Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-10 / 33. szám
www.ujszo.com | 2020. február 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Harc az ivóvízért Már a Föld lakosságának 40 százalékát érinti a vízhiány JAYATI GHOSH anapság jó okkal kap egyre nagyobb figyelmet a környezetszennyezés veszélye, különösen a fejlődő országokban. Sok helyen gyorsan romlik a levegőminőség, Indiában egyenesen a közegészségre jelent veszélyt. Eközben nem feledkezhetünk meg egy másik környezeti katasztrófáról, az ivóvízhiányról, amely a jövő konfliktusforrása lehet. Mondhatjuk, hogy kék bolygón élünk, de a vízkészlet kevesebb mint három százaléka ivóvíz, egy része gleccserekbe van zárva, ezért hozzáférhetetlen. 1960 óta az egy főre jutó vízmennyiség a felére csökkent, ami annyit jelent, hogy a világ népességének már több mint negyven százaléka szenved a vízhiány miatt. Tíz év múlva, 2030-ra az ivóvízszükséglet körülbelül negyven százalékkal haladja majd meg a kínálatot. Az ivóvíz kétharmada olyan folyókból és tavakból származik, amely országhatár(oka)t lép át, ezért az ivóvíz iránti növekvő kereslet ördögi kört alakít ki: az egyes országok a forrásokért versenyeznek, ami tovább növeli a hiányt és feszültségeket szül. Ezáltal több száz, a vízfelhasználásról szóló nemzetközi egyezmény kerül veszélybe. Kína, India és Banglades a Brahmaputráról - Ázsia egyik legnagyobb folyójárói - vitázik, mivel Kína és India duzzasztógátakat épít, és a többiek attól tartanak, hogy nekik nem marad elég víz. Az indiai kormány arra használta a vízelterelést, hogy a terrortámadásokért büntesse Pakisztánt. Az etiópiai gátépítés a Nílus alsó folyásánál található országokat dühítette fel. Ezek a határokon átnyúló konfliktusok csak a kezdetet jelzik. A vízről szóló viták a társadalmakat is megosztják: a város és a vidék, a mezőgazdaság, az ipar és a háztartások feszülnek egymásnak. Tavaly a vízhiány Kelet-Afrikában okozott súlyos konfliktusokat, például Kenyában régi törzsi ellentétek vannak a vízhez való hozzáférés miatt. Az összes nagy folyónak, így a Nílusnak, az Amazonnak, a Mekongnak és a Dunának is megvan a vízhozzáférés körüli vitákhoz kapcsolódó történelme. E viták nagysága és gyakorisága az időjárás- és klímaváltozással fokozódik, mivel egyre hosszabb és komolyabb szárazságok és áradások váltják egymást. Tetézi a bajt, hogy a fogyó vízkészletet egyre jobban szennyezi az ipar, a műanyag-hulladék és más szemét. A közepesen fejlett országokban a felhasznált víz kevesebb mint harmadát tisztítják, a kevésbé fejlett országokban ez az arány még rosszabb. 1,8 milliárd ember olyan forrásból szerzi az ivóvizet, amely szennyvizet is tartalmaz. A vízhiány mindenkit érint, de leginkább a mezőgazdaságot sújtja, amely a vízfogyasztás hetven százalékát adja, a iegfejletlenebb országokban pedig a kilencven százalékát. A vízhiány az állattenyésztést is fenyegeti, mivel az emberi szükséglet és a termés élvez előnyt. A nagyvárosoknak is fel kell készülniük a problémára. Az indiai kormány figyelmeztetést adott ki, mely szerint 21 város került közel ahhoz, hogy kimerítse földalatti vízkészletét - ez kb. 100 millió lakost érint. Indiában van olyan régió, ahol a nők vagy a gyerekek 25 kilométert tesznek meg az ivóvízért. Eközben a fejlett országok lakosai nem hajlandók tudomást venni a jelenségről, és nem változtatnak életvitelükön. Az ENSZ tagállamai 2015-ben a zászlójukra tűzték a fenntartható fejlődés eszméjét, ez a vízfelhasználásra is vonatkozik. Azóta azonban a helyzet tovább romlott. A nemzetközi közösség még egy kis ideig tehet úgy, mintha a probléma nem létezne, de a harc a vízért már közeleg. Afrikában, Ázsiában és másutt is ez már sokak számára valóság. A szerző