Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2020-02-12 / 35. szám

121 KULTÚRA 2020. február 12.1 www.ujszo.com Elment egy európai formátumú író Pavel' Vilikovsky gyakran ironikus hangon ostorozta saját nemzetét, és realista hozzáállásé írónak tartotta magát JUHÁSZ KATALIN Február 10-én ,78 éves korá­ban elhunyt Pavel Vilikovsky, a legjelentősebb és legelis­mertebb szlovák prózaírók egyike. Mintegy húsz műve jelent meg, ebből hót magyar fordításban is olvasható. Kétszer kapta meg a legnagyobb presztízsű szlovák irodalmi díjat, az Anasoft Literát, amelyet az előző év legjobb prózai munkájáért ítél oda a szakma. O volt a szlovákok Ester­­házyja, a posztmodem irodalom ve­zéralakja. Folyamatosan jelen volt a magyar irodalomban: könyveivel, a róluk szóló elemzésekkel, folyóiratokban megjelenő írásaival, irodalmi ren­dezvényeken való személyes jelen­létével. Több évtizedes baráti vi­szonyt ápolt a 2018 decemberében elhunyt Grendel Lajos íróval. Az Egy igazi ember története című, napló formában írt regénye, amely a szocializmus nyomasztó légkörét ábrázolja a kisember szem­szögéből, 2014-ben ugyanazon a napon egyszerre négy nyelven látott napvilágot a Visegrádi Négyek or­szágaiban. Magyarra Garajszki Margit fordította. Vilikovsky maga is rendkívül je­lentős műfordító volt, neki köszön­hetik a szlovák olvasók a modem amerikai és brit irodalom nagyjai­nak meghatározó köteteit (James Aldridge, William Faulkner, Joseph Conrad, Virginia Woolf, Kurt Von­­negut, T. S. Eliot és mások), ame­lyeket addig csak csehül vehettek kézbe. Regényeiben és elbeszéléseiben szemléletes példákkal illusztrálta a társadalom működésének emberek­re gyakorolt hatásait - legyen az a mai kor vagy a szocializmus évtize-Pavel Vilikovsky (1941-2020) dei. Gyakran vezette le azt a folya­matot, ahogyan eltévedünk saját életünkben, nem tudjuk felmérni cselekedeteink súlyát, és a néhány évtizeddel ezelőtt történtekre már egész másként tekintünk. „Az erkölcsi dilemmákkal foglal­kozó szépirodalmi müvek közül az olvasók inkább azokat szeretik, ame­lyek a múltban játszódnak, mert a történelem távlatából világosabbnak tűnnek a viszonyok, könnyebb meg­különböztetni a jót a rossztól. Az írók is mintha demonstrálni akarnák, hogy ők tisztában vannak vele, mi a jó és mi a rossz, ezáltal az olvasó is biztos benne, hogy ő ezt nem így csinálná, ő jól döntene. Manapság viszont kao­tikusabb a világ, minden nézőpont kérdése, nehezebb döntéseket hozni. Én ezt akartam bemutatni” - mondta lapunknak A gonosz önéletrajza című regénye kapcsán, amely Hizs­­nyai Tóth Ildikó fordításában jelent meg magyarul. Ugyanebben az in­terjúban a szlovák-magyar viszony­ról is beszélt. „Mi, szlovákok lélek­ben, mentalitásban sokkal közelebb (A szerző felvétele) állunk a magyarokhoz, mint mond­juk, a csehekhez. Ez a közös törté­nelem miatt alakult így. Hasonló a természetünk. És mindkét nép szí­vesen éli bele magát az áldozat sze­repébe. Csak miközben a magyarok­nak, a gazdagabb múltjuk miatt na­gyobb az önbizalmuk, a szlovákok, mint minden fiatal állam polgárai, kisebbségi komplexussal küzdenek. Ezt igyekeznek egyfajta hetykeség­gel kompenzálni. A szlovákok sok mindent tanultak az itteni magya­roktól. Stílust, viselkedést... ” A szlovákság mibenlétének és att­ribútumainak feltérképezése szintén foglalkoztatta, publicisztikai írásai­ban gyakran ironikus hangon osto­rozta saját nemzetét. „Ha egy szlovák egyedül találja magát egy olyan országban, ahol szabályok vannak érvényben, könnyen alkalmazkodik, és nem egyszer ki is tűnik az adott körülmé­nyek között, de otthon, a nemzet tag­jaként a szabályok csak arra valók a számára, hogy megszegje őket. Mi­nél többet sikerül büntetlenül meg­szegnie, annál inkább megnő az ön­bizalma és értéke is a társadalom sze­mében. A szlovákok bármilyen tár­sadalmi rendbe képesek lyukat rágni, mint egér a sajtba, úgyhogy a gouda, az eidam és a parmezán is ementáli­ként végzi. [...] A demokrácia annyira hasznos a szlovákoknak, mint fogatlannak a fogpiszkáló. Sza­badon választják meg feletteseiket, és még mielőtt lenne idejük beiktatni az első szabályokat, már ki is babrálnak velük. Mindezt nem is titkolják annyira, nem egyszer nyilvánosság előtt eldicsekszenek az ügyességük­kel - hisz szabadok vagyunk és a sza­bályok kikezdése alapvető emberi jog, nem igaz? És ami még rosszabb, hogy jól teszik, mert a feletteseik is szlovákok, akik a törvénybe foglalt szabályokkal csak ki akarnak tolni a többi állampolgárral, hogy bármikor büszkén kijelenthessék, lehet, hogy tetteik nem egészen morálisak, de törvényszegés nem történt.” Arra a kérdésre, hogyan viszo­nyul a „posztmodem író” bélyegé­hez, a következőt válaszolta: „Nem tartom sértőnek, de nem is igyekszem megfelelni ennek a be­sorolásnak. Sőt, épp azt tartom rea­lista hozzáállásnak, amikor kész vendégszövegekkel dolgozom. Mert azok a szövegek ugyanolyan való­ságosak, mint mondjuk, egy szoba, amelyet leírok.” FÜLVIDÉK Magyar muzsika amerikai hátszéllel Folynak A Dal 2020 válogatói, ideje, hogy újunk a dalverseny tavalyi so­rozatának egyik üde színfoltja, a Ru­by Harlem első, Legyen úgy ahogy nem volt még című nagylemezéről. Az együttes Forró című slágerének, a válogatóból továbbjutva, az elődöntő jelentette a végállomást. A Legyen úgy ahogy nem volt még című korong alaposan kilóg vagy inkább kitűnik a mai magyar kíná­latból, úgy ahogy a zenekar kilógott vagy inkább kitűnt a tévéműsor me­zőnyéből. Nehéz eldönteni, melyik a helyénvalóbb kifejezés. Kilóg, mert olyan stílusokat, stílusjegyeket kí­ván megszerettetni velünk, amelyek esetenként idegenek a magyar fül­nek. Kitűnik, mert a végeredmény minden tekintetben világszínvonalú. A szakma gyorsan reagált a 2017 márciusában alakult együttes fel­bukkanására. Egyrészt, ahogy írtuk, beválogatták a tavalyi A Dal har­mincas mezőnyébe, másrészt ugyancsak tavaly, áprilisban Fo­­nogram díjat kapott Az év hazai kortárs szórakoztatózenei albuma vagy hangfelvétele kategóriában a Forró, az Aludj... aludj, a Legyen úgy ahogy nem volt még és a Meg-Rekordot döntött a Disznó bocsájtanék című dalainak köszön­hetően. A nagylemez szövegvilágát legin­kább az FMaN rapperrel készült Szí­ved is benne van című szerzemény refrénje foglalja keretbe. „Olyan nincs, hogy úgysem sikerül, ha a szí­ved, a szíved is benne van. Minden óra, nap és hónap semmiség, ha a szived is benne van” - hallható a ze­neszámban. Iván Szandra együttes­vezető, énekes, billentyűs a szöve­geivel nem akar világot megváltani, célja a szórakoztatás, a jókedvre de­rítés, s ez sikerül is neki, a dalokból sugárzik a pozitív életérzés. A Ruby Harlem nem követi a ma­gyarországi trendeket. Újat szeretne alkotni, olyat, ami mifelénk még nem volt. Igyekszik felvenni a versenyt a nemzetközi színvonallal, az amerikai hangzással, ami a tagok szerint irányadó. Nem véletlen, hogy az al­bumot részben Los Angelesben ke­verték. Energikus zenéjükkel jóked­vet, nyugalmat, szeretetet akarnak vinni a hallgató életébe. Az afro­amerikai alapokon nyugvó korongot nehéz behatárolni, a soul, az r&b, a funk, a hiphop és a gospel stílusje­gyeinek kiváló egyvelege. A húzós ritmusszekció és a fúvósok dögös hangzásvilága remek alapot ad a vo­­kálközpontú éneknek. A ritmus­szekciót Végh Benedek gitáros, Sik­­lai István basszusgitáros és Oláh Gá­bor dobos, a fúvósszekciót Varga Nóri pozanista és Bille Gergő trom­bitás, számykürtös alkotja. A két vo­kalista Hildebrand Dorothea és Eőry Ati. Iván Szandrának a zeneszerzés­ben a Punnany Massifból is ismert Heilig Tomi segít, aki a fö hangzásért is felel, ő a nagylemez producere. A Legyen úgy ahogy nem volt még című CD magyar szövegekkel meg­szólaló, amerikai hangzású szerze­mények - szám szerint tíz - gyűjteménye. Szokni kell, de aki többször is meghallgatja, azt nagy valószínűséggel rabul ejti. Puha József Ruby Harlem: Legyen úgy ahogy nem volt még Tom-Tom Records, 2019 Értékelés: 9/10 Rekordnézettséget ért el a be­mutató első hétvégéjén Mariana Cengel Solcanská új filmje, a Disznó (Svina), mely Soltész Ár­pád azonos című regénye nyomán készült. Solcanská politikai thril­­lerére a bemutatót követően, csü­törtöktől vasárnapig, vagyis az el­ső négy nap 98 056 néző volt kí­váncsi. A Disznó ezzel lelökte a trónról az eddigi legsikeresebb szlovák nyitófilmet, Peter Bebjak A hasadék (Trhlina) című thrille­­rét, melyre annak idején 83 266-an váltottak jegyet a nyitóhétvégén. A Disznót - az előbemutatók és az egyéb vetítések nézőit is beleszá­mítva - 103 660-an látták már, ez a szám azonban folyamatosan és rekord ütemben növekszik. A forgalmazó sajtóhíre szerint a Disznó című szlovák thriller ezzel a hazai mozikban az utóbbi húsz év negyedik legjobban nyitó filmje, megelőzve olyan szuperproduk­ciókat, mint a Csillagok háborúja vagy a Bosszúállók: Végtelen há­ború. (tébé) A Disznó című politikai thriller egyik jelenete (Fotó: CinemArt)

Next

/
Thumbnails
Contents