlenkedett. Menyhárt Józsefkémiai kísérleteket végez, a Magyar Fórum közösségi oldalain újraéledt a politikai költészet műfaja, az Összefogás tagjai pedig nemes egyszerűséggel megpróbálják beénekelni magukat a parlamentbe. Eddig jutottam a gondolatmenetben, amikor Kollár megkapta az utolsó szívecskés sütit is, és kifelé iramodott. Az ajtó becsapódott, én pedig a monitorom előtt ébredtem: elaludtam egy politikai hirdetés előtt. Nem baj, végre megnézem a videót a gitározó kiskutyáról. Csak el kell indítani. Váljunk, ez nem az. Jaj, ne, már megint. „Számoljunk, mert velünk szá­molni kell.” Micsoda? Ennek semmi értelme. Mikor lesz vége? FIGYELŐ nak. A katonák a letöltés után hi­baüzenetet kaptak, de attól kezdve a háttérben tovább dolgozhattak a Hamász számítógépei, követték a helyváltoztatásaikat, elolvashatták üzeneteiket, használták a telefonok mikrofonját és kameráját. A Ha­mász saját fejlesztésű kémvírusa ugyanis a csábító üzenetek után a telefonra telepítette magát, majd folyamatosan továbbította a sok tucat katona okostelefonjáról gyűjtött adatokat az iszlamista szervezetnek. Az izraeli hadsereg közleménye szerint felfedezték a kémkedés ezen legújabb módját, még mielőtt a Hamász jelentős, ér­tékes információhoz jutott volna ezzel a módszerrel. A hadsereg szóvivője szerint az elmúlt években a Hamász már harmadszor kísérel­te meg az izraeli katonák telefon­jának feltörését, és ez volt az eddigi legkifinomultabb technológia. „Látjuk, hogy egyre jobban meg­tanulják és fokozzák ezt a mód­szert” - nyilatkozta Jonatán Kon­­rikus szóvivő. (MTI) Kómvírusok csábító üzenete Fiatal nők hamis közösségimédia­­oldalai révén gyűjtött információt az izraeli katonáktól a Gázai öve­zetet uraló iszlamista Hamász ter­rorszervezet -jelentette a Jediót Ahronót című izraeli újság hon­lapja, az ynet tegnap. Az izraeli hadsereg és a belbiztonsági szol­gálat kiber kémelhárítással foglal­kozó egységei a hétvégén kibertá­­madást intéztek a Hamász szerve­rei ellen, melyeken a több száz iz­raeli katonától gyűjtött információt tárolták, és megsemmisítették az ott talált adatokat. A Hamász szá­mítógépes hírszerzői előzőleg fia­tal nők fényképei segítségével megalkotott fiktív személyek révén üzeneteket intéztek izraeli kato­nákhoz, flörtölni kezdtek velük, majd megkérték őket, töltsenek le egy alkalmazást, amelynek segít­ségével birtokába jutottak a kato­nák telefonjam tárolt információ-

Next

/
Thumbnails
Contents