Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2020-01-21 / 16. szám

www.ujszo.com | 2020. január 21. KULTÚRA 113 A gyerekszáj mint ihletforrás Polgár Anikó izgalmas kötetéből a felnőttek tanulhatnak, a gyerekek pedig otthon érezhetik magukat benne JUHÁSZ KATALIN Évekig készült ez a gyermek­verskötet, közben alapos szelekció is folyt. Polgár Anikó nem az a fajta költő, aki azonnal nyomtatásban akarja viszontlátni minden egyes sorát. A versek egy rósze móg totyogós gyerekekről szól, máshol már iskolás kissrácok szerepelnek. És ezzel el is árultuk, hogy a szerző„saját anyagból" dolgozott. Bizonyosjellemzők végigkísérika négy rövid ciklust. A gyerekek vi­lágában teljesen természetes példá­ul, hogy életre kelnek a tárgyak. Ez a fajta megszemélyesítés spontán, fantáziadús és általában teljesen lo­gikus. Azt is gyakran csinálják, hogy beleképzelik magukat egy-egy állat bőrébe - a hangyától kezdve az ele­fántig. A felnőttek ilyenkor általá­ban rászólnak, hogy ne nyávogj már az asztal alatt, nem vagy te macska - mintha attól félnének, hogy a gyerek túlságosan beleéli magát ajátékba, és egy kalap alá veszi az embereket és az állatokat. Pedig remek verstéma lehet egy-egy ilyen képzelődésből, lásd például T.S. Eliot Macskák könyvét. Itt az egyik legjobb szerepjáték­példa a kötetből:„Ha tüske nőne a há­tamon, / nem kéne felvennem ezt a ronda, / sárga kardigánt. / Látod, anyu, én megpróbáltam, / de hiába, mindig kiszakad! / Ha tüske nőne a hátamon, / mindent ráakasztanék, a sportzsá­kot, a papucstáskát, / és négykézláb araszolnék a suliba” (Sünigyerek). Ebben a versben (is) témaként jele-MOZIJEGY nik meg, hogy az állat sok mindent megtehet, amit a gyerek nem. (Ha tüske nőne a hátamon, / összegöm­bölyödve aludnék egész télen. / Nem írnék leckét, nem járnék angolra és focira se”). Egyszerre szívszakasztó és felemelő tud lenni, ahogy az óvo­dás vagy a kis elsős a családi szokás­­rendszer mellett a társadalmi elvárá­sokat is tudatosítja. Pszichológusok szerint az ennek hatására kialakuló védekező mechanizmust közös já­tékkal kell feloldani. Mi meg hozzá­tesszük, hogy az ilyen versek is ki­válóan alkalmasak e célra. A fák, növények megfigyelése is új értelmet nyer, miután a gyerek meg­tudja, hogy azok élőlények. Télen pe­dig a hó indítja be a fantáziát. „Csi­nálok magamnak egy hóanyát. Fehér lesz, hideg, és nem szól rám sosem. Jaj, de lába se lesz, hogy elmenjen a boltba! Minek ez a hóanya, aki nem veszi meg nekem a jégviláglegót?” A szorongás, a félelem leküzdése is fontos téma. A gyerek sokszor egyszerre fél valamitől és kíváncsi is rá. A versek szereplői ilyenkor szo­katlan környezetbe helyezik a féle­lem tárgyát, és mindjárt más a pers­pektíva. Vagy szolidaritást vállal­nak egymással: „Ha a pókot bete­szem a joghurtba, / joghurtos lesz a lába, a hasa, / és mindenét megehe­tem. / Flórának is adok: megesszük ketten, elfelezzük. / Flóra fél a pók­tól, / félek vele én is, ketten félünk. / Elfelezzük a pókot: / az egyik felétől félek én, / a másiktól meg ő.” Valós szereplői vannak a könyv­nek, Flóra és Koméi, a szerző srácai. Ráadásul az anyuka beleépítette a versekbe a kicsik képzettársításait, megfigyeléseit. A legmerészebb ké­pek bizony tőlük