Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-06 / 30. szám
161 ISKOLA UTCA 2020. február 6.1 www.ujszo.com Szakközépiskolások jutalomkirándulása Rodostóban a Rákóczi Ferenc-emlékház előtt (Fotó: ISZSZ) Adunaszerdahelyi Informatikai és Szolgáltatóipari Szakközépiskolát három diák kápviselte a Gloria Victis Kárpát-medencei történelmi vetélkedő 2019. október 23-i döntőjében. A Bereznai István, Dömény Béla és Sidó Barnabás alkotta csapat a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A Rákóczi Szövetség az első három helyezettnek jutalmul ötnapos isztambuli és rodostói tanulmányutat ajándékozott, amely 2020. január 18-22- én valósult meg. Kalandunk január 18-án reggel kezdődött a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér előcsarnokában. Mindannyiunk fülében a Hungária együttes jól ismert dala csengett: „Isztambul, óúóúó! Isztambul!” Délelőtt már a felhők fölött voltunk, útban Törökország legnagyobb, a két kontinens határán fekvő városa felé. A repülőút után elfoglaltuk szállásunkat, majd „ismerkedő” sétát tettünk az esti fényekben úszó belvárosban. Sajnos az első napunk ehhez rövidnek bizonyult, de ahogy mondani szokás, a java még hátra volt. Látványosságok Másnap a városmag világhírű látványosságait tekintettük meg. Ekkor csatlakozott csapatunkhoz Nevzat Saricelik, aki magyar nyelven ismertette velünk a látnivalókat. Isztambul szívében van az egyik leghíresebb iszlám templom, az UNESCO Világörökségét képező Kék mecset. Elsőként a 17. században I. Ahmed szultán parancsára építtetett létesítményt látogattuk meg, mely a belső teret beborító kék csempéről kapta nevét. Hat minaretje van, ezért különleges helyet foglal el az iszlám kultúrában, ugyanis építésekor csupán a mekkai Masjid al-Haram nagymecsetet illette meg ez a „kitüntető cím”. így lényegében ennek méltó vetélytársaként emlegették. A szultán azonban saját költségén eggyel több minarettel bővíttette ki a mekkai templomot. A beltér arannyal és drágakövekkel gazdagon díszített, lenyűgöző a mozaikok változatossága, a csempéken különféle növényi omamentumok láthatók. A Kék mecsettel szemben riválisként emelkedik az eredetileg bizánci korból származó bazilika, az Hagia Sophia, a Szent Bölcsesség temploma. A pompás rózsaszínben tündöklő építményt I. Justinianus bizánci császár építtette, s elkészítése 10 ezer munkás 5 évi megfeszített munkájába került. Az akkori világ egyik csodája volt, méretei elkápráztatták az embereket. A tetőszerkezet elemei közül kiemelkedik a monumentális fokupola, melynek átmérője 33 méter. A törökök Konstantinápoly 1453- as elfoglalását követően mecsetté alakították. 1985-ben az UNESCO felvette a Világörökség-listájára, azóta múzeumként szolgál. Közvetlenül az Hagia Sophia mellett emelkedik a Topkapi palota, amely közel négy évszázadon át az Oszmán Birodalom adminisztratív központja volt. A múzeumként funkcionáló palotakomplexum kiállítótermeiben korabeli konyhai eszközök, az előkelők által használt porcelán étkészletek, fegyverek sokasága tárult elénk. Megtekintettük a létesítmény különböző helyiségeit, a szultán fogadótermétől és lakrészeitől kezdve a bibliotékán át egészen a háremig. Számunkra az utóbbi volt a legérdekesebb, ugyanis az itt található tucatnyi szobában éltek az uralkodó ágyasai, későbbi feleségei. A városnézést a Hippodrom térnél folytattuk, ahol a bizánci korban sporteseményeket, főként lóversenyeket bonyolítottak le. A tér közepén két obeliszk áll, az egyik Egyiptomból származik, a másikat VII. Konstantin császár állíttatta. A Hippodrom egyik sarkában található a II. Vilmos német császár isztambuli látogatásának emlékét őrző boltíves építmény, a Német Szökőkút. Aznap utolsó nevezetességként az Elsüllyedt Palotát néztük meg, amely tulajdonképpen víztározó, pontosabban egy hatalmas terem, melyet 336 márványoszlop tart egyben. Rákóczi nyomában Törökországi tartózkodásunk harmadik napján Rodostó/Tekirdag felé vettük az irányt. A Márványtenger partján lévő település fontos szerepet játszik a magyar történelemben. Az 1703-1711-es Rákócziszabadságharc leverése után II. Rákóczi Ferenc bujdosótársaival itt töltötte száműzetése éveit 1735-ben bekövetkezett haláláig. Emlékük azonban nem merült a feledés homályába, a Rákóczi Ferencemlékház és múzeum ezt hivatott ápolni. Ugyan a fejedelem sohasem élt a falai között, de rendszeresen találkozott itt bujdosótársaival. Felemelő érzés volt ugyanazon a padlón járni, amelyen egykor Rákóczi és Mikes Kelemen. Portrék, térképek, használati tárgyak révén betekintést nyerhettünk a száműzöttek mindennapi életébe. A tengerhez kivezető utat mind a mai napig Magyar utcának nevezik. Isztambulba délután érkeztünk vissza, s azonnal belevetettük magunkat a pezsgő városi életbe. Látva a gombamód szaporodó utcai árusokat, már sejtettük, hogy a híres Nagy Bazár a közelben lehet. Nemsokára az ízek, illatok és az emberek kavalkádja ragadott magával bennünket. Az 1461-ben megnyílt épületegyüttest kis utcácskák hálózata szövi át, kövein naponta több százezer ember lépte hallatszik. A boltok portékái között megtalálhatók kézműves termékek, szőnyegek, ékszerek, ruhaneműk és fűszerek. Alkudni kötelező! Az esti órákban tértünk vissza szálláshelyünkre. Hajózás a Boszporuszon A következő napot a Fűszerbazárban kezdtük. A nagy múltú bazárban túlnyomórészt fűszerekkel kereskedtek, de manapság az árusok sokkal szélesebb kínálattal kecsegtetnek. Itt nem sokáig időzhettünk, hiszen a kikötőben már vártak bennünket. Sétahajózás a Boszporuszon, hihetetlen! - gondoltuk magunkban. A Fekete- és a Márványtengert összekötő szoros bebarangolása kihagyhatatlan. Körülbelül másfél óráig gyönyörködhettünk a csodálatos látványban. A kikötőt elhagyva a Galata-torony felé vettük az irányt. A 14. században a genovaiak által kivitelezett építmény magassága eléri a 68 métert, a tetején kialakított teraszról fantasztikus körpanoráma nyílt a városra. Záróakkordként Magyarország isztambuli főkonzulátusát kerestük fel, ahol Keller László fokonzul úr üdvözqlt bennünket. Rengeteg újdonságot tudtunk meg a török-magyar viszonyokról, és megtekintettünk egy kiállítást is, mely a török-magyar hajózási kapcsolatokat mutatta be. Szabadidőnkben kipróbáltuk a Marmaray alagúton közlekedő gyorsvasutat is, mellyel az európai kontinensről Ázsiába jutottunk. Az utolsó nap délelőttjét az Isztambuli Archeológiái Múzeumban töltöttük, világhírű gyűjteményéből a szarkofágok, a görög és mezopotámiai szobortöredékek voltak számunkra a legérdekesebbek. Itt őrzik a világtörténelem első ismert békeszerződését, melyet az ókori egyiptomiak kötöttek a mai Törökország területét birtokló hettitákkal. A múzeumlátogatást után a reptérre indultunk, s pár óra múlva ismét Budapesten voltunk. Hálás köszönettel tartozunk a Rákóczi Szövetségnek a jutalomkirándulás megszervezéséért és lebonyolításáért, valamint a Szövetség két munkatársának, Csizmadia Annának és Katona Flórának, akik elkísérték a csapatot. Mi pedig maradandó élményekkel tértünk haza Dunaszerdahelyre. Egy dolog azonban leszögezhető: .Jöttünk, láttunk... visszamennénk.” Duborszky Attila tanár 2020-ban is fontos a selyés diákok számára az anyanyelv A komáromi Selye János Gimnázium diákjaikánt, s főleg magyar fiatalokként fontosnak tartjuk anyanyelvűnk ápolását. Ezért is igyekeztünk már a 2020- as év első havában bizonyítani a különböző megmérettetéseken, hogy a Felvidék képviselőiként juthassunk be a Kárpát-medencei döntőkbe. Január 16-án iskolánk három diákja, Lengyel Barbara (felkészítő: Dr. Farkas Adrianna), Laky Borbála (felkészítő: Mézes Zsuzsanna) és Zalka Virág (felkészítő: Fekete Annamária, PhD.) indult útnak a kora reggeli órákban. A nyitrai egyetem magyar tanszékén rendezték meg az Implom József Helyesírási Verseny országos fordulóját. Egy tollbamondás és egy feladatlap megírását, valamint egy ebédszünetnyi izgulást követően megtudtuk az eredményt: Virág a 3., Barbi a 4., Bori pedig a 12. helyen végzett. Ezzel a február 27-29-ei gyulai Kárpát-medencei döntőbe Virág és Barbi is meghívást nyert. Köszönjük a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetnek a szervezést, a vendéglátást és az értékes könyvjutalmakat! Még ugyanezen hónap 27-én egy újabb próbatétel várt ránk. Gimnáziumunk csapata - Terbák Enikő Krisztina, Bertók Anikó, Zalka Virág és Kiss Zsóka (a képen Fekete Annamária tanárnővel) - időt és energiát nem pazarolva készült az „Anyanyelvi játékok - játékos anyanyelv” nevű versenyre a felkészítő tanárunk, Fekete Annamária vezetésével. A Petőfi Irodalmi Múzeum - A Magyar Nyelv Múzeuma, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Vámbéry Ármin Gimnázium Szervezésében megvalósult dunaszerdahe-Terbák Enikő Krisztina, Berták Anikó, Zalka Virág és Kiss Zsóka Fekete Annamária tanárnővel. A selyés diáklányok csapata ismét az első helyet szerezte meg az „Anyanyelvi játékok - játékos anyanyelv" nevű vetélkedő dunaszerdahelyi fordulóján. (Fotó. sjg) lyi forduló izgalmasan telt: a tájszók, a nyelvi játékok és a közmondások mindenki agyát kellőképpen megmozgatták. A csapattagoknak nagy elvárásaik voltak önmagukkal szemben, hiszen az elmúlt két évben mindkétszer iskolánk diákjai szerezték meg az első helyet. Viszont ahogy mondani szokták: teher alatt nő a pálma. Elég felkészültnek bizonyultunk ahhoz, hogy ismét a dobogó legfelső fokára állhassunk, s reméljük, hogy a közeljövőben megrendezésre kerülő Kárpát-medencei döntőben is bizonyíthatunk Széphalmon. Hálásan köszönjük a szervezést! Zárszóként köszönet illeti a felkészítő tanárainkat, valamint a tömegközlekedést, amiért mindig a kezünkre játszott! Zalka Virág II. C
