Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-08 / 32. szám
[Í6~ SZALON 2020. FEBRUAR 8. www.ujszo.com Egyre nehezebben fejezzük ki érzéseinket Reményik Sándor Versenyen kívül Én nem futok. Nincs mért. Nem kápráztat a pálma-ág. Útszélen; árokparton, A versenyen kívül Szedem a novemberi ibolyát. Én nem futok, Távol a sértő zajtól, bántó fénytől A Janus-arcú dicsőségtől, Rendezgetem csokorba ibolyámat, Ha valakit tarlómra fúj a szél, A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat: Más virág híján, mutatom neki Novemberben kinyílott ibolyámat. Ha kell: jó, ha nem: békesség neki. Én nem futok. Én nem akarok senkit utolérni. Nem hatalomért, csak egy morzsa szívért Vágyom a virágomat kicserélni. Reményik Sándor Viszontlátásra Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. Viszontlátásra - holnap. Vagy ha nem holnap, - hát holnapután. Vagy ha nem akkor - hát majd azután. És ha aztán sem - talán egy év múlva. S ha még akkor sem - hát ezer év múlva. Viszontlátásra a földnek porában, Viszontlátásra az égi sugárban. Versek és arcok sorozatunkban olyan személyiségekkel beszélgetünk, akik életében meghatározó szerepet kapott egy-egy lírai alkotás. A Csallóközben a könyvtáros szóról sokaknak azonnal Vojtek Mám neve jut eszébe, aki nyugdíjba vonulásáig generációkat terelgetett a minőségi irodalom felé, gyerekek százainak adott a kezébe olyan könyveket, amelyeknek köszönhetően felnőtt korukban is rendszeresen visszajártak. Már az általános iskolában szenvedélyévé vált az olvasás. Az érettségi után elvégezte a könyvtáros szakot, ezt követően tíz éven át Ekecsen, a falu könyvtárában dolgozott. Az emberek szerettek beszélgetni vele, szívesen kértek tőle tanácsot, ha nem tudták eldönteni, mit kölcsönözzenek ki. Ezután a dunaszerdahelyi könyvtárba került, ahol a kölcsönzés mellett megszámlálhatadan sikeres író- olvasó találkozót szervezett, vetélkedőket, kezdeményezett, és rászoktam a törzsolvasókat, hogy élményeikről rendszeresén beszámoljanak egymásnak. Emellett hosszú éveken át fáradhatadanul járta az iskolákat, ahol jó hangulatú mesedélelőttöket tartott. A mesét önmagában is kincsnek tekinti, de az utat is fontosnak tartja, amelyen eljutunk hozzá. A népmese pedig nem olvasva, hanem hallgatva az igazi, hiszen a mesemondó és a hallgatók között különleges, varázslatos kapcsolat jön létre. Ilyen csodálatos kapcsolatot hozott létre ő is a gyerkőcökkel minden egyes találkozáskor. Azt már kevesebben tudják, hogy a versek is fontos szerepet játszottak Vojtek Mám életében. „Válassz olyan munkát, amit szeretsz csinálni, és soha életedben nem kell dolgoznod” - hangzik egyik kedvenc Konfuciusz-idézete. „Konfúciusz Kína egyik legjeTrónok harca pótlékaként tekint az ember a Netflix Vaják című sorozatára, akkor biztosan csalódni fog. Ha óriási gémerként, és a széria alapjául szolgáló regényfolyam lelkes rajongója, akkor is. Sőt, akkor is, ha amolyan Vaják-szűzként, mindenféle előismeret nélkül vág bele a sorozatba. Most jön azonban a csavar: ennek ellenére a Vaják igenis jó és élvezhető sorozat. Mivel 2019-ben véget ért a Trónok harca, amelyet nyugodtan nevezhetünk a sorozatgyártás egyik mérföldkövének, így lényegében adta magát a párhuzam - amire a készítők kicsit rá is játszottak -, hogy majd a Vaják lesz az, amely Havas Jonék nyomdokába lép. A lentősebb filozófusa. Friss nyugdíjasként most már elmondhatom, hogy pontosan ráillik az életemre. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem én választottam munkát, hanem a sors hozta úgy, hogy könyvtárosként tevékenykedtörténetnek megvan ugyan a maga epikussága ahhoz, hogy a Trónok harca utódjaként lehessen értelmezni, de Sapkowski írása sokkal személyesebb hangvételű, kevesebb szálon fűt, és a hatalmi intrikákhoz is jóval kevesebbszer nyúl, mint G. R. R. Martin. Költségeit nézve a két sorozat első évada szinte egyforma, a Trónok harca mégis sokkal jobban mutat a képernyőn. Sokkal mocskosabb. A Vaját túl steril. Ez leginkább a belső tereknél, főleg a várak folyosóinál, valamint nagytermeinél látszik leginkább. Mintha a magyar kereskedelmi tévékben nagy sikernek örvendő Szulejmán/ Szultána sorozatok filléres megoldásait lámánk. A lengyel Andrzej Sapkowski hőse, Ríviai Geralt egy mesebeli hettem. Könyvtárosnak lenni nagyon jó dolog. Jönnek-mennek az olvasók, sok új arcot megismerünk, ajánljuk a könyveket, közben mi magunk is művelődünk. Nekem még az is megadatott, hogy kivihettem az olvasást a könyvtárból. birodalom szömyvadásza. Ő maga is mutáns, a vajákokat mutációk segítségével tökéletesítik szellemileg és testileg is. A birodalmat járva keresi a pénzt azzal, hogy kikimorákat, strigákat, sárkányokat és más ocsmányságokat öl. Egyetlen szabályt állít fel, hogy nem avatkozik az emberek dolgába, hogy mindig semleges marad, történjen bármi. Ám amikor egy küldetése során a cintrai királylány, Ciri végzetévé válik, fel kell rúgnia minden eddigi szabályát, hogy megmentse a lányt. Sapkowski az első két kötetet Geralt és Ciri apa-lánya viszonya köré építette. A vajákok a mutáció miatt termékedének, így Geralt számára ez teljesen váratlan helyzet, félelmetesebb bármilyen szörnynél. Ezt az állapotot Vojtek Márta Ez nem munka volt számomra, inkább szórakozás, kikapcsolódás. A vers is ehhez kapcsolódik, mert nem a dicséretért, az elismerésért teszem, hanem örömmel, hadd lássák mások is a szépet.” Vojtek Márta egyik kedvence Reményik Sándor Versenyen kívül című költeménye, amely akár idén is születhetett volna - illetve, ha nem tudnánk, mikor élt a szetző, bárki kortárs versnek hihetné. De vajon mennyire jellemző Vojtek Mártára ez az attitűd? Vajon képes volt-e, és képes-e manapság, immár nyugdíjasként kivonni magát a mindennapi rohanásból, ami anynyira jellemző az emberekre? „Talán azért is áll közel hozzám ez a vers, mert világéletemben fontosnak tartottam elvégezni a feladatomat, meglátni benne a szépséget, még akkor is, ha ez adott esetben nehézségekkel járt. Nem vagyunk egyformák, így mindannyian mást tartunk nehéznek. Viszont mindenki tud valamit, amit mások nem, így felhívhatjuk egymás figyelmét bárnire. Fontos, hogy nyitottak legyünk remekül árnyalja Sapkowski, ezen keresztül mutatja be mindkét karaktere jellemfejlődését. Ám a sorozatban a készítők elintézték azzal, hogy a végletekig hangsúlyozták, Ciri Geralt végzete. Róluk valamiért áthelyeződött a hangsúly Geralt szerelmére, Ciri pótanyjára, Vengerbergi Yenneferre. Félreértés ne essék, ő is fontos részé a történemek, de sem a könyvben, sem pedig a játékban nem kap akkora szerepet, mint a sorozatban. Nem irigyeljük tőle a játékpercet, mert a fiatal Anya Chalotra kiválóan kelti életre a mágust, és az ő háttértörténete is izgalmasra sikeredett, csak éppen az arányokkal van baj. Nem szabadott volna, hogy Yennefer története ennyire a másik két főszereplő kárára menjen. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, (Fotók: Somogyi Tibor, Shutterstock) egymás felé” - vallja a legendás könyvtáros. Arra is kíváncsiak voltunk, mennyire tartja veszélyesnek Vojtek Márta a „sértő zajt” és a „bántó fényt” manapság, főleg a fiatalokra nézve. „Sajnos, olyan világban élünk, ahol zajok vesznek körül bennünket. Minden technikai eszköznek hangja van, a közlekedéstől kezdve a mindennap használatos dolgokig, a szórakozásról nem is beszélve. Folyamatosan villognak a fények, dübörög a zene... Ez a fiataloknak manapság természetes. Ez az ő világuk, ahogy annak idején a miénk is más volt, mint a szüléinké, ha kicsit enyhébb formában is. Bízzunk benne, hogy később változik az értékrendjük, és képesek lesznek meglátni az élet apró szépségeit.' Mert a szépség mindig ott van körülöttünk! Egy virágban, egy zenében, egy festményben, egy illatban, egy idézetben vagy egy versben. Néha akaradanul is rácsodálkozunk ilyen apróságokra, amelyek szebbé teszik a napunkat, vagy csak az adott pillanatot.” Márta másik kedves költeménye, hogy a Vaják mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Na meg az is, hogy teljesen feleslegesen variál az idősíkokkal, aminek következtében azok, akik mindenféle háttérismeret nélkül ülnek le a képernyő elé, bizony jócskán elveszettnek érezhetik magukat. Mégis érdemes adni a Vajáknak egy esélyt, mert a felsorolt hibái ellenére a nyolc részben megcsillogtatja az erényeit is: remek színészek (Henry Cavill Geralttá lényegülése), nagyszerűen megkoreografált akciójelenetek, és a kezdeti kuszaság ellenére az utolsó rész végére egy kerek egésszé áll össze a történet is. Sőt, a végére megérkezik az epikusság is. A Netflix már az első rész levetítése előtt berendelte a második évadot, ha a készítők kijavítják a felsorolt hibákat, akkor a Vaják, a Viszondátásra szintén Reményik Sándortól származik. „Fájdalmas emléket idéz bennem, egyik barátom halála kapcsán. Sosem felejtem el, ahogy a pályaudvaron néztem a távolodó vonat után, amellyel elutazott... Akkor még nem tudtam, hogy többé sosem szoríthatom meg a kezét, mert nemsokára meghal. Számomra ez a vers most már örökre hozzá kapcsolódik.” És valahogy erről az 1930-ban született költeményről is a mai világunk juthat eszünkbe. A felületes emberi kapcsolatok, az, hogy a közösségi oldalaknak „köszönhetően” úgy érezzük, sokan vesznek körül minket, de ha belegondolnánk, mikor ültünk le legutóbb egy kávéra azokkal a barátokkal, ismerősökkel, akikkel egy városban élünk, magunk is meglepődnénk. Felületesebbek lettünk, lájkoljuk egymás posztjait, tőmondatokban csetelünk egymással, élő szóban viszont egyre nehezebben fejezzük ki magunkat. „Mivel a technika világában élünk, automatikusan átvesszük annak minden előnyét és hátrányát. Valóban megtévesztő, menynyi Facebook-ismerősünk van, akikkel talán csak az érdeklődésünk közös. Elég egy tetszésnyilvánítás, esedeg néhány kedves szó és már barátként tekintünk rá. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy állíthatom, sikerült a közösségi oldalon keresztül is barátokat szereznem, akikkel igazi, személyes kapcsolatot alakítottunk ki, sőt, meg is látogattuk egymást. Természetesen egyszerűbb Messengeren beszélgetni, de a személyes találkozás egészen más! Beülni egy kávéházba és egy jót beszélgetni, az az igazi! Akinek erre igénye van, megtalálja rá az időt és az alkalmat. Előfordulhat azonban, hogy beszélgetés helyett ott is előkerülnek az okostelefonok, és intézzük a sürgős dolgainkat. Én is úgy veszem észre, hogy egyre nehezebben fejezzük ki érzéseinket. Mintha szégyellenénk kimondani a legalapvetőbb szavakat, mintha titkolóznánk. Nem tudjuk, ki hogyan reagál, nem nevetnek-e ki bennünket ezért...Talán a bizalom hiányát is a személyes találkozások elmaradása okozza. Éppen ezért kellene többet személyesen beszélgetni. Juhász Katalin ha nem is a Trónok harca utódja, de egy a saját lábán is megálló, remek fántasy-sorozattá forrhatja ki magát. Mészáros György A Vaják nem a Trónok harca utóda Ha
