Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-01 / 26. szám
[18 SZALON ■ 2020. FEBRUAR 1. www.ujszo.com Sajó László Téli foci Lappda majd, ha piros hó esik És álmodo(zo)tt. Január 25-én, egy hete indult az NBI (FTC-Paks 4-0, DVSCÚjpest 4-0, a többi meccs nem négynull). E szöveg megjelenésének napján már a második forduló - remélem, még idejében szólok. , Történelmi - ilyenkor ezt szokták mondani - szezon: ilyen korai tavaszi (!) idénykezdet majd’ kilencven éve volt. Futballtavasz, ezt is írják, meg hogy a sok téli álmot alvó szurkoló felébred, és kidörzsölve szeméből a szebb futballjövőt álmodó álmot, végre meccsre mehet a szikrázó tavaszi napsütésben. Hát nem. Futballtél, legfeljebb a hó szikrázik. Ha lesz. A Magyar Labdarúgó-szövetségben imádkoznak, ne legyen, és titkon hálát adnak a globális felmelegedésnek Talán az segít. A fútballon, mely magyar. Jól imádkoztak, nem volt hó, a második fordulóban szinte tavasz. Ámde. A korai idénykezdet oka a június 12-én kezdődő labdarúgó-Eb. A sietség akkor sem érthető - május 16-án ér véget a bajnokság, tehát több mint egy hónap áll rendelkezésre. Mire is? Hogy a fiúk edzőtáborba vonuljanak? Edzőmeccseket játsszanak? Legyen így, mert ez azt jelentené, ott leszünk az Eb-n! K. Dezső manzárdja a Stadionra (mely neki mindig Nép-, lett légyen aztán Puskás Ferenc Stadion, most Puskás Aréna) néz, minden nap látná, ha ott lakna. De így is sűrűn, a díszkivilágításban, váltakozó fényekben, és már a magyarportugálra gondol (megint jó lenne egy háromhárom). Álmodozik - s álmában fehér fényben jelenik meg a Stadion, fehérben a foci. A téli foci. K. Dezső előrebocsátja, szeret januárban, februárban meccsre járni - edzőmeccsekre. A „játékteret” kímélendő külvárosokban játszik a csapat, lehet villamosozni, buszozni, K. Dezső a hozzá - a focihoz - vezető utat szereti a legjobban. Mátyásföld, Budafok, Rákosszentmihály. Néhol műfű (sokszor műfoci). A lelátón csupa ismerős, csak a legelvetemültebb drukkerek jönnek ki ebben a hidegben. Sapka, kesztyű, a játékosokon is. Ez az év se vitt el minket!, humorizál mindig, már ismerik, legyintenek. Ha szerencséjük van, büfé. Nincs tét, K. Dezső nem izgul, nyugodtan nézi a meccset, kezeit melegíti a műanyag poháron, forralt bort kortyol. Azt szereti, ha lelátó sincs, korlátnak támaszkodva hallja, nem csak látja a csapatot (na, olykor ne látná, ne hallaná...). Aztán, idénykezdet közeledvén már otthon játszanak, igazi füvön! Igen, bizony, fűtik a pályát, fűszolár, hó meg nem marad rajta! Valami neves szlovák csapat jön (FC ViOn Zlaté Moravce), tét nincs, szerencsére. Mondom, edzőmeccsre igen, de bajnokira?! Januárban! Ki látott még ilyet? Hát majd fogunk. Egyszer, mikor megesik a csoda, igazi tél lesz. A csapatok visszajönnek az edzőtáborokból (melegebb éghajlat, Törökország, Spanyolország), és az első meccsen kiderül, ez nagy hiba volt, tavaszi körülmények között felkészülni a téli focira. A pálya talaja kemény, avagy latyakos - nem mindenhol van fuszolár. Ne adj’ isten, hó van! Ezért a menedzsment sürgősen változtat a felkészülési menetrenden - irány Skandinávia! Grönland! A bátrabbak az Északi-sarkra — kiegészítő sport sífutás (a lövések hatékonyságát javítandó biadon), kutyaszánhajtás, pihenésképp lékhorgászat. Rövid ideig van világos, ezért hamar le kell játszani a meccseket, ez is segíti a modern, gyors, egyérintős játék elsajátítását. Sikerélmény is van a helyi fóka- és bálnavadászok, a közelben állomásozó jégtörő legénysége, a meteorológiai állomás dolgozói ellen- bár a belőlük válogatott vegyes csapat ellen már... így, a metsző széltől és a vegyes csapat ellen elszenvedett vereségtől kipirultan hazaérkezve már nem jelenthet gondot az első bajnoki s az azt következő téli meccsek lejátszása! A baj majd tavasszal jelentkezik, tavaszi fáradtság formájában. Addig kell gyűjtögetni a pontokat! Az mondjuk gondot okozhat, ha az idénynyitó napján langy szellő fújdogál... Nincs homok?! Akkor csinálunk, elvtársam! mondta Virág et. Nincs hó? Akkor csinálunk, uraim!, mondták a klubelnökök és hóágyúkat vetnek be (a szünetben pedig vízágyúkat, a saját térfélen, hogy az ellenfél csússzonmásszon), a fűszolárról áttérnek az zúzmaragépre, fagyasztják a pályákat - mint a labdát az egy góllal vezető csapat. Apropó, labda- természetesen piros labdával játszanak, ez látszik a hóban. A partjelzők (mindközönségesen taccsbírók, most asszisztensek) eltűnnek az oldalvonalak mellől, hóemberek helyettesítik őket. Amióta megjelent a videóbíró, a VAR, és (ót)VARos lett a foci — bocsánat, K. Dezső gyűlöli -, úgysem volt rájuk szükség, nem merték beinteni a lest, a VAR úgyis felülbírálja őket. így a szurkolók nem az aszszisztensek anyját szidta, hanem a hóembereket dobálta hógolyókkal, róluk meg lepergett. A stadionépítési láz új korszakát éli, a pályák körül fütópályák helyett korcsolyapályák épülnek, a magyar gyorskorcsolya újabb dicsőségeire. A futballpályákon pedig lehet jégkorongozni, akár két meccs is mehet egyszerre, a félpályákon. Amikor pedig se foci, se jégkorong, a boldogságtól kipirult korcsolyázó, nagyközönség veszi birtokába a multifunkcionális pályákat. És ez a boldogság, ez a pír el nem múlik, mert a magyar futballválogatott verheteden! Téli fociban. A mieink a jégmezők lovagjai, csak így nevezik őket. A 2022-es futball világbajnokságot Katarban rendezik, november 21. és december 18. között. Ez, az ősz végi, tél eleji időpont csak egy lépés - a Magyar Labdarúgó Szövetség már lobbizik a FIFA-nál, hogy az időpont rendben, a helyszín nem: legyen Izlandon, Grönlandon, vagy a magyar klubok jól bevált edzőtáborainak Mekkájában (de mondjuk inkább úgy, bármilyen nehéz: Reykjavíkjában), az Északi-sarkon. Avagy Lappföldön, ahol téli focival, lappdával játszanak (bocsánat). És akkor világbajnokok leszünk, bosszút állunk Bernért! A partjelző, mert nem lesz, nem inti be a lest (mint Puskás góljánál, tévesen), a VAR meg lefagy, hál’isten, abban a kurva hidegben. Az összes helybéli halász, vadász, madarász nekünk szurkol, az összes fókával, bálnával, jegesmedvével, sirállyal és természetesen a tömegével kiérkező magyar szurkolókkal együtt, akik jurtákat építenek, és kitűzik az Északi-sarkra a magyar zászlót! Erre ébredt álmából K. Dezső, felkelt, ivott a gyümölcsléből, viszszafeküdt és álmodott tovább. Az éjjel soha nem érhet véget! A Stadion fehér fénye júniusban zöld-pirosra változik, mely színek tudvalevőleg a portugál válogatott színei, akikkel júniusban... És akiknek díszkivilágítással adjuk meg a tiszteletet. Aztán jön hozzájuk a fehér fény, piros-fehér-zöld, és a pályán nem tiszteljük őket! De nem folytatom, ehhez még két meccs kell. Az első egy fehér-zöldpiros csapat ellen. Ha szerencsénk lesz, március végén Szófiában és Budapesten is havazni fog. Piros a fehér hó a zöld füvön. FEUEGYZESEK ÚTKÖZBEN Hidak könyve XX. / A szatíra M ascarons — ez a szó vezetett mindannyiszor a Pont Neuf-re. Miattuk kellett újra és újra visszamennem, fürkészni a maskarák üres tekintetét. Több ilyen című feljegyzést is találok a füzetekben, az elsőt a Hókuszai füzetben, amely Prágából jött velem Párizsba és vissza. „Mindenen túl a legcsodálatosabb a Pont Neuf-ben az a 381 mascaron, amely a híd padkája alól néz le ránk. Csapzott arcok, amelyek vén férfiakéi voltak tán, míg kővalójukban el nem vadultak. Faunok és szilénoszok torz grimaszai, melyek túltesznek szájuk görbületével, szakálluk csimbókjaival, szemöldökük ráncával, torkuk néma hördülésével, minden túlzásukkal az emberi arc korlátoltságán. A híd ívein egy antik szau'rjáték pillanatképe pihen. Kőtekintetük szúrósan figyeli az alant járókat-kelőket a rakpartokon, a hajózókat a vízen, torzságuk egyszerre megrettent és felvidít, de talán épp saját arcukat keresik a fodrozódó víztükörben, amelyet folyton összetévesztenek a szomszédaikéval.” A következő feljegyzést a zöld füzetben találom, amely Párizsba Szarajevóból jött és oda érkezett vissza. „Úgy tartják, nincs köztük két egyforma. Mind egyedi a 381 grimasz, amely Germain Pilon műhelyéből került ki. Azt mondják, a mascaronok mindegyike valós ember arcáról mintázódott, így a grimaszok tekintetében a régi párizsiak néznek le ránk, a hídépítés korának arcai a 16-17. század fordulójáról. A csóró zsebesek, az bölcsek kövét áruló sarlatánok, a random kocsmatöltelékek, a öregedő kurtizánok, nyilván örömmel ültek modellt némi apró fejében. Mindezek ellenére nem a megörökítésük volt a cél.” A mascaronok hülyét csinálnak az emberekből. Úgy tartják, funkciójuk védelmező, megóvnak a gonősz szemtől, a démonainktól, az ördögi szándéktól. Valamikor a reneszánsz kori itáliai háborúk során került francia földre, s csakhamar közkedveltté vált a mascaronok divatja, a bejáratok, kapuk ívébe helyezett antikizáló nimfaarcok, gorgó- és medúzafők, esetleg a gótikus templomokban látható középkori Zöld Ember vonásait felöltő szilénoszok. Igaz, a Pont Neuf mascaronjainak szan'rarcaihoz ritkán találunk hasonlót Maraisban és a Les Halles környékén e legrégibb házőrzők között. Ha soká szemléljük őket, az a benyomásunk támad, hogy nem is Európában vagyunk: a pofák a hindu templomok túlvilági szellemeire, a tibeti haragvó buddhákra vagy virgonc, de félelmetes kínai démonokra hasonlítanak. Mascaronok, amelyek a homályos álmok bugyraiban villannak fel, és amelyek szájgörbületéről lehetetlen eldönteni, vajon az álmodó lelkének húsára éhes vicsorral van-e dolga, amelytől eleddig menekült, vagy az űzöttnek menedéket és védelmet nyújtó, pajkos, cinkos vigyorral. Maskarák test és lélek nélkül, vágyak és félelmek torzképei, amelyeket csak az imbolygó folyón megvillanó másuk tesz emberivé, egy-egy szempillanatra. Amikor hirtelen kisimul a torzulás. 762 kőszem vizsgálja gúnyos tekintettel a Pont Neuf alatt közlekedőket (torzságukban fürcsamód egy félszemű sincs köztük!), hogy mágikus biztonsági kamerákként kiszűrjék az ártó erőket, amelyeknek nincs helye a városban. A hídon ugyan nem láthatták, mi folyik, különben nem vált volna zsebesek és kurvák tanyájává. A Hókuszai füzet óta Jével több terepmunkát végeztünk a helyszínen (színhelyen), hogy kiderüljön, a mascaronok grimaszát az ember, bármennyire is igyekszik, képtelen utánozni. Pedig valós arcokról készültek. Ha így van is, a vonások rándulásokká, az arckifejezés grimasszá torzítva túllép az arckifejezés korlátain, végletessé túlozva, tolva az arányokat. Ez a szatíra szelleme. Erre persze később jöttem rá, a fekete füzeméi, amely tavaly íródott: ,A mascaronok a karikatúrák ősei, a grimasz a burleszk arc, amely túllép a vonások határain. A szatirikus humor akkor jó, ha túllép minden határon. Ha a hibát a gúny tekintetén át felnagyítja, az érdemeket lekicsinyíti, a rangot lenézi, a jellemet eltorzítja. Mert nem jellemeket ábrázol a szatíra, hanem, csak azok komikus torzképeit, akár az antik komédiákban, torzító túlzások élével és ékével ragadva meg egy emberi minőség lényegét. Nem karakter, de vonás. Nem arc, de maszk. Nem arckifejezés, de grimasz. Nem arcmás, de torzó. Az antik örökség folytatása, a római alapok, a francia szatirikus szellem.” Scarron, akinek korában az Új híd még valóban új volt, rövid és velős szonettben jellemezte a Várost. Alulnézetből: azt a söpredéket írta meg, akikről a mascaronokat mintázták, és akik miatt hírhedtté vált az Új híd, amely Moliére komédiáinak, Boileau szatíráinak és La Fontaine állatmeséinek korában is még újnak számított. A szatíra megvéd a gonosz szemtől, a rossz tekintettől, az ártó szándékot fonákjára fordítja. Talán Scarron, a francia szatíra atyja, aki mögött a gúny olyan ragyogó középkori mesterei sorakoznak, mint Rutebeuf vagy Rabelais. A szatíra világát őutána Boileau a raison rugalmassága, pallérozott elmésségei nádpálcasuhintásként hatnak. Később Voltaire mesés élcei következtek, melyek akár a csaláncsípés, vagy a méh fullánkja: soká viszketnek. A francia szatíra alakváltozásai például később a karikatúra fejlődésében is követhető, a forradalmi sajtótól a Charlie Hebdoig. Boileau Költészettaniban egyébként kétszer is említi a Pont Neuföt, vagyis a hozzá kapcsolódó scarroni söpredék ócska humorát: ,A burleszk legyen az Új Híd divatja csak” - írja az első énekben. A harmadik ének végét pedig a zöld füzetbe pingálva találom. Egy színpadi szerzőt állít pellengérre, vaskosságai és kétértelműségei miatt. Magyarul e rész nincs meg, az utolsó, maskarád szó a mascaronokra asszociál: „Qu’il s’en aille, s’il veut, sur des tréteaux monté, / Amüsant le Pont-Neuf de ses sornettes fades, / Aux laquais assemblés jouer ses mascarades.” - „Hagyjátok, hadd menjen, ha akar ácsolt színpadokra / Mulattassa az Új hidat unalmas fecsegésével / A gyülevész lakájok maskarádéjával.” Száz Pál A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