az új-delhi Jawaharlal Nehru Egyetem közgazdászprofesszora William Moon fotós közzétette egyik képét a Twitteren, a fotón Donald Trump amerikai elnök épp visszasétál a Fehér Házba. Azonban sikerült olyan pillanatot megörökíteni, amitől azonnal lázba jöttek a tréfacsinálók: A képen a szél épp félrefújta az elnök haját, felfedve, hogy az USA első embere mennyi sminket és barnítókrémet használ, és ettől narancsszerűen világító az arca. A fotón csodálatosan látszik, hol ér véget az arcára felvitt réteg, mintha maszkot viselne. (Twitter) Az USA teijeszti, terjesztik az oroszok Orosz hírműsorok szálltak be a koronavírussal kapcsolatos legvadabb összeeskiivós-elmóletek terjesztésébe. Donald Trump korábban szépségversenyeken zsűrizett, ahol koronát kapott a nyertes, szól az egyik kamuelmélet. Az orosz hírműsorok is teijesztik azokat az összeesküvés-elméleteket, amelyek szerint a koronavírusjárvány kitörése mögött az Amerikai Egyesült Államok áll. A BBC azt írja, a Russian TV Vremja (Idő) című műsorában arról volt szó, hogy mivel a „corona” szó latinul és oroszul is koronát jelent, Donald Trump elnöknek is köze lehet hozzá. Az állítást például azzal támasztották alá, hogy az amerikai elnök korábban rendszeresen szervezett szépségversenyeket, ahol a győzteseket megkoronázzák. (1996 és 2015 között Trump kezében volt a Miss USA verseny.) Egy „szakértő” szerint a vírust mesterségesen alkotta meg az amerikai hírszerzés és a gyógyszergyárak, hogy etnikai biológiai fegyverként használja. Ezt egy másik összeesküvés-elmélettel támasztották alá, mely szerint az USA titkos laboratóriumot működtet Grúziában, és embereken teszteli a biológiai támadásokhoz kifejlesztett anyagokat. A Channel One Russia tudósítója szerint mivel a koronavírus főleg ázsiaiakat érint, minden bizonnyal etnikai tisztogatásra használják az amerikaiak. Azt ugyan beismerték a műsorban, hogy vannak ennek ellentmondó bizonyítékok, de azért „semmi sem zárható ki”. Egy további elmélet szerint az USA azért „terjeszti a vírust és kelti a pánikot”, hogy kifejleszthesse az oltóanyagot és pénzhez juthasson, továbbá gyengítse például a kínai gazdaságot. (hvg) Mohó kezek a közös kasszában S1DÓ H. ZOLTÁN Mindig izgalmas követni, amikor az európai uniós tagállamok csúcsvezetői éjszakába nyúlóan nekiülnek megvitatni a következő hét év költségvetését. Az idő múlásával a nyakkendők félrecsúsznak, a nyaki verőerek kidagadnak, s csak onnan tudjuk, nem perzsa zsibvásáron vagyunk, hogy súlyos eurómilliárdok repkednek a levegőben. Ilyenkor a magasztos elvek, az elegáns megoldások, a közös érdekek átmenetileg a háttérbe szorulnak, és szinte mindent a pénz ural. Pontosabban az, hogy a gazdagabb tagállamoknak mennyit kell befizetniük a közös kasszába, a szegényebbek pedig mennyit markolhatnak fel belőle. Február 20-án az uniós csúcsvezetők érdemben először futnak neki a 2021 és 2027 közötti időszak pénzügyi keretfeltételeinek, ami most azért is izgalmasabb lesz a korábbiaknál, mert az évi 11 milliárd euróval nettó befizetőnek számító Nagy-Britannia kilépett. Valamivel tehát kisebb lett a torta, ám a bennmaradok étvágya cseppet sem változott. Mivel több mint 1 billió, azaz 1000 milliárd euró fölötti összegről van szó, így minden tizedszázalék számít. Egyáltalán nem mindegy, hogy a tagállamok éves gazdasági összteljesítményük 1,05 vagy 1,10 százalékának megfelelő tétellel járulnak hozzá a közös teherviseléshez. Mondani sem kell, hogy a jómódú nettó befizetők nem szeretnék jobban kinyitni a pénztárcájukat, főleg Sebastian Kurz osztrák kancellár hajthatatlan e téren. Másrészt az uniós zsargon egyik gyöngyszemét alkalmazva a kohézió barátai, azaz a visegrádi négyeket is magába foglaló kalapozók máris ágálnak, nehogy kevesebbet kapjanak a mostani ciklushoz képest. Méretes pénzhegyről van szó, António Costa portugál miniszterelnök szerint hét évre elosztva legalább 300 milliárd eurót szeretnének a szegényebb tagok a felzárkóztatásra. Ha valóban a szerényebb forgatókönyv valósul meg, ráadásul a korábbinál nagyobb prioritást kapnának olyan közös feladatok, mint az uniós külső határok védelme és a környezetvédelem, akkor a körvonalazódó tervezet szerint a jelenlegi 7 éves ciklushoz viszonyítva majdnem 20 milliárd eurót buknának csak a lengyelek, Szlovákia 3,3 milliárdot, Magyarország és Csehország 5,6-5,7 milliárdot veszítene. Várhatóan szintén jelentős forrásoktól esnének el a balti tagállamok, másrészt Románia, Bulgária és Görögország a legnagyobb nyertesek között szerepelne, és valamivel jobban járnának az olaszok és a spanyolok is. Tehát éppen azokat a tagállamokat vennék le 2021 -tői kezdődően az uniós pénzcsapokról, ahol az állami beruházások többsége eddig uniós finanszírozásból valósult meg. Mielőtt az asztalt verve még több uniós forrásért kiáltanánk, két dolgot gyorsan említsünk meg: az egyik, hogy a jelenlegi kereteket is csak alacsony hatékonysággal, esetenként korrupciótól bűzlően tudjuk elkölteni. Szlovákia például tavaly év végéig a rendelkezésre álló 15 milliárd euró alig 30 százalékát használta fel, miközben a 7 éves ciklus idén lejár. El tudjuk képzelni, milyen pazarló és kapkodva előkészített beruházások indulnak el most, csak hogy elverjük a fennmaradó 10 milliárd eurót? A másik megjegyzés: ha hisszük, ha nem, az elmúlt években valamelyest felzárkózott térségünk az uniós átlaghoz, ebből adódóan így már kisebb összegre vagyunk jogosultak, miközben Dél- Olaszország vagy a válság terhét máig cipelő Görögország a 2010-es években stagnált, vagy egyenesen leszakadt. Ráadásként azt is tegyük hozzá, hogy nem a városok tereinek túlárazott térkövezése vagy a számos visszaélésre lehetőséget adó pénznyelő agrártámogatásokjelentik a jövőt, hanem a környezetbarát beruházások, az innováció, a kutatásfejlesztés. Ezért a jövőbeni uniós költségvetésnek az imént felsoroltakra kell többet költenie. Hát nem érdekes, hogy éppen e területeken mutat régiónk komoly lemaradást, Szlovákiára szűkítve a kört pedig az uniós források felelőtlen elpocsékolása a jellemző? FIGYELŐ Ficónak nincs egy igazi kihívója A korábbi meghatározó szlovák politikusoknak volt egy erős kihívójuk, aki aztán a legyőzte őket. „Ilyen ellenfele volt Meciamak Dzurinda, Dzurindának Fico, de Ficónak nincs egy igazi kihívója” - mutatott rá Juraj Hrabko publicista a Tablet.TV politikai műsorában. A pártok kampányát értékelve rámutatott a Smer rafinált húzására, amellyel a változást sürgető társadalmi hangulatra reagált úgy, hogy a változás szó elé biggyesztette a „felelős” szót. „A felelős változás találó jelszó. A Smer ugyan már nem lesz másmilyen, de sikeres marketinghúzásról van szó” - véli Hrabko. Erre tett rá még egy lapáttal az SNS, amelynek legújabb jelszava, hogy nem ígérgeti, hanem végrehajtja a változásokat. „Andrej Danko Alena Zsuzsovával folytatott telefonbeszélgetése nyilvánvalóan ártott az SNS, bár politikáról nem is beszéltek. Ezért próbál most gyorsan új témákat keresni az SNS, az egyik ilyen az Isztambuli szerződés” - tett hozzá az elemző. A magyar pártokkal kapcsolatban azt mondta, az eredeti megegyezés a Híd és az MKP között száz százalékra garantálta volna, hogy mindkét párt bekerül a parlamentbe, ám a már elfogadott egyezséget az MKP meglepő módon végül mégis elutasította. „Külön-külön sokkal kisebb az esélyük a bejutásra. A Híd kampánya a nacionalizmus elutasítására és a kisebbségek támogatására összpontosít” - foglalta össze Hrabko. (tasr)
