Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-13 / 36. szám
Szeretni és szeretve lenni ívecskeinvázió van az üzletekben már jó ideje. Nagy a választék a csokiszívekből, képeslapokból, szívekkel díszítettek a legkülönbözőbb ajándéktárgyak, a helyes kis plüssállatkáktól kezdve a képkeretekig. A virágárusok pedig szebbnél szebb csokrokkal, talán még a szokásosnál is nagyobb kínálattal csábítják a vásárlókat. Nincs ebben semmi különös, hiszen holnap Bálint-nap lesz, a szerelmesek ünnepe. Ilyenkor már jó ideje, pontosabban a rendszerváltás óta tájainkon is szokás, hogy a szerelmesek apró ajándékkal kedveskednek választottjuknak, ezzel is bizonyítva egymás iránti forró érzelmeiket. Ha a párok már túl vannak a kamaszkoron, ilyenkor még egy romantikus, gyertyafényes vacsora is dukál. Igaz, vannak, akik azzal érvelnek, hogy nem csupán az év egyetlen napján szeretjük választottunkat, de végül is szép gesztus, hogy ezen a napon külön is megerősítjük egymás iránti érzéseinket. Hiszen szeretni és szeretve lenni a legnagyobb dolog a világon - mondta Wilhelm Busch német költő. A mindenkori szerelmesek pedig csak megerősíthetik a szavait. Azok pedig, akik úgy vélik, hogy a Bálint-, illetve Valentin-nap tulajdonképpen a mai kereskedők marketinghúzása, hogy a karácsony és a húsvét közötti „holt szezonban" is a zsebünkbe nyúlhassanak némileg, talán meglepődnének, hogy a Valentin-napnak sokkal régebbi múltra visszatekintő hagyományai vannak, mint azt a fogyasztói társadalmunk költekezésre buzdító akcióinak tükrében gondolnánk. Már a Canterbury mesék híres szerzője, a középkorban élt Geoffrey Chaucer is arról írt egyik versében, hogy Szent Valentin napján megérkeznek a madarak, és társat választanak maguknak. Sőt, magában a Canterbury mesékben is felbukkan egy motívum, amely a mai ünnep egyik inspirációjaként is felfogható: a Bolondok parlamentjében kártyákat küldözgetnek egymásnak az emberek, így választanak párt maguknak. A lovagok aztán kártyákon küldözgettek szerelmes üzeneteket szívük hölgyének, az érzelmeiket ilyen formában is vallhatták meg. Később azonban ez a fajta szerelmi vallomás már nem csupán a lovagok kiváltsága volt. A szerelmes üzenetek kártyán akkora népszerűségre tettek szert, hogy az élelmes kereskedők úgy gondolták, kár lenne nem kihasználni a keresletet, az irántuk mutatkozó igényt, és nyomtatott Valentin-kártyákat hoztak forgalomba. Nagyobb szolgálatot nem is tehettek volna a szerelmeseknek, mert azért azokban az időkben nem ment még olyan egyszerűen az „együtt járás", és nem mindig vallhatták meg a fiatalok szemtől szemben az érzelmeiket. Tegyük hozzá, arra sem volt nagyon alkalmuk, míg össze nem házasodtak, hogy kettesben töltsék az idejüket. És ha már az ünnep gyökereivel foglalkozunk, ne feledkezzünk meg a névadójáról, Szent Bálintról sem. A legenda szerint Szent Bálint a 3. században élt, és azért lett a fiatalok és szerelmespárok védőszentje, mert amikor Claudius császár ahhoz a nézetéhez ragaszkodott, hogy a nőtlen katonák jobb katonák, megtiltotta nekik, hogy házasságot kössenek. Szent Bálint azonban igazságtalannak tartotta ezt az intézkedést, ezért a császár parancsa ellenére titokban továbbra is összeadta a szerelmeseket. Boldog Bálint- vagy Valentin-napot kívánok! Mislay Edit Sz
