Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2020-02-17 / 39. szám

www.ujszo.com | 2020. február 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Pacal és katica Annegret Kramp-Kannerbauer és Tedros Adhanom Ghebreyesus lomszürke fellegek apasztották a lakosság életkedvét, amikor Ban­­dika és Ervin megtudták, hogy Puskás Peti hamarosan meg­kéri Dallos Bogi kezét. Ők amúgy kik? - kérdezte Bandika a déli pa­calleves közben. Ilyen... énekesek, felelte Ervin, és mondta azt is, hogy a két fiatal, akiről szó van, szerinte összeillenek, mint a zsák a foltját. Vagy mint a pacal és a knédli. Ban­dika szembesítette Ervint egy fel­vetéssel: szerinte az egész városban csak Ervin eszi knédlivel a pacalt. Mindenki m'ás inkább kenyérrel vagy krumplival. Ervin csak rágott, majd emlékez­tette kollégáját, hogy ő már 2018- ban megmondta: Annegret Kramp- Kannerbauerből sosem lesz német kancellár. Most pedig, hogy a CDU elnöke bejelentette visszavonulási szándékát, igazolva érzi felvetését. Akkor ezt abból szűrte le, hogy sze­rinte a világegyetem törvényei egyszerűen nem engedik, hogy a fold egyik legbefolyásosabb politi­kusát, akinek neve milliók száján forog naponta, úgy hívják, hogy Annegret Kramp-Kannerbauer. Bandika közbevágott: szerinte nettó hülyeség, amit Ervin beszél. Mon­dott is egy ellenpéldát. Tudja-e, kedves kuzin, kicsoda most az Egészségügyi Világszervezet veze­tője? Egy etióp úriember, akit úgy hívnak: Tedros Adhanom Ghebre­yesus. Ervin erre azt mondta, ez egy fantasztikus lehetőség innentől. Kedves kuzin, ha születésnapomra vesz nekem egy talkshow-t, akkor én, a talkshow-mba elhívom ven­dégnek beszélgetni Annegret Kramp-Kannerbauert és Tedros Adhanom Ghebreyesust. Bandika szkeptikus szemöldöktartással fo­gadta az ötletet, de azért megkér­dezte Ervintől, vajon miről tudna ez a két vezető beszélgetni. Ervin nem maradt csendben: hát a katicaboga­rakról! Annegret Kramp- Kannerbauertől megkérdezném, tudja-e, mi a hétpettyes katica latin neve, mire ő azonnal rávágná, hogy Coccinella septempunctata, vissza­­kézből pedig már neki is szegezné a következő kérdést Tedros Adhanom Ghebreyesusnak, mondjuk azt, tudja-e mi a lucemaböde latinul, ő pedig mondaná teljes természetes­séggel, hogy Subcoccinella viginti­­quatuorpunctata. Vajon középtávon milyen hatás­sal lenne mindez a világpolitikára, kérdezte Bandika. Ervin szerint semmilyennel, azon kívül, hogy csökkenne a karvalytőke kizsákmá­nyoló hatása a harmadik világ or­szágaiban, Francis Fukuyama pedig megértené, hogy a katicabogarak civilizációszervező ereje lehet a történelme vége felé araszolgató emberiség utáni következő világ­rend egyik fő viszonyítási pontja. Már ha megéljük. Vagy ők. A szerző a Vasárnap munkatársa (Lubomír Kotrha karikatúrája) Behálózva SZABÓ LACI S áska Arcú Cigány és Köcsög Patrik. Ez a két felhasználó volt az, akik jogsértést jelentettek, hogy szerintük a Demokratikus Koa­líció videóján lopott anyagok szerepelnek. Sőt, Sáska Arcú Ci­gány egyenesen azzal próbálta letiltatni Gyurcsányék videóját, hogy azt állította: ő a Monty Python híres filmje, a Brian élete jogtulajdo­nosa. A YouTube pedig lépett, a világ legnagyobb videómegosztó oldalá­ról eltűnt a DK csatornája. A YouTube később aztán visszaállította a fiókot, hiszen kiderítette azt, ami már a két felhasználónévből is mindenki számára világos: trollkodnak a kamuprofilok. E történet is rávilágít arra, mekkora hatalommal rendel­keznek az olyan monopóliumok, mint a YouTube, a Google, a Facebook. Gyakorlatilag ma már elképzelhetetlen az életünk nélkülük, behálóztak bennünket. Ha videót akarunk nézni, az első, amit bepötyögünk, a You­Tube. Ha a klasszikus közösségi médiát használnánk, akkor szinte ki­hagyhatatlan a Facebook, ha pedig a neten keresünk, automatikusan a Google-t használjuk. Szinte mindent megosztunk ezeken a platformokon, ide töltjük a képeinket, videóinkat, itt intézzük a levelezésünket, ide ment­jük a dokumentumainkat. A teljes (magán)életünket rábízzuk ezen cégek­re, amelyek egy rossz megjegyzés, fotó miatt azonnal tilthatnak, törölhet­nek. Cégek, újságok, pártok, magánemberek teljes felöltött anyaga veszhet oda egyik pillanatról a másikra. Es ehhez még csak vétkezünk se kell, elég, ha az algoritmus/moderátor rosszul értelmez egy képet (pl. az apa kezében lévő ruhátlan kisbaba szexuális tartalom - erre is volt példa, nem is egy). Nemcsak a magánemberek, a cégek is kiszolgáltatott helyzetben van­nak, hiszen már nincs marketingstratégia e platformok nélkül, a vállalko­zások, pártok is ezeken próbálják minél nagyobb embertömeghez eljut­tatni üzeneteiket. A Facebook is tudja ezt, és folyamatosan módosítgatja az algoritmusokat, így mind kevesebb embert érnek el a posztok - nem nehéz kitalálni, mi a cél. Aki több embert akar megcélozni, fizessen. Ne keveset, sokat. A választás közeledtével látható, hogy egyre több az olyan poszt a hírfolyamban, amely valamelyik politikai párt üzenetét közvetíti. A Face­book és a többi online monopólium gyakorlatilag úgy manipulál, ahogy csak akar, eladja az adatainkat, direkt hirdetésekkel bombáz, megszűri, mit láthatunk, véleménybuborékba zár bennünket, és ha úgy gondolja, akkor büntet, tilt. Az aktuális (anyagi) érdekek szerint terelnek bennünket, és sok-sok választás, politikai esemény visszaigazolta: nem is sikertelenül. Ingyenes szolgáltatást ígérve eladják a (magánéletünket. A Facebook 2,5 milliárdnyi, a Google, a YouTube többmilliárdnyi felhasználójának száma mutatja a probléma súlyosságát: túl nagyra nőttek ezek a monopó­liumok, és azt kezdenek a magánemberek, ügyfelek feltöltött (személyes) anyagaival, amit csak akarnak. Elég egy rosszindulatú szomszéd, esetleg Köcsög Patrik, máris tiltózónába kerülünk. Már Brüsszelben is felmerült, hogy kezdeni kellene valamit a problémával, az Európai Unió vezetése egy olyan egységes „adatpiacot” hozna létre, mely képes versenyezni a te­rületet uraló tech óriásokkal. Talán még nem késő... FIGYELŐ A koronavírus elleni háború hosszú lesz - ezt már észrevették Hong­kongban is, ahol egyre nagyobb hiány alakul ki szükségleti cikkek­ből. Míg Kínában ez nem újdonság, Hongkongban, a volt brit gyarma­ton megdöbbenti a társadalmat, va­lóságos beszerzési pánik uralkodik - írta a brit Guardian című lap helyi tudósítója. Olyan a helyzet, mint a Szovjetunióban a bukás előtt: hosszú sorok kígyóznak a boltok előtt. A rizs Hongkongban is min­dennapos fogyasztási cikk, de egyre inkább hiányzik. Sok szu-A vírus miatt nil rizs és wc-papír permarketben már jegyrendszer működik, a többi a bevezetését ter­vezi. A kommunista Kínában ez évtizedekig létezett, de Hong­kongban újdonság. Nem működik a piac? De, csak minden lassabban, mert a kormány ellenőriz mindent. Hús és zöldség bőven van, de a rizs elfogyott. Mindenféle papíráru is van, csak vécépapír nincs, az emberek ugyanis készleteket halmoznak fel, elfogytak a fertőtlenítő vegy­szerek is. A kormány igyekszik nyugtatni az ideges polgárokat: 13 ezer tonna rizs van a raktárakban. A baj az, hogy kevesen hiszik el, és már már egy órával a nyitás előtt beállnak sorakozni. (guardian, hvg) Háromból egy állatfaj és növényfaj is kihalhat 50 éven belül Az állat- ás növényfajok har­mada eltűnhet 50 éven belül - áll az Arizonai Egyetem tanul­mányában a klímaváltozás 2070-re eljövő hatásairól. A fajok klímaváltozás miatti kiha­lási arányainak felbecsüléséhez Cris­­tian Román-Palacios és John J. Wi­ens, az Arizonai Egyetem ökológiai részlegének kutatójaa már bekövet­kezett lokális fajkihalásokat vizsgál­ta. 538 fajt és 581 helyszínt, és arra ju­tottak, hogy az 538 faj 44 százaléka már kihalt egy vagy több helyszínen. „Minden helyszínen elemeztük 19 fő klímatényező változását, és azt, hogy mennyi változást képes egy po­puláció tolerálni anélkül, hogy kihal­na” - mondta Román-Palacios. „Fel­becsültük, milyen gyorsan képes egy populáció elvándorolni, hogy így próbáljon elmenekülni a növekvő hőmérsékletek elől. Ha a részinfor­mációkat összerakjuk, minden fajnál megállapítható a globális kihalási aránybecslés” - tette hozzá. A kulcs­faktor az éves maximum hőmérsék­let, a nyári napok legforróbb hőmér­séklete, amely meghatározhatja, hogy egy populáció kihal-e vagy sem. Meg­lepő módon az éves átlaghőmérséklet kisebb változásokat mutat azokon a helyeken, ahol tapasztaltak helyi faj­kihalást, holott az átlaghőmérséklet emelkedését széles körben használ­ják a klímaváltozás jelzőértékeként. „Ez azt jelenti, hogy félrevezető csak az éves átlaghőmérsékletek változá­sai alapján következtetéseket levonni afajkihalásról” - mondta Wiens. Az elvándorlási megfigyelések alapján a legtöbb faj nem tud elég gyorsan új élőhelyet találni a kihalás elkerülése érdekében. Viszont sok faj képes tolerálni a maximális hőmér­séklet emelkedését, de csak egy bi­zonyos pontig. A fajok mintegy 50 százaléka lokálisan kihal, ha élőhe­lyének maximum hőmérséklete több mint 0,5 Celsius-fokkal emelkedik, több mint 2,9 fokos emelkedésnél pe­dig 95 százalékuk. „Még ha be is tar­tanánk a párizsi klímaegyezményt, 2070-re akkor is a Föld minden tíz állat- és növényfajából kettőt veszí­tünk el. Ha az emberiség még na­gyobb hőmérséklet-emelkedést idéz elő, a fajok több mint egyharmadát, akár felét is elveszíthetjük” - figyel­meztetett Wiens. A fajkihalás 2-4-szer nagyobb le­het a trópusokon, mint a mérsékelt égövben, és az állat- és növényfajok többsége éppen a trópusokon él. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents