Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-17 / 39. szám
8 KULTÚRA 2020. február 17.1 www.ujszo.com Húsz arc a politika tükrében Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmje a rendszerváltás óta eltelt harminc évet diagnosztizálja SZABÓ G. LÁSZLÓ Harminc évvel a rendszerváltás után húsz neves művész vallomásának ad teret Papp Gábor Zsigmond Kettévált ország című alkotása, amelyet a világ legfrissebb egész estés dokumentumfilmjeinek nemzetközi fesztiválján mutattak be Budapesten. Tíz konzervatív(nak tartott) és tíz liberálisfként ismert) író, rendező, színész és zenész beszél a filmben a rendszerváltásról. Arról, amit az elmúlt harminc év mutat. Diagnózis ez is. Neves művészek társadalompolitikai helyzetjelentése. Papp Gábor Zsigmond már 20lóban elkezdte forgatni a filmet. De hogy őt magát milyen életszakaszában érte a rendszerváltás? „Nagyon érzékeny és nagyon lelkes egyetemista voltam ’89-ben. A történések hatása alatt azt gondoltam, rövid időn belül egy szuper Magyarország fog kialakulni gazdaságilag és társadalmilag egyaránt. Aztán mégis csalódtam a várakozásaimban. Sok kérdésre akartam választ kapni, és ez indított el a film felé. Hogy miért 2016-ban kezdtem el a forgatást? Úgy éreztem, Esterházy Péter fontos igazodási pont lenne egy ilyen filmben, hiszen ő egyébként is az volt az én generációm számára. Mivel húsz évvel korábban portréfilmet készítettem róla, úgy gondoltam, ebben is ő legyen az egyik megszólaló. De akkor ő már nagyon beteg volt. Azt mondta: »Már nincs szuflám, én majd a hiányommal leszek benne a filmedben.« Ez el is indított azon az úton, hogy bár semmiféle támogatást nem kaptam, nekifogtam a munkának. Saját pénzemből kezdtem el forgatni. Esterházyn kívül két olyan tervezett szereplőm volt, aki már túlságosan beteg volt ahhoz, hogy kamera elé ülhessen: Csoóri Sándor és Kocsis Zoltán. És a felvett szereplők közül sem élnek már hárman, Kerényi Imre, Sára Sándor és Konrád György.” Huszonhárom éves egyetemista volt Papp Gábor Zsigmond a rendszerváltás idején. Bölcsészkarra járt Budapesten, magyar-történelem szakra. 1990 végén egy évre szóló ösztöndíjjal ment ki tanulni Bolognába, történelem szakra. 1993-tól 1996-ig rendező szakon tanult a filmművészeti főiskolán. „Már amikor Olaszországba utaztam, akkor is voltak jelek, hogy itthon nem egy sétagalopp vár ránk. 1990 márciusában Marosvásárhelyen magyarellenes megmozdulás volt, Sütő Andrásnak kiverték a fél szemét. Történt mindez három hónappal azután, hogy a magyar társadalom teljes mellszélességgel támogatta a romániai forradalmat. Aztán a választások körül is elég sok negatív dolgot láttam 1990 márciusábanáprilisában. Ott már elindult a fasisztázás, kommunistázás, megjelentek a plakátokon a horogkeresztek és a vörös csillagok. 1990 októberében jött a taxis blokád. Nem egész két hónappal később, amikor kimentem Bolognába, már nem éreztem azt, hogy Úristen, paradicsomi állapotokat hagyok itt, és egy sokkal unalmasabb helyre költözöm. Ma sem vagyok jókedvű attól, amit látok és érzek. Pont most, pár nappal ezelőtt olvastam egy interjút a publicista és kutató Babarczy Eszterrel, aki egyetemi társam volt. Aztmondja: nem lehet olyan országban élni, ahol minden második embert gyűlölsz a nézetei miatt. Ez a fajta megosztottság