Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-03 / 2. szám
www.ujszo.com I 2020. január 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mi a boldogság? Nem a sült galambot kell várni, mi magunk is sokat tehetünk LAMPL ZSUZSANNA Tizenkettőt ütött az óra, és beléptünk az új évtizedbe. A kétezertízes évek ezzel végérvényesen a múltba vesztek. Az éjfél után született kisbabák, mint a komáromi kórházban az új esztendő első kisdedjeként világra jött Viktória számára ugyanolyan elképzelhetetlenül távoliak lesznek, mint az ezertízes évek. Mi, nagyok, akik már tisztában vagyunk vele, hogy a létünk porszem az emberiség történetében, érzékeljük a folytonosságot, s az évek váltásának mágikus pillanatában talán még inkább tudatosítjuk, hogy ugyanarra vágyunk, mint az elődeink. Boldogok akarunk lenni. De mi a boldogság? Nagyjából húsz éve Martin Seligman amerikai pszichológus kezdeményezte, hogy a lélekbúvárok ne csak az emberek problémáival foglalkozzanak, hanem azzal is, ami boldoggá teszi őket. így jött létre a boldogságpszichológia. A témában azóta rengeteg könyv született. Már az olvasásuk is boldoggá teszi az embert, mert közös nevezőjük, hogy nem a sült galambot kell várni, hanem mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy boldogok legyünk. A kutatások szerint nem igaz, hogy mindenkit más dolog tesz boldoggá. Épp fordítva: az embereket ugyanaz a néhány dolog teszi boldoggá. Az egyik a szilárd értékrend. Nem igaz, hogy aki bizonyos értékek szerint él és cselekszik, az a saját értékei rabja. Épp fordítva: akinek van értékrendje, annak vannak fogódzói, ezért válsághelyzetekben is szabadabban tud dönteni. Az ilyen emberekre - összehasonlítva azokkal, akiknek nincs értékrendjük, vagyis bizonyos szempontból gyökértelenek - jellemzőbb, hogy nem úsznak az árral, ha az ellentétes az értékrendjükkel. Épp fordítva: ki tudnak állni a saját meggyőződésük mellett. Ilyen volt például az az ember, akit munkatársaival együtt napi tizenkét óra munkára kényszerítettek, de mivel ő több időt szeretett volna tölteni a családjával, azt mondta, nem. Tudta, hogy ennek következtében akár ki is dobhatják, de a családdal töltött idő akkor is fontosabb volt számára. A kollégái ahelyett, hogy csatlakoztak volna hozzá, hiszen ők is rövidebb munkaidőre vágytak, őrültnek tartották. Háta mögött szidták a főnöküket, de szemtől szembe csak sunytak vagy hízelegtek neki. A végkifejlet? A főnökök tudták, hogy a tiltakozó ember nagyon jó munkaerő, ezért nem menesztették, hanem megegyeztek vele oly módon, hogy mindkét félnek jó legyen. A többiek továbbra is tizenkét órát dolgoztak. S persze irigykedtek, áskálódtak. Az ember nem akart ilyen légkörben dolgozni, s mivel tényleg jó a szakmában, talált másik munkahelyet, ahol minden szempontból jól érzi magát. Boldog. Mert a boldogság további alapfeltétele, hogy jóban legyünk másokkal. Az emberek a halálos ágyukon azt sajnálják a legjobban, hogy nem ápolták a kapcsolataikat. Hogy nem szerettek eleget. Boldog új évet kívánok! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Jelcin „majdnem” beitta Oroszországot Csont nélkül VERES ISTVÁN F ppen pattant egy nagyot az akáctuskó a kályhában, amikor Ban-Edika és Ervin észrevették, hogy átléptek egy másik évtizedbe. De az is lehet, hogy nem ők léptek, hanem az új évtized lépett beléjük. A Rózsaszín rozsomákhoz címzett külvárosi vendéglőben ültek, és megpróbálták megfogalmazni érzéseiket a frissen beköszöntött új év(tized) kapcsán. Nekem az tetszik ebben a kétezerhúszban - kezdte Bandika -, hogy már eltelt belőle két nap, és még mindig nem történt semmi. Ez nekem is tetszik, felelt Ervin, de hozzá is tette, hogy talán már történt idén egy s más, csak ők még nem tudnak róla. Bandika rémülten kapott a poharához: azt akarja mondani, hogy alulinformáltak vagyunk? Alul ám, de még hogyan, bólintott óborostás tekintettel Ervin. Koccintottak, majd csendben támasztották a fejüket, várva, hogy történjen valami. Kíváncsi leszek én erre a kétezerhúszra, szólalt meg húsz perc múlva Bandika. Én már most az vagyok, hagyta helyben Ervin, majd keresgélni kezdett az asztal szélén tornyosuló újságok közt. Na ne hogy már tavalyi lapokat olvasson itt nekem, jegyezte meg Bandika. Ervin viszont felhívta a figyelmét a tényre, hogy ezek a tavalyi lapok három napja még ideiek voltak, ráadásul az az érzése, hogy túl sokat akarunk tudni 2020-ról ahhoz képest, hogy még 2019-ről sem tudunk egy rakás dolgot. Példaként Orseolo Péter sírját említette, Bandikának szegezve a kérdést: tudta-e, hogy a Szent István után trónra lépő második magyar király sírját tavaly nyáron azonosították a pécsi székesegyház alatt. Bandika döbbenten koppantottá tekintetét az asztallapra: nem tudta. A dolog érdekessége ráadásul Ervin szerint, hogy a királyi sírt csontok, csontmaradványok nélkül találták meg, mégis tejesen biztos, hogy Pétert ide temették. Bandika tisztelettéljesen bólintott, elismerését fejezve ki a régészek munkája iránt, hiszen ha a valaki benne van a sírban, akkor könnyűszerrel állapítható meg, hogy őt oda temették, míg egy olyan személy esetében, aki nincs a sírban, ez a bizonyítás nyilván sokkal több rátermettséget igényel a régészek részéről. Mindezeken túl Bandika úgy látja, hogy az új év ugyan már itt van, az új évtized viszont még nincs, hiszen ha elszámolunk tízig, akkor a tízes is a számsor része, a következő pedig a tizeneggyel kezdődik. Miért soroljuk akkor 2020-at már a 2020-as évek közé. Ha mégis így van, akkor a 2010-es évek csak kilenc évig tartottak. Ervin legyintett egyet hatalmas lapátkezével: nem ez a baj uram, hanem hogy mindjárt itt a húsvét. A szerző a Vasárnap munkatársa FIGYELŐ Bízzunk benne, hogy tényleg lelép Alighanem unaloműzőnek találták ki hajdan az új évet, ma pedig a politikusok év eleji nyilatkozatai a legalkalmasabbak erre. Ezen belül is külön műfajt képvisel a plagiátorok kapitánya, vagyis az SNS elnöke, Danko ugyanis kijelentette, hogy ha a választók lesznek olyan szemtelenek és nem juttatják be a parlamentbe, fontolóra veszi politikai pályája befejezését - írja a Sme kommentárja. De nem, nem arról van szó, hogy Andrej Danko felelősséget vállalna a lehetséges kudarcért, ez inkább afféle nyafogás, milyen hálátlan is a választó, aki nem értékeli hozzájárulását a hazai szellemi élet fejlődéséhez. Nem ő az első SNS-elnök, aki ilyesmit nyilatkozik. 2010-ben Ján Slota, miután a párt nagy nehezen becsusszant a parlamentbe, megjövendölte a szlovákoknak, hogy majd zokogni fognak, amikor az ország Orbán autonómiája lesz. Aztán két év múlva már nem jutott be az SNS, mire Slota közölte, hogy őrültekkel és homoszexuálisokkal nem is ülne egy parlamentben. Danko bőven találhatna magának elfoglaltságot, ha felhagyna a politikával, először is ujjgyakorlatként Írhatna egy valódi kisdoktorit. Az ideális azonban az lenne, ha rögtön elköltözne szeretett Oroszországába, Moszkva egy igazi lánglelkű patriótával lenne gazdagabb általa-írja a Sme. (úsz) a NATO-ba Frissen nyilvánosságra hozott brit levéltári dokumentumok szerint London 25 évvel ezelőtt komoly lehetőségként felvetette Oroszország csatlakozását a NATO-hoz. Az archív iratokból kitűnik az is, hogy a John Major vezette akkori konzervatív párti brit kormányt nagyon aggasztotta Borisz Jelcin orosz elnök mértéktelen ivászata, és Londonban készenléti terveket dolgoztak ki arra az esetre, ha Jelcin az alkohol okozta egészségi problémák miatt hirtelen meghalna. A brit nemzeti levéltár minden év végén hagyományosan betekintést enged 25-30 évvel korábbi archív kormányzati iratokba. A most nyilvánosságra hozott dokumentumokból kitűnik, hogy Malcolm Rifkind, a Major-kormány védelmi minisztere 1995-ben javaslatot tett Oroszország meghívására a NATO-ba. A brit kormány erről titkos tárgyalásokat is tartott, és az elképzelés az volt, hogy Oroszországnak társult tagságot ajánlanának fel a szövetségben. A brit külügy egyik korabeli bizalmas átirata szerint Oroszország erőteljesen ellenezte a Varsói Szerződés egykori tagjai csatlakozását a NATO-hoz, de belátta azt is, hogy ezt nem tudja megakadályozni. Rifkind erre reagálva kifejtette: a legnehezebben megoldható probléma az, hogy Oroszországot miként lehetne integrálni a nyugati országok közösségébe. Az akkori brit védelmi miniszter szerint a teljes jogú orosz NATO-tagság nem járható út, de alternatív megoldásként kínálkozik egy új tagsági kategória, a társult NATO-tagság létrehozása Oroszország számára. Az elképzelés azonban később „csendben elhalt”. A dokumentumokból arra lehet következtetni, hogy London az ötletet nem terjesztette az amerikai kormány és a többi NATO-szövetséges elé. John Major egyik belső átirata szerint bizalmasan kell kezelni, hogy a brit kormány foglalkozik az orosz NATO-tagság gondolatával. Sir Malcolm Rifkind a The Timesnak azt mondta: Mihail Gorbacsov, az utolsó szovjet vezető és Borisz Jelcin nagyon együttműködőnek bizonyult, és mindketten őszintén törekedtek arra, hogy Oroszország közelebb kerüljön a Nyugathoz. A Jelcin egészségi problémái feletti brit aggályokat tükrözi az egyik frissen nyilvánosságra került, 1995- ben kelt bizalmas feljegyzés. A dokumentum, amelyet egy meg nem nevezett brit kormánytisztviselő terjesztett a kabinet elé, hangsúlyozta, hogy Jelcin akkor már hat évvel idősebb volt az orosz férfiak akkoriban várható átlagos élettartamánál (akkor ez csak 58 év volt), és három hónap alatt két szívrohama volt. A diplomatikus megfogalmazás szerint Jelcin nem tartotta be az első infarktus után tett ígéretét, hogy csökkenti az alkoholfogyasztást, és „nemigen indokolt abban bízni”, hogy ezúttal jobb belátásra tér. A brit kormány annyira tartott Jelcin halálától, hogy meg is írták John Major számára erre az esetre a nyilatkozatot, melyben leszögezi, hogy „az orosz nép bátor, képzelőerővel megáldott vezetőt veszített el, akinek az a sors adatott meg, hogy Oroszországot elvezesse a Szovjetunió drámai utolsó hónapjaitól egy új, szuverén állam megteremtéséig”. Jelcin végül csak2007-ben, 76 évesen hunyt el, moszkvai temetésén jelen volt John Major is, aki akkor már tíz éve nem volt miniszterelnök. (MTI)