származnak, hang­zott el a pozsonyi könyvbemutatón. Mondhatnánk, hogy „így könnyű”, de persze korántsem, sőt talán pont fordítva van ez. Sok gyerekvers el­vérzett már amiatt, hogy a költő túl személyes hangot ütött meg, túlérté­kelte a gyermeki aranyköpéseket, vagy nem tudta megteremteni szá­mukra az adekvát versközeget. Itt azonban csak ugródeszkák ezek a képek, Polgár Anikó továbbgondol­ja, költészetté varázsolja őket, értel-Nem csak a fájdalom marad Lehetne hasonlítani más alkotások­hoz, és tulajdonképpen volna is mi­hez, de talán úgy a legtisztessége­sebb, ha csupán annyit mondunk, hogy a Házassági történet önmagá­ban is csodálatos film. Persze, az idő és az akadémiai világ majd elvégzi helyettünk a munkát, és besorolja Noah Baumbach alkotását oda, ahová való, nekünk egyelőre legyen elég annyi, hogy élvezzük a filmet. Aki elolvassa a szinopszist, most alighanem azt kérdezi: lehet-e ezt élvezni? Elvégre válásról szól, olyasmiről, ami kegyetlen és fáj­dalmas, vagy, ha úgy tetszik, kicsi­nálja az embert. De pont ezért nagyszerű ez a kamaradráma (ami sok szempontból nem is igazán ka­maradráma, elvégre egyszer New Yorkban, másszor Los Angelesben vagyunk, viszont a legtöbbször szobákban beszélgetnek vagy ve­szekednek egymással emberek): nem tanítani vagy moralizálni akar, nemcsak azt szeretné mondani, hogy a válás tönkretesz, hanem egyszerűen csak elmeséli, hogyan ér véget két ember kapcsolata. De bár­mennyire is szörnyű, ahogy Nicole és Charlie távolabb kerül egymástól, vagy ahogy rárepül az ügyvédekkel teli iparág az ő személyes tragédiá­jukra, a Házassági történet közben arról is beszél, hogy lehet, hogy el­hagyják egymást, és minden bi­zonnyal a kisfiúk is szenvedni fog, de az emlékeket, a közös pillanato­kat viszik tovább magukkal. Olyan szép esszét tudnak írni például egy­másról, hogy abba belesajdul a szív. És ezért tud az ember beleszeretni abba, amit lát. Hogy pontosan fogal­mazzak: a Házassági történet szép film. Fájdalmas, nem hazudik egy pillanatig sem, és nem áll senkinek az oldalára sem igazán, ám mind­eközben gyönyörű is. Gyönyörű, amikor az elején mutatja, hogyan él együtt a művészházaspár, hogyan rendezi Charlie Nicole-t, hogyan nézik egymást a New York-i bárban, amikor csak a gőzt eresztik ki az esti előadás után, vagy hogyan kezd el OSCAR- i| JELÖLT W FILM 1+ 2020 WM zokogni Nicole, amikor belép a szo­bába, és már nem látja a félje. De szép más szempontból is ez a mozi: gyönyörű például, ahogy fényké­pezték, kicsit kopottasnak tűnnek a jelenetek, még akkor is, amikor a napfényes Los Angelesben vagyunk, és mintha ez is arra rímelne, hogy hát igen, az ilyen pillanatokban tényleg Scarlett Johansson a legjobb színésznő, Adam Driver pedig a legjobb színész kategóriában kaphatja meg az Oscart (Fotó: tasr/ap) így látja a világot az ember. Mégis a színészek a legszebbek itt: Adam Driver, aki a lezsersége mögé rejti a fájdalmát, és Scarlett Johansson, aki pedig lassan ugyan, de elkezdi kö­vetni az ügyvédjét, akinek segítsé­gével más szemszögből próbálják bemutatni az egykori kapcsolatot. Egyelőre úgy tűnik, megállíthatat­lan a Házassági történet, ha a díjak­ról és fesztiváljelölésekről van szó. Nem is kockáztatok túl sokat