nyilván nem ’89- ben kezdődött, hanem már ezer évvel ezelőtt. Gondoljunk csak István király és Koppány viszályára, a kuruclabanc harcokra, végig lehet menni az egész magyar történelmen. Csak azt hittük ’89-ben, hogy ennek a szörnyű magyar átoknak vége szakad, összeborulunk és együtt építünk valamit, valami csodálatosat. Azért is csalódott vagyok, hogy ennyire naiv voltam. Sokan voltunk, akik már akkor azt gondoltuk, hogy ’89 gyökeres változást hoz az életünkbe. De Tarr Béla és Rührig Géza elmondja a filmben, hogy ők azért olyan túl nagy változásokra nem számítottak.” Alföldi Róbert, Eperjes Károly, Fischer Adám, Jankovics Marcell, Koncz Zsuzsa, Máté Gábor, Medveczky Ádám, Parti Nagy Lajos, Péterfy Gergely, Spiró György és még mások is megszólalnak a filmben. „Nem volt kőbe vésett húsz név. Felírtam vagy negyven lehetséges megszólalót. Mivel saját pénzből kezdtem el forgatni, mindig csak egy napot szerveztünk meg konkrétan, és abba három egyórás interjú fért bele, hiszen közben át kellett utazni a város egyik pontjáról a másikra. Csak azok tudták a filmben szereplők teljes névsorát, akik az utolsó napon ültek kamera elé. Akiket az elején kerestünk meg, azok velem együtt nem. Igen, volt olyan, aki nem vállalta a szereplést. Bródy János párja lehetett volna Szörényi Leventének, de azt mondta a menedzsere, készül róla egy egész estét betöltő portréfilm, és nem akaiják, hogy más filmben is nyilatkozzon. Blaskó Pétert, a Nemzeti Színház művészét is szerettem volna megszólaltatni. Elsőre el is vállalta, de amikor világossá vált számára, hogy ez ennyire politikai téma, azt mondta, inkább nem, mert az elmúlt tíz évben mindenki csak arról kérdezte, hogy miért nem fogadta el Gyurcsány Ferenc kezéből a Kossuth-díjat. S hogy ő ezt már egy kicsit unja. Ez is akceptálható kifogás volt. Ezzel együtt teljesen elégedett vagyok azokkal a szereplőkkel, akik bekerültek a filmbe. Van köztük nem egy, akit az időhiány vagy a földrajzi távolság miatt nem volt könnyű megszerezni. Örülök, hogy végül őket is láthatjahallhatja a közönség.” A film fesztiválvetítése mellett néhány filmklub is bemutatta már a Kettévált országok és mindenütt nagyon jól fogadták a nézők. Az eredeti, háromszor 50 perces alkotásból készült a 90 perces fesztiválváltozat. Papp Gábor Zsigmond most abban reménykedik, ha a film televíziós „Nem volt kőbe vésett húsz név. Felírtam vagy negyven lehetséges megszólalót. Aztán saját pénzből kezdtem el forgatni." Papp Gábor Zsigmond képernyőre kerül, akkor a nézők a teljes anyagot láthatják. „Több kábeltelevíziónak odaadhatnánk ingyen, és boldogan fogadnák, de a leghasznosabb az lenne, ha országos csatornához kerülne a film. A legadekvátabb terepe a közszolgálati televízió lenne.” Elhunyt Soóky László költő, író, publicista TALLÓSIBÉLA A68. óvóben elhunyt Soóky Lászlót újságírúkónt lapunk olvasói is jól ismerhették, 1995-től ugyanis az Új Szó ós a Vasárnap riportere volt. Irodalmi pályafutása 1970-ben indult, ekkor publikált először, egy novellát. Ezt követően számos novellája, verse, kisregénye, meséje és gyermekverse, publicisztikája, színikritikája, drámája látott napvilágot hazai magyar és magyarországi újságokban, folyóiratokban. Első versei a Megközelítések című antológiában jelentek meg, és ugyancsak antológiákban láttak napvilágot gyermekversei és meséi is. Színházzal kapcsolatos írásait és drámáit kötetekben is közre adta. Önfeladó színház(ak) - Színházkritikák, tanulmányok című, 2017-es könyvében a Komáromi Jókai Színház és kassai Thália Színház öt évadát vette górcső alá, elemezte a színházkultúránkat meghatározó jelenségeket. 