Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-30 / 24. szám
nagwilág Town édesen billegő pápaszemes pingvinjeinek kolóniája nagy élmény. A Tizenkét Apostol szikláinak látványa pazar, az öböl színei csalogatnak a homokos partra és a valószínűtlenül kék, türkizszínű vízbe, de a Benguela áramlat miatt rendkívül hideg, és a szél vadul ostorozza a felszínét. Fokvárost elhagyva hoszszú utunk szinte kopírozta az Orange folyó medrét. Namíbia határát átlépve megkopott a szél ereje, megváltozott a táj, sokkal melegebb, szárazabb, sivatagosabb lett. A sivatag alatt vízben gazdag folyók bújnak meg, ellentmondásos látvány, ahogy a sivatagban itt-ott szőlőültetvény, datolyaliget zöldell. Felejthetetlen a 650 millió éves Fish River Canyon látványa. Ez a nagy hasadék 161 km hosszú, 550 méter mély és 27 km-széles. A Fish folyó 800 km hosszan tekereg márciusban és áprilisban, amikor vízben gazdag. Száraz időszakában az iszapba vannak belefúródva a harcsái, és életfunkcióikat képesek akár 5 évre is minimalizálni, várva a vízben bő időszakot. Ffatalmas csodákra képes a természet! A legvágyottabb helyek elérése nálam „fehér blúzos" ünnep, mert ilyenkor, a célba érve nem csak a lelkem öltözik ünneplőbe: ha végre eljutok egy olyan helyre, ahova már régóta vágytam, oda mindig fehér blúzban megyek. Ahogyan ezúttal a Sossusvlei sivatag vöröses dűnéihez a Namib Naukluft Nemzeti Parkban. Erről ábrándoztam már rég! Teljesen elvarázsolt a hely. Lihegve kaptattam fel az egyik dűnére, és nem is fáztam, kora délelőtt már 38 fok volt. Csodás látvány, ahogy minden pillanatban változik a dűnék színe a ráeső fénytől. Az állva meghalt fák még elvontabbá, izgalmasabbá teszik a tájat. Egyszerűen gyönyörű! Namíbia fővárosa, Windhoek nem nagy, ám kellemes, és gyalogszerrel bejárható. Érdemes megtekinteni a Parlamentet, a hősi halált haltak emlékművét. A város főterén az ide hullott meteorit darabjai vannak kiállítva, mellette szép, fából faragott szobrokat árusító kereskedők kínálják portékájukat, és itt láttam először himba törzsbeli lányokat csecsebecséiket kínálgatva. A fővárost elhagyva majdnem 400 km-t utazva eljutottunk Swakopmundba, egy német városba. Gyerekkoromban jártam szüleimmel a Balti-tengernél, teljesen ez az NDK-s érzés kerített hatalmába! Ide járnak lehűlni és a melegtől megpihenni az emberek. Érkezésünkkor 15 fok volt (fura, ahogy a pálmafákat a hideg, erős szél döntögeti), éjszaka előkerült a zokni, mert bizony fázott a lábam. Norvégiára emlékeztetett a nedves, hideg és ködös hely, de a hanza és északi stílusban épített házak is nagyon megtévesztőek voltak. Egy teljesen más világ egy országon belül. Másnap meglátogattuk a Cape Cross medvefóka-kolóniáját. Hatalmas bűz és hatalmas mennyiségű fóka fogadott minket 120 kilométerre Swakopmundtól. Tanúja lehettem a fekete színű kis fókák születésének, és elém tárultak a természet kemény törvényei. Láttam a könyörtelen harcot a felnőtt egyedek közt, ahogy a sakál eltakarította az elhullott újszülött állatokat, ahogy várta a sirály a szülés után a placentát, hogy elvihesse magával. Megnéztük a Csontvázpartot, ahol az alattomos áramlatok miatt zátonyra futott és elsüllyedt hajók roncsai vannak. Swakopmund után ki voltam újra éhezve az igazi afrikai melegre. Megadatott. Twyfelfontein 6 ezer éves busman sziklarajzait 42 fokban szédelegve tanulmányozgattuk. A rajzokból kivehető, hogy ezek térképek lehettek, be vannak jelölve rajtuk a víz forrásai és a helyi állatok tartózkodási helyei. Érdekes volt a Megkövesedett erdő, ahol 280 millió éves megkövesedett fákat nyom ki a talajvíz a föld felszínére. *• Engem nagyon érdekelnek a törzsi kultúrák, ezért nagyon hálás vagyok, hogy három törzs életébe, kultúrájába is betekintést kaphattunk. Voltunk egy damara skanzen faluban, ahol zenés, táncos bemutató is volt. A bőrdarabokba öltözött damarák megmutatták a tűzcsiholást, a törzsi társasjátékukat, házaikat, gyógynövényeiket. Megtudhattam, hogy sok minden gyógyítható az elefántok és más állatok szárított ürülékével. A büszke himba nőkre voltam a leginkább kíváncsi. Ők azok a félnomád törzs tagjai, akik a vörös színű okkerkő porával és állati zsiradék keverékével kenik le testüket, és nagyon bonyolult hajfonatokkal díszítik magukat. Ragaszkodnak ősi hagyományaikhoz, mindenben szimbólumok rejlenek, még a hajfonat is üzenetet hordoz: jelzi a világnak, melyik nő férjezett, melyik lány serdült nővé. Az én arcomat be is kenték ezzel a pasztával. Legalább én is elszórakoztattam ezeket a gyönyörű embereket. A kavangák falujában már kissé agresszív és kimondottan harsányan követelőző női vezetőre akadtunk. Kevesellte a kapott zsák lisztet és élelmiszercsomagot, a nagy zsák ruhát, amit a közösségüknek ajándékoztunk. Velük ellentétben a himbák hálásan fogadták az ajándékokat - bevásároltunk nekik is kukoricalisztből, és tollakat, ceruzákat, füzeteket vittünk, amit a törzsön belül szétosztanak. Az igaz, ha a városban, piacon az engedélyük nélkül kapja őket lencsevégre a turista, nagy ívben repül a szobor! Nem is sejtettem, hogy csillogó szemmel fogom lesni a namíbiai Ethosa Nemzeti Park állatállományát, és gyermeki lelkesedéssel figyelem majd az itatóknál összesereglett zsiráfokat, sakálokat, elefántokat, kafferbivalyokat, hiénákat és zebrákat. Boldogan konstatáltuk, hogy a „nagy ötös" - orrszarvú, oroszlán, bivaly, elefánt és leopárd - megmutatta magát. A botswanai Chobe Nemzeti Parkban van a legtöbb elefánt, jó volt figyelni, ahogy játszanak a vízzel, fröcskölik egymást. A Zambezi és Kavanga folyó vizében vízilovakat, krokodilokat figyeltünk és persze rengeteg madárfajtát. A Zambézi folyó 2734 km hosszú, és a leglátványosabb szakasza a Viktória-vízesés. Helyi megnevezése Mosi-oa-Tunya, annyit jelent: „mennydörgő gőzölgés, robajló füst". Az első európai, aki 1855 novemberében meglátta, David Livingstone skót miszszionárius orvos volt, aki a brit királynőről nevezte el ezt a természeti csodát. „Olyan gyönyörű, hogy még az angyalok is elámulnának, ha felette elrepülve megpillantanák" - mondta a felfedező, és rám ez a mondat olyan hatással volt, hogy befizettem egy 15 perces helikopteres ámulásra. Valóban nagyon szép látvány volt az 1708 m széles, 61-108 m magas vízesés. Rengeteg élményről tudnék még írni, maradandó emlék marad a két 10 hónapos oroszlán sétáltatása, boldog vagyok, hogy megnyalta az arcom a szépséges sivatagi hiúzgyerek, és egyik nagymacska sem kóstolt meg. Afrika elvarázsolt. Szeles Pál Ildikó UtazásEXTRA 2020. Január y