azzal, ha azt mondom, elég szép esélyek­kel fűt neki az Oscamak, hiszen egyebek mellett a legjobb film és színészi kategóriákban is jelölték. A magam részéről annyit biztosan mondhatok, hogy én mindent bele­adva szurkolok, mert ha valami, ak­kor Noah Baumbach filmje biztosan megérdemel pár szobrot. Meg azt, hogy a lehető legtöbb ember lássa. Gera Márton Házassági történet (Marriage Story). Amerikai-angol dráma, 2019. Rendezte: Noah Baumbach. Szereplők: Scarlett Johansson, Adam Driver, Laura Dem. Értékelés: 9/10 mezi és kibontja a motívumokat, mi­közben végig közvetlen marad, azaz beleéli magát abba a másik világba, amely sokkal izgalmasabb, őszin­tébb a felnőttekénél. Ezért a végered­mény tényleg olyan, mintha a ver­sekben gyerekek szólalnának meg. A „lányos” és „fiús” látásmód is szépen elkülönül: Flóra világa fino­mabb, légiesebb, Kornélé csibésze­­sebb, naturálisabb - összesározza magát, rigótetemet piszkál, régész­­kedik ebéd közben, érdeklik a dí­­nók. És ő ropogtatja el a címadó pa­­leocsontot is. „Amikor csontot et­tem, / nekem is mindig kipotyogott a fogam. / Mikor csontevő voltam, / mindennap csontot ettem, sőt, éjjel is, / ha fölébredtem és korgott a gyomrom, / mindig volt egy kis csont a kiságy mellett. /.../ Mikor csontevő voltam, csontból voltam én is, mint a múzeumi dínók.” Gyenes Gábor változatos,' szelle­mes illusztrációin egyszerre jelenik meg a gyermeki fantázia és az érett képzőművész látásmódja. Ugyan­úgy rugaszkodik el arról a bizonyos ugródeszkáról, mint Polgár Anikó a versekben, és ugyanannyi humor bujkál a rajzokban, mint a versso­rokban. Hosszú percekig lehet né­zegetni őket, és ahányszor újrala­pozzuk a kötetet, annyiszor találunk rajtuk új néznivalót. A Kabóca-könyvek sorozatban ta­valy novemberben megjelent Paleo­­csontevés egyedi hangú és képi vilá­­gú könyv. Igazi kalandtúra a gyere­kek világába, ezért mi, felnőttek so­kat tanulhatunk belőle, a kicsik pedig otthon érezhetik magukat benne. Polgár Anikó: Paleocsontevés, Anser Társaság, 2019,64 oldal. Banksy-kiállítás érkezik Budapestre Budapest. A titokzatos brit utcaművész, Banksy csaknem hetven alkotását állítják ki feb­ruár 1-től a Tesla Loftban, a Go­­dot Kortárs Művészeti Intézet szervezésében. Az Art ofBanksy: Without Limits egy utazó tárlat, amelyet korábban már tíz világ­város közönsége láthatott. „Behozza nekünk a világ kü­lönböző pontjain, mállott vako­laton, üres téglafalon vagy egy sivár felüljárón megjelent műveket a kiállítótérbe, és újra­gondolva mutatja be az ismeret­len zseni alkotásait, hogy a művek esszenciális üzenetét festmények, fotók, printek for­májában egy izgalmas kiállítási élménybe sűrítve közvetítse” - mondta Sáfár Zoltán, a Godot Kortárs Művészeti Intézet ala­pító-tulajdonosa. Habár az álnéven elhíresült Street art művész kilétét homály fedi, alkotásai annál ismerteb­bek, erőteljes politikai és társa­dalomkritikai szemléletének, szarkasztikus humorának, a ké­pekbe sűrített iróniájának kö­szönhetően. Politikai aktivista­ként küzd az erőszak, a kapzsi­ság és a fogyasztói társadalom mértéktelensége ellen, valamint bristoli Robin Hood-ként áll ki a szegények, az elnyomottak és a kisebbségek mellett. 09

Next

/
Thumbnails
Contents