2016-ban jelent meg A kóklerek forradalmai, mely öt drámát tartalmaz. A Nap Kiadó gondozásában2018-banjöttki Meg a Sátán, meg én címmel Soóky második drámakötete, mely 5 monodrámát, 1 huncut tragédiát és 3 abszurdot tartalmaz. Soóky László legtöbb darabját - zömmel a Dialóg nonprofit szervezet produkciójaként - színpadon is láthattuk: A nagy (cseh)szlovákiai magyar csöndet Benkő Géza előadásában, az Egy disznótor pontos leírását és a Papa különböző hangszereken hegedült Lajos Andrással. Az önmagát mosdató szerecsent az örsújfalui ÉS?! Színház mutatta be, a Dögölj meg, drágám pedig a szarvasi Cervinus Teátrum és a Dialóg koprodukciójában kelt életre, Dósa Zsuzsával és Nádházy Péterrel. A nagy (cseh)szlovákiai magyar forradalmi gulyáspartit a Miskolci Nemzeti Színház művésze, Fandl Ferenc mesélte el. Varga Emese dramaturgot, a Dialóg vezetőjét arra kértük, idézze fel Soóky László (1952-2020) (Somogyi Tibor felvétele) munkakapcsolatát Soóky Lászlóval. „2015-ben kezdődött, A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd volt az első munkánk. Ezt sok-sok beszélgetés, vita, véleménycsere előzte meg. A Csönd előadása tulajdonképpen hármunk - Soóky László, Benkő Géza és jómagam - közös alkotásaként született meg. Előtte sosem éreztem, hogy így is részese lehetek egy alkotófolyamatnak, s hogy az alkotótársak között születhet ilyen intenzív együttgondolkodás. Ez a másféle alkotói magatartás, szellemi kapcsolódás ihlette, hogy létrehozzuk a Dialóg nonprofit szervezetet, melynek működésében és működtetésében Laci nagyon sokat vállalt, bár mindig hangoztatta a függetlenségét. Nagyszerű csapatjátékos volt, bármiben lehetett rá számítani, ugyanakkor makacsul őrizte a szuverenitását. A következő drámaszövegek születésében is aktívan jelen voltam. Azt nem mondhatom, hogy részese, de tanúja voltam mindannyiszor, ahogy ezek a drámák világra jöttek, s ő is aktívan jelen volt, segített az előadások létrehozásában. Ezek az Egy disznótor pontos leírása, az Azonos esőben való létezés, a Dögölj meg, drágám!, a Papa különböző hangszereken hegedül, A nagy (cseh)szlovákiai magyar forradalmi gulyásparti, A bőgős fia meg az ördögök és az utolsó, a Papa, ha meghal, amely az első nagyszínpadi munkánk volt. A dramaturgiai, szakmai tapasztalat csak az egyik része, amiért na-, gyón hálás vagyok a közös munkáért. Ez a néhány év megváltoztatta a gondolkodásmódomat. Bátorságot és hitet adott, új értelmet kapott számomra a szabadság fogalma, színházban és színházon kívül egyaránt. Laci nem ismert lehetetlent, nem fogadta el, ha akadállyal találkoztunk, vagy ellenállással, így egy idő után mi is szabadabbak és merészebbek lettünk. Ugyanakkor fegyelmezettebbek is, mert a munkában szigorú volt velünk nagyon, de magával szemben még inkább. A szakmai felnőttségemet köszönhetem neki, közösségi szinten pedig általa és vele új értelmet és lehetőséget kapott a szlovákiai magyar dráma” - mondta el Varga Emese